Blogolj!

Arkan tigrise ketrecbe zárva

magyar noir
2019.01.28.

Gyilkolt 1993. január 24-én Szabadkán, 1993. december 19-én Kecskeméten, 1994. január 5-én Orosházán, január 25-én Szabadkán, 26-án Palicson. Mivel a Z. Nagy-ügyben nem találták bűnösnek, ma sem tudni pontosan, hány ember megöléséért terheli a felelősség. Magda Marinko 1994. január 28-án mégis önként és nyugodtan beballagott a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra.

Hogyan sikerült elfogni a halálosztót? Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes segítségével, aki már sorozatunk első részének is főszereplője volt – ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ.

Ha Magda Marinko az a gyilkos, aki a magyar Alföld több településén is végzett áldozataival, akkor olyan nagyvadat kell kelepcébe csalni, amilyennel még nem volt dolga a rendszerváltozás után a magyar rendőrségnek. Jól tudták ezt az ügyre ráállított nyomozók, akik szerették volna mindenképp elkerülni az újabb vérrontást. Ezért azzal az indokkal csalták be Magdát a Csongrád Megyei Rendőr- főkapitányságra, hogy tisztázni kell a letelepedési engedélyével kapcsolatban néhány kérdést.

– Akkor már Marinko potenciális elkövetőként jött számításba két gyilkossági ügyben is. Az egyiket 1993 decemberében követték el Kecskeméten, a másikat 1994 januárjában Szegeden. Hogy mire alapoztuk gyanúnkat? A nyomozás során kiderült, hogy az egyik kecskeméti áldozatnak volt egy Omega típusú arany karórája, ez eltűnt, és nem sokkal később Magda Marinko révén jutott el Szegedre – idézte fel a letartóztatás napját Kószó Zoltán.

– Egy másik tárgy is kapcsolatot teremtett a kecskeméti gyilkosság, és a Z. Nagy cukrászcsalád legyilkolása között. A ballisztikai vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy Kecskeméten ugyanazzal a Scorpio típusú géppisztollyal gyilkoltak, mint amilyen Szegeden, a Z. Nagy család házában is ölt. Ezek után úgy véltük: a szerb férfit köthetjük a két brutális gyilkossághoz. Csak az nem volt még akkor világos, hogy milyen szerepkörben.

Cetlit hoztak Kecskemétről

Kószó Zoltán szerint Marinko mit sem sejtve ballagott be a rendőrség kapuján, és nyugodtan üldögélt a rendőrségi folyosóra kitett padok egyikén. Eközben megérkeztek a kecskeméti rendőrök, és hoztak magukkal egy cetlit, amit a kecskeméti gyilkosság helyszínén találtak. Ez egy pincér számolócédula volt, amire felírtak egy nevet: Marinko, és egy telefonszámot, amiről kiderült: egy szabadkai kávézó száma.

– Amikor végül is behívtuk Magdát, ezt a cetlit, számos más tárggyal, feljegyzéssel együtt elé tettük, arra kérve, válassza ki közülük azt, ami az övé – folytatta Kószó Zoltán. Magda nagy nyugalommal kiemelte a számolócédulát, mondván: igen, ez az övé, ő kapta. Nyilván fogalma sem volt arról, hogyan került hozzánk a neki szóló számolócédulás üzenet. Egyébként minden kérdésünkre könnyedén izgalomtól mentesen válaszolt.

Kószó Zoltán alezredes.

A halálosztót újra kiültették a folyosóra, igaz, ekkor már minden figyelem rá összpontosult. Úgy vélték, a főkapitányság épületéből semmi esélye nem lehet a szökésre Marinkónak. Amikor újra behívták a szobába, teljesen közömbös témákat tárgyaltak.

Közben a rendőri vezetés úgy döntött, hogy a bizonyítékok alapján kezdődjék meg Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatása, és a hivatalos eljárás szabályai szerint, mint a külföldi, vagyis idegen anyanyelvű állampolgárok esetében történni szokott, tolmácsot rendeltek a kihallgatásra.

– A tolmács érkezéséig is beszélgettünk Magdával – emlékezett Kószó alezredes. – Megkértem Marinkót, hogy a személyes tárgyait pakolja ki az asztalra. De ahhoz, hogy a kihallgatás helyszíne a pakolás után is áttekinthető legyen, kicsit át kellett rendeznem a szobát, mivel takarta Marinkót az írógép. Ekkorra kettesben maradtunk Magdával, akin nem látszott a félelem legkisebb jele sem. Én is nyugodtan fordítottam neki hátat, miután megjegyeztem: a személyes dolgait most már elteheti, hogy a korábban az írógépasztalról levett masinát visszarakjam a megszokott helyére. Szerencsére emelés közben, mikor előrehajoltam, a hónom alatt hátrapillantottam, és megláttam, hogy Magda feláll. Ösztönösen támadástól tartottam, ezért a felemelt írógéppel megfordultam, és a súlyos vasszerkezetet Magda hasához vágtam. Ezt követően ragadott meg Magda, dulakodni kezdtünk.

Csúszott, mint a kígyó

Igyekeztem keményen megmarkolni Marinkót, de úgy csúszott ki a kezeim közül, mint egy kígyó, és megpróbált az ablak felé menekülni. Dulakodás közben nagy üvegcsörömpölést hallottam, ebből tudtam, bár nem láttam: Magda elérte az ablakot. Azonnal kiabálni kezdtem: „Gyertek be, gáz van!”

Szerencséje volt Kószó Zoltánnak: három ember is berohant a szobába. A kitört kettős ablakon kilógó Magda fejét kiemelték a résből, majd négyen a földre teperték az akkor már legyőzött Marinkót. A egyik nyomozó elszorította Magda vérző sebét, majd a földön fekvő Magdát kihúzták a folyosóra.

– Amikor láttuk, hogy a nyakán több vágott sérülés van, ezért azonnal értesítettük a mentőket, akik el is szállították. Legnagyobb megdöbbenésünkre egy bő óra múlva Magdát visszahozták, egy vaságyhoz bilincselve feküdt, és amikor ezt az ágyat a folyosón elcipelték előttem, Magda magához intett, és ennyit mondott: – Kószó, nem téged akartalak bántani, csak menekülni szerettem volna.

Életfogytiglan, de minimum 25 év

A rendőri vezetés úgy döntött, hogy azonnal el kell kezdeni Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatását, és Kószó Zoltán a Z. Nagy család megölésével gyanúsítva megkezdte a faggatást, amelyen Magda csak annyit mondott: tudja, ki követte el, de a családja védelme érdekében nem kíván az ügyekről beszélni.

Magdát a kihallgatást követően azonnal a szegedi Csillag börtön egy különlegesen őrzött zárkájába szállították. Később itt vallotta meg bűneit Magda Marinko először.

Több hónapos kihallgatás és büntetőeljárás, hatalmas médiafigyelem közepette zajló tárgyalás után 1995. október 6-án következő ítélet született:

Magda Marinko – ki 1963. november 30-án Szabadkán született – jugoszláv állampolgár vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, részben különös kegyetlenséggel és társtettesként elkövetett emberölés bűntettéért, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettéért – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre, 10 évi közügyektől eltiltásra és a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélték.

„A vádlott legkorábban 25 év után bocsátható feltételes szabadságra”

– hangzottak el a súlyos szavak.

Ezen a tárgyaláson a Z. Nagy család meggyilkolásával kapcsolatban így indokolták, miért nem ítélték el e bűncselekmény miatt Magda Marinkót:

„Összességében a bíróság álláspontja szerint a vádlott következetes nyomozati tagadásával szemben a kihallgatott tanúk, szakértők, valamint a rendelkezésre álló egyéb okirati és tárgyi bizonyítékok alapján nem nyert egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítást az, hogy a vádirat 3. pontjában a Z. Nagy család sérelmére Magda Marinko követte volna el a bűncselekményt, illetve hogy az elkövetett bűncselekményben valamilyen módon részt vett volna. Ezért a bíróság a vádirat 3. pontjában írt tényállást az ítéleti tényállásból – bizonyítottság hiányában – kirekesztette.”

Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet, mielőtt a volt idegenlégióst, Arkan egykori tigrisét „ketrecbe” zárták.

Magda Marinko azóta megjárta hazánk szinte minden szigorúan őrzött fegyházát, most éppen a szegedi Csillag foglya. Bűntársai Szerbiában már mind megszöktek vagy legálisan szabadultak.

És hogy mi lesz Marinko a további sorsa? Magyarországon raboskodik tovább? Vagy kiadják Szerbiának? Talán hamarosan erre is megkapjuk a válasz. Mint ahogy arra is: mi zajlott pontosan 1994 januárjában a Z. Nagyék szegedi házában, ki, miért és hogyan végzett a családdal.

(Vége)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép
Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda
Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

magyar noir
2019.01.27.

Magda Marinkót a magyar bíróság két rablógyilkosság (Kecskemét, Orosháza) miatt tudta elítélni, de a délvidéki halálosztó korántsem csak hazánkban ölt és fosztogatott. Ma a vajdasági „kivégzéseit” vesszük sorba.

Korábban már említettem: Magda Marinko a jugoszláviai rendőrség elől menekülve akart Magyarországon letelepedni. Félelmének több oka is lehet. Ezek közül az egyik: 1993. február 24-én végzett F. Idával Szabadkán.

A korábbi részekben már többször is felidézett, Csillag börtönbeli kihallgatáson Magda erről az ügyről így kezdte vallomását:

„Nekem nem állt szándékomban F. Ida megölése.”

Ez akár el is hihetjük neki, ugyanis a szerencsétlen asszony egészen véletlenül került Marinko fegyverének célkeresztjébe. Amikor Marinko 1992-ben nagy pénz akart szakítani, könnyen kirabolható gazdag ember után kutatott. Megtudta, hogy Szabadkán, a Ljubljanszka utcában lakik egy gazdag, arannyal foglalkozó kereskedő, aki azt mondták neki, 12 millió márka készpénzzel rendelkezik, ritka ékszereket, értékes festményeket is tart a lakásán.

Scorpiót vett a rabláshoz

Ezek után Marinko érdemesnek látta befektetni az üzletbe. Vett ezer márkáért egy Scorpio géppisztolyt majd bűntársaival ellátogatott a Ljubljanszka utcába. Az első kísérlet nem sikerült, vadul ugató kutyák térítették el a rablókat szándékuktól. Majd eljött az említett 1993. február 24-e, amikor már Marinko sikeresen bejutott társával, kit vallomásában Jovicaként emlegetett, az épületbe, amiről azt hitték üres, mert a kereskedő elutazott a városból. Több szobát is átkutattak, amikor a zajra felébredt a bejárónő, aki vállalta, hogy munkaadója távollétében vigyáz a házra.

A harmadik szobában a sarok felől ő kérdezte – „Ki az?” –, mire Marinko azonnal a hang irányába lőtt kettőt.

„Még mondtam is: ez nem fogja többet kérdezni, hogy 'Ki az?'. Nem néztem meg, kit találtam el, hol és milyen sérülést okoztam, de biztos voltam, hogy meghalt. Megjegyzem, hogy az idegenlégióban speciális kiképzést kaptam, mivel sokat gyakoroltuk az éjszakai lövészetet, amikor hang irányába kellett lőni. Így az említett esetben is biztos voltam, hogy halálosak voltak a lövéseim”

– dicsekedett vallomásban Magda.

A hidegvérű gyilkos elmondása szerint ezen az éjszakán összesen 3 ezer német márkát zsákmányolt, amin még osztoznia is kellett.

Cárt gyilkoltak Szabadkán

Magyarországi „hadjárata” után Magda Marinko 1994 januárjának végén elkeseredetten utazott vissza a Vajdaságba. A halálosztó úgy vélte: túl sok volt az áldozat, és ehhez képest nagyon kevés a bevétel. Ám nem kellett sokat várnia az újabb lehetőségre, mivel jó ismerőse Ivan S. azonnal új célpontokat kínált.

1994. január 25-én Ivánnal a szerb oldalon lévő tanyáján osztotta meg gondjait, aki felajánlotta, újabb házakat mutat meg, és garantálja, hogy ott gazdag emberek laknak, akiket érdemes kirabolni. Kocsijával elvitte, a Szabadkához tartozó Kisbajmokra, ahol Milan P. (gúnynevén: Cár) házára mutatott rá, akiről azt állította, hogy 400 ezer márkája van. Kínált más célpontokat is Iván, de ehhez ismét össze kell toborozni a halálbrigádot.

Ez meg is történt, telefonhívásra éjfél után meg is érkeztek a „belgrádi fiúk”. P. Szinisa, M. Bozsidar és B. Goran toppant be Marinkóhoz. Nem sokkal később már P. (csak névrokona Marinko bűntársának) házába is bejutottak, ahol az egyik szobába, külön ágyon egy asszony és egy gyerek aludt – Sztana és Dane P.

Ezen a szobán átmentem anélkül, hogy felébredtek volna

– emlékezett az akcióra Magda.

„P. szobájába léptem, az ajtóból hallottam, hogy a mögöttem jövő Szinisa mozgására az asszony, Sztana., felébredt, rákiáltott, és nekirontott Szinisának, aki ettől lemerevedett. Ekkor kb. három méterről három egyes lövéssel a nő tarkójába lőttem. Az asszony elterült, és a zajokból észleltem, hogy felébredt P., aki az ágyról fel akart kelni, és felém akart indulni ökölbe szorított kézzel. Én ekkor a szája és a torka felé ötöt-hatot lőttem, kb. másfél méterről, aminek hatására a férfi hanyatt dőlt, hörgött. Felkapcsoltam a villanyt, bejött Szinisa, és mondta: 'Ez szenved.' Erre én egyetlen lövéssel, kb. húsz-harminc centiméterről homlokon lőttem”

– mondta el vallomásában Marinko az ott történteket.

Az időközben felébredő kisgyerekkel – Marinko szerint – már a távozáskor Szinisa végzett, a zsákmány pedig 35 ezer márkát, viszonylag sok schillinget és dollárt tett ki. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a szerbiai tárgyalás során Szinisa Petrity mindent tagadott, így Dane Petrity megölését is.)

Palicson személyes bosszúból ölt?

Innen Palicsra vette az irányt a halálbrigád, ahol az A. család háza volt a célpont. A halálosztók vezére – aki a lakás elrendezését jól ismerte, mivel többször is járt A.-nál – az emeleti hálószobában talált a házaspárra. A kihallgatások során Marinko azt vallotta, hogy A.-val személyes nézeteltérések miatt akart végezni, mert korábban átverte őt üzletelésük során. Vagyis számára csak a házgazda volt a célpont.

„Úgy közelítettem meg az ágyat, hogy Verica felől léptem az ágyhoz, így kicsit kinyújtott kézzel, négy-öt lövéssel fejbe lőttem A.-t, akit a lövések, szerintem, a feje bal oldalán találtak el. Odamentem a férfihez, láttam, hogy halott, közben az asszony kezdett felébredni. Gyorsan befogtam a száját, a másik kezemmel mutattam, hogy maradjon csendben”

– mesélte a rendőröknek Marinko.

Ezután a nőt a földszintre kísérték, ahol az asszony, abban reménykedve, hogy így megmentheti gyermeke és saját életét is, megmutatott minden felelhető értéket, így arany és német márka is jutott bőven a rablóknak.

Amikor kocsiba szálltak, két holttest maradt utánuk: végeztek Verica A.-val is. Hogy ki? Marinko szerint Szinisa, Szinisa pedig arra esküdözött, hogy Marinko volt a tettes...

(Palicson Marinko utolsó gyilkosságát követte el, de a történetnek még nincs vége. Következő írásunkban a halálosztó elfogásának, elítélésének történetével zárjuk sorozatunkat.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép
Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda

Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda

magyar noir
2019.01.26.

A szerbiai rendőrök elől menekült Magyarországra Magda Marinko, írtuk tegnap. Ma a délvidéki halálosztó Magyarországon elkövetett bűncselekményeit idézzük fel, leírva, miért öltek meg három ember Kecskeméten, és miért kellett meghalnia egy kétgyerekes orosházi családanyának.

Marinko számos bűne közül az ítélet elsőként a kecskeméti hármas gyilkosságot említi. Az 1993. december 19-én lezajlott rablógyilkosság előkészületeit az ítélet szövegéből idézzük:

„Magda Marinko tisztában volt azzal, hogy H. Antal, aki üzleti tevékenysége során többek között fegyverek illegális adásvételével is foglalkozott, viszonylag jelentős összegű vagyonnal rendelkezik, ezért elhatározta, hogy sérelmére bűncselekményt követ el. Tervének végrehajtása érdekében felvette a kapcsolatot barátjával, a szabadkai lakos S. Ivánnal.

Harcosokat rendelt a rabláshoz

Arra kért, küldjön Magyarországra fegyvereket, megfelelő létszámú embert és egyéb, bűncselekményekhez szükséges eszközöket a határhoz közel eső Csikéria (Vajdaság) tanyájára. S. december 17-én a határra fuvarozta P. Szinisát, S. Gorant és S. Alexandert – akik egyébként korábban nem ismerték Marinkót – valamint egy hátizsákban géppisztolyt, símaszkokat, bilincseket. Marinko a tanyán várta őket, majd a három segítővel (a „belgrádi fiúk” – mint Marinko később mindig emlegette őket – a szerző) átlépték a magyar határt.”

December 19-én a Marinko-banda kocsiba ült, és H. Antal kecskeméti lakásához mentek, ahol nemcsak a házigazdával, annak feleségével, hanem egy vendégükkel is végeztek. A holttestekről levették az arany tárgyakat, gyűrűket, karkötőket és H. Antal kezéről egy Omega órát, ami egyébként Marinko lebukásához vezetett. A lakást elhagyva H. Mercedeséből vettek ki 800 ezer forintot majd Szegeden megosztoztak a zsákmányon.

Marinko Csillagban tett vallomásában szinte minden bűnt társaira akart kenni, ám a bíróság ítéletében áll:

„A fenyegetések hatására H. Antal elárulta, hogy a Mercedesének kesztyűtartójában találnak készpénzt, de annál többet egyelőre nem tud adni. Ezt követően Magda Marinko vádlott a nála levő B 3832 számú hangtompítós Scorpio géppisztollyal közelről öt egyes lövést adott le a sértett fejére, illetve a lövésektől hanyatt zuhanó testére. Ezt látva Dragutin K. könyörögni kezdett Magda Marinkónak, és barátságukra hivatkozással kérte élete meghagyását, ám a vádlott ugyanazzal a géppisztollyal, ugyancsak közelről, öt egyes lövéssel belelőtt a sértett fejébe és testébe. Ezt követően Magda Marinko bement a kisszobába, és az ott kanapén ülő H. Antalnét közvetlenül közelről, hat egyes lövéssel fejbe, illetve hátulról tarkón lőtte.”

A gyermek túlélte a támadást

Vagyis a bíróság mindhárom ember megölésében Marinkót ítélte felelősnek. Marinko vallomásának egy pontja szerencsére vitathatatlanul igaz: a kecskeméti mészárlást az akkor 8 éves ifj. H. Antal túlélte, hajnali 3-kor felébredt, a szegedi telefonközponttól kért segítséget, akik értesítették a mentőket és a rendőrséget.

Marinko nagyon nem volt elégedett a Kecskeméten begyűjtött zsákmánnyal, ezért újabb akciót szervezett meg, amihez ismét a „belgrádi fiúk” segítségét kérte. Ezúttal Orosházán talált nagy haszonnal kecsegtető célpontot.

1994. január 5-én este Marinkóék Csikérián lévő tanyájára három férfi, S. Goran, P. Szinisa és M. Bozsidar érkezett meg. Innen N.-ék orosházi házához vezetett az útjuk, ahol az éj leple alatt törtek be a lakásba, ahol. N.-né M. Edit és két kisgyereke aludt. A zajra felébredtek, de hogy ez után mi történt pontosan, nagyon nehéz megfejteni. Marinko természetesen vallomásában igyekezett a lehető legkisebbre „összehúzni” saját felelősségét.

A remélt nagy zsákmányból itt sem lett semmi.

„A garázs előtt parkoló gépkocsit is átkutattam, majd a garázsban is szétnéztem, eredménytelenül. Mire visszaértem a lakásba, Goranék találtak valamennyi készpénzt, nem tudom mennyit, valamint ékszereket is, de ebből én csak egyet, egy arany fémszíjas, fekete számlapos órát kaptam már a határon, de én ezzel nem törődtem, eldobtam. Nem tudom, hogy pontosan milyen értéket hoztak el Goranék a lakásból, amelyet egy hátizsákba pakoltak. Az orosházi ügyről úgy tudom, hogy összesen 100 ezer forintot, néhány darab ékszert és egy órát zsákmányoltunk”

– vallotta Marinko, miközben N.-né M. Edit meggyilkolását egyértelműen tagadta.

Marinko fojtotta meg az orosházi anyát

„Kb. 40-50 percet voltunk a lakásban, amikor kijöttünk, én utoljára a nőt ágyon, oldalán fekve láttam, szája be volt tömve általam, kezét pedig én kötöttem hátra. Onnan tudom, hogy élt még, hogy hörgött. Ha meg akartuk volna ölni, egyszerűen csak lelőttük volna.”

A bíróság azonban a tettestársak egybehangzó tanúvallomásait figyelembe véve minden kétséget kizáróan bizonyítottnak látta, hogy igenis Marinko ölte meg N.-né M. Editet.

Az ítélet indoklása szerint úgy, hogy a védekező nőt Magda Marinko – hogy elhallgattassa – fojtogatni kezdte, majd megpróbálta kezeit hátrabilincselni, ám ez a sértett ellenállása miatt nem sikerült. Mivel a vádlott nem bírt egyedül N.-né M. Edittel, a jelenlévő S. Goran is közbeavatkozott, és igyekezett az asszonyt leszorítani. A dulakodás során Magda Marinko magához vett egy cselgáncsruha övet, és azzal megkötözte a megtámadott kezeit, az ágy széléhez is odakötözte, majd a még mindig védekező sértett nyakára egy nyakkendőt tekert, amivel leszorította, és mindaddig leszorítva tartotta, amíg a sértett ellenállása teljesen meg nem szűnt.

Végül az Orosházán rabolt értékekről is ejtsünk szót. A bírósági ítélet szerint Némethék házából a rablók „pontosan meg nem határozható értéket, de mindenféleképpen egy több százezer forint értékű, Zenit típusú, egy ugyanilyen értékű Cartier típusú arany karórát, valamint arany nyakláncot, gyűrűt és pontosan már meg nem határozható összegű készpénzt tulajdonítottak el.”

(Sorozatunk következő részében Magda Marinko szerbiai gyilkosságait vesszük sorra, kezdve egy bejárónő megölésével, kitérve egy szabadkai és egy palicsi leszámolásra is.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép

Légióban tanult ölni a gyilkológép

magyar noir
2019.01.25.

Gátlástalan pszichopata gyilkos, vagy a rablás, az akciók és a pénz megszállottja? Netán megrendelésre ölt? Ezek a kérdések milliókat foglalkoztattak határon innen és túl, amikor Magda Marinko tetteire fény derült. Mielőtt felvázolnánk bizonyított bűneit, alámerülünk egy igencsak kalandos „életútban”.

Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr ezredes segítségével tegnapi írásunkban már kaphattak egy képet a halálosztóról, de éppen csak annyit, hogy kérdéssé álljon össze az olvasóban a kíváncsiság: miféle ember is Magda Marinko? Először is: sok-sok év után ismét szegedi lakos. Pontos lakcíme: Mars tér 13., Szegedi Fegyház és Börtön. Vagyis a Csillag! Ám ennél sokkal fontosabb és érdekesebb, milyen életutat járt be addig, amíg becsapódott háta mögött e fegyintézet ajtaja.

Lebukás elől menekült Nyugatra

Magda Marinko (szerbül: Marinko Magda) 1963-ban született Szabadkán. Már fiatalon megismerkedett a bűnnel, ezért jobbnak látta, ha még lebukása előtt elhagyja Jugoszláviát, ahol többször is indult ellene eljárás vagyon elleni bűncselekmények miatt. Franciaországba ment, előbb 1986-87-ben, majd 1989-90-ben szolgált a francia idegenlégióban, ahol a legkülönbözőbb hadszíntereken vetették be. Magyarországi kihallgatása során például megemlítette egy csádi akciójukat, amikor egy teljes falu lakosságát kellett kiirtaniuk.

Jugoszláviába – megszökvén az idegenlégióból –, már remekül kiképzett harcosként tért haza. Később többször is indítottak ellene büntetőeljárást, ismét leginkább különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt, de vizsgálódtak ügyeiben az olasz hatóságok is, többek között személy elleni bűnök gyanújával. Végül Marinko ellen 1993 nyarán körözést adtak ki Jugoszláviában.

Tették ezt annak ellenére, hogy Marinko, a szerb oldalon harcolva, a délszláv háborúban bizonyította nem mindennapi katonai felkészültségét. Bár erre szolgáló bizonyíték nem került elő, a hírhedt szabadcsapatot vezénylő Arkan kapitány tigriseinek egyike volt.

A szerb rendőrség elől menekülő, jugoszláv állampolgár Magda átjött Magyarországra. És most következzék az, amit a bíróság bizonyítottként elfogadott, így az ítélete jegyzőkönyvébe is bekerült:

Szegeden indított vállalkozást

„Magda Marinko 1993 nyarától lényegében folyamatosan Magyarországon tartózkodott. 1993. október 14-én bevándorlási kérelmet nyújtott be az illetékes hatóságokhoz, majd 1993. december 29-én a külföldiek számára rendszeresített személyi igazolványt adtak ki részére. Állandó lakhelye Szeged-Szőregen, a Szerb utcában volt.

Magda Marinko 1993-tól letartóztatásáig folyamatosan élettársi kapcsolatban élt S. I.-val, kiskorú gyermek, vagy más tartásáról nem gondoskodott, vagyonnal nem rendelkezett. A vádlott Magyarországon történt letelepedése után megalapította az IMPERIAL Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-t, amely azonban semmiféle tényleges tevékenységet nem végzett. Ennek megfelelően Magda Marinko vádlott magyarországi tartózkodása során kifejtett kereső tevékenységét, vagy jövedelmét megállapítani nem lehetett.”

Pár sorral lejjebb már ez olvasható:

„Magda Marinko vádlott Magyarországra érkezése után élettársával Szegeden telepedett le jugoszláviai egy barátja Hont Ferenc utcai panellakásában. A vádlott rendszeresen tartotta a kapcsolatot a Szegeden és környékén élő jugoszláv ismerőseivel és barátaival, így többek között S. Ivánnal is. Rendszeres látogatója volt a szegedi és Szeged környéki, valamint a kecskeméti szórakozóhelyeknek, café-bároknak, pizzériáknak és biliárdszalonoknak. Magda Marinko vádlottról a környezetében tudták, hogy éveket szolgált az idegenlégióban, ezért részben jugoszláv ismerőseivel, részben másokkal részt vett bizonyos őrzővédő, illetve pénzbehajtó feladatok elvégzésében.”

Szintén a Marinko-per irataiból idézek, amikor személyiségére vonatkozó orvosszakértői anyagot teszem közzé. Eszerint

„Magda Marinko a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely cselekményeinek társadalomra veszélyes következményei felismerésében, vagy e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában gátolta vagy korlátozta volna. A vádlott ugyanakkor pszichopatás vonásokat mutató személyiség, alacsony morális fékrendszerrel, amely a cselekmények elkövetését megkönnyítette, illetve elősegítette. Mindezek ellenére a vádlott jelenleg nem szenved az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely korlátozná, vagy kizárná vele szemben a büntetőeljárás lefolytatását.”

Az 1995. október 6-i dátummal ellátott ítéletben olvashatóak ezek a mondatok. Lényege tömören: Magda elítélésének nem volt akadálya.

Háromgyerekes családban nőtt fel

És el is ítélték, mint az köztudomású. Arról viszont sokkal kevesebben hallottak, hogy Marinko egy háromgyerekes családban nőtt fel. Édesanyja már meghalt, testvérei közül a bátyja régóta Németországban él, húga Szabadkán lakott és dolgozott. Az elhíresült csikériai tanyán (erről is majd később...) megözvegyült (azóta elhunyt...) édesapja nagy szegénységben töltötte napjait, amikor Halász Miklós szegedi újságírónak nyilatkozott.

Elmondta: hogy Marinko volt a legelevenebb a három gyereke közül. Emiatt gyakran el is verte a heves természetű srácot, aki az iskola befejezése után egy kannákat gyártó üzemben, majd a vasútnál dolgozott külföldre távozásáig. Később mégis Marinko törődött vele a legtöbbet, amikor hazatért, és Szabadkán lakott. Gyermeke tettére nem tudott igazán magyarázatot adni, leginkább csak azt hajtogatta, hogy a barátok vitték a bűnbe, és a francia idegenlégió tette olyanná, amilyen lett.

(A holnapi folytatásban Marinko magyarországi gyilkosságait idézzük fel, szólunk arról, miért és kiket gyilkolt meg Kecskemétem, és miért ölt Orosházán.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában

Négy halott a szegedi Bárka utcában

Napra pontosan 25 évvel ezelőtt 1994. január 23-ról 24-re virradó éjszaka betörtek Szeged egyik legismertebb cukrászmesterének otthonába, és ott megölték a 42 éves Z. Nagy Bálintot, szintén 42 éves feleségét, valamint 17 éves Dániel és 10 éves Balázs fiukat. Soha nem derült ki, mennyi érték tűnt el, egyáltalán elvitt-e valamit a gyilkos. Mint ahogy az sem: ki ölte meg Z. Nagyékat. Egy biztos csak: bár Magda Marinkót vádolták meg, ezért a gyilkosságért eddig még senkit nem ítéltek el.

– Úgy este tíz óra lehetett, amikor értesítettek a kollégáim, a jelek szerint borzalmas tragédia történt Szegeden – végeztek Z. Nagy Bálint cukrásszal, és az egész családjával. Ahogy a csapat összeállt, nyomozótársaimmal és a helyszínelőkkel azonnal kocsiba vágtuk magunkat, és robogtunk a Z. Nagy házhoz, amit már hatalmas csődület vett körül. Rendőrautók sorakoztak a kis utcában, és ahogy már lenni szokott, ezernyi találgatástól, kérdéstől izzott a levegő – idézte fel a történteket Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes.

Elmondta: a környéken élőknek és Z. Nagy Bálint munkatársainak az tűnt fel, hogy sem a családfő, sem felesége nem mutatkozott egész nap, és a gyerekek sem mentek iskolába. Ezért, miután a telefonhívásokra sem reagált senki a házból, az egyik alkalmazott kiment Z. Nagyékhoz. Ekkor már a szomszédok is gyülekeztek a ház körül, előkerült egy létra, amin felmászva Z. Nagy Bálint munkatársa belesett az ablakon, és úgy látta, hogy az egyik gyermek az ágyában fekszik, és vért is vélt felfedezni az ágy körül.

Dulakodásnak nyomát sem találták

Azonnal értesítették az ügyeletet, és ekkor indult be a rendőri gépezet. A bezárt ajtót egy szakember nyitotta ki, majd a házba bejutva azt látták: teljesen üres az alsó szint. Az emeletre érve, ahol a hálószobák sorakoztak, a nagyobbik fiú holttestét éppen úgy a saját szobájában, az ágyban találták, mint ahogy a szülőket is a legnagyobb hálóban. Az ebből nyíló kisebb szobában feküdt holtan a kisebb fiú. Dulakodásnak semmi nyomát nem találták.

A Z. Nagy család egykori háza Szegeden.

– Természetesen az is rögtön kiderült, hogy a család tagjait lőfegyverrel küldte halálba a támadójuk, de azt nem tudhattuk biztosan, hogy a lövések álmukban érték őket, vagy még ébren. Ami tény: valamennyien alváshoz öltöztek, hálóruhában feküdtek az ágyon, joggal vélhettük: késő este csapott re rájuk a tettes, vagy a tettesek. A vérnyomok arra utaltak, hogy az áldozatok nem mozdulhattak el, vagyis a fejüket ért lövések azonnal halálhoz vezettek – emlékezett Kószó Zoltán.

– Rengeteg ujjnyomot és töltényhüvelyt találtunk, vagyis sikeresnek mondhatnám a terep első felmérését, de sajnos a sötétedés miatt abban a borzasztó hidegben nem folytathattuk a munkát a kertben és az utcai fronton. Ezért úgy döntöttünk, hogy másnap újult erővel kezdjük a munkát, hiszen mesterséges fény mellett esély sincs a tökéletes nyomrögzítésre. Másnapra már az ORFK bűnügyi technikai alosztálya is leküldte szakembereit. Sajnos ők sem találtak olyan ujj- illetve tenyérnyomokat, amelyek az elkövető személyre utaltak volna.

Hogyan jutott be a gyilkos?

– Z. Nagy Bálintról köztudomású volt a városban, hogy tehetős ember, és ő is pontosan tudta, hogy ez nem titok. Ezért igyekezett a lehető legmodernebb eszközökkel gondoskodni otthona biztonságáról – mozgásérzékelős riasztó rendszert szereltetett be a házba, ám ez a gyilkosság estéjén nem volt bekapcsolva. A bezárt bejárati ajtón és az ablakokon nem találtunk olyan nyomokat, amik erőszakos behatolásra utaltak volna. Pontosabban a földszinti lakrészben található gardrób kicsiny, talán negyvenszer negyven centiméteres ablaka volt sérült, és a belső falfelületeken talált nyomok is arra utaltak, hogy a gyilkos itt juthatott be a lakásba. A gyilkolás után egy, a lakásban talált kulccsal nyithatta ki a bejárati ajtót, amit hidegvérrel be is zárt maga mögött.

Ebben a Dugonics téri házban üzemelt egykor Z. Nagy Bálint cukrászdája.

– Fogalmunk sem volt, mi tűnhetett el a lakásból. Abban biztosak lehettünk, hogy a tehetős polgárcsalád komoly vagyonnal rendelkezik, és ebből nem keveset tart otthon. Mi viszont egyetlen arany ékszert sem találtunk, és ami még inkább meglepett minket: említésre érdemes mennyiségű készpénzre sem bukkantunk. Pedig az szerintem elképzelhetetlen, hogy egy nagy cukrászatot üzemeltető vállalkozó, akinek bármely pillanatban szüksége lehet készpénzre, ne tartalékoljon valamekkora összeget addig, amíg kinyitnak a bankok – vélekedett Kószó alezredes.

Persze nem csupán kétségek gyötörték a nyomozókat. Pontosan tudták, hogy nem sokkal korábban Kecskeméten is lezajlott egy több ember halálát okozó gyilkosság, ahol szintén agyonlőtték az áldozatokat. Azonnal fellobbant a gyanú: a két eset között összefüggés lehet. Nem is kellett sokat várni arra, hogy ez bebizonyosodjék: a fegyver-szakértői vizsgálat egyértelműen kimutatta, ugyanolyan típusú (Scorpio) és kaliberű fegyverrel gyilkoltak Bács-Kiskun megye székhelyén, mint a Z. Nagy házban.

Marinko – „A Z. Nagy családot nem én öltem meg...”

A gyanú Magda Marinkóra terelődött, akit pár napon belül el is fogtak, de a Z. Nagy család lemészárlását Marinko elfogásának első pillanatától tagadta.

Magda Marinko

„A szegedi Z. Nagy család megölésével kapcsolatosan fenntartom a magyar rendőrségnek mondottakat, vagyis kijelentem, hogy a Z. Nagy családot nem én öltem meg, bár tudom, hogy ki tette. Dragan Markovics szabadkai rendőr-nyomozónak elmondtam mindezt, hozzátettem, hogy két szerb és egy horvát állampolgárságú férfi volt a tettes. Tudom a végrehajtók nevét, melyet én most azért nem mondok el, mert féltem a családtagjaimat. De higgyék el nekem, amit én megcsinálok, azt én el is ismerem.”

(részlet Magda Marinkónak a szegedi Csillag börtönben felvett kihallgatási jegyzőkönyvéből.)

– A Z. Nagy-ügyben az ügyészség első fokon megvádolta a cukrászcsalád megölésével is Marinkót. De miután a Fővárosi Bíróság első fokon e vádpontban bizonyítékok hiányában felmentette, másodfokon már nem is szerepelt a vádak között Z. Nagyék megölése. Ettől függetlenül én Marinko nevét említem, ha azt kérdik tőlem, szerintem, ki Z. Nagy Bálint és családjának gyilkosa – mondta el Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes.

(Holnap bemutatjuk, ki is az Magda Marinko, akit már 25 évvel ezelőtt délvidéki halálosztónak nevezett el a sajtó, és aki immár negyed százada magyar fegyházakban tölti hétköznapjait.)

Bátyi Zoltán

Előzmény:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot

Negyed évszázaddal ezelőtt történt a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legszörnyűbb gyilkossága. A köztiszteletben álló, ismert szegedi cukrászt, Z. Nagy Bálintot és családját küldte halálba gyilkosuk 1994. január 23-áról 24-ére, vasárnapról hétfőre virradó éjszaka.

A meggyilkolt Z. Nagy család egykori háza Szegeden.

Már 25 éve annak is, hogy világszerte ismerté vált Magda Marinko neve. Azé a Marinkóé, akit a Z. Nagy-ügyben gyilkossággal megvádoltak, de soha nem ítéltek el. Ám bizonyíthatóan egy olyan gyilkosságsorozat vezéregyénisége volt, amiért hazánkban, magyarországi bűnei miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre, míg az akkori Jugoszláviában a Vajdaságban „levezényelt” és végrehajtott gyilkosságokért halálra ítéltek.

Marinko ma a szegedi Csillag börtön lakója. A halálos ítélet eltörlése után Szerbiában életfogytiglan, de legalább 30 év fegyház várna rá, ha hazánk kiadná. Ez utóbbira elvileg lehetőség nyílik az idén, ugyanis Marinko elítélésekor még nem létezett Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, így 25 év fegyházban töltött év után a halálosztó akár feltételesen szabadlábra is kerülhetne.

Hogy miket követett el Magda Marinko? Mi vitte rá ezt az embert és bűntársait arra, hogy brutális módon végezzenek egész családokkal? Hogyan sikerült elfogni a francia idegenlégiót is megjárt, katonailag rendkívül képzett, de minden erkölcsi gátlásait levetkőző gonosztevőt? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kínálunk holnap kezdődő sorozatunkban.

(A folytatásban a Z. Nagy gyilkosság részleteivel foglalkozunk. Segítségünkre lesz az a Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes, aki élete kockáztatásával fogta el Magda Marinkót.)

Bátyi Zoltán

Harminc évvel az utolsó kivégzés után

magyar noir
2018.07.14.

Bűntörténeti dátummá lett hazánkban 1988. július 14-e. Ugyanis azon a csütörtökre eső napon hajtották végre az utolsó kivégzést Magyarországon. Vadász Ernő rablógyilkost vezették bitó alá a Budapesti Fegyház és Börtönben.

Ilyen volt a bitófa...

Az éppen 30 éve történt kivégzés tényéről az MSZMP központi lapja, a Népszabadság számolt be, meglehetősen szűkszavúan.

„Végrehajtották a Vadász Ernő 28 éves tiszacsegei lakosra kiszabott halálos ítéletet csütörtök hajnalban.”

Arról viszont bővebben is írtak, miért ítélték halálra a férfit.

„A büntetett előéletű, csavargó életmódot folytató Vadász Ernő 1986. december 10-én – a szintén bűnöző L. István tiszacsegei lakossal – az utcán lesben állva várta az 53 éves J. Imrét, majd leütötte, és fejbe rúgta a szerencsétlen embert. A magatehetetlen férfit tovább rugdosta, a száját egy zacskóval befogta. Nem találtak pénzt az áldozatuknál, így elvették a nála lévő fél liter pálinkát, az öngyújtóját és a személyi igazolványát. J. Imre a helyszínen meghalt. Vadász Ernő és társa ezután H. József házába tört be, ahonnan 710 forint értékben ingóságokat vitt el. Utána útjuk a Tiszacsegei ÁFÉSZ kisvendéglőjébe vezetett, ahonnan 5 ezer forintot és egy 400 forint értékű számológépet tulajdonítottak el.”

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság egyébként 1988. január 12-én Vadász Ernőt előre kitervelten és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette, nagyobb értékre elkövetett lopás bűntette és okirattal való visszaélés vétsége miatt ítélte halálbüntetésre. A Legfelsőbb Bíróság az emberölést különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősítette, és az első fokú bíróság halálos ítéletét helybenhagyta. A kegyelmi kérelem elutasítását követően hajtották végre a halálos ítéletet.

„A halálbüntetés megszüntetését megelőző tíz évben összesen 24 embert akasztottak fel. A legfiatalabb kivégzett bűnöző 21, a legöregebb pedig 57 éves volt. A kivégzettek zömét 30 és 40 éves kora között vitték a bitó alá. A huszonnégyből mindössze ketten vették tudomásul a halálos ítéletet, a többiek mind fellebbeztek, valamennyien eredménytelenül. Ők mind civilek voltak. A 80-es években katonatiszteket is ítéltek halálra nem katonai bűncselekmények miatt. Ők végül kegyelmet kaptak”

– tudtam meg a Kádár-korszak utolsó évtizedének halálos ítéleteit és kivégzéseit tanulmányozó-kutató dr. Sárközy Szabolcstól, a Kecskeméti Törvényszék büntető kollégiumának vezetőjétől.

Hozzáteszem: a kivégzett 24 ember mindegyike férfi volt. Nőt utoljára 1969. február 2-án az egri börtön udvarán akasztottak fel. A Diósgyőrben 1915-ben született Besze Imréné Bigló Erzsébetet előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt ítélték halálra. Róla ennyit tudhatott meg a közvélemény a kivégzést követően:

„Besze Imréné többszörösen büntetett előéletű gyöngyösi lakos 1967 szeptemberében a 72 éves Kertész Lajosnét baltával agyonverte, pénzét pedig eltulajdonította. Ezért Besze Imrénét az Egri Megyei Bíróság halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helybenhagyta, az Elnöki Tanács az elítélt kegyelmi kérvényét elutasította. Az ítéletet csütörtökön végrehajtották.” (Népszabadság, 1969. február 7.)

Egyébként halálos ítéletek még Vadász Ernő kivégzése után is születtek, de azokat már nem hajtották végre. Az Elnöki Tanács elnöke Straub F. Brunó, majd Szűrös Mátyás, aki, aki az Országgyűlés elnökeként, ideiglenes köztársasági elnökként 1989. október 18-a 1990. május 2-a között gyakorolhatta a kegyelmezési jogot, élt is ezzel. A bitó alól így menekültek lettek később azok, akiket „kegyelmes úrként” emlegettek börtöntársaik, és akik 20 év fegyház kitöltése után szabadulhattak. Több „kegyelmes úr” (így a már említett egykori katonatisztek), ma is itt él közöttünk.

A halálbüntetést egyébként az Alkotmánybíróság nyilvánította alkotmányellenesnek, és e döntés nyomán 1990-ben meg is szűnt e büntetési nem.

Bátyi Zoltán

Hogyan került Marinko a siralomházba?

magyar noir
2018.07.02.

Magda Marinko, a lassan 25 éve magyar börtönökben raboskodó délvidéki halálosztó szabadon bocsátásától nem kell tartani, írtam legutóbbi, Marinkóval foglalkozó blogbejegyzésemben. Az írás hatására tucatjával kaptam a kérdéseket. Így például azt is: hogyan került börtönbe, milyen különleges védelmet kellett köré szervezni, amikor lebukott a legalább 9, de az is lehet, hogy 14 embert meggyilkoló szerb férfi.

Marinkót a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság épületében fogták el 1994. január 28-án. Erről és rengeteg bűnéről korábban már írtam. Akkor még nem is sejtve, hogy közel 25 évvel az elfogása után egy nyugdíjas bévés tiszt hajlandó lesz megnyílni, és olyan részleteket elárulni az elfogást követő napokról, amelyek eddig még soha, sehol nem jelentek meg. Jól mutatják a most következő emlékképek: mennyire nem volt felkészülve a magyar bűnüldözés egy olyan kaliberű bűnözőre, mint Magda Marinko.

„Letartóztatása után

nagyon veszélyesnek ítélték

Marinkónak a rendőrségi fogdában történő elhelyezését. Ezért a büntetés-végrehajtás vezetésével konzultálva a Szegedi Fegyház és Börtön kiemelt őrzési fokozatú zárkájában csukták be” – idézte fel a múltat Magda Marinko egykori őrzője.

„Akkor még nem voltak kidolgozott szabályok a rendőrség által őrizetbe vettek bévés ideiglenes elhelyezésére, mivel ilyen azelőtt nem fordult elő. Ezért erre külön, gyors, tárcaközi egyeztetés kellett és egyedi parancs alapján végezték el a fogva tartást. Mivel a törvény szerint őrizetes nem lehetett bv. intézetben, s őrzését nem láthatta el bv. alkalmazott, ezért megállapodtak, hogy közösen őrizzék: egy börtönőr és egy rendőr a nap 24 órájában felügyelte. Napirendjét a bv. napirendje szerint állapították meg, de a bánásmód tekintetében gyorsan kellett egyedi szigorítású szabályokat komponálni. Az elhelyezését a régi, a halálbüntetés idejéről még meglévő, de már nem használatos halálos-zárkát („siralomház”) sebtében átalakítva oldották meg.

A felügyelők irányítását részben a bv-őrség vezetői közül kijelölt és a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság állományából a börtönös feladatokat jól ismerő rendőrtiszt látta el, akiknek naponta egyszer, a nap tetszőleges időpontjában (0-24 órában) ellenőrzést kellett végezniük az adott körletrészen. Az ellenőrzés komplex volt: kiterjedt a bv. elhelyezési szabályok betartására és a bévén belül meghatározott rendőri fogvatartási viszonyok betartására, az általános ellátásra, az egészségügyi, étkeztetési ellátásra, a fogvatartott esetleges panaszai meghallgatására és lehetőség szerinti megoldására, vallomástételi szándéka esetén a kihallgatók azonnali értesítésére is. Ekkor történt, hogy egy éjszakai órában a rendőrség riasztó értesítést kapott, hogy

Magda Marinko öngyilkos lett.

Legalábbis megpróbált a halálba menekülni. A rendkívüli esemény miatt a lakásán is 24 órás készenlétet ellátó rendőrtisztnek, valamint a börtön parancsnokának is azonnal a helyszínre kellett mennie a körülmények kivizsgálására. Hihetetlennek tűnt az ügy, hiszen Marinkótól a zárkába helyezése előtt minden személyes tárgyát, holmiját elvették, csupán ruhát viselhetett. Így semmi olyan tárgy nem lehetett és nem is volt a zárkájában, amivel sérülést lehetett volna elkövetni akár az őrszemélyzet, akár saját maga ellen.

Nos, mégis lehetősége volt megtenni ezt, de mentségére legyen mondva, cselekménye nem az őrség ellen irányult. Mint megtudtuk, a zárkaablakot, azon az üvegezett ablakszárnyakat belülről egy 1 négyzetméteres vaskeretre felerősített kb. 10x10 mm-es lyukbőségű 2 mm vastag, átszakíthatatlan drótháló védte. Ám – mint kiderült – a hálónak kb. 6-7 cm lengéstávolsága, vagy mondjam úgy, „belógása” volt, vagyis nem volt feszes.

Marinko rájött, hogy a drótháló ököllel erősen megütve az ablaküvegig ér, és azt be is törte. Az abból kipotyogó és a hálókeret résén kicsúszó egyik, mintegy 10-15 centi hosszú, pengeszerűen hegyes és éles üvegdarabbal pedig „befalcolt”, azaz

felvágta egyik nyaki erét

és mindkét könyökhajlatán az eret. A csörömpölésre azonnal odaugró és az eseményt tapasztaló őrök riasztották az őrparancsnokot és a megerősített őrség benyomult a zárkába. Hozzáteszem: az őrök ketten a parancs tiltása szerint nem nyithatták ki a zárkát, tudván, a fogvatartott egykor különleges támadó kiképzést kapott a francia idegenlégióban. Az idejében érkező segítségnek és orvosi ellátásnak köszönhetően Marinkónak különösebb baja nem lett, bekötözték és hátrabilincselték a karjait. A sebek egyébként nem voltak életveszélyesek.

Az őrzésére kijelöltek közül mindenki azon törte a fejét, mégis mi volt a szándéka ezzel a cselekménnyel? Vajon az idő rövidsége miatt nem tudott további súlyosabb sérüléseket okozni magának, vagy nem is akart? Figyelmeztetés volt-e ez részéről, amivel közölte: lám, akár támadásra is használhattam volna ezt a pengét, de mégsem tettem? Netán önmaga iránt akart részvétet kelteni? Nem derült ki. Egy tény: ezt követően mindkét őrnek az egyébként rácsból készült zárkaajtó előtt kellett ülnie, ahonnan már minden mozdulatát figyelemmel kísérték” – mondta el a nyugdíjas bévés tiszt.

Hozzátéve: szerinte nincs ez másként lassan már 25 éve…

Ehhez csak annyit: úgy vélem, a legveszedelmesebbnek tartott magyarországi rab, Magda Marinko őrzésének eddigi költségeit, éppen a különleges őrizet miatt is, aligha lehetne hosszas könyvelési kutatások és komolyabb teljesítményre képes számítógép nélkül kiszámolni…

Bátyi Zoltán

„Nehogy már ránk szabadítsák jövőre Marinkót!”

magyar noir
2018.06.19.

Igen, pontosan ezt a mondatot hallottam Szeged legnagyobb piacán a Mars téren. Eközben a felháborodását és félelmét nem is titkoló asszonyság a tér szépen felújított, ám mégis komor épületére, a Csillag börtönre mutatott, ahol a hírek szerint Magda Marinko, a délvidéki halálosztó raboskodik. A Szegeden és környékén, de már országszerte is terjedő pletykák szerint már nem sokáig, mert jövőre szabadon engedik.

Magda Marinko rabláncon.

Mielőtt azt elemezném, miért is képtelenség ez mind szélesebb körben terjedő hír, elevenítsük fel, ki is ez a Magda Marinko, hogyan hajtotta végre közel negyed századdal ezelőtt véghezvitt rémtetteit.

Magda Marinko 1963. november 30-án született az akkor még Jugoszláviának hívott országban, Szabadkán. Gyermekkorát a városhoz közeli Csikérián található tanyán töltötte családjával, és ez a tanya lett később a délvidéki martalócok rablótanyája. De addig Marinko hosszú utat tett meg. Harcolt a francia idegenlégióban, a hírhedt Arkan tigrisei között a délszláv háborúban, és közben ki tudja hány bűncselekmény kitervelője, végrehajtója lett, mire Magyarországra került az akkorra gyilkológéppé vált férfi.

Az általa bevallott és később bizonyított

első gyilkosság 1993. február 24-én

történt, egy gazdag szabadkai aranykereskedő házának kirablása közben a bejárónőt ölte meg. Mivel Marinko egy idő után a lebukástól félt Jugoszláviában, Szegeden telepedett le, sok olyan ember közé vegyülve érkezett, aki a délszláv háború borzalmai elől menekült magyar földre. Bevándorlási kérelmét 1993 októberében nyújtotta be, vállalkozást is bejegyeztetett, de tényleges munkát soha nem végzett. Inkább a meggazdagodás legszörnyűbb módját választotta: esztelen gyilkolásba kezdett.

1993. december 19-én Kecskeméten három emberrel, köztük egy asszonnyal végzett nagy zsákmány reményében az akkor már bűnbandává összeáll, Szerbiából érkezett volt Arkan-katonák, a „belgrádi fiúk” vezéreként. A rablógyilkosok a család gyerekét életben hagyták. 1994. január 5-én a Marinko vezette négy fős banda Orosházán rabolt, a vezér egy nőt fojtott meg, két kiskorú gyermeke életét megkímélték. 1994. január 23-án Z. Nagy Bálint szegedi cukrászt, feleségét és két gyermeke lett gyilkosság áldozta, de ennek elkövetését soha nem tudták Magda Marinkóra rábizonyítani.
1994. január 25-én az éjszaka Marinko és csapata

már Szabadkán és Palicson ölt

– néhány óra leforgása alatt 5 emberrel, köztük két asszonnyal és egy gyerekkel végeztek.

Magda Marinkót (akiről máig nem tudni pontosan, mennyivel lett gazdagabb a gyilkosságok után) végül 1994. január 28-án fogták el, majd 1995-ben megszületettek a jogerős büntetések is. A Magyarországon elkövetett bűneiért a magyar bíróság életfogytig tartó, legkevesebb 25 év fegyházra, míg a vajdasági gyilkosságokért a jugoszláv bíróság halálra ítélte Magdát. Vagyis két ítélet született, és ez nagyon fontos éppen a szabadulás szempontjából, mert éppen ezzel a két ítélettel lehet megcáfolni a Marinko szabadon engedéséről terjengő pletykákat.

Először is: a magyarországi büntetéséből csak kiengedhető (vagyis nem kötelező ezt megtenni!) 25 év raboskodás után 2019-ben, ha ezt börtönbeli jó magaviselete indokolja, egyben a bíróság úgy ítéli meg, hogy Magda Marinko a társadalomra már nem veszélyes. Egy ilyen bírói döntés meghozatala szinte teljességgel kizárt egy olyan bűnözővel szemben, aki ennyire kegyetlen bűncselekményeket hajtott végre, és még halállistát is készített azokról, akikkel szabadulása után végezni akar.

Másodszor: ha Marinko el is hagyja a szegedi Csillagot, ahol most fogva tartják, csak úgy teheti, hogy átadják a szerb hatóságoknak, és azonnal megkezdi szerbiai fegyházbüntetést. Időközben ugyanis a halálbüntetést déli szomszédunknál is eltörölték, és Magda büntetését életfogytiglan, minimum 30 év fegyházra változtatták. Vagyis ha minden a jog előírásai szerint alakul, ahogy eddig is történt, Magda Marinko leghamarabb – és ez nyugtasson meg mindenkit

2049-ben kerülhetne szabadlábra,

amikor már betöltötte 85. életévét is. És persze meg is éri ezt a kort, ami áldozatainak, éppen Marinko miatt, nem adathat meg.

Reméljük, ennél azért hamarabb kiderül, méghozzá megdöntethetetlen bizonyítékok alapján, ki végzett a Z. Nagy családdal...

Bátyi Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?