Blogolj!

Arkan tigrise ketrecbe zárva

magyar noir
2019.01.28.

Gyilkolt 1993. január 24-én Szabadkán, 1993. december 19-én Kecskeméten, 1994. január 5-én Orosházán, január 25-én Szabadkán, 26-án Palicson. Mivel a Z. Nagy-ügyben nem találták bűnösnek, ma sem tudni pontosan, hány ember megöléséért terheli a felelősség. Magda Marinko 1994. január 28-án mégis önként és nyugodtan beballagott a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra.

Hogyan sikerült elfogni a halálosztót? Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes segítségével, aki már sorozatunk első részének is főszereplője volt – ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ.

Ha Magda Marinko az a gyilkos, aki a magyar Alföld több településén is végzett áldozataival, akkor olyan nagyvadat kell kelepcébe csalni, amilyennel még nem volt dolga a rendszerváltozás után a magyar rendőrségnek. Jól tudták ezt az ügyre ráállított nyomozók, akik szerették volna mindenképp elkerülni az újabb vérrontást. Ezért azzal az indokkal csalták be Magdát a Csongrád Megyei Rendőr- főkapitányságra, hogy tisztázni kell a letelepedési engedélyével kapcsolatban néhány kérdést.

– Akkor már Marinko potenciális elkövetőként jött számításba két gyilkossági ügyben is. Az egyiket 1993 decemberében követték el Kecskeméten, a másikat 1994 januárjában Szegeden. Hogy mire alapoztuk gyanúnkat? A nyomozás során kiderült, hogy az egyik kecskeméti áldozatnak volt egy Omega típusú arany karórája, ez eltűnt, és nem sokkal később Magda Marinko révén jutott el Szegedre – idézte fel a letartóztatás napját Kószó Zoltán.

– Egy másik tárgy is kapcsolatot teremtett a kecskeméti gyilkosság, és a Z. Nagy cukrászcsalád legyilkolása között. A ballisztikai vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy Kecskeméten ugyanazzal a Scorpio típusú géppisztollyal gyilkoltak, mint amilyen Szegeden, a Z. Nagy család házában is ölt. Ezek után úgy véltük: a szerb férfit köthetjük a két brutális gyilkossághoz. Csak az nem volt még akkor világos, hogy milyen szerepkörben.

Cetlit hoztak Kecskemétről

Kószó Zoltán szerint Marinko mit sem sejtve ballagott be a rendőrség kapuján, és nyugodtan üldögélt a rendőrségi folyosóra kitett padok egyikén. Eközben megérkeztek a kecskeméti rendőrök, és hoztak magukkal egy cetlit, amit a kecskeméti gyilkosság helyszínén találtak. Ez egy pincér számolócédula volt, amire felírtak egy nevet: Marinko, és egy telefonszámot, amiről kiderült: egy szabadkai kávézó száma.

– Amikor végül is behívtuk Magdát, ezt a cetlit, számos más tárggyal, feljegyzéssel együtt elé tettük, arra kérve, válassza ki közülük azt, ami az övé – folytatta Kószó Zoltán. Magda nagy nyugalommal kiemelte a számolócédulát, mondván: igen, ez az övé, ő kapta. Nyilván fogalma sem volt arról, hogyan került hozzánk a neki szóló számolócédulás üzenet. Egyébként minden kérdésünkre könnyedén izgalomtól mentesen válaszolt.

Kószó Zoltán alezredes.

A halálosztót újra kiültették a folyosóra, igaz, ekkor már minden figyelem rá összpontosult. Úgy vélték, a főkapitányság épületéből semmi esélye nem lehet a szökésre Marinkónak. Amikor újra behívták a szobába, teljesen közömbös témákat tárgyaltak.

Közben a rendőri vezetés úgy döntött, hogy a bizonyítékok alapján kezdődjék meg Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatása, és a hivatalos eljárás szabályai szerint, mint a külföldi, vagyis idegen anyanyelvű állampolgárok esetében történni szokott, tolmácsot rendeltek a kihallgatásra.

– A tolmács érkezéséig is beszélgettünk Magdával – emlékezett Kószó alezredes. – Megkértem Marinkót, hogy a személyes tárgyait pakolja ki az asztalra. De ahhoz, hogy a kihallgatás helyszíne a pakolás után is áttekinthető legyen, kicsit át kellett rendeznem a szobát, mivel takarta Marinkót az írógép. Ekkorra kettesben maradtunk Magdával, akin nem látszott a félelem legkisebb jele sem. Én is nyugodtan fordítottam neki hátat, miután megjegyeztem: a személyes dolgait most már elteheti, hogy a korábban az írógépasztalról levett masinát visszarakjam a megszokott helyére. Szerencsére emelés közben, mikor előrehajoltam, a hónom alatt hátrapillantottam, és megláttam, hogy Magda feláll. Ösztönösen támadástól tartottam, ezért a felemelt írógéppel megfordultam, és a súlyos vasszerkezetet Magda hasához vágtam. Ezt követően ragadott meg Magda, dulakodni kezdtünk.

Csúszott, mint a kígyó

Igyekeztem keményen megmarkolni Marinkót, de úgy csúszott ki a kezeim közül, mint egy kígyó, és megpróbált az ablak felé menekülni. Dulakodás közben nagy üvegcsörömpölést hallottam, ebből tudtam, bár nem láttam: Magda elérte az ablakot. Azonnal kiabálni kezdtem: „Gyertek be, gáz van!”

Szerencséje volt Kószó Zoltánnak: három ember is berohant a szobába. A kitört kettős ablakon kilógó Magda fejét kiemelték a résből, majd négyen a földre teperték az akkor már legyőzött Marinkót. A egyik nyomozó elszorította Magda vérző sebét, majd a földön fekvő Magdát kihúzták a folyosóra.

– Amikor láttuk, hogy a nyakán több vágott sérülés van, ezért azonnal értesítettük a mentőket, akik el is szállították. Legnagyobb megdöbbenésünkre egy bő óra múlva Magdát visszahozták, egy vaságyhoz bilincselve feküdt, és amikor ezt az ágyat a folyosón elcipelték előttem, Magda magához intett, és ennyit mondott: – Kószó, nem téged akartalak bántani, csak menekülni szerettem volna.

Életfogytiglan, de minimum 25 év

A rendőri vezetés úgy döntött, hogy azonnal el kell kezdeni Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatását, és Kószó Zoltán a Z. Nagy család megölésével gyanúsítva megkezdte a faggatást, amelyen Magda csak annyit mondott: tudja, ki követte el, de a családja védelme érdekében nem kíván az ügyekről beszélni.

Magdát a kihallgatást követően azonnal a szegedi Csillag börtön egy különlegesen őrzött zárkájába szállították. Később itt vallotta meg bűneit Magda Marinko először.

Több hónapos kihallgatás és büntetőeljárás, hatalmas médiafigyelem közepette zajló tárgyalás után 1995. október 6-án következő ítélet született:

Magda Marinko – ki 1963. november 30-án Szabadkán született – jugoszláv állampolgár vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, részben különös kegyetlenséggel és társtettesként elkövetett emberölés bűntettéért, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettéért – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre, 10 évi közügyektől eltiltásra és a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélték.

„A vádlott legkorábban 25 év után bocsátható feltételes szabadságra”

– hangzottak el a súlyos szavak.

Ezen a tárgyaláson a Z. Nagy család meggyilkolásával kapcsolatban így indokolták, miért nem ítélték el e bűncselekmény miatt Magda Marinkót:

„Összességében a bíróság álláspontja szerint a vádlott következetes nyomozati tagadásával szemben a kihallgatott tanúk, szakértők, valamint a rendelkezésre álló egyéb okirati és tárgyi bizonyítékok alapján nem nyert egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítást az, hogy a vádirat 3. pontjában a Z. Nagy család sérelmére Magda Marinko követte volna el a bűncselekményt, illetve hogy az elkövetett bűncselekményben valamilyen módon részt vett volna. Ezért a bíróság a vádirat 3. pontjában írt tényállást az ítéleti tényállásból – bizonyítottság hiányában – kirekesztette.”

Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet, mielőtt a volt idegenlégióst, Arkan egykori tigrisét „ketrecbe” zárták.

Magda Marinko azóta megjárta hazánk szinte minden szigorúan őrzött fegyházát, most éppen a szegedi Csillag foglya. Bűntársai Szerbiában már mind megszöktek vagy legálisan szabadultak.

És hogy mi lesz Marinko a további sorsa? Magyarországon raboskodik tovább? Vagy kiadják Szerbiának? Talán hamarosan erre is megkapjuk a válasz. Mint ahogy arra is: mi zajlott pontosan 1994 januárjában a Z. Nagyék szegedi házában, ki, miért és hogyan végzett a családdal.

(Vége)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép
Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda
Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

magyar noir
2019.01.27.

Magda Marinkót a magyar bíróság két rablógyilkosság (Kecskemét, Orosháza) miatt tudta elítélni, de a délvidéki halálosztó korántsem csak hazánkban ölt és fosztogatott. Ma a vajdasági „kivégzéseit” vesszük sorba.

Korábban már említettem: Magda Marinko a jugoszláviai rendőrség elől menekülve akart Magyarországon letelepedni. Félelmének több oka is lehet. Ezek közül az egyik: 1993. február 24-én végzett F. Idával Szabadkán.

A korábbi részekben már többször is felidézett, Csillag börtönbeli kihallgatáson Magda erről az ügyről így kezdte vallomását:

„Nekem nem állt szándékomban F. Ida megölése.”

Ez akár el is hihetjük neki, ugyanis a szerencsétlen asszony egészen véletlenül került Marinko fegyverének célkeresztjébe. Amikor Marinko 1992-ben nagy pénz akart szakítani, könnyen kirabolható gazdag ember után kutatott. Megtudta, hogy Szabadkán, a Ljubljanszka utcában lakik egy gazdag, arannyal foglalkozó kereskedő, aki azt mondták neki, 12 millió márka készpénzzel rendelkezik, ritka ékszereket, értékes festményeket is tart a lakásán.

Scorpiót vett a rabláshoz

Ezek után Marinko érdemesnek látta befektetni az üzletbe. Vett ezer márkáért egy Scorpio géppisztolyt majd bűntársaival ellátogatott a Ljubljanszka utcába. Az első kísérlet nem sikerült, vadul ugató kutyák térítették el a rablókat szándékuktól. Majd eljött az említett 1993. február 24-e, amikor már Marinko sikeresen bejutott társával, kit vallomásában Jovicaként emlegetett, az épületbe, amiről azt hitték üres, mert a kereskedő elutazott a városból. Több szobát is átkutattak, amikor a zajra felébredt a bejárónő, aki vállalta, hogy munkaadója távollétében vigyáz a házra.

A harmadik szobában a sarok felől ő kérdezte – „Ki az?” –, mire Marinko azonnal a hang irányába lőtt kettőt.

„Még mondtam is: ez nem fogja többet kérdezni, hogy 'Ki az?'. Nem néztem meg, kit találtam el, hol és milyen sérülést okoztam, de biztos voltam, hogy meghalt. Megjegyzem, hogy az idegenlégióban speciális kiképzést kaptam, mivel sokat gyakoroltuk az éjszakai lövészetet, amikor hang irányába kellett lőni. Így az említett esetben is biztos voltam, hogy halálosak voltak a lövéseim”

– dicsekedett vallomásban Magda.

A hidegvérű gyilkos elmondása szerint ezen az éjszakán összesen 3 ezer német márkát zsákmányolt, amin még osztoznia is kellett.

Cárt gyilkoltak Szabadkán

Magyarországi „hadjárata” után Magda Marinko 1994 januárjának végén elkeseredetten utazott vissza a Vajdaságba. A halálosztó úgy vélte: túl sok volt az áldozat, és ehhez képest nagyon kevés a bevétel. Ám nem kellett sokat várnia az újabb lehetőségre, mivel jó ismerőse Ivan S. azonnal új célpontokat kínált.

1994. január 25-én Ivánnal a szerb oldalon lévő tanyáján osztotta meg gondjait, aki felajánlotta, újabb házakat mutat meg, és garantálja, hogy ott gazdag emberek laknak, akiket érdemes kirabolni. Kocsijával elvitte, a Szabadkához tartozó Kisbajmokra, ahol Milan P. (gúnynevén: Cár) házára mutatott rá, akiről azt állította, hogy 400 ezer márkája van. Kínált más célpontokat is Iván, de ehhez ismét össze kell toborozni a halálbrigádot.

Ez meg is történt, telefonhívásra éjfél után meg is érkeztek a „belgrádi fiúk”. P. Szinisa, M. Bozsidar és B. Goran toppant be Marinkóhoz. Nem sokkal később már P. (csak névrokona Marinko bűntársának) házába is bejutottak, ahol az egyik szobába, külön ágyon egy asszony és egy gyerek aludt – Sztana és Dane P.

Ezen a szobán átmentem anélkül, hogy felébredtek volna

– emlékezett az akcióra Magda.

„P. szobájába léptem, az ajtóból hallottam, hogy a mögöttem jövő Szinisa mozgására az asszony, Sztana., felébredt, rákiáltott, és nekirontott Szinisának, aki ettől lemerevedett. Ekkor kb. három méterről három egyes lövéssel a nő tarkójába lőttem. Az asszony elterült, és a zajokból észleltem, hogy felébredt P., aki az ágyról fel akart kelni, és felém akart indulni ökölbe szorított kézzel. Én ekkor a szája és a torka felé ötöt-hatot lőttem, kb. másfél méterről, aminek hatására a férfi hanyatt dőlt, hörgött. Felkapcsoltam a villanyt, bejött Szinisa, és mondta: 'Ez szenved.' Erre én egyetlen lövéssel, kb. húsz-harminc centiméterről homlokon lőttem”

– mondta el vallomásában Marinko az ott történteket.

Az időközben felébredő kisgyerekkel – Marinko szerint – már a távozáskor Szinisa végzett, a zsákmány pedig 35 ezer márkát, viszonylag sok schillinget és dollárt tett ki. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a szerbiai tárgyalás során Szinisa Petrity mindent tagadott, így Dane Petrity megölését is.)

Palicson személyes bosszúból ölt?

Innen Palicsra vette az irányt a halálbrigád, ahol az A. család háza volt a célpont. A halálosztók vezére – aki a lakás elrendezését jól ismerte, mivel többször is járt A.-nál – az emeleti hálószobában talált a házaspárra. A kihallgatások során Marinko azt vallotta, hogy A.-val személyes nézeteltérések miatt akart végezni, mert korábban átverte őt üzletelésük során. Vagyis számára csak a házgazda volt a célpont.

„Úgy közelítettem meg az ágyat, hogy Verica felől léptem az ágyhoz, így kicsit kinyújtott kézzel, négy-öt lövéssel fejbe lőttem A.-t, akit a lövések, szerintem, a feje bal oldalán találtak el. Odamentem a férfihez, láttam, hogy halott, közben az asszony kezdett felébredni. Gyorsan befogtam a száját, a másik kezemmel mutattam, hogy maradjon csendben”

– mesélte a rendőröknek Marinko.

Ezután a nőt a földszintre kísérték, ahol az asszony, abban reménykedve, hogy így megmentheti gyermeke és saját életét is, megmutatott minden felelhető értéket, így arany és német márka is jutott bőven a rablóknak.

Amikor kocsiba szálltak, két holttest maradt utánuk: végeztek Verica A.-val is. Hogy ki? Marinko szerint Szinisa, Szinisa pedig arra esküdözött, hogy Marinko volt a tettes...

(Palicson Marinko utolsó gyilkosságát követte el, de a történetnek még nincs vége. Következő írásunkban a halálosztó elfogásának, elítélésének történetével zárjuk sorozatunkat.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép
Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda

Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda

magyar noir
2019.01.26.

A szerbiai rendőrök elől menekült Magyarországra Magda Marinko, írtuk tegnap. Ma a délvidéki halálosztó Magyarországon elkövetett bűncselekményeit idézzük fel, leírva, miért öltek meg három ember Kecskeméten, és miért kellett meghalnia egy kétgyerekes orosházi családanyának.

Marinko számos bűne közül az ítélet elsőként a kecskeméti hármas gyilkosságot említi. Az 1993. december 19-én lezajlott rablógyilkosság előkészületeit az ítélet szövegéből idézzük:

„Magda Marinko tisztában volt azzal, hogy H. Antal, aki üzleti tevékenysége során többek között fegyverek illegális adásvételével is foglalkozott, viszonylag jelentős összegű vagyonnal rendelkezik, ezért elhatározta, hogy sérelmére bűncselekményt követ el. Tervének végrehajtása érdekében felvette a kapcsolatot barátjával, a szabadkai lakos S. Ivánnal.

Harcosokat rendelt a rabláshoz

Arra kért, küldjön Magyarországra fegyvereket, megfelelő létszámú embert és egyéb, bűncselekményekhez szükséges eszközöket a határhoz közel eső Csikéria (Vajdaság) tanyájára. S. december 17-én a határra fuvarozta P. Szinisát, S. Gorant és S. Alexandert – akik egyébként korábban nem ismerték Marinkót – valamint egy hátizsákban géppisztolyt, símaszkokat, bilincseket. Marinko a tanyán várta őket, majd a három segítővel (a „belgrádi fiúk” – mint Marinko később mindig emlegette őket – a szerző) átlépték a magyar határt.”

December 19-én a Marinko-banda kocsiba ült, és H. Antal kecskeméti lakásához mentek, ahol nemcsak a házigazdával, annak feleségével, hanem egy vendégükkel is végeztek. A holttestekről levették az arany tárgyakat, gyűrűket, karkötőket és H. Antal kezéről egy Omega órát, ami egyébként Marinko lebukásához vezetett. A lakást elhagyva H. Mercedeséből vettek ki 800 ezer forintot majd Szegeden megosztoztak a zsákmányon.

Marinko Csillagban tett vallomásában szinte minden bűnt társaira akart kenni, ám a bíróság ítéletében áll:

„A fenyegetések hatására H. Antal elárulta, hogy a Mercedesének kesztyűtartójában találnak készpénzt, de annál többet egyelőre nem tud adni. Ezt követően Magda Marinko vádlott a nála levő B 3832 számú hangtompítós Scorpio géppisztollyal közelről öt egyes lövést adott le a sértett fejére, illetve a lövésektől hanyatt zuhanó testére. Ezt látva Dragutin K. könyörögni kezdett Magda Marinkónak, és barátságukra hivatkozással kérte élete meghagyását, ám a vádlott ugyanazzal a géppisztollyal, ugyancsak közelről, öt egyes lövéssel belelőtt a sértett fejébe és testébe. Ezt követően Magda Marinko bement a kisszobába, és az ott kanapén ülő H. Antalnét közvetlenül közelről, hat egyes lövéssel fejbe, illetve hátulról tarkón lőtte.”

A gyermek túlélte a támadást

Vagyis a bíróság mindhárom ember megölésében Marinkót ítélte felelősnek. Marinko vallomásának egy pontja szerencsére vitathatatlanul igaz: a kecskeméti mészárlást az akkor 8 éves ifj. H. Antal túlélte, hajnali 3-kor felébredt, a szegedi telefonközponttól kért segítséget, akik értesítették a mentőket és a rendőrséget.

Marinko nagyon nem volt elégedett a Kecskeméten begyűjtött zsákmánnyal, ezért újabb akciót szervezett meg, amihez ismét a „belgrádi fiúk” segítségét kérte. Ezúttal Orosházán talált nagy haszonnal kecsegtető célpontot.

1994. január 5-én este Marinkóék Csikérián lévő tanyájára három férfi, S. Goran, P. Szinisa és M. Bozsidar érkezett meg. Innen N.-ék orosházi házához vezetett az útjuk, ahol az éj leple alatt törtek be a lakásba, ahol. N.-né M. Edit és két kisgyereke aludt. A zajra felébredtek, de hogy ez után mi történt pontosan, nagyon nehéz megfejteni. Marinko természetesen vallomásában igyekezett a lehető legkisebbre „összehúzni” saját felelősségét.

A remélt nagy zsákmányból itt sem lett semmi.

„A garázs előtt parkoló gépkocsit is átkutattam, majd a garázsban is szétnéztem, eredménytelenül. Mire visszaértem a lakásba, Goranék találtak valamennyi készpénzt, nem tudom mennyit, valamint ékszereket is, de ebből én csak egyet, egy arany fémszíjas, fekete számlapos órát kaptam már a határon, de én ezzel nem törődtem, eldobtam. Nem tudom, hogy pontosan milyen értéket hoztak el Goranék a lakásból, amelyet egy hátizsákba pakoltak. Az orosházi ügyről úgy tudom, hogy összesen 100 ezer forintot, néhány darab ékszert és egy órát zsákmányoltunk”

– vallotta Marinko, miközben N.-né M. Edit meggyilkolását egyértelműen tagadta.

Marinko fojtotta meg az orosházi anyát

„Kb. 40-50 percet voltunk a lakásban, amikor kijöttünk, én utoljára a nőt ágyon, oldalán fekve láttam, szája be volt tömve általam, kezét pedig én kötöttem hátra. Onnan tudom, hogy élt még, hogy hörgött. Ha meg akartuk volna ölni, egyszerűen csak lelőttük volna.”

A bíróság azonban a tettestársak egybehangzó tanúvallomásait figyelembe véve minden kétséget kizáróan bizonyítottnak látta, hogy igenis Marinko ölte meg N.-né M. Editet.

Az ítélet indoklása szerint úgy, hogy a védekező nőt Magda Marinko – hogy elhallgattassa – fojtogatni kezdte, majd megpróbálta kezeit hátrabilincselni, ám ez a sértett ellenállása miatt nem sikerült. Mivel a vádlott nem bírt egyedül N.-né M. Edittel, a jelenlévő S. Goran is közbeavatkozott, és igyekezett az asszonyt leszorítani. A dulakodás során Magda Marinko magához vett egy cselgáncsruha övet, és azzal megkötözte a megtámadott kezeit, az ágy széléhez is odakötözte, majd a még mindig védekező sértett nyakára egy nyakkendőt tekert, amivel leszorította, és mindaddig leszorítva tartotta, amíg a sértett ellenállása teljesen meg nem szűnt.

Végül az Orosházán rabolt értékekről is ejtsünk szót. A bírósági ítélet szerint Némethék házából a rablók „pontosan meg nem határozható értéket, de mindenféleképpen egy több százezer forint értékű, Zenit típusú, egy ugyanilyen értékű Cartier típusú arany karórát, valamint arany nyakláncot, gyűrűt és pontosan már meg nem határozható összegű készpénzt tulajdonítottak el.”

(Sorozatunk következő részében Magda Marinko szerbiai gyilkosságait vesszük sorra, kezdve egy bejárónő megölésével, kitérve egy szabadkai és egy palicsi leszámolásra is.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép

Ezeket a cikkeket olvastad már?