Blogolj!

Életfogytiglani fegyházbüntetését tölti a mosolygó gyerekgyilkos

magyar noir
2019.07.14.

Felmentő ítéletét követően széles mosollyal arcán lépett ki a tárgyalóteremből D. Sándor, akit bizonyítékok hiányában nem tudtak elítélni egy kislány megölése miatt 2008-ban. Vajon tud-e még mosolyogni, miután végül sikerült rábizonyítani aljas tettét, és immár tíz éve raboskodik úgy, hogy legkorábban 20 év múlva, 55 éves korában szabadulhat.

Illusztráció: pixabay.com

Történt ugyanis, hogy 2006. szeptember 27-én az alföldi tanyavilágban nyoma veszett egy kamaszlánynak. (Nevét kegyeleti okokból és hozzátartozóira tekintettel nem említem, mint ahogy az elkövetés pontos helyszínét sem…). Ügyét a rendőrség eltűnésként, közigazgatási eljárás keretében kezdte el azonnal vizsgálni. Nagy erőkkel kutattak a lány után, de nem találták. Végül az édesanya a testvérével együtt indult keresésére, és így bukkantak nyomokra egy szőlőskertben. Értesítették a rendőrséget, és szeptember 29-én éjszaka megtalálták a lány holttestét.

A nyomozás során hamar

„képbe került” D. Sándor

mint lehetséges elkövető. Sőt mi több, vádat is emeltek ellene emberölés bűntette miatt, de sem a Bács-Kiskun Megyei Bíróságnak, sem a Szegedi Ítélőtáblának nem sikerült elegendő bizonyítékot fellelni ahhoz, hogy el is ítéljék. Így 2008 márciusában bizonyítottság hiánya miatt jogerősen felmentették. Ezt a hírt akkor, számos más újság mellett, a Blikk is tudatta a világgal, megírva:

„Pattanásig feszült volt a hangulat tegnap a Szegedi Ítélőtábla folyosóján. A vádlott D. Sándor, aki korábban beismerte, hogy gyilkolt, megkívánta a lányt, aki ellenállt, ezért magával hurcolta, megfojtotta és elásta. Már az elsőfokú eljárásban kiderült, mivel a vallomását visszavonta, semmilyen bizonyíték nincs ellene, ugyanis az áldozat pólóján másnak a vére volt. 

– Nem én öltem meg a kislányt. Nem tudtam volna bántani egy ujjal sem. Félrevezettem a rendőröket, akadályoztam a nyomozást, nagyon bánom – nyilatkozta a Blikknek, majd megismételte a büntető tanács előtt is, hogy ártatlan. Aztán robbant a bomba. Az ügyész bejelentette: kiderült, hogy a kislány ruháján talált vér a lány egy ismerőséé, M. Jánosé. A férfit két napja kommandósok vették őrizetbe, és beismerő vallomást tett. Ám azt állította, hogy ő csak a lány elásásában segédkezett, a gyilkosságot valójában D. Sándor követte el.

– Ebben a pillanatban nincs olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy a vádlott ölte volna meg a lányt. Ezért döntöttem a felmentés mellett – mondta a tanácselnök bíró, aki szerint nem kizárt, hogy az új tények, az új gyanúsított vallomása nyomán ismét eljárás indulhat D. Sándor ellen.

Így is történt. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség

ismeretlen tettes ellen

a nyomozás folytatását rendelte el, aminek végén már fény derült a gyilkosság minden lényeges mozzanatára. Pedig D. Sándor – mint azt a baon.hu hírportál megírta – már kinézte magának a traktort, amit a jogtalan fogva tartásért remélt állami kárpótlásból szeretett volna venni, amikor ismét rendőrnyomozók érkeztek hozzá.

A tények pedig: a tett elkövetésekor 15 éves kislány édesanyjával élt együtt egy tanyán. A sértett apja és bátyja akkor külföldön, míg anyja egy közeli üzemben dolgozott két műszakban, a gyilkosság napján délutánosként este 10 óráig.

A két férfi 2006. szeptember 27-én este egy születésnapi italozást követően ment el a tanyára, ahol csak a kislány volt otthon. Rövid beszélgetés után a tanya udvarán, cigarettázás közben vetődött fel a két hívatlan látogatóban, hogy szexuálisan inzultálják a lányt. Mielőtt ez megtörtént volna, megverték és egy másik tanya udvarába cibálták a lányt, akivel M. János fajtalankodott, s akit cimborája később megerőszakolt.

A lány eközben menekülni próbált, de D. Sándor hátulról megragadta, a földre rántotta. Majd, hogy az addig történtek ne derüljenek ki, fojtogatni kezdte a lányt, aki meghalt. Mikor meggyőződtek arról, hogy a lány már nem él, a férfiak puszta kézzel kapartak egy gödröt, amibe az áldozatukat belehúzták, és betemették farmernadrágjával, mobiltelefonjával együtt. Az időközben hazaérkező anya a kislány keresésére indult, kocsiba szállt, de mivel nem találta a gyermekét, értesítette a rendőrséget. A rendőrjárőr hamarosan ki is érkezett, több helyszínt is átnéztek az anyával együtt. Amikor a gépkocsimozgás megszűnt, az addig a szőlősben lapuló tettesek elváltak egymástól, és elhagyták a helyszínt.

E tények ismeretében

emberölés és erőszakos közösülés

bűntettében tettesként, valamint személyi szabadság megsértésében társtettesként mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2009 decemberében D. Sándort, ezért életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte úgy, hogy kimondták: feltételes szabadságra legkorábban 30 év fegyház letöltése után bocsátható. M. Jánost emberölés bűntettéért, mint bűnsegédet, erőszakos közösülés bűntettéért, mint tettest és személyi szabadság megsértéséért 20 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélték, és ezt a döntést 2010-ben helyben hagyta a Szegedi Ítélőtábla.

Bátyi Zoltán

Életfogytiglant kapott a gyermekét 100 késszúrással legyilkoló anya

magyar noir
2018.07.05.

Néhány napja egy 92 éves amerikai nő agyonlőtte 72 éves fiát, amikor megtudta, hogy öregek otthonába akarja küldeni. A gyermekére támadó anya világot bejáró hírét olvasva juthat eszünkbe annak a magyar asszonynak borzalmas tette, aki több mint 100 késszúrással végezte ki 8 éves kislányát egy tatai panzióban.

Á. Anikó gyilkos fegyvere. Fotó: police.hu

Nem kell különösebben mélyre ásni a bűnözés történetében ahhoz, hogy kiderüljön: szinte megszámlálhatatlan azoknak a gyilkosságoknak a száma, amit gyermekeik követnek el valamelyik szülő ellen. Ugyanakkor arra csak ritkán találni példát, hogy egy anya végezzen gyerekével. A Magyarországon meghozott ítéletek azt mutatják: az ilyen gyilkosságok legtöbbjénél egyébként a csecsemőjüket éppen csak megszülő kismamák a tettesek.

Éppen ezért sokkolta a hazai közvéleményt az a gyilkosság, amit Á. Anikó 2015 áprilisában követett el,

nyolcéves gyerekét küldve a halálba.

A kislány egy szeretői kapcsolatból született, az anyja nevelte, de a régi családjával maradó apa nemcsak nevére vette, de mindent megtett azért, hogy a kis Laura semmiből ne szenvedjen hiányt.

A mániás depresszióban szenvedő nő azonban nem tudta feldolgozni ezt a helyzetet, egyre több pénzt követelt az apától, miközben azokra a gyógyszerekre ivott, amik éppen a betegségét kezelték volna. Amikor az anya végül pszichiátriára került, a gyerek az apjához költözött, és ott is élt, annak ellenére, hogy 2013 februárjában a bíróság az anyának ítélte a kislány kizárólagos gyermek felügyeleti jogát. Ez a helyzet aligha zavarta az anyát, hiszen három év alatt mindössze néhány alkalommal látogatta meg a gyerekét.

Viszont 2015-ben a nő azzal hívta fel Laura apját, hogy megváltozott, már nem iszik, van munkája és nagyon szeretné Laurával tölteni a húsvéti ünnepet. Ezt meg is engedte az édesapa. Anikó egy tatai panzióba vitte a kislányt, és itt tudta meg, hogy az apa új családjával külföldre akar költözni úgy, hogy közös gyermeküket is magukkal viszik. Ez a hír, valamint a tény, hogy Laura már az apja feleségét nevezi anyának, annyira lesújtotta – vallotta a gyerekgyilkos a vizsgálat során –, hogy tucatszám vette be a nyugtatókat, majd ezekre inni kezdett. A gyermek holttestének boncolásakor azonban az is kiderült, hogy az eszét vesztő anya

kislányát is leitatta

olyan pezsgővel, amibe nyugtatókat kevert, majd azután kezdett a vérengzésbe. Előbb csak megütötte Laurát, majd egy kilenc centis késsel száznál többször megszúrta a gyermekét, akit zsineggel is fojtogatott.

A brutális késelés fárasztotta ki? Netán a szesztől és a gyógyszerektől kábult el annyira, hogy a gyilkosság után Anikó elaludt. Amikor azonban felébredt, már nagyon is kitisztult az agya. Legalábbis erre utalnak jól megtervezett elterelő hadműveletei, amikor telefonon és SMS-ben is hazudott a gyerek állapotáról és hollétükről a kislányt akkor már aggódva kutató apának.

De nemcsak az apa kereste Laurát, hanem a rendőrség is körözést adott ki a kislány hollétét tudakolva. Meg is kapták a pontos választ, ugyanis a panzió alkalmazottai a körözés alapján felismerték a gyereket. Azonnal szóltak a rendőröknek, akiket a panzióban sokkoló látvány fogadott. A gyilkos mellett az ágyban letakarva találták meg a gyermek testét, amibe több mint százszor szúrta kését a saját anyja.

A vérfürdőt rendező nő, aki egyébként a kislány apján akart így bosszút állni, későbbi viselkedésével is megdöbbentette az embereket. Különösen azokat, akik ott voltak tatabányai tárgyalásán.

„Széles mosollyal az arcán lépett be a tárgyalóterembe Á. Anikó, aki különös kegyetlenséggel megölte kislányát. Puszit dobott egy férfinek, majd vidáman leült a vádlottak padjára”

– tudósított a 2017 márciusi ítélethirdetésről a Blikk. Amikor viszont a gyilkos anya az utolsó szó jogán megszólalhatott, már ezt mondta:

"Nem tudom a mai napig feldolgozni, ami történt. Nekem ő volt az életem, és ő is marad. Nem értem, hogyan tehettem ilyet. Ezzel a gondolattal kelek és fekszem."

Ez persze nem hatotta meg a bíróságot: Á. Anikót 14. életévét be nem töltött, védekezésre képtelen személy különös kegyetlenséggel elkövetett meggyilkolásában találták bűnösnek és tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre,

azaz TÉSZ-re ítélték.

A különösen súlyos büntetés kiszabásával járó I. fokú ítélet után „normál esetben” a vádlott és védője enyhébb büntetés reményében fellebbezést nyújt be, hiszen már nincs semmi vesztenivalójuk. Így tett Anikó is, ám később meggondolta magát. Az asszony, aki az egyik tárgyaláson halálbüntetést kért magára, és az eljárás során megkísérelt öngyilkosságot is, visszavonta a fellebbezését. Így a II. fokú tárgyalás elmaradt, a Tatabányai Törvényszéken hozott ítélet 2017. október elején jogerőre emelkedett.

Bátyi Zoltán

Gyerekgyilkosok: hitvány rémek az öldöklő gazemberek között

Bestiális módon meggyilkoltak Sólyon egy 8 éves kislányt. Támadója, a 16 éves hajmáskéri F. Ferenc beismerte tettét, amit az eddig információk szerint „hirtelen érzelmi döntéssel” indokolt. Az egész országot megdöbbentő bűncselekmény nagyon megrázó, azonban nem egyedi eset. Évente közel 30 gyereket ölnek meg hazánkban.

Rendőrkézen a sólyi gyerekgyilkosság gyanúsítottja. Fotó: police.hu

A gyerekgyilkosságokat minden országban, minden kultúrában különös figyelem kíséri. Így is van ez rendjén, hiszen nincs felháborítóbb annál, amikor egy magát megvédeni képtelen fiúcska vagy kislány az áldozat. Persze nem mindenki gondolja így. Azok a gyilkosok semmiképpen nem, akik gyerekekre támadnak. És bizony nem kevés ilyen él közöttük, ha figyelembe vesszük a bűnügyi statisztika adatait, miszerint évente mintegy

30 gyerek gyilkosság áldozata

Magyarországon. Ez a szám egyébként már hosszú évek óta nem igazán változik. Egy 2012-ben közzétett tanulmány szerint 2002 és 2012 között összesen 308 gyerekkorút, vagyis 14 évnél fiatalabbat öltek meg hazánkban. Ezek között találjuk azokat a csecsemőket is, akiket közvetlenül megszületésük után „ítél halálra” az őt megszülő asszony. A felmérés készítői arra is rámutattak, hogy a gyilkosságok döntő többségét, mintegy 90 százalékát a szülők valamelyike követi el, őket a nagyszülők és az idegenek követik a sorban.

Az ilyen gaztettek után gyakran a legsúlyosabb büntetéssel csap le az igazságszolgáltatás a gyilkosokra. Mint ahogy történt az első tényleges életfogytiglanra (TÉSZ) ítélt. B. Gyula esetében is, aki 2000 óta a szegedi Csillag börtön lakója. A magából kivetkőzött férfi élettársa mellett 6 és 9 éves kisgyerekét álmában végezte ki Komádiban 1999 májusában azért, mert az asszony azon az estén nem volt hajlandó szexelni vele.

TÉSZ-re ítélték a szécsényi gyerekgyilkost,

P. Tamást is, aki 2005-ben késsel kényszerített egy 14 éves lányt arra, hogy beszálljon az autójába. Ott többször is megsebesítette, mert a férfi közeledését visszautasította, majd a nagyszülei házához vitte az akkor már eszméletlen gyereket, és az udvari emésztőgödörbe dobta. A lány a hideg vízben visszanyerte ugyan eszméletét, és még arra is volt ereje, hogy megpróbáljon kimenekülni, de gyilkosa addig ütötte a fejét, amíg áldozata meg nem fulladt.

Aligha feledhető a körmendi gyermekgyilkossági ügy. A dunántúli kisvárosban 1998 áprilisában egy 11 éves kislányt gyilkoltak meg brutális módon, amiért T. Gábort ítélték el 13 év szabadságvesztésre. Büntetéséből kilenc év és kilenc hónap letöltése után, 2008. január 20-án feltételesen szabadult. A bűnügy kegyetlensége mellett azért is kapott éveken át nagy figyelmet ez az eset, mert a 19 éves fiú előbb beismerte tettét, majd mindent tagadott. A sajtóban pedig olyan beszámolók jelentek meg, miszerint „számos körülmény tisztázatlan vagy ellentmondásos maradt”. Ügyvédje máig kitart T. Gábor ártatlansága mellett, még könyvet is írt védence történetéről.

Egy ország aggódott Sz. Nikolettért,

a hét és fél éves gyulai kislányért, aki táncpróbáról indult haza 1998 januárjában, de földi maradványait csak több mint három évvel később, 2001-ben találták meg nádvágók a Gyuláról kivezető út mellett egy zsákba rejtve, ekkor vált csak bizonyossá, hogy a gyermek gyilkosság áldozata lett. Gyulán mind a mai napig sokan úgy gondolják, hogy a gyilkosságot egy helyi hajléktalan követte el. A rendőrök többször kihallgatták, de ez nem vitte előre a nyomozást. R. Mihály, akit más ügyben az elsők között ítélték tényleges életfogytiglanra kettős emberölésért, már soha nem tehet beismerő vallomást, ugyanis időközben a szegedi Csillag börtönben meghalt.

A sort egy olyan különlegesen elborzasztó családirtással zárnám, ami Szeged bűntörténetének egyik leghírhedtebb ügye. Egy bizonyos Vass Gyula nevű férfi 4 embert gyilkolt meg 1961 júniusában a Szeged-Alsóvárosi Paprika utcában, miután első áldozata nem akart közösülni vele. A házba érkezésekor még két felnőtt égy egy 20 hónapos csöppség volt az épületben. Mivel a gyilkos attól tartott, ha bárkit is életben hagy, lebukhat. Ezért sorra hazavárta az első gyilkosság előtt már eltávozó felnőtteket, és mindkettőjükkel brutális módon végzett.

Ezt talán még meg is lehet magyarázni a gyilkos lebukástól való félelmével. De arra eddig senki sem talált választ, hogy az emberi mivoltából kivetkezett Vass Gyula miért ölte meg a történtekből vajmi keveset látó és semmit nem értő a gyermeket. Őt a ház padlásán ütötte le a baltával, kést, ácskapcsot szúrt a kicsinyke testbe, s hogy teljesen biztos lehessen abban, a kisfiú nem éli túl a támadást, egy kötelet is meghúzott a gyerek torkán. 

Nem sokkal később Vass Gyula torkán is szorult a hurok: Budapesten vezették bitófa alá. Talán így járt jobban. Ugyanis a gyerekgyilkosok, mint azt egy régen nyugdíjazott smasszertől hallottam néhány éve: hitvány rémek az öldöklő gazemberek között. Az én időmben a börtönhierarchia legalján álltak, és a társaik úgy is bántak velük.

Vajon ma is így van?

Bátyi Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?