Blogolj!

Csempészfurfang: benzinkanapétól a sárkányrepülős drogfutárig

magyar noir
2018.09.04.

Már börtönben ül az a szegedi férfi, aki a múlt héten a siklóernyővel csempészet drogot magyar területre. A különleges megoldást választó narkófutár vajon elgondolkodott-e repülés közben azon, milyen eredményt érne el a csempészolimpián furfang kategóriában ezzel a megoldással?

Csak hogy egészen tényszerűek legyünk: augusztus 30-án este 8 körül Tiszasziget magasságában repült át a magyar-szerb határon motoros siklóernyővel a drogfutár. Gépe meghibásodott, így kényszerleszállást kellett végrehajtania, ami közben ő maga is megsérült. Földet érve a sárkányrepülőt a szántóföld melletti erdőben elrejtette, majd gyalogosan távozott. Később azonban visszatért, hogy magához vegye a korábban összekészített és egy táskában elrejtett mintegy 17 csomag, összesen 18 kiló kábítószergyanús anyagot. A kiérkező járőrök megállapították, hogy a gyanúsított által becsempészett kábítószer marihuána, melynek mennyisége a különösen jelentős mennyiség alsó határát meghaladja.

Szeged körzetében (és aligha csak ott...) – vámtörténetben járatos szakemberek szerint – a Trianonban kijelölt új határok megrajzolása után szinte heteken belül megindult az illegális kereskedés. Hogy akkoriban milyen árucikkek cseréltek gazdát, ma már nehéz lenne kideríteni. Igazán pontos, némi városi legendával élénkített leltár az 1960-as évek közepén lezajlott határnyitást követően megindult csempészésről készíthető. Mint ahogy arra az időre nyúlik vissza a közemberi emlékezet is, ha arról faggatózunk: milyen módszerekkel próbálták legyűrni a fináncokat a csempészek a soha véget nem érő „határháborúban”.

Ami az aktuális slágercikkeket illeti: kutattak az akkor még farmotoros Ikarusokban utazók táskáiban

orkánkabát, farmernadrág, rum puncs,

jersey anyag, Jugotonos ABBA hanglemez után. És röhögve állták körbe azt a „terhes” asszonyt, akinek a derekáról nyolc „originál” farmert tekertek le a nyári kánikulában, szerencsére még azt megelőzően, hogy a szerencsétlen hőgutát kapott volna.

Ha a délvidéki csempész-történelemkönyvben tovább lapozunk, valóban nevetségesnek tűnhet ma már egy a derékre csavaros módszer (bár a kábszerfutárok azért élnek még ezzel a praktikával, kár is lenne tagadni…) azokhoz a megoldásokhoz képest, amiket az elmúlt évtizedekben alkalmaztak. Jómagam láttam olyan kisbusz hátsóülést, amit kifejezetten úgy hegesztettek össze vaslemezekből, majd burkoltak be kárpittal, hogy egyszerre több száz liter benzin befuvarozására legyen alkalmas. Ezt a délszláv háború idején használták, amikor az ENSZ embargója miatt Jugoszláviába nem lehetett üzemanyagot szállítania egyetlen országnak sem. Ezt használták ki a magánemberek, akik autójuk tankjában fuvarozták a naftát, amit a határ túloldalán ügyes kezű partnerek tartálykocsikba fejtettek át.

Ma is vigyort csal a benzinbizniszben egykoron járatos Tisza-menti emberek arcára annak a vajdasági magyar úrnak a története, aki szintén a kilencvenes években jelentkezett be a vízi határon Adriáról mentett kis jachtjával. Elmondta: szegedi barátai hívták meg egy vidám horgászbulira, és holnap már megy is haza. Mivel

a hajón nem találtak semmit a fináncok,

integetve engedték útjára. Nos, az úr annyira megszerette a Szeged alatti horgászhelyet, hogy után hetente kétszer is felhajózott. Egészen addig, míg az egyik vámos rá nem döbbent: jesszusom, ez a fickó szinte üres, több száz literes tankkal érkezik, majd telivel tér haza. Hogy hány ezer német márkával gazdagodott, mire eltiltották a „horgászástól”, már soha nem deríti ki senki. Mint ahogy azt sem: ez a történet hivatalos jegyzőkönyvvel alátámasztható, vagy csak egy jól mesélhető legenda...

Akkoriban találkoztam azzal az asszonysággal is (ez viszont tény...), aki cigarettás kartonokból szerelt magára „banánszoknyát”, majd arra húzta fel a felső szoknyáját. Amikor „testi motozásnak” vetették alá, egy fél trafikra való márkás cigit tudtak „lehántani” a jajveszékelő nőről, aki egyébként szentül esküdözött: fogalma sincs, hogy került rá a több száz doboz cigi.

Egyébként a leginkább kedvelt csempésztermék ma is az alkohol és a cigaretta, legyen szó a balkáni útvonalról, vagy a magyar ukrán-határról, Többnyire ezek elrejtésében kell nap mint nap új taktikát alkalmazni a csempészeknek.

Volt, aki Ukrajnából

cigitortával indult Magyarországra.

A teteje igazi tejszínhab és marcipán volt, az aljában viszont csokikrém helyett cigarettát talált a szemfüles finánc. Más kenyérbe sütött cigivel vagy éppenséggel átalakított kólás flakonokkal bukott meg. Ez utóbbi trükkje abban rejlett, hogy a kettévágott palack alját feketére festették, beledugták a cigarettát, a felső részéből valóban lehetett kortyolni a kólát. Találtak a vámosok benzintartályba leengedett nejlonzacskókba rejtett cigit, mint ahogy kocsiba feltöltött ablakmosó folyadékról is kiderült már, hogy tiszta szesz.
Ők a „kishalak” a csempészés zavaros tengerében. Bűnök vitathatatlan, büntetésük megérdemelt. Történeteik mégis megmosolyogtatóak. Különösen, ha azt látjuk, hogy ma már jól szervezett kábítószer-hálózatok fuvarosai támadnak földön, vízen, kamionnal, átépített autókkal. Vagy, mint a legutóbbi eset is mutatja, sárkányrepülővel kijátszva Dél-Magyarország kerítéses határzárját…

Bátyi Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?