Blogolj!

Életfogytiglani fegyházbüntetését tölti a mosolygó gyerekgyilkos

magyar noir
2019.07.14.

Felmentő ítéletét követően széles mosollyal arcán lépett ki a tárgyalóteremből D. Sándor, akit bizonyítékok hiányában nem tudtak elítélni egy kislány megölése miatt 2008-ban. Vajon tud-e még mosolyogni, miután végül sikerült rábizonyítani aljas tettét, és immár tíz éve raboskodik úgy, hogy legkorábban 20 év múlva, 55 éves korában szabadulhat.

Illusztráció: pixabay.com

Történt ugyanis, hogy 2006. szeptember 27-én az alföldi tanyavilágban nyoma veszett egy kamaszlánynak. (Nevét kegyeleti okokból és hozzátartozóira tekintettel nem említem, mint ahogy az elkövetés pontos helyszínét sem…). Ügyét a rendőrség eltűnésként, közigazgatási eljárás keretében kezdte el azonnal vizsgálni. Nagy erőkkel kutattak a lány után, de nem találták. Végül az édesanya a testvérével együtt indult keresésére, és így bukkantak nyomokra egy szőlőskertben. Értesítették a rendőrséget, és szeptember 29-én éjszaka megtalálták a lány holttestét.

A nyomozás során hamar

„képbe került” D. Sándor

mint lehetséges elkövető. Sőt mi több, vádat is emeltek ellene emberölés bűntette miatt, de sem a Bács-Kiskun Megyei Bíróságnak, sem a Szegedi Ítélőtáblának nem sikerült elegendő bizonyítékot fellelni ahhoz, hogy el is ítéljék. Így 2008 márciusában bizonyítottság hiánya miatt jogerősen felmentették. Ezt a hírt akkor, számos más újság mellett, a Blikk is tudatta a világgal, megírva:

„Pattanásig feszült volt a hangulat tegnap a Szegedi Ítélőtábla folyosóján. A vádlott D. Sándor, aki korábban beismerte, hogy gyilkolt, megkívánta a lányt, aki ellenállt, ezért magával hurcolta, megfojtotta és elásta. Már az elsőfokú eljárásban kiderült, mivel a vallomását visszavonta, semmilyen bizonyíték nincs ellene, ugyanis az áldozat pólóján másnak a vére volt. 

– Nem én öltem meg a kislányt. Nem tudtam volna bántani egy ujjal sem. Félrevezettem a rendőröket, akadályoztam a nyomozást, nagyon bánom – nyilatkozta a Blikknek, majd megismételte a büntető tanács előtt is, hogy ártatlan. Aztán robbant a bomba. Az ügyész bejelentette: kiderült, hogy a kislány ruháján talált vér a lány egy ismerőséé, M. Jánosé. A férfit két napja kommandósok vették őrizetbe, és beismerő vallomást tett. Ám azt állította, hogy ő csak a lány elásásában segédkezett, a gyilkosságot valójában D. Sándor követte el.

– Ebben a pillanatban nincs olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy a vádlott ölte volna meg a lányt. Ezért döntöttem a felmentés mellett – mondta a tanácselnök bíró, aki szerint nem kizárt, hogy az új tények, az új gyanúsított vallomása nyomán ismét eljárás indulhat D. Sándor ellen.

Így is történt. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség

ismeretlen tettes ellen

a nyomozás folytatását rendelte el, aminek végén már fény derült a gyilkosság minden lényeges mozzanatára. Pedig D. Sándor – mint azt a baon.hu hírportál megírta – már kinézte magának a traktort, amit a jogtalan fogva tartásért remélt állami kárpótlásból szeretett volna venni, amikor ismét rendőrnyomozók érkeztek hozzá.

A tények pedig: a tett elkövetésekor 15 éves kislány édesanyjával élt együtt egy tanyán. A sértett apja és bátyja akkor külföldön, míg anyja egy közeli üzemben dolgozott két műszakban, a gyilkosság napján délutánosként este 10 óráig.

A két férfi 2006. szeptember 27-én este egy születésnapi italozást követően ment el a tanyára, ahol csak a kislány volt otthon. Rövid beszélgetés után a tanya udvarán, cigarettázás közben vetődött fel a két hívatlan látogatóban, hogy szexuálisan inzultálják a lányt. Mielőtt ez megtörtént volna, megverték és egy másik tanya udvarába cibálták a lányt, akivel M. János fajtalankodott, s akit cimborája később megerőszakolt.

A lány eközben menekülni próbált, de D. Sándor hátulról megragadta, a földre rántotta. Majd, hogy az addig történtek ne derüljenek ki, fojtogatni kezdte a lányt, aki meghalt. Mikor meggyőződtek arról, hogy a lány már nem él, a férfiak puszta kézzel kapartak egy gödröt, amibe az áldozatukat belehúzták, és betemették farmernadrágjával, mobiltelefonjával együtt. Az időközben hazaérkező anya a kislány keresésére indult, kocsiba szállt, de mivel nem találta a gyermekét, értesítette a rendőrséget. A rendőrjárőr hamarosan ki is érkezett, több helyszínt is átnéztek az anyával együtt. Amikor a gépkocsimozgás megszűnt, az addig a szőlősben lapuló tettesek elváltak egymástól, és elhagyták a helyszínt.

E tények ismeretében

emberölés és erőszakos közösülés

bűntettében tettesként, valamint személyi szabadság megsértésében társtettesként mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2009 decemberében D. Sándort, ezért életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte úgy, hogy kimondták: feltételes szabadságra legkorábban 30 év fegyház letöltése után bocsátható. M. Jánost emberölés bűntettéért, mint bűnsegédet, erőszakos közösülés bűntettéért, mint tettest és személyi szabadság megsértéséért 20 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélték, és ezt a döntést 2010-ben helyben hagyta a Szegedi Ítélőtábla.

Bátyi Zoltán

Földesi Tibor, a Pesten kivégzett szegedi forradalmár

Embert nem ölt, senkit nem bántott, kémkedésre lehetősége sem volt, mégis akasztófára juttatta a megtorló hatalom Földesi Tibor szegedi villanyszerelőt, akit napra pontosan 61 évvel ezelőtt vezettek a bitó alá.

1. levél: Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága/ Titkos!/ Készült 2 példányban

Katonai Bíróság Vezetőjének!/ Tárgy: Földesi Tibor p. e. bűnügye

Értesítem, hogy a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a mai napon megtartott zárt fellebbviteli tárgyaláson Földesi Tibor polgári egyént a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntette, valamint más bűncselekmények miatt összbüntetésül halálra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. Elítéltet a bíróság kegyelemre méltónak nem találta, ezért az előterjesztett kegyelmi kérelmeket a Népköztársaság Elnöki Tanácsához nem terjesztette fel. Fentiekre figyelemmel az 1957/34. sz. tvr. 21.§/3/ bekezdése alapján az ítéletet haladéktalanul végre kell hajtani. /Budapest, 1958. január 30./ dr. Szimler János hadbíró alezredes, a különtanács elnöke.

2. levél: Budapesti Katonai Bíróság/ Titkos!/ Készült 2 példányban

Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégium /tárgy: ítélet végrehajtást jelent./ Budapest

Jelentem, hogy Földesi Tibor polgári egyénen a kötél általi halálbüntetést 1958. január 31-én 6 óra 58 perckor végrehajtattam. /Jáger László hadbíró alezredes, kat. bíróság elnöke/ Kapják: 1. sz. példány: Legf. Bír. Kat. Koll. – 2. sz. példány: Irattár

Ennyi, és nem több, ahogy egy szikáran, tényszerűen fogalmazott jogi irattól el is várható. Semmi érzelem, de még egy hosszabb mondat sem került arra a két papírra, amely halálba küldte Földesi Tibor szegedi villanyszerelőt. Kérdésnek pedig végképp nem volt helye, még széljegyzet formájában sem. Kérdésnek: no de elvtársak, egy halálraítélt kegyelmi kérvényét minden bíróságnak kötelessége eljuttatni az Elnöki Tanácshoz. Vagy akkor nem volt ilyen előírás? Egyáltalán: beszélhetünk-e előírásokról, jogról, eljárási szabályokról az az 1956-os forradalmat követő megtorlások idején – forgatom kezemben a két levél fénymásolatát, amiket Földesi Tibor lánya, Katalin asszony juttatott el hozzám.

De mit is követett el Földesi Tibor,

amiért hóhér kezére adták?

Ami tény: az 1923-ban Szeged mellett, Szőregen született, elektrotechnikusnak tanult Földesi az esztergomi Repülő- és Szerszámgépgyárban dolgozott 1954-ig. Iparengedélyt szerzett, visszaköltözött a Tiszához, és a Szegedi Vegyes Kisipari Szövetkezet villanyszerelő részlegének vezetője lett.

A tüntetésekkel induló 1956-os megmozdulások már a kezdetektől magával ragadták a Rákosi diktatúra idején a kommunista eszméből kiábrándult munkásfiút, ezért azonnal a forradalom mellé állt. Tagja lett az október 27-én megalakult városi forradalmi bizottságnak, két nappal később pedig a Perbíró József jogászprofesszor vezette forradalmi nemzeti bizottságnak.

A szegedi forradalmárok jó hasznát vették a lelkes és tehetséges elektrotechnikusnak, aki a kommunikációs berendezések átszállítását intézte a kiskundorozsmai zavaróállomásról és az öthalmi laktanyából. Ezek segítségével november 2-ától a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság saját rádióállomást működtetett Széchenyi rádió néven. Földesire bízta Perbíró József az ÁVH felszámolásának irányítását, aki átnézte az államvédelem vonatkozó iratait és számláit.

Szegeden megoszlottak a nézetek a forradalmárok között is arról, hogy, a város ellenálljon a szovjet támadásnak, vagy a harc eleve kilátástalan, ezért át kell engedni a várost. Földesi

a harcot támogatók mellé állt,

ezért a november 4-i szovjet támadás hírére a jugoszláv határra küldték tárgyalni páncéltörő fegyverek beszerzéséről.

Ezek bevetésére soha nem került sor. Már csak azért sem, mert Szeged vezetése – látva a Románia felől rázúduló hatalmas szovjet támadó erőt – átadta a várost a megszállóknak. Ennek ellenére Földesi a szabadságharc alatt is igyekezett ellenálló csoportokat szervezni Szegeden, de november közepén, kilátástalannak ítélve a helyzetet, úgy döntött, hogy elhagyja az országot. A Német Szövetségi Köztársaságba emigrált, ahol – a későbbi vád szerint – az amerikaiak beszervezték. Először december 13-án tért vissza az országba, de mivel keresték a hatóságok, újra visszatért Németországba. 1957. március 24-én tartóztatták le. Aznap, amikor – bízva a Kádár-kormány amnesztiájában – másodszor is hazatért az NSZK-ból.

Földesi senkit nem bántott.

Vér nem tapadt a kezéhez. A szovjet csapatokról használható információval nem tudott szolgálni Nyugaton, mégis szuperkémet gyártott belőle a megtorló gépezet. Első fokon a Szegedi Katonai Bíróság tizenöt év börtönre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése, kémkedés és több rendbeli tiltott határátlépés miatt. Földesi a kémkedés vádját az eljárás során végig tagadta, vallomása szerint a megbízást csak a hazajutása érdekében vállalta el, de semmilyen adatot nem gyűjtött. Az elsőfokú ítélet után az ügyész súlyosításért, védője pedig enyhítésért fellebbezett. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János vezette különtanácsa halálbüntetésre súlyosbította Földesi ítéletét, és az akkor 35 éves férfit 1958. január 31-én felakasztották.

Ötéves kislány voltam, amikor édesapámat kivégezték, de erről sem én, sem az akkor 8 éves bátyám, Tibor nem tudott. Nekünk azt mondta édesanyánk és a család többi tagja is, hogy apukánk külföldön él. Elővigyázatosság miatt történt ez, nem akarták, hogy véletlenül bármi rosszat is mondjunk az iskolában. Netán olyan dolgokat, ami miatt még jobban meghurcolhatják a családot

– mondta el Földesi Tibor lánya, Katalin asszony, amikor átadta nekem a kivégzést elrendelő és a kivégzés végrehajtását tanúsító okiratok másolatát.

Persze a sors így is nagyon keményen bánt velünk. Ha asztalos nagyapám nem hív minket magához Kübekházára, nem is tudom, miből etetett volna anyánk, aki csak később, nagy nehezen tudott elhelyezkedni. Egyébként őt annyira megviselte apám kivégzése, a tudat, hogy milyen bestiális módon bántak el a férjével, hogy akkor sem tudtuk kivinni a sírjához, amikor már lehetett emlékezni nyíltan is, a 301-es parcellát rendbe hozták

– mondta el Földesi Katalin.

Bátyi Zoltán

Arkan tigrise ketrecbe zárva

magyar noir
2019.01.28.

Gyilkolt 1993. január 24-én Szabadkán, 1993. december 19-én Kecskeméten, 1994. január 5-én Orosházán, január 25-én Szabadkán, 26-án Palicson. Mivel a Z. Nagy-ügyben nem találták bűnösnek, ma sem tudni pontosan, hány ember megöléséért terheli a felelősség. Magda Marinko 1994. január 28-án mégis önként és nyugodtan beballagott a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra.

Hogyan sikerült elfogni a halálosztót? Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes segítségével, aki már sorozatunk első részének is főszereplője volt – ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ.

Ha Magda Marinko az a gyilkos, aki a magyar Alföld több településén is végzett áldozataival, akkor olyan nagyvadat kell kelepcébe csalni, amilyennel még nem volt dolga a rendszerváltozás után a magyar rendőrségnek. Jól tudták ezt az ügyre ráállított nyomozók, akik szerették volna mindenképp elkerülni az újabb vérrontást. Ezért azzal az indokkal csalták be Magdát a Csongrád Megyei Rendőr- főkapitányságra, hogy tisztázni kell a letelepedési engedélyével kapcsolatban néhány kérdést.

– Akkor már Marinko potenciális elkövetőként jött számításba két gyilkossági ügyben is. Az egyiket 1993 decemberében követték el Kecskeméten, a másikat 1994 januárjában Szegeden. Hogy mire alapoztuk gyanúnkat? A nyomozás során kiderült, hogy az egyik kecskeméti áldozatnak volt egy Omega típusú arany karórája, ez eltűnt, és nem sokkal később Magda Marinko révén jutott el Szegedre – idézte fel a letartóztatás napját Kószó Zoltán.

– Egy másik tárgy is kapcsolatot teremtett a kecskeméti gyilkosság, és a Z. Nagy cukrászcsalád legyilkolása között. A ballisztikai vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy Kecskeméten ugyanazzal a Scorpio típusú géppisztollyal gyilkoltak, mint amilyen Szegeden, a Z. Nagy család házában is ölt. Ezek után úgy véltük: a szerb férfit köthetjük a két brutális gyilkossághoz. Csak az nem volt még akkor világos, hogy milyen szerepkörben.

Cetlit hoztak Kecskemétről

Kószó Zoltán szerint Marinko mit sem sejtve ballagott be a rendőrség kapuján, és nyugodtan üldögélt a rendőrségi folyosóra kitett padok egyikén. Eközben megérkeztek a kecskeméti rendőrök, és hoztak magukkal egy cetlit, amit a kecskeméti gyilkosság helyszínén találtak. Ez egy pincér számolócédula volt, amire felírtak egy nevet: Marinko, és egy telefonszámot, amiről kiderült: egy szabadkai kávézó száma.

– Amikor végül is behívtuk Magdát, ezt a cetlit, számos más tárggyal, feljegyzéssel együtt elé tettük, arra kérve, válassza ki közülük azt, ami az övé – folytatta Kószó Zoltán. Magda nagy nyugalommal kiemelte a számolócédulát, mondván: igen, ez az övé, ő kapta. Nyilván fogalma sem volt arról, hogyan került hozzánk a neki szóló számolócédulás üzenet. Egyébként minden kérdésünkre könnyedén izgalomtól mentesen válaszolt.

Kószó Zoltán alezredes.

A halálosztót újra kiültették a folyosóra, igaz, ekkor már minden figyelem rá összpontosult. Úgy vélték, a főkapitányság épületéből semmi esélye nem lehet a szökésre Marinkónak. Amikor újra behívták a szobába, teljesen közömbös témákat tárgyaltak.

Közben a rendőri vezetés úgy döntött, hogy a bizonyítékok alapján kezdődjék meg Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatása, és a hivatalos eljárás szabályai szerint, mint a külföldi, vagyis idegen anyanyelvű állampolgárok esetében történni szokott, tolmácsot rendeltek a kihallgatásra.

– A tolmács érkezéséig is beszélgettünk Magdával – emlékezett Kószó alezredes. – Megkértem Marinkót, hogy a személyes tárgyait pakolja ki az asztalra. De ahhoz, hogy a kihallgatás helyszíne a pakolás után is áttekinthető legyen, kicsit át kellett rendeznem a szobát, mivel takarta Marinkót az írógép. Ekkorra kettesben maradtunk Magdával, akin nem látszott a félelem legkisebb jele sem. Én is nyugodtan fordítottam neki hátat, miután megjegyeztem: a személyes dolgait most már elteheti, hogy a korábban az írógépasztalról levett masinát visszarakjam a megszokott helyére. Szerencsére emelés közben, mikor előrehajoltam, a hónom alatt hátrapillantottam, és megláttam, hogy Magda feláll. Ösztönösen támadástól tartottam, ezért a felemelt írógéppel megfordultam, és a súlyos vasszerkezetet Magda hasához vágtam. Ezt követően ragadott meg Magda, dulakodni kezdtünk.

Csúszott, mint a kígyó

Igyekeztem keményen megmarkolni Marinkót, de úgy csúszott ki a kezeim közül, mint egy kígyó, és megpróbált az ablak felé menekülni. Dulakodás közben nagy üvegcsörömpölést hallottam, ebből tudtam, bár nem láttam: Magda elérte az ablakot. Azonnal kiabálni kezdtem: „Gyertek be, gáz van!”

Szerencséje volt Kószó Zoltánnak: három ember is berohant a szobába. A kitört kettős ablakon kilógó Magda fejét kiemelték a résből, majd négyen a földre teperték az akkor már legyőzött Marinkót. A egyik nyomozó elszorította Magda vérző sebét, majd a földön fekvő Magdát kihúzták a folyosóra.

– Amikor láttuk, hogy a nyakán több vágott sérülés van, ezért azonnal értesítettük a mentőket, akik el is szállították. Legnagyobb megdöbbenésünkre egy bő óra múlva Magdát visszahozták, egy vaságyhoz bilincselve feküdt, és amikor ezt az ágyat a folyosón elcipelték előttem, Magda magához intett, és ennyit mondott: – Kószó, nem téged akartalak bántani, csak menekülni szerettem volna.

Életfogytiglan, de minimum 25 év

A rendőri vezetés úgy döntött, hogy azonnal el kell kezdeni Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatását, és Kószó Zoltán a Z. Nagy család megölésével gyanúsítva megkezdte a faggatást, amelyen Magda csak annyit mondott: tudja, ki követte el, de a családja védelme érdekében nem kíván az ügyekről beszélni.

Magdát a kihallgatást követően azonnal a szegedi Csillag börtön egy különlegesen őrzött zárkájába szállították. Később itt vallotta meg bűneit Magda Marinko először.

Több hónapos kihallgatás és büntetőeljárás, hatalmas médiafigyelem közepette zajló tárgyalás után 1995. október 6-án következő ítélet született:

Magda Marinko – ki 1963. november 30-án Szabadkán született – jugoszláv állampolgár vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, részben különös kegyetlenséggel és társtettesként elkövetett emberölés bűntettéért, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettéért – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre, 10 évi közügyektől eltiltásra és a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélték.

„A vádlott legkorábban 25 év után bocsátható feltételes szabadságra”

– hangzottak el a súlyos szavak.

Ezen a tárgyaláson a Z. Nagy család meggyilkolásával kapcsolatban így indokolták, miért nem ítélték el e bűncselekmény miatt Magda Marinkót:

„Összességében a bíróság álláspontja szerint a vádlott következetes nyomozati tagadásával szemben a kihallgatott tanúk, szakértők, valamint a rendelkezésre álló egyéb okirati és tárgyi bizonyítékok alapján nem nyert egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítást az, hogy a vádirat 3. pontjában a Z. Nagy család sérelmére Magda Marinko követte volna el a bűncselekményt, illetve hogy az elkövetett bűncselekményben valamilyen módon részt vett volna. Ezért a bíróság a vádirat 3. pontjában írt tényállást az ítéleti tényállásból – bizonyítottság hiányában – kirekesztette.”

Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet, mielőtt a volt idegenlégióst, Arkan egykori tigrisét „ketrecbe” zárták.

Magda Marinko azóta megjárta hazánk szinte minden szigorúan őrzött fegyházát, most éppen a szegedi Csillag foglya. Bűntársai Szerbiában már mind megszöktek vagy legálisan szabadultak.

És hogy mi lesz Marinko a további sorsa? Magyarországon raboskodik tovább? Vagy kiadják Szerbiának? Talán hamarosan erre is megkapjuk a válasz. Mint ahogy arra is: mi zajlott pontosan 1994 januárjában a Z. Nagyék szegedi házában, ki, miért és hogyan végzett a családdal.

(Vége)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép
Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda
Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

magyar noir
2019.01.27.

Magda Marinkót a magyar bíróság két rablógyilkosság (Kecskemét, Orosháza) miatt tudta elítélni, de a délvidéki halálosztó korántsem csak hazánkban ölt és fosztogatott. Ma a vajdasági „kivégzéseit” vesszük sorba.

Korábban már említettem: Magda Marinko a jugoszláviai rendőrség elől menekülve akart Magyarországon letelepedni. Félelmének több oka is lehet. Ezek közül az egyik: 1993. február 24-én végzett F. Idával Szabadkán.

A korábbi részekben már többször is felidézett, Csillag börtönbeli kihallgatáson Magda erről az ügyről így kezdte vallomását:

„Nekem nem állt szándékomban F. Ida megölése.”

Ez akár el is hihetjük neki, ugyanis a szerencsétlen asszony egészen véletlenül került Marinko fegyverének célkeresztjébe. Amikor Marinko 1992-ben nagy pénz akart szakítani, könnyen kirabolható gazdag ember után kutatott. Megtudta, hogy Szabadkán, a Ljubljanszka utcában lakik egy gazdag, arannyal foglalkozó kereskedő, aki azt mondták neki, 12 millió márka készpénzzel rendelkezik, ritka ékszereket, értékes festményeket is tart a lakásán.

Scorpiót vett a rabláshoz

Ezek után Marinko érdemesnek látta befektetni az üzletbe. Vett ezer márkáért egy Scorpio géppisztolyt majd bűntársaival ellátogatott a Ljubljanszka utcába. Az első kísérlet nem sikerült, vadul ugató kutyák térítették el a rablókat szándékuktól. Majd eljött az említett 1993. február 24-e, amikor már Marinko sikeresen bejutott társával, kit vallomásában Jovicaként emlegetett, az épületbe, amiről azt hitték üres, mert a kereskedő elutazott a városból. Több szobát is átkutattak, amikor a zajra felébredt a bejárónő, aki vállalta, hogy munkaadója távollétében vigyáz a házra.

A harmadik szobában a sarok felől ő kérdezte – „Ki az?” –, mire Marinko azonnal a hang irányába lőtt kettőt.

„Még mondtam is: ez nem fogja többet kérdezni, hogy 'Ki az?'. Nem néztem meg, kit találtam el, hol és milyen sérülést okoztam, de biztos voltam, hogy meghalt. Megjegyzem, hogy az idegenlégióban speciális kiképzést kaptam, mivel sokat gyakoroltuk az éjszakai lövészetet, amikor hang irányába kellett lőni. Így az említett esetben is biztos voltam, hogy halálosak voltak a lövéseim”

– dicsekedett vallomásban Magda.

A hidegvérű gyilkos elmondása szerint ezen az éjszakán összesen 3 ezer német márkát zsákmányolt, amin még osztoznia is kellett.

Cárt gyilkoltak Szabadkán

Magyarországi „hadjárata” után Magda Marinko 1994 januárjának végén elkeseredetten utazott vissza a Vajdaságba. A halálosztó úgy vélte: túl sok volt az áldozat, és ehhez képest nagyon kevés a bevétel. Ám nem kellett sokat várnia az újabb lehetőségre, mivel jó ismerőse Ivan S. azonnal új célpontokat kínált.

1994. január 25-én Ivánnal a szerb oldalon lévő tanyáján osztotta meg gondjait, aki felajánlotta, újabb házakat mutat meg, és garantálja, hogy ott gazdag emberek laknak, akiket érdemes kirabolni. Kocsijával elvitte, a Szabadkához tartozó Kisbajmokra, ahol Milan P. (gúnynevén: Cár) házára mutatott rá, akiről azt állította, hogy 400 ezer márkája van. Kínált más célpontokat is Iván, de ehhez ismét össze kell toborozni a halálbrigádot.

Ez meg is történt, telefonhívásra éjfél után meg is érkeztek a „belgrádi fiúk”. P. Szinisa, M. Bozsidar és B. Goran toppant be Marinkóhoz. Nem sokkal később már P. (csak névrokona Marinko bűntársának) házába is bejutottak, ahol az egyik szobába, külön ágyon egy asszony és egy gyerek aludt – Sztana és Dane P.

Ezen a szobán átmentem anélkül, hogy felébredtek volna

– emlékezett az akcióra Magda.

„P. szobájába léptem, az ajtóból hallottam, hogy a mögöttem jövő Szinisa mozgására az asszony, Sztana., felébredt, rákiáltott, és nekirontott Szinisának, aki ettől lemerevedett. Ekkor kb. három méterről három egyes lövéssel a nő tarkójába lőttem. Az asszony elterült, és a zajokból észleltem, hogy felébredt P., aki az ágyról fel akart kelni, és felém akart indulni ökölbe szorított kézzel. Én ekkor a szája és a torka felé ötöt-hatot lőttem, kb. másfél méterről, aminek hatására a férfi hanyatt dőlt, hörgött. Felkapcsoltam a villanyt, bejött Szinisa, és mondta: 'Ez szenved.' Erre én egyetlen lövéssel, kb. húsz-harminc centiméterről homlokon lőttem”

– mondta el vallomásában Marinko az ott történteket.

Az időközben felébredő kisgyerekkel – Marinko szerint – már a távozáskor Szinisa végzett, a zsákmány pedig 35 ezer márkát, viszonylag sok schillinget és dollárt tett ki. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a szerbiai tárgyalás során Szinisa Petrity mindent tagadott, így Dane Petrity megölését is.)

Palicson személyes bosszúból ölt?

Innen Palicsra vette az irányt a halálbrigád, ahol az A. család háza volt a célpont. A halálosztók vezére – aki a lakás elrendezését jól ismerte, mivel többször is járt A.-nál – az emeleti hálószobában talált a házaspárra. A kihallgatások során Marinko azt vallotta, hogy A.-val személyes nézeteltérések miatt akart végezni, mert korábban átverte őt üzletelésük során. Vagyis számára csak a házgazda volt a célpont.

„Úgy közelítettem meg az ágyat, hogy Verica felől léptem az ágyhoz, így kicsit kinyújtott kézzel, négy-öt lövéssel fejbe lőttem A.-t, akit a lövések, szerintem, a feje bal oldalán találtak el. Odamentem a férfihez, láttam, hogy halott, közben az asszony kezdett felébredni. Gyorsan befogtam a száját, a másik kezemmel mutattam, hogy maradjon csendben”

– mesélte a rendőröknek Marinko.

Ezután a nőt a földszintre kísérték, ahol az asszony, abban reménykedve, hogy így megmentheti gyermeke és saját életét is, megmutatott minden felelhető értéket, így arany és német márka is jutott bőven a rablóknak.

Amikor kocsiba szálltak, két holttest maradt utánuk: végeztek Verica A.-val is. Hogy ki? Marinko szerint Szinisa, Szinisa pedig arra esküdözött, hogy Marinko volt a tettes...

(Palicson Marinko utolsó gyilkosságát követte el, de a történetnek még nincs vége. Következő írásunkban a halálosztó elfogásának, elítélésének történetével zárjuk sorozatunkat.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép
Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda

Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda

magyar noir
2019.01.26.

A szerbiai rendőrök elől menekült Magyarországra Magda Marinko, írtuk tegnap. Ma a délvidéki halálosztó Magyarországon elkövetett bűncselekményeit idézzük fel, leírva, miért öltek meg három ember Kecskeméten, és miért kellett meghalnia egy kétgyerekes orosházi családanyának.

Marinko számos bűne közül az ítélet elsőként a kecskeméti hármas gyilkosságot említi. Az 1993. december 19-én lezajlott rablógyilkosság előkészületeit az ítélet szövegéből idézzük:

„Magda Marinko tisztában volt azzal, hogy H. Antal, aki üzleti tevékenysége során többek között fegyverek illegális adásvételével is foglalkozott, viszonylag jelentős összegű vagyonnal rendelkezik, ezért elhatározta, hogy sérelmére bűncselekményt követ el. Tervének végrehajtása érdekében felvette a kapcsolatot barátjával, a szabadkai lakos S. Ivánnal.

Harcosokat rendelt a rabláshoz

Arra kért, küldjön Magyarországra fegyvereket, megfelelő létszámú embert és egyéb, bűncselekményekhez szükséges eszközöket a határhoz közel eső Csikéria (Vajdaság) tanyájára. S. december 17-én a határra fuvarozta P. Szinisát, S. Gorant és S. Alexandert – akik egyébként korábban nem ismerték Marinkót – valamint egy hátizsákban géppisztolyt, símaszkokat, bilincseket. Marinko a tanyán várta őket, majd a három segítővel (a „belgrádi fiúk” – mint Marinko később mindig emlegette őket – a szerző) átlépték a magyar határt.”

December 19-én a Marinko-banda kocsiba ült, és H. Antal kecskeméti lakásához mentek, ahol nemcsak a házigazdával, annak feleségével, hanem egy vendégükkel is végeztek. A holttestekről levették az arany tárgyakat, gyűrűket, karkötőket és H. Antal kezéről egy Omega órát, ami egyébként Marinko lebukásához vezetett. A lakást elhagyva H. Mercedeséből vettek ki 800 ezer forintot majd Szegeden megosztoztak a zsákmányon.

Marinko Csillagban tett vallomásában szinte minden bűnt társaira akart kenni, ám a bíróság ítéletében áll:

„A fenyegetések hatására H. Antal elárulta, hogy a Mercedesének kesztyűtartójában találnak készpénzt, de annál többet egyelőre nem tud adni. Ezt követően Magda Marinko vádlott a nála levő B 3832 számú hangtompítós Scorpio géppisztollyal közelről öt egyes lövést adott le a sértett fejére, illetve a lövésektől hanyatt zuhanó testére. Ezt látva Dragutin K. könyörögni kezdett Magda Marinkónak, és barátságukra hivatkozással kérte élete meghagyását, ám a vádlott ugyanazzal a géppisztollyal, ugyancsak közelről, öt egyes lövéssel belelőtt a sértett fejébe és testébe. Ezt követően Magda Marinko bement a kisszobába, és az ott kanapén ülő H. Antalnét közvetlenül közelről, hat egyes lövéssel fejbe, illetve hátulról tarkón lőtte.”

A gyermek túlélte a támadást

Vagyis a bíróság mindhárom ember megölésében Marinkót ítélte felelősnek. Marinko vallomásának egy pontja szerencsére vitathatatlanul igaz: a kecskeméti mészárlást az akkor 8 éves ifj. H. Antal túlélte, hajnali 3-kor felébredt, a szegedi telefonközponttól kért segítséget, akik értesítették a mentőket és a rendőrséget.

Marinko nagyon nem volt elégedett a Kecskeméten begyűjtött zsákmánnyal, ezért újabb akciót szervezett meg, amihez ismét a „belgrádi fiúk” segítségét kérte. Ezúttal Orosházán talált nagy haszonnal kecsegtető célpontot.

1994. január 5-én este Marinkóék Csikérián lévő tanyájára három férfi, S. Goran, P. Szinisa és M. Bozsidar érkezett meg. Innen N.-ék orosházi házához vezetett az útjuk, ahol az éj leple alatt törtek be a lakásba, ahol. N.-né M. Edit és két kisgyereke aludt. A zajra felébredtek, de hogy ez után mi történt pontosan, nagyon nehéz megfejteni. Marinko természetesen vallomásában igyekezett a lehető legkisebbre „összehúzni” saját felelősségét.

A remélt nagy zsákmányból itt sem lett semmi.

„A garázs előtt parkoló gépkocsit is átkutattam, majd a garázsban is szétnéztem, eredménytelenül. Mire visszaértem a lakásba, Goranék találtak valamennyi készpénzt, nem tudom mennyit, valamint ékszereket is, de ebből én csak egyet, egy arany fémszíjas, fekete számlapos órát kaptam már a határon, de én ezzel nem törődtem, eldobtam. Nem tudom, hogy pontosan milyen értéket hoztak el Goranék a lakásból, amelyet egy hátizsákba pakoltak. Az orosházi ügyről úgy tudom, hogy összesen 100 ezer forintot, néhány darab ékszert és egy órát zsákmányoltunk”

– vallotta Marinko, miközben N.-né M. Edit meggyilkolását egyértelműen tagadta.

Marinko fojtotta meg az orosházi anyát

„Kb. 40-50 percet voltunk a lakásban, amikor kijöttünk, én utoljára a nőt ágyon, oldalán fekve láttam, szája be volt tömve általam, kezét pedig én kötöttem hátra. Onnan tudom, hogy élt még, hogy hörgött. Ha meg akartuk volna ölni, egyszerűen csak lelőttük volna.”

A bíróság azonban a tettestársak egybehangzó tanúvallomásait figyelembe véve minden kétséget kizáróan bizonyítottnak látta, hogy igenis Marinko ölte meg N.-né M. Editet.

Az ítélet indoklása szerint úgy, hogy a védekező nőt Magda Marinko – hogy elhallgattassa – fojtogatni kezdte, majd megpróbálta kezeit hátrabilincselni, ám ez a sértett ellenállása miatt nem sikerült. Mivel a vádlott nem bírt egyedül N.-né M. Edittel, a jelenlévő S. Goran is közbeavatkozott, és igyekezett az asszonyt leszorítani. A dulakodás során Magda Marinko magához vett egy cselgáncsruha övet, és azzal megkötözte a megtámadott kezeit, az ágy széléhez is odakötözte, majd a még mindig védekező sértett nyakára egy nyakkendőt tekert, amivel leszorította, és mindaddig leszorítva tartotta, amíg a sértett ellenállása teljesen meg nem szűnt.

Végül az Orosházán rabolt értékekről is ejtsünk szót. A bírósági ítélet szerint Némethék házából a rablók „pontosan meg nem határozható értéket, de mindenféleképpen egy több százezer forint értékű, Zenit típusú, egy ugyanilyen értékű Cartier típusú arany karórát, valamint arany nyakláncot, gyűrűt és pontosan már meg nem határozható összegű készpénzt tulajdonítottak el.”

(Sorozatunk következő részében Magda Marinko szerbiai gyilkosságait vesszük sorra, kezdve egy bejárónő megölésével, kitérve egy szabadkai és egy palicsi leszámolásra is.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép

Légióban tanult ölni a gyilkológép

magyar noir
2019.01.25.

Gátlástalan pszichopata gyilkos, vagy a rablás, az akciók és a pénz megszállottja? Netán megrendelésre ölt? Ezek a kérdések milliókat foglalkoztattak határon innen és túl, amikor Magda Marinko tetteire fény derült. Mielőtt felvázolnánk bizonyított bűneit, alámerülünk egy igencsak kalandos „életútban”.

Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr ezredes segítségével tegnapi írásunkban már kaphattak egy képet a halálosztóról, de éppen csak annyit, hogy kérdéssé álljon össze az olvasóban a kíváncsiság: miféle ember is Magda Marinko? Először is: sok-sok év után ismét szegedi lakos. Pontos lakcíme: Mars tér 13., Szegedi Fegyház és Börtön. Vagyis a Csillag! Ám ennél sokkal fontosabb és érdekesebb, milyen életutat járt be addig, amíg becsapódott háta mögött e fegyintézet ajtaja.

Lebukás elől menekült Nyugatra

Magda Marinko (szerbül: Marinko Magda) 1963-ban született Szabadkán. Már fiatalon megismerkedett a bűnnel, ezért jobbnak látta, ha még lebukása előtt elhagyja Jugoszláviát, ahol többször is indult ellene eljárás vagyon elleni bűncselekmények miatt. Franciaországba ment, előbb 1986-87-ben, majd 1989-90-ben szolgált a francia idegenlégióban, ahol a legkülönbözőbb hadszíntereken vetették be. Magyarországi kihallgatása során például megemlítette egy csádi akciójukat, amikor egy teljes falu lakosságát kellett kiirtaniuk.

Jugoszláviába – megszökvén az idegenlégióból –, már remekül kiképzett harcosként tért haza. Később többször is indítottak ellene büntetőeljárást, ismét leginkább különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt, de vizsgálódtak ügyeiben az olasz hatóságok is, többek között személy elleni bűnök gyanújával. Végül Marinko ellen 1993 nyarán körözést adtak ki Jugoszláviában.

Tették ezt annak ellenére, hogy Marinko, a szerb oldalon harcolva, a délszláv háborúban bizonyította nem mindennapi katonai felkészültségét. Bár erre szolgáló bizonyíték nem került elő, a hírhedt szabadcsapatot vezénylő Arkan kapitány tigriseinek egyike volt.

A szerb rendőrség elől menekülő, jugoszláv állampolgár Magda átjött Magyarországra. És most következzék az, amit a bíróság bizonyítottként elfogadott, így az ítélete jegyzőkönyvébe is bekerült:

Szegeden indított vállalkozást

„Magda Marinko 1993 nyarától lényegében folyamatosan Magyarországon tartózkodott. 1993. október 14-én bevándorlási kérelmet nyújtott be az illetékes hatóságokhoz, majd 1993. december 29-én a külföldiek számára rendszeresített személyi igazolványt adtak ki részére. Állandó lakhelye Szeged-Szőregen, a Szerb utcában volt.

Magda Marinko 1993-tól letartóztatásáig folyamatosan élettársi kapcsolatban élt S. I.-val, kiskorú gyermek, vagy más tartásáról nem gondoskodott, vagyonnal nem rendelkezett. A vádlott Magyarországon történt letelepedése után megalapította az IMPERIAL Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-t, amely azonban semmiféle tényleges tevékenységet nem végzett. Ennek megfelelően Magda Marinko vádlott magyarországi tartózkodása során kifejtett kereső tevékenységét, vagy jövedelmét megállapítani nem lehetett.”

Pár sorral lejjebb már ez olvasható:

„Magda Marinko vádlott Magyarországra érkezése után élettársával Szegeden telepedett le jugoszláviai egy barátja Hont Ferenc utcai panellakásában. A vádlott rendszeresen tartotta a kapcsolatot a Szegeden és környékén élő jugoszláv ismerőseivel és barátaival, így többek között S. Ivánnal is. Rendszeres látogatója volt a szegedi és Szeged környéki, valamint a kecskeméti szórakozóhelyeknek, café-bároknak, pizzériáknak és biliárdszalonoknak. Magda Marinko vádlottról a környezetében tudták, hogy éveket szolgált az idegenlégióban, ezért részben jugoszláv ismerőseivel, részben másokkal részt vett bizonyos őrzővédő, illetve pénzbehajtó feladatok elvégzésében.”

Szintén a Marinko-per irataiból idézek, amikor személyiségére vonatkozó orvosszakértői anyagot teszem közzé. Eszerint

„Magda Marinko a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely cselekményeinek társadalomra veszélyes következményei felismerésében, vagy e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában gátolta vagy korlátozta volna. A vádlott ugyanakkor pszichopatás vonásokat mutató személyiség, alacsony morális fékrendszerrel, amely a cselekmények elkövetését megkönnyítette, illetve elősegítette. Mindezek ellenére a vádlott jelenleg nem szenved az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely korlátozná, vagy kizárná vele szemben a büntetőeljárás lefolytatását.”

Az 1995. október 6-i dátummal ellátott ítéletben olvashatóak ezek a mondatok. Lényege tömören: Magda elítélésének nem volt akadálya.

Háromgyerekes családban nőtt fel

És el is ítélték, mint az köztudomású. Arról viszont sokkal kevesebben hallottak, hogy Marinko egy háromgyerekes családban nőtt fel. Édesanyja már meghalt, testvérei közül a bátyja régóta Németországban él, húga Szabadkán lakott és dolgozott. Az elhíresült csikériai tanyán (erről is majd később...) megözvegyült (azóta elhunyt...) édesapja nagy szegénységben töltötte napjait, amikor Halász Miklós szegedi újságírónak nyilatkozott.

Elmondta: hogy Marinko volt a legelevenebb a három gyereke közül. Emiatt gyakran el is verte a heves természetű srácot, aki az iskola befejezése után egy kannákat gyártó üzemben, majd a vasútnál dolgozott külföldre távozásáig. Később mégis Marinko törődött vele a legtöbbet, amikor hazatért, és Szabadkán lakott. Gyermeke tettére nem tudott igazán magyarázatot adni, leginkább csak azt hajtogatta, hogy a barátok vitték a bűnbe, és a francia idegenlégió tette olyanná, amilyen lett.

(A holnapi folytatásban Marinko magyarországi gyilkosságait idézzük fel, szólunk arról, miért és kiket gyilkolt meg Kecskemétem, és miért ölt Orosházán.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában

Négy halott a szegedi Bárka utcában

Napra pontosan 25 évvel ezelőtt 1994. január 23-ról 24-re virradó éjszaka betörtek Szeged egyik legismertebb cukrászmesterének otthonába, és ott megölték a 42 éves Z. Nagy Bálintot, szintén 42 éves feleségét, valamint 17 éves Dániel és 10 éves Balázs fiukat. Soha nem derült ki, mennyi érték tűnt el, egyáltalán elvitt-e valamit a gyilkos. Mint ahogy az sem: ki ölte meg Z. Nagyékat. Egy biztos csak: bár Magda Marinkót vádolták meg, ezért a gyilkosságért eddig még senkit nem ítéltek el.

– Úgy este tíz óra lehetett, amikor értesítettek a kollégáim, a jelek szerint borzalmas tragédia történt Szegeden – végeztek Z. Nagy Bálint cukrásszal, és az egész családjával. Ahogy a csapat összeállt, nyomozótársaimmal és a helyszínelőkkel azonnal kocsiba vágtuk magunkat, és robogtunk a Z. Nagy házhoz, amit már hatalmas csődület vett körül. Rendőrautók sorakoztak a kis utcában, és ahogy már lenni szokott, ezernyi találgatástól, kérdéstől izzott a levegő – idézte fel a történteket Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes.

Elmondta: a környéken élőknek és Z. Nagy Bálint munkatársainak az tűnt fel, hogy sem a családfő, sem felesége nem mutatkozott egész nap, és a gyerekek sem mentek iskolába. Ezért, miután a telefonhívásokra sem reagált senki a házból, az egyik alkalmazott kiment Z. Nagyékhoz. Ekkor már a szomszédok is gyülekeztek a ház körül, előkerült egy létra, amin felmászva Z. Nagy Bálint munkatársa belesett az ablakon, és úgy látta, hogy az egyik gyermek az ágyában fekszik, és vért is vélt felfedezni az ágy körül.

Dulakodásnak nyomát sem találták

Azonnal értesítették az ügyeletet, és ekkor indult be a rendőri gépezet. A bezárt ajtót egy szakember nyitotta ki, majd a házba bejutva azt látták: teljesen üres az alsó szint. Az emeletre érve, ahol a hálószobák sorakoztak, a nagyobbik fiú holttestét éppen úgy a saját szobájában, az ágyban találták, mint ahogy a szülőket is a legnagyobb hálóban. Az ebből nyíló kisebb szobában feküdt holtan a kisebb fiú. Dulakodásnak semmi nyomát nem találták.

A Z. Nagy család egykori háza Szegeden.

– Természetesen az is rögtön kiderült, hogy a család tagjait lőfegyverrel küldte halálba a támadójuk, de azt nem tudhattuk biztosan, hogy a lövések álmukban érték őket, vagy még ébren. Ami tény: valamennyien alváshoz öltöztek, hálóruhában feküdtek az ágyon, joggal vélhettük: késő este csapott re rájuk a tettes, vagy a tettesek. A vérnyomok arra utaltak, hogy az áldozatok nem mozdulhattak el, vagyis a fejüket ért lövések azonnal halálhoz vezettek – emlékezett Kószó Zoltán.

– Rengeteg ujjnyomot és töltényhüvelyt találtunk, vagyis sikeresnek mondhatnám a terep első felmérését, de sajnos a sötétedés miatt abban a borzasztó hidegben nem folytathattuk a munkát a kertben és az utcai fronton. Ezért úgy döntöttünk, hogy másnap újult erővel kezdjük a munkát, hiszen mesterséges fény mellett esély sincs a tökéletes nyomrögzítésre. Másnapra már az ORFK bűnügyi technikai alosztálya is leküldte szakembereit. Sajnos ők sem találtak olyan ujj- illetve tenyérnyomokat, amelyek az elkövető személyre utaltak volna.

Hogyan jutott be a gyilkos?

– Z. Nagy Bálintról köztudomású volt a városban, hogy tehetős ember, és ő is pontosan tudta, hogy ez nem titok. Ezért igyekezett a lehető legmodernebb eszközökkel gondoskodni otthona biztonságáról – mozgásérzékelős riasztó rendszert szereltetett be a házba, ám ez a gyilkosság estéjén nem volt bekapcsolva. A bezárt bejárati ajtón és az ablakokon nem találtunk olyan nyomokat, amik erőszakos behatolásra utaltak volna. Pontosabban a földszinti lakrészben található gardrób kicsiny, talán negyvenszer negyven centiméteres ablaka volt sérült, és a belső falfelületeken talált nyomok is arra utaltak, hogy a gyilkos itt juthatott be a lakásba. A gyilkolás után egy, a lakásban talált kulccsal nyithatta ki a bejárati ajtót, amit hidegvérrel be is zárt maga mögött.

Ebben a Dugonics téri házban üzemelt egykor Z. Nagy Bálint cukrászdája.

– Fogalmunk sem volt, mi tűnhetett el a lakásból. Abban biztosak lehettünk, hogy a tehetős polgárcsalád komoly vagyonnal rendelkezik, és ebből nem keveset tart otthon. Mi viszont egyetlen arany ékszert sem találtunk, és ami még inkább meglepett minket: említésre érdemes mennyiségű készpénzre sem bukkantunk. Pedig az szerintem elképzelhetetlen, hogy egy nagy cukrászatot üzemeltető vállalkozó, akinek bármely pillanatban szüksége lehet készpénzre, ne tartalékoljon valamekkora összeget addig, amíg kinyitnak a bankok – vélekedett Kószó alezredes.

Persze nem csupán kétségek gyötörték a nyomozókat. Pontosan tudták, hogy nem sokkal korábban Kecskeméten is lezajlott egy több ember halálát okozó gyilkosság, ahol szintén agyonlőtték az áldozatokat. Azonnal fellobbant a gyanú: a két eset között összefüggés lehet. Nem is kellett sokat várni arra, hogy ez bebizonyosodjék: a fegyver-szakértői vizsgálat egyértelműen kimutatta, ugyanolyan típusú (Scorpio) és kaliberű fegyverrel gyilkoltak Bács-Kiskun megye székhelyén, mint a Z. Nagy házban.

Marinko – „A Z. Nagy családot nem én öltem meg...”

A gyanú Magda Marinkóra terelődött, akit pár napon belül el is fogtak, de a Z. Nagy család lemészárlását Marinko elfogásának első pillanatától tagadta.

Magda Marinko

„A szegedi Z. Nagy család megölésével kapcsolatosan fenntartom a magyar rendőrségnek mondottakat, vagyis kijelentem, hogy a Z. Nagy családot nem én öltem meg, bár tudom, hogy ki tette. Dragan Markovics szabadkai rendőr-nyomozónak elmondtam mindezt, hozzátettem, hogy két szerb és egy horvát állampolgárságú férfi volt a tettes. Tudom a végrehajtók nevét, melyet én most azért nem mondok el, mert féltem a családtagjaimat. De higgyék el nekem, amit én megcsinálok, azt én el is ismerem.”

(részlet Magda Marinkónak a szegedi Csillag börtönben felvett kihallgatási jegyzőkönyvéből.)

– A Z. Nagy-ügyben az ügyészség első fokon megvádolta a cukrászcsalád megölésével is Marinkót. De miután a Fővárosi Bíróság első fokon e vádpontban bizonyítékok hiányában felmentette, másodfokon már nem is szerepelt a vádak között Z. Nagyék megölése. Ettől függetlenül én Marinko nevét említem, ha azt kérdik tőlem, szerintem, ki Z. Nagy Bálint és családjának gyilkosa – mondta el Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes.

(Holnap bemutatjuk, ki is az Magda Marinko, akit már 25 évvel ezelőtt délvidéki halálosztónak nevezett el a sajtó, és aki immár negyed százada magyar fegyházakban tölti hétköznapjait.)

Bátyi Zoltán

Előzmény:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot

Negyed évszázaddal ezelőtt történt a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legszörnyűbb gyilkossága. A köztiszteletben álló, ismert szegedi cukrászt, Z. Nagy Bálintot és családját küldte halálba gyilkosuk 1994. január 23-áról 24-ére, vasárnapról hétfőre virradó éjszaka.

A meggyilkolt Z. Nagy család egykori háza Szegeden.

Már 25 éve annak is, hogy világszerte ismerté vált Magda Marinko neve. Azé a Marinkóé, akit a Z. Nagy-ügyben gyilkossággal megvádoltak, de soha nem ítéltek el. Ám bizonyíthatóan egy olyan gyilkosságsorozat vezéregyénisége volt, amiért hazánkban, magyarországi bűnei miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre, míg az akkori Jugoszláviában a Vajdaságban „levezényelt” és végrehajtott gyilkosságokért halálra ítéltek.

Marinko ma a szegedi Csillag börtön lakója. A halálos ítélet eltörlése után Szerbiában életfogytiglan, de legalább 30 év fegyház várna rá, ha hazánk kiadná. Ez utóbbira elvileg lehetőség nyílik az idén, ugyanis Marinko elítélésekor még nem létezett Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, így 25 év fegyházban töltött év után a halálosztó akár feltételesen szabadlábra is kerülhetne.

Hogy miket követett el Magda Marinko? Mi vitte rá ezt az embert és bűntársait arra, hogy brutális módon végezzenek egész családokkal? Hogyan sikerült elfogni a francia idegenlégiót is megjárt, katonailag rendkívül képzett, de minden erkölcsi gátlásait levetkőző gonosztevőt? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kínálunk holnap kezdődő sorozatunkban.

(A folytatásban a Z. Nagy gyilkosság részleteivel foglalkozunk. Segítségünkre lesz az a Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes, aki élete kockáztatásával fogta el Magda Marinkót.)

Bátyi Zoltán

Szegedi szexpiac, megbilincselt szépfiúkkal

magyar noir
2018.07.17.

Előzetes letartóztatásba helyezte a Szegedi Járásbíróság azt a férfit, aki 2015 decembere óta futtatott két szegedi nőt. A nagy hagyományokkal rendelkező szegedi szexpiacon közel sem ez az első eset, hogy pénzért árult „rapid-szerelmek” ügyében nyomoznak.

Illusztráció: pixabay.com

Ami a legfrissebb szegedi szexpiaci hírt illeti: a gyanú szerint a férfi több mit két éve előbb Belgiumban, majd Németországban és Dániában bérelt apartmanokban kínált szexmunkát egy szegedi nőnek. Emellett fenyegetéssel, majd fizikai erőszakkal egy másik szegedi nőt is rávett arra, hogy előbb Szegeden, majd Németországban dolgozzon prostituáltként. A gyanúsított felügyelete alatt álló nők keresetüket rendszeresen hazaküldték a férfinak. Még arra is ügyeltek, hogy a bűncselekményekből származó pénzt elrejtsék a hatóságok elől, ezért keresetük egy részét gyanúsított hozzátartozójának utalták.

A férfi naponta beszámoltatta szexmunkásait telefonon bevételeikről, közben nem feledkezett meg a folyamatos fenyegetésekről sem. Többször ki is utazott hozzájuk, hogy a megkeresett pénzt személyesen vegye el, valamint személyesen felügyelje a munkamenetet. Most egy darabig aligha kell repülőre szállnia, ugyanis az erőszakkal, fenyegetéssel elkövetett kerítés bűntette, valamint kitartottság bűntette miatt indult eljárásban rács mögül figyeli a kinti eseményeket.

Hogy végül mennyi ideig élvezi majd az állam vendégszeretetét, még nem tudni. Az viszont tény, hogy az elmúlt évtizedekben

több tucat évnyi börtönt kiosztottak

már Szegeden (bűn)szervezkedő lányfuttatóknak a bíróságok. A sort még a 80-as évek közepén lezárult „Cukis-per” nyitotta meg. Erről korábban már itt írtam. De ez igencsak békebeli ügynek számít ahhoz a perhez képest, ami 2016 júniusában zárult jogerős ítélettel.

Akkor már több bűnnel is megvádolt, családi vállalkozásban prostituáltakat futtató csoport tagjai ültek a vádlottak padján.

De miért is?

Az egyik lány még 2008 elején ismerkedett meg D. K. II. rendű vádlottal, akinek barátnője lett. A férfi rábeszélte a lányt arra, hogy egy szegedi bárban táncoljon, majd később pénzért szexuális szolgáltatást is nyújtson. Ezzel napi 10-70 ezer forintot keresett, aminek nagy része persze a barátja zsebében landolt.

A nagyobb haszon reményében a barát rábeszélte a lányt, hogy a

bájait Hollandiában árulja

inkább, mert ott a prostitúcióval jobban lehet keresni. Számítása bevált: szexmunkása külföldön napi átlagban 400 eurót keresett. Egy hónap után a lány mégis visszajött Magyarországra, ahol ismét bárban és az út mellett is prostituáltként dolgozott. Majd még 2-3 alkalommal ment ki a barátjával Hollandiába, és a szexuális szolgáltatásért kapott pénzt megint csak átadta a férfinak.

Ekkoriban ismerkedett meg a lány a csapat több tagjával, barátja testvéreivel is.

Időközben a lány a II. rendű vádlottól gyermeket szült, majd a folyamatos bántalmazások miatt hazaköltözött a szüleihez. De a szakmát nem tudta abbahagyni: 2010 januárjától már saját zsebre „széplánykodott” márciusig, amikor megismerkedett az ügy másik sértettjével. A két ifjú hölgy elhatározta, hogy külföldön folytatja a prostitúciót, és ezért Olaszországban, Németországban és Hollandiában is kipróbálták, mennyire prosperál a szexpiac.

Mivel a külföldi útjaik során nem kerestek eleget, megegyeztek abban, hogy felveszik a kapcsolatot a II. rendű vádlottal. A férfi fel is ajánlotta a segítségét ahhoz, hogy a lányok Svájcba menjenek ki prostituáltnak.

Az „üzletbe” bekapcsolódott D. család több tagja is, D. T., az II. rendű vádlott testvére vitte ki a lányokat a kicsi, ám annál gazdagabb hegyi országba.

No persze ott sincs frankból a kerítés. Mivel a lányok nem kerestek elég jól a helvétek földjén sem, 2010 júniusában haza akartak utaztak Szegedre, amit D. T. és a a II. rendű vádlott próbált megakadályozni. Mondván: a befektetett összeget még nem térítették meg. Ekkor a lányok

Svájcban feljelentést tettek,

és D. T. ellen emberkereskedelem gyanúja miatt eljárás indult, le is tartóztatták. A lányok meg hazautaztak Szegedre.

Itt aztán a D. család több tagja tett arról, hogy ne legyen egy nyugodt percük sem. Egyiküket gyorsan lekapcsolták, és azzal fenyegették, ha nem sikerül D. T.-t kihozni a börtönből, akkor meg fogják ölni őt és az édesanyját is, a testvérét elrabolják, az apját meg börtönbe juttatják. Az I. rendű vádlott, aki a lányt meg is verte, eközben megbízta a korában rendőrként szolgálatot teljesítő VII. rendű vádlottat és az eljárás során ismeretlenül maradt társát, hogy a másik lányt is hozzák el abba a lakásba, ahol a D. család tanyázott. Ezt – rendőrnek kiadva magukat – meg is tették.

Ekkor aztán elszabadultak az indulatok. Valamennyi vádlott szidalmazta a fogva tartott lányokat, majd az I. rendű vádlott többször is elverte mindkét lányt. Beígérték: megölik őket, ha nem vonják vissza a Svájcban tett feljelentésüket. A vádlottak megszervezték azt is, hogy az egyik lány Svájcba kiutazzon és szóban is vonja vissza a korábban rendőröknek mondottakat. Ám ott már nem figyelhettek szavaira, így a lány a kihallgatásakor kitálalt: csak kényszerítése miatt vonja vissza vallomását.

Magyarországra visszatérve az egyik lányt D.-ék ismét foglyul ejtették, az I. rendű vádlott megöléssel fenyegette, amiért Svájcban ismét terhelő vallomást tett a testvérére. A lánynak végül sikerült megszöknie, és egy szegedi szupermarketben kért rendőri segítséget.

A nyolcvádlottas perben végül összesen több mint 60 év szabadságvesztést osztott ki a bíróság, ebből 43 év fegyház a D. család ügyben szereplő tagjainak jutott.

Bátyi Zoltán

Már 13 éve nem találják a horgosi Szalma család gyilkosait

magyar noir
2018.07.10.

A Tisza partján már lassan 25 éve azt vitatják az emberek, ki végezhetett a szegedi Z. Nagy Bálint cukrásszal és családjával. Szegedtől alig húsz kilométernyire, a vajdasági Horgoson 2005 óta tisztázatlan, miért és kik gyilkolták le a Szalma családot. Csongrád megye székhelyén négy ember halt meg egyetlen éjszaka, Horgoson hat holttestet találtak.

Itt történt a brutális horgosi gyilkosság. Fotó: vajma.info

Csak nem szabadult ki Magda Marinko? Netán a martalócai végeztek Szalmáékkal? Még ilyen kérdések is felmerültek 2005-ben, amikor február első napján a horgosi Szalma család hat tagjának holttestét találták meg a magyar-szerb határ vajdasági oldalán. Azóta persze kiderült, semmilyen összefüggés nincs a két családirtás között. Arról nem is beszélve, hogy Marinko rácsok mögött ülve tagadja, hogy bármi köze lett volna Z. Nagyék megöléséhez. Ám nem csoda, hogy a két rendkívül borzalmas és talányos eset összevetésére sor kerülhetett, már csak a helyszínek közelsége és a gyilkosságok brutalitása miatt is. De mielőtt még csokorba kötném az összes találgatást, ami a több mint 13 éve felderítetlen Szalma-gyilkossághoz kötődik, nézzük meg, mik a bizonyítható tények.

A már oszlásnak induló holttestekből azt állapították meg a szerb nyomozók 2005 telén, hogy a gyümölcstermesztéssel foglalkozó, és abból meggazdagodott Szalma családot feltételezhetően egy héttel korábban,

január végén, vélhetően 24-én végezték ki.

A gyilkosok két házban is öltek – Szalma Nándor (40 éves) felesége, Nelli (34) és két kisgyermek, Dávid (12) és Bettina (8) holttestét a tehetős család hatalmas házában fedezték fel. A telek másik felében, jóval szerényebb körülmények között laktak a nagyszülők. Szalma József 65, míg felesége Jolán 59 évesen vált áldozattá A máig ismeretlen tettesek mindannyiukkal könyörtelenül végeztek.

„Annyi szinte bizonyos, hogy az esti órákban történt a családirtás, mert a gyerekek 24-én még voltak iskolában, sőt Dávid a délutáni hittanórán is részt vett. Az is napvilágra került, hogy Nándorral és családjával lőfegyverrel végeztek. A családapát az ebédlőben, feleségét a kisszobában, a kisfiút a fürdőszobában, a kislányt pedig bátyja szobájában lőtték le. Az idős házaspárt pedig késsel szúrták le saját házukban. A feltételezések szerint az asszony éppen mosogatott, a férfi, akit hét késszúrással öltek meg, a fotelban ült. Miután kivégezték őket, a raktárba vitték a holttesteket”

– írta 2016 februárjában megjelent cikkében Kabók Erika, a vajdasági Magyar Szó újságírója.

Miközben a rendőrség szinte semmilyen konkrét bizonyítékot, sikert eredményező nyomozati cselekményt nem tudott ennyi év alatt felmutatni,

a pletykagyártók színes képet festettek

az ügyről. 1./ Albán vagy ukrán bérgyilkosok végeztek az egész családdal, 2./ A maffia tette. 3./ a bérgyilkosság megrendelője egy magyar üzletember lehetett. 4./ Hatalmas adóssága volt a fiatal férfinak, a kölcsönt nem tudta visszafizetni, ezért irtották ki a családját. 5./ Etnikai hátterű leszámolásról lehet szó, magyargyűlölő szerbek a tettesek.

Bár ez utóbbi állítás szinte napok alatt megdőlt, a többi híresztelés, újakkal kiegészülve, azóta is helyet kap a sajtóban éppen úgy, mint a kocsmai beszélgetésekben.

A Z. Nagy gyilkossággal összevetve, egy hasonlóság azért van: a Szalma családot lemészárlók esetében sem derült ki pontosan, mekkora zsákmányt szereztek a támadók. A Večernje Novosti belgrádi napilapban azt írták: a gyémántok miatt ölték meg őket, ugyanis drágakövekbe fektetett vagyonuk egy részét az ékszerekbe építve tartották a házukban. Vagyis rablógyilkosság történt – állítják, ám az is tény, hogy a nyomozók a gyilkosság után 13 500 eurót találtak a helyszínen. Akkor hogy is van ez?

A legfrissebb hír sem tegnapi már: a Kurir belgrádi bulvárlap szerint a nyomozók arra gyanakodnak, hogy

egy orosz és egy ukrán bűnöző

mészárolta le a Szalma család mind a hat tagját. Ugyanis a bűncselekmény elkövetésének feltételezett napján, január 24-én a reggel órákban a két fiatal külföldi – orosz és ukrán – állampolgár lépte át a határt Horgosnál, s ugyanazon a napon, késő éjszaka el is hagyta az országot ugyancsak a legközelebbi határátkelőn visszatérve Magyarországra. Mindössze 12 órát töltöttek Szerbia-Montenegróban. Az újság visszatér a korában már felvetett, de rendőrségi forrásokból meg nem erősített feltételezésekhez, hogy a két profi gyilkost egy magyar üzletember bérelte fel, akinek Szalma Nándor, a fiatalabb családfő nagy összeggel tartozott.

„Évek óta semmi hivatalos hír nincs a Szalma gyilkossággal kapcsolatban. A rendőrség azt sem mondja, hogy nyomoznak és azt sem, hogy nem. Csak a sajtó meg a helybeliek találgatása változik az évek múlásával. Én több alkalommal is jártam a Szalma család házában. Legelőször egy évvel a gyilkosság után. Még láttam a szekrényajtóba fúródott golyók nyomát, a radiátorokon a golyónyomokat. A hatalmas ház és a hűtőház, a mezőgazdasági gépek arra engednek következtetni, hogy nagyban gazdálkodtak és akinek sok gyümölcsöse van errefelé, az jómódú. Nem tudom, higgyek-e annak a feltételezésnek, hogy nagy adósságai voltak a családnak. Persze, ettől még lehettek. Az, hogy az egész családot szó szerint kiirtották bérgyilkosokra utal és nem holmi pitiáner ügy lehet a háttérben. A rendőrség hallgat, a sajtó is, meg a helybeliek is találgatnak”

– tudtam meg néhány napja Kabók Erikától, a Magyar Szó főszerkesztő-helyetteséjétől.

Bátyi Zoltán

12

Ezeket a cikkeket olvastad már?