Blogolj!

Kozarek akasztotta az asszonyirtó hősszerelmest

magyar noir
2018.10.30.

Mire képes egy férfi azért, hogy szerelmet szerezzen magának? Erről éppen legutóbbi bejegyzésemben, a csőgyári görög diplomata történetének leírásakor ejtettem szót. Ám nála is sokkal vérengzőbb vadállat rejtőzött Gyömbér Pálban, akit a XIX. század magyar leghírhedtebb sorozatgyilkosai között tartanak számon.

Fotó: regvoltkepek.blogspot.com

„Gyömbér Pál él! Szegedről vesszük az értesítést, hogy Gyömbér Pál, a 8-szoros rablógyilkos még most is él. A dolognak az oka, hogy Kozarek hóhér, akinek Szegszárdon (sic!) akadt egy kis dolga f. hó 27-én egy háromszoros rablógyilkos felakasztása körül, nem érkezhetett meg a kellő időben Szegedre. Miután pedig az ítélet kihirdetése után az elítéltnek 24 óráig a siralomházban kell vezekelni, a közbeneső vasárnap miatt az akasztást el kellett halasztani. Az akasztás tehát kedden lesz. Gyömbér egyébként privát úton már értesült az ítélet tartalmáról”

- közölte olvasóival a Szentesi Lap 1890. március 30-án megjelent vasárnapi számában.

Gyömbér Pál törvénytelen gyerekként született 1859-ben Csanypusztán, Csongrádhoz közel. Öt éven át udvarolt egy Mindszenten élő leánynak, Pap Erzsébetnek, akinek ez nem is volt ellenére. Igen ám, de szerelmét nem tudta értékes ajándékokkal meglepni a szegény sorsú fiú, mivel a kétkezi munkából – amihez egyébként sem érzett nagy kedvet – nem tudott elég pénzt szerezni. Abban a korban is akadtak elegen, akik ilyenkor más vagyonából akarták pótolni a hiányt, és erre az útra lépett Gyömbér is.

Előbb

csak kisebb bűncselekmények követett el,

és azokat sem túl nagy szerencsével, ugyanis gyorsan megismerte a rabkenyér ízét. Közel három évet töltött a rácsok mögött, itt aztán, ahogy az már lenni szokott, komolyabb oktatásban volt része. A rabságból szabadulva 1888. február 19-én Gyömbér már a szállásért esdeklő ember szerepében próbálta ki gyilkolási tudományát.

Így jutott be előbb Csongrádon 1888 februárjában a Förgeteg családhoz. Ott aztán az őt tisztességgel befogadó öregeket akarta agyonverni éjszaka. A férfi belehalt sérüléseibe, felesége túlélte a támadást. Nem úgy, mint a szentesi Balázs Borbála, akihez tíz nappal később kopogtatott be Gyömbér, s akit, miután a vendégszerető asszony elaludt, egy baltával gyilkolt le, majd kirámolta a házat. Az innen rabolt ékszereket jegyajándékként menyasszonyának adta.

Bár a rendőrségnek fogalma sem volt, ki gyilkol Szentes és Csongrád környékén, Gyömbér egy ideig meghúzta magát, majd 1888. november 10-e éjjelén Kisteleken kért szállást a Tisóczky családnál. A kocsmárosként dolgozó férfin, miután szívesen látván Gyömbért, befogadták magukhoz,

baltával ütött halálos sebet,

majd ugyanígy végzett az asszonnyal is. Innen is vitt ajándékot szerelmének: szép ruhákkal örvendeztette meg jegyesét. Bár a szerelméért gyilkoló férfi története már eddig is eléggé sokkoló, a következő gyilkossága vélhetően párját ritkító a magyar bűntörténetben.

Gyömbér a kisteleki gyilkosság után bő két héttel (november 27-én) azért indul el hazulról, hogy házasságot kössön pap előtt örök hűséget fogadva mátkájának. De ha már úton volt, úgy gondolta, jó lenne még kiegészíteni a nászajándékot. Ezért a magyartési határban betért Vincze Rókusné tanyájára, akit kíméletlenül agyonvert egy mángorlófával. A lakásból 25 forintot, valamint az asszony fiának csizmáját és ünneplő ruháját rabolta el, és ebbe öltözve állt az oltár elé. Naná, hogy a papot meg a rabolt 25 forintból fizette ki.

Hihetnénk: a szerelem beteljesedett, a rendőrök sem akadtak nyomára, Gyömbérnek nem volt miért tovább gyilkolni. De az ifjú házas ekkor már nem tudott leállni – december 17-én megint egy kocsmárost, a szentesi Lévi Lénit támadta meg. Itt azonban nem járt sikerrel – a balta félrecsúszott, áldozata még meg is harapta támadóját. Majd előkerült a férj is, így az immár sorozatgyilkossá előlépett Gyömbérnek menekülnie kellett.

A kudarc nem szegte kedvét: 1889 tavaszán, egészen pontosan április 17-én ismét

fellángolt a „hősszerelmesben” a gyilkolási láz.

Egy idős asszonyt, Fazekas Istvánnét támadta meg, akit egy husánggal ütött le. Ám túl sok időt szentelt a ház kirablására, így még idejében nyomába eredhettek a családtagok és a szomszédok. Szegváron sikerült elfogni Gyömbért, még mielőtt egy kútba ugorva öngyilkosságot tudott volna elkövetni.

Még abban az évben 5 rendbeli rablógyilkossággal, 3 rendbeli gyilkossági kísérlettel, valamint lopással vádolták meg a gaztetteit szerelme előtt titkoló Gyömbért, aki egyébként – ahogy azt ma írnánk egy bírósági tudósításban – bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett. Védője a vádlott elmeháborodottságára hivatkozva akarta Gyömbér fejét kihúzni a hurokból, de nem járt sikerrel. Gyömbér Pált 1889 augusztusában a Szegedi Királyi Törvényszék minden vádpontban bűnösnek találta és halálra ítélte.

Fellebbezési tárgyalásáról így írt a Szentesi Lap 1889. október 18-i számában:

„A hatszoros rablógyilkos Gyömbér Pálnak f. hó 15-én reggel 9 órakor hirdették ki a kir. tábla által megerősített halálos Ítéletet. Az asszonyirtót szurony közt kísérték föl a bíróság elé. Gyömbér katonás magatartással fordult az elnök felé, aki a halálos Ítéletet felolvasta. Csodálatos nyugodtsággal hallgatta végig az Ítéletet s még akkor sem volt rajta észrevehető semmi változás, mikor a halál szó elhangzott az elnök szájáról. Az elnök kérdésére, hogy megnyugszik-e az ítéletben, bizakodó hangon felelt: Nem, feljebb viszem. A gyilkos, mikor visszakísérték cellájába, az őrök közül visszafordult s odaszólt a bírákhoz: ,Az Isten áldja meg magukat!"

És Kozarek hóhér 1890. április 2-án hajnalban

Gyömbér nyakába akasztotta a kötelet.

„Az elkövetett tettek hidegvérűségéből és a felesége irányába mutatott romantikus szerelemből következő ellentmondás felcsigázta a korszak emberének érdeklődését. A környékbeli városokban az utcán árulták a képét, a tetteit taglaló verses ponyvafüzetek jelentek meg, amelyet az utca népe gyorsan szétkapkodott. A Szegedi Naplóban Gárdonyi Géza közölte Gyömbér tetteiről szóló verseit. A vidék paraszti népe dalokba, balladákba szőtte bele alakját.” – írta Varga Zoltán – Gyömbér Pál, a rablógyilkos című cikkében. Amihez egy versrészletet is csatolt. Íme:

Szállj el madár szállj el/ Mindszentön keresztül/ Nézd meg az én Örzsikémet/ Maga van egyedül/ Ha kérdi hun vagyok,/ mond meg, hogy rab vagyok,/ A szögedi nagy fegyházba/ félig vasba vagyok.

Bátyi Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?