Blogolj!

Csillebérci rém lett a görög diplomatából

magyar noir
2018.10.28.

A hetvenes évek elején mi még görög diplomataként ismertük meg. Azóta említették csillebérci rémként is. De ki volt valójában az a férfi, akinek történetét Fejes Endre regénye alapján a „Jó estét nyár, jó estét szerelem” című filmben is feldolgozták.

„A Budapesti Fővárosi Bíróság 1962. szeptember 28-29-én tárgyalta Szőllősi György 22 éves budapesti lakos bűnügyét, akit október 1-jén emberölés bűntette miatt halálra ítélt. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet jogerőre emelte, a férfit 1962. december 31-én végezték ki.”

Tulajdonképpen ennyiben is összefoglalható egy gyilkosság. Akár azt is mondhatná az olvasó: ennyit sem érdemes pazarolni egy több mint fél évszázada akasztófa alá kísért köztörvényes bűnözőre. És talán igaza is lenne, ha Fejes Endre hatalmas sikert aratott könyve („Jó estét nyár, jó estét szerelem” - 1969) és az ebből készült, ugyanezzel a címmel futott film (1972) nem dolgozza fel olyan kiválóan egy közel sem mindennapi bűncselekmény hátterét. Az 1958 tavaszán, 18 éves korában a Szabolcs-Szatmár megyei Nyírgyulajból Budapestre felköltöző fiú története azóta már színpadon is nagy sikert aratott.

De maradjunk a szikár tényeknél!

Szőllősi mindössze 8 általánost végzett, majd 1957 decemberéig a Borsodnádasdi Lemezműveknél dolgozott segédmunkásként. Jobb élet reményében 1958 tavaszán Budapestre költözött. Munkát vállalt a Kőbányai Téglagyárban, majd egy hónapot a Kőbányai Sörgyárban húzott le. Télen már az Acélöntő és Csőgyártól kapta a fizetését, ahol mint szerszámlakatos dolgozott a letartóztatásáig. De a jobb élet nem jött el...

Ezért aztán olyan utat választott, ami egyesekben felvette később: vajon

épelméjű volt egyáltalán Szőllősi?

Dr. Bodor Endre 1965-ben kiadott könyvében („Húsz év a nép szolgálatában – Egyes emberölések nyomozása”) egyértelműn arra utal:

„Szóba sem kerülhetett a tárgyalások során, hogy Szőllősi elmeállapota miatt felmentsék, ugyanis a jobb-szebb életre vágyó munkásfiú csupán betegesen hazudozó, fennhéjázó, dicsekvő volt, mindig többnek, különbnek akart látszani, mint más.”

De miért is?

Az előnytelen külsejű, vézna fiatalember gyorsan rájött, nem sok sikerre számíthat „egyszerű melósként” a nők körében. Azt is hamar felmérte Pestre kerülve, hogy a külföldieket különös rajongással veszik körbe a fővárosban. Ezért mindenképp idegen országból érkezettnek akart látszani. Nyelvkönyveket vásárolt, bemagolt néhány jól hangzó mondatot angol nyelven, de leginkább azt gyakorolta, hogyan kell tört magyarsággal úgy beszélni, hogy külföldinek higgyék. Bár Fejes Endre könyve a „görög diplomata” szálat bontotta ki, Szőllősi előbb lengyel, majd izraeli követségi tisztviselőnek adta ki magát, mielőtt eljutott a görög diplomata címig.

1960-ben egy posta-tisztviselő lány fejét Jan Pokozochky nevű lengyel diplomataként csavarta el, az egész rokonságát diplomataként emlegette. Ám a lány szülei – látva zavaros viselkedését és tudatlanságát – gyorsan lebuktatták. Rendőr igazoltatta, munkahelyén is feljelentették, vagyis már

az első komolyabb próbálkozásánál lebukott.

De ez nem szegte Szőllősi kedvét. A következő ismert „rátámadását” 1961 áprilisában indította: akkor egy fodrászüzletben Viktor Jarosinszki néven, mint lengyel követségi tisztviselő lépett színre, ekkor már apja görög görög nagykövetként került a sztoriba, aki Washingtonban teljesít szolgálatot. Szőllősi számtalan hazugsága mellett azt is állította, hogy több idegen nyelvet is jól beszél, ám a lány apja lebuktatta, és elzavarták a lakásukból, ahová hosszabb ideig feljárt.

Az újabb áldozata 1961 októberében Zsólyomi Ilona lett, és ez estben az áldozat szó már majdnem fedi is a valóságot. Ekkor előbb az anyának román, majd a lánynak izraeli diplomataként mutatkozott be. Az Edman Viktor nevet használta, és mindent megtett azért, hogy a lányt elkápráztassa.

A legdrágább éttermekbe vitte partnerét,

arra hivatkozva, hogy a rangja megkívánja, hogy ilyen helyeken vacsorázzon. Így persze gyorsan elverte a fizetését, majd utána következett az éhezéses nyomor. Ez a kapcsolat egészen eljegyzésig eljutott, ám egyszer a lány a tőle távozó Szőllősit követni kezdte, és így meglátta, hogy egy Rákóczi úti házba tér be. Itt a lány felmutatta a házmesternek az „izraeli diplomata” fényképet, akitől azonnal megtudta: Szőllősi a házban található albérletéből dehogy követségre, csak a csőgyárba jár dolgozni.

Ilona azonnal kiadta Szőllősi útját, ám „csőgyári diplomata” ezt a bukást már nem tudta lenyelni, bosszút forralt, és meg akarta ölni volt partnerét. Munkahelyéről ipari sósavat vitt haza, amiből másfél decit egy üveg borba öntött. Az így mérgezett italt egy ismerősével küldte el a lánynak engesztelő ajándékként, ám Ilona gyanút fogott, amikor meglátta, hogy a bort korábban már felbontották. Ezért csak a nyelve hegyével ízlelte meg az italt, de így is maró fájdalmat érzett. Az üveget átadták a rendőrségnek, ahol vegyelemzésnek vetették alá. Ha gyorsabban dolgoznak a szakemberek, egy ember életét meg lehetett volna menteni.

Ugyanis

amíg a mérgezett bort vizsgálgatták,

Szőllősi Siófokon, ahol SZOT beutalóval május 24-től nyaralt, megismerkedett a 25 éves Sánta Ildikóval. Neki Grossmann Viktor néven mutatkozott be, természetesen tört magyarsággal, ahogy az egy görög követségi tisztviselőtől el is várható. Június 6-án már együtt utaztak vissza Budapestre, majd hetekig udvarolt az áldiplomata a lánynak, ismét csak bevetve a drága éttermeket, szállodákat.

Családi tanácsra azonban a lány leellenőrizte, dolgozik e Grossmann Viktor nevű tisztviselő a görög követségen. Amikor megtudta, hogy nem is ismernek-e ilyen nevű embert, sőt a lány eljutott Szőllősi igazi lakhelyére is, Sánta Ildikó július 11-én meg akart szakítani minden kapcsolatot a férfival. Egyben meg is fenyegette, hogy mind a munkahelyén, mind a rendőrségen feljelenti a szélhámoskodás miatt.

Szőllősi ekkor bepánikolt. Meghívta a lányt egy magát mentegető beszélgetésre, de ekkor már azt tervezte, hogy végez vele. Másnap vett egy borotvát, úgy gondolva: este bevallja Ildikónak, hogy nem diplomata, hanem segédmunkás. És ha a lány „ezt a közlést nem úgy fogadja, ahogy ez nekem tetszik, vagy jelenetet rendez, borotvával elvágom a nyakát” (részlet Szőllősi vallomásából).

És a lány nem úgy fogadta. A Vörös Csillag Szállóban elfogyasztott vacsora után Szőllősi

egy erdei ösvényre csalta Ildikót,

és amikor lány a szemére vetette a hazudozásait, átvágta Ildikó nyakát. Sőt mi több, az átvágott nyakú, de még haláltusáját vívó áldozatával még közösülni is akart, de ez végül nem történt meg. Ezután úgy tervezte, feldarabolja a hullát, és a testrészeket elrejti az erdőben. Végül csak a fejet vágta le, mert a borotvája eltört.

Szőllősit néhány napon belül elfogták, ugyanis a gyilkos éppen akkor ment vissza a tett helyszínére megnézni, megtalálták-e már a holttestet, amikor folyt a rendőrségi szemle. Itt a gyanúsan viselkedő férfit a járőrparancsnok igazoltatta, s miután a ruháján megtalálták a vérfoltokat, Szőllősi mindent bevallott.

Tárgyalásán – a visszaemlékezések szerint – lincshangulat uralkodott, a halálos ítéletet a közvélemény megnyugvással fogadta.

Bátyi Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?