Blogolj!

Huszonöt évesen ölt, 2059-ben szabadulhat a tiszaroffi gyilkos

magyar noir
2019.07.20.

Előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt ítélték életfogytig tartó fegyházbüntetésre N. Ferencet. A Debreceni Ítélőtábla úgy enyhítette az elsőfokú bíróság által kiszabott tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetést, hogy a férfi 50 év múlva feltételesen szabadlábra helyezhető – tudatta az országgal számos médium 2010. november 23-án.

Illusztráció: pixabay.com

Hogy mennyire örülhetett ennek az „enyhített” ítéletnek az akkor 25 éves férfi, elképzelni sem könnyű. Hiszen azt különösebb matematikai felkészültség nélkül is ki tudta számolni: ha megéri ennek az ötven letöltendő évnek a végét, akkor is 75 éves lesz, amikor kinyílik előtte 2059-ben a fegyház kapuja. Pontosabban 74, hiszen az előzetes fogva tartásban töltött időt is beszámítják.

Arra pedig vélhetően nem is gondolt Ferenc, hogy büntetéstörténeti szempontból is

különlegesen hírhedt bűnözővé vált.

Ugyanis korábban (és azóta sem…) nem volt arra példa egy gyilkosnál, kövessen is el bármilyen brutális bűncselekményt, hogy 50 évben szabják meg a legkorábbi szabadulás dátumát. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis ilyenkor vagy tényleges életfogytiglant mértek ki a vádlottra a 21. századi Magyarországon, vagy úgy döntött a bíróság: 40, netán 30 év letöltése után feltételesen szabadon bocsátható.

De most már nézzük meg azt is, miért raktak 50 mázsás súlyt Ferenc vállára Debrecenben?

Az alkalmi munkákból élő N. Ferenc 2008 végén még segédkezett későbbi áldozatának, a 87 éves Sz. Ilonának, amikor némi pénzért cserébe fát vágott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaroff községben az idős asszonynál. Amikor átvette a 2500 forintot, meglátta, az asszonynak sok pénz van a pénztárcájában. Hogy mennyi pontosan, azt nem tudta. De úgy mérte fel, annyi mindenképpen, hogy barátnőjével felkeressék, és pénzt kérjenek tőle kölcsön.

Decembert mutatott a naptár, amikor a fiatal lánnyal, ki később II. rendű vádlottként hallgatta az ítéletet, együtt elmentek a nénihez, de az asszonytól egy forintot sem kaptak. Az igencsak léha életet élő férfinek ekkor már a családja sem adott pénzt, mert Ferenc a

jövedelmét italra és játékgépezésre verte el,

s várhatóan minden újabb kölcsön is a kocsmában landolt volna. Ekkor fogant meg a gondolat Ferenc fejében: ha kell, akár erőszakkal is, de pénzt magának.

Egy hétig tervezgette rablást, álarcot készített egy kapucniból, amin szemnyílásnak két lyukat vágott ki. Végül 2009. január 5-én elérkezettnek látta az időt a támadásra. A helyi kocsmában egy deci töményet és egy üveg sört ivott, hogy jobban felbátorodjék, és távozáskor még egy üveg sört magával vitt.

Talán ittasságának is betudható, hogy nem sikerült csendben megvalósítania a tervét. Olyan zajt csapott, hogy a 87 éves asszony felébredt a csörömpölésre, felkapcsolta a villanyt, és kiabálni kezdett. Az események felidézésekor Ferenc azt állította, azt vágta a fejéhez, hogy „Takarodj innen, rabló”. Ám ez inkább felingerelte a támadót, mintsem eltérítette szándékától. Dühében belökte a nőt a konyhába, aki a kövezett padlóra esett, majd támadója már a pénzt követelte.

Ám az idős asszonyt nem tudta megtörni. Segítségért kiabált ugyan, de nem adott pénzt, ezért a feldühödött férfi nekirontott, ütötte-verte a védekezésre szinte teljesen képtelen áldozatát. Legalább tízszer ököllel csapott az asszony fejére, majd annak saját járóbotjával ütötte, olyan erővel az ekkor már csak hörgő nőt, hogy a háromágú bot összetört. Ezután kutatni kezdett a lakásban, és az egyik szekrényben rá is bukkant is 5 ezer forintra. Vélhetően ezt annyira kevésnek találta, hogy dühe átcsapott vérengzésbe. Egy kést vett magához, amivel előbb az asszony mellkasába döfött, majd

a nő nyakába szúrta a kést.

Egy másik késsel gyomortájékon is megsebezte áldozatát, úgy, hogy a kés pengéje eltört. A nő akkor már haldoklott, mivel a mellkasi szúrás szívet ért, és ettől a szerencsétlen megtámadott egy percen belül meghalt.

Mivel Ferenc nem érte be az ötezer forintos zsákmánnyal, a további kutakodás során magához vett még mosóport, némi élelmiszert, cukorkát, egy üveg bort, egy petróleumlámpát és egy mobiltelefont töltővel. Összesen 12 ezer 900 forintot ért mindaz, amiért az asszonynak meg kellett halnia.

A rablott bort nem sokkal a távozás után meg is itta, majd január 6-án az akkor még csak 14 éves barátnőjének elmesélte, hogy megölte az asszonyt. A lány segített eltüntetni a gyilkosság nyomait, elégette a gyilkosság idején viselt ruhát. Ezt tervezte a cipőkkel is, de csak egyik lett a lángok martaléka, a másik véletlenül az ágy mögött maradt. A nyomozás során fontos tárgyi bizonyítékként szolgálta a gyilkos letartóztatását.

Az idős nénit reggel az önkormányzat szociális gondozói találták meg, nyakában, testében egy-egy késsel. Azonnal riasztották a rendőröket, akik négy órán belül már rá is tették a bilincset Ferenc kezére.

Előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a cselekményt idős, mozgásában korlátozott személy sérelmére elkövetett emberölés miatt kapta végül Ferenc jogerős büntetésként az életfogytiglan, minimum 50 év fegyházbüntetést, ami akkor enyhébbnek számított a tényleges, halálig tartó életfogytiglannál, amit leginkább csak TÉSZ néven emlegetnek a börtönökben. Igen ám, de közben változtak a jogszabályok. A TÉSZ-esek esetében a köztársasági elnök 40 év elteltével élhet kegyelmezési jogával.

Hogy ez mennyire hat ki Ferenc szabadítására, még nem tudni. Ez legyen azok gondja, akik majd úgy 40 év múlva átgondolják, mit is érdemel az a bűnös, aki brutálisan összever, meggyilkol és kirabol egy 87 éves beteg asszonyt…

Bátyi Zoltán

Arkan tigrise ketrecbe zárva

magyar noir
2019.01.28.

Gyilkolt 1993. január 24-én Szabadkán, 1993. december 19-én Kecskeméten, 1994. január 5-én Orosházán, január 25-én Szabadkán, 26-án Palicson. Mivel a Z. Nagy-ügyben nem találták bűnösnek, ma sem tudni pontosan, hány ember megöléséért terheli a felelősség. Magda Marinko 1994. január 28-án mégis önként és nyugodtan beballagott a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra.

Hogyan sikerült elfogni a halálosztót? Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes segítségével, aki már sorozatunk első részének is főszereplője volt – ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ.

Ha Magda Marinko az a gyilkos, aki a magyar Alföld több településén is végzett áldozataival, akkor olyan nagyvadat kell kelepcébe csalni, amilyennel még nem volt dolga a rendszerváltozás után a magyar rendőrségnek. Jól tudták ezt az ügyre ráállított nyomozók, akik szerették volna mindenképp elkerülni az újabb vérrontást. Ezért azzal az indokkal csalták be Magdát a Csongrád Megyei Rendőr- főkapitányságra, hogy tisztázni kell a letelepedési engedélyével kapcsolatban néhány kérdést.

– Akkor már Marinko potenciális elkövetőként jött számításba két gyilkossági ügyben is. Az egyiket 1993 decemberében követték el Kecskeméten, a másikat 1994 januárjában Szegeden. Hogy mire alapoztuk gyanúnkat? A nyomozás során kiderült, hogy az egyik kecskeméti áldozatnak volt egy Omega típusú arany karórája, ez eltűnt, és nem sokkal később Magda Marinko révén jutott el Szegedre – idézte fel a letartóztatás napját Kószó Zoltán.

– Egy másik tárgy is kapcsolatot teremtett a kecskeméti gyilkosság, és a Z. Nagy cukrászcsalád legyilkolása között. A ballisztikai vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy Kecskeméten ugyanazzal a Scorpio típusú géppisztollyal gyilkoltak, mint amilyen Szegeden, a Z. Nagy család házában is ölt. Ezek után úgy véltük: a szerb férfit köthetjük a két brutális gyilkossághoz. Csak az nem volt még akkor világos, hogy milyen szerepkörben.

Cetlit hoztak Kecskemétről

Kószó Zoltán szerint Marinko mit sem sejtve ballagott be a rendőrség kapuján, és nyugodtan üldögélt a rendőrségi folyosóra kitett padok egyikén. Eközben megérkeztek a kecskeméti rendőrök, és hoztak magukkal egy cetlit, amit a kecskeméti gyilkosság helyszínén találtak. Ez egy pincér számolócédula volt, amire felírtak egy nevet: Marinko, és egy telefonszámot, amiről kiderült: egy szabadkai kávézó száma.

– Amikor végül is behívtuk Magdát, ezt a cetlit, számos más tárggyal, feljegyzéssel együtt elé tettük, arra kérve, válassza ki közülük azt, ami az övé – folytatta Kószó Zoltán. Magda nagy nyugalommal kiemelte a számolócédulát, mondván: igen, ez az övé, ő kapta. Nyilván fogalma sem volt arról, hogyan került hozzánk a neki szóló számolócédulás üzenet. Egyébként minden kérdésünkre könnyedén izgalomtól mentesen válaszolt.

Kószó Zoltán alezredes.

A halálosztót újra kiültették a folyosóra, igaz, ekkor már minden figyelem rá összpontosult. Úgy vélték, a főkapitányság épületéből semmi esélye nem lehet a szökésre Marinkónak. Amikor újra behívták a szobába, teljesen közömbös témákat tárgyaltak.

Közben a rendőri vezetés úgy döntött, hogy a bizonyítékok alapján kezdődjék meg Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatása, és a hivatalos eljárás szabályai szerint, mint a külföldi, vagyis idegen anyanyelvű állampolgárok esetében történni szokott, tolmácsot rendeltek a kihallgatásra.

– A tolmács érkezéséig is beszélgettünk Magdával – emlékezett Kószó alezredes. – Megkértem Marinkót, hogy a személyes tárgyait pakolja ki az asztalra. De ahhoz, hogy a kihallgatás helyszíne a pakolás után is áttekinthető legyen, kicsit át kellett rendeznem a szobát, mivel takarta Marinkót az írógép. Ekkorra kettesben maradtunk Magdával, akin nem látszott a félelem legkisebb jele sem. Én is nyugodtan fordítottam neki hátat, miután megjegyeztem: a személyes dolgait most már elteheti, hogy a korábban az írógépasztalról levett masinát visszarakjam a megszokott helyére. Szerencsére emelés közben, mikor előrehajoltam, a hónom alatt hátrapillantottam, és megláttam, hogy Magda feláll. Ösztönösen támadástól tartottam, ezért a felemelt írógéppel megfordultam, és a súlyos vasszerkezetet Magda hasához vágtam. Ezt követően ragadott meg Magda, dulakodni kezdtünk.

Csúszott, mint a kígyó

Igyekeztem keményen megmarkolni Marinkót, de úgy csúszott ki a kezeim közül, mint egy kígyó, és megpróbált az ablak felé menekülni. Dulakodás közben nagy üvegcsörömpölést hallottam, ebből tudtam, bár nem láttam: Magda elérte az ablakot. Azonnal kiabálni kezdtem: „Gyertek be, gáz van!”

Szerencséje volt Kószó Zoltánnak: három ember is berohant a szobába. A kitört kettős ablakon kilógó Magda fejét kiemelték a résből, majd négyen a földre teperték az akkor már legyőzött Marinkót. A egyik nyomozó elszorította Magda vérző sebét, majd a földön fekvő Magdát kihúzták a folyosóra.

– Amikor láttuk, hogy a nyakán több vágott sérülés van, ezért azonnal értesítettük a mentőket, akik el is szállították. Legnagyobb megdöbbenésünkre egy bő óra múlva Magdát visszahozták, egy vaságyhoz bilincselve feküdt, és amikor ezt az ágyat a folyosón elcipelték előttem, Magda magához intett, és ennyit mondott: – Kószó, nem téged akartalak bántani, csak menekülni szerettem volna.

Életfogytiglan, de minimum 25 év

A rendőri vezetés úgy döntött, hogy azonnal el kell kezdeni Magda Marinko gyanúsítotti kihallgatását, és Kószó Zoltán a Z. Nagy család megölésével gyanúsítva megkezdte a faggatást, amelyen Magda csak annyit mondott: tudja, ki követte el, de a családja védelme érdekében nem kíván az ügyekről beszélni.

Magdát a kihallgatást követően azonnal a szegedi Csillag börtön egy különlegesen őrzött zárkájába szállították. Később itt vallotta meg bűneit Magda Marinko először.

Több hónapos kihallgatás és büntetőeljárás, hatalmas médiafigyelem közepette zajló tárgyalás után 1995. október 6-án következő ítélet született:

Magda Marinko – ki 1963. november 30-án Szabadkán született – jugoszláv állampolgár vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, részben különös kegyetlenséggel és társtettesként elkövetett emberölés bűntettéért, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettéért – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre, 10 évi közügyektől eltiltásra és a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélték.

„A vádlott legkorábban 25 év után bocsátható feltételes szabadságra”

– hangzottak el a súlyos szavak.

Ezen a tárgyaláson a Z. Nagy család meggyilkolásával kapcsolatban így indokolták, miért nem ítélték el e bűncselekmény miatt Magda Marinkót:

„Összességében a bíróság álláspontja szerint a vádlott következetes nyomozati tagadásával szemben a kihallgatott tanúk, szakértők, valamint a rendelkezésre álló egyéb okirati és tárgyi bizonyítékok alapján nem nyert egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítást az, hogy a vádirat 3. pontjában a Z. Nagy család sérelmére Magda Marinko követte volna el a bűncselekményt, illetve hogy az elkövetett bűncselekményben valamilyen módon részt vett volna. Ezért a bíróság a vádirat 3. pontjában írt tényállást az ítéleti tényállásból – bizonyítottság hiányában – kirekesztette.”

Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet, mielőtt a volt idegenlégióst, Arkan egykori tigrisét „ketrecbe” zárták.

Magda Marinko azóta megjárta hazánk szinte minden szigorúan őrzött fegyházát, most éppen a szegedi Csillag foglya. Bűntársai Szerbiában már mind megszöktek vagy legálisan szabadultak.

És hogy mi lesz Marinko a további sorsa? Magyarországon raboskodik tovább? Vagy kiadják Szerbiának? Talán hamarosan erre is megkapjuk a válasz. Mint ahogy arra is: mi zajlott pontosan 1994 januárjában a Z. Nagyék szegedi házában, ki, miért és hogyan végzett a családdal.

(Vége)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép
Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda
Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

Egy éjszaka öt halál a Vajdaságban

magyar noir
2019.01.27.

Magda Marinkót a magyar bíróság két rablógyilkosság (Kecskemét, Orosháza) miatt tudta elítélni, de a délvidéki halálosztó korántsem csak hazánkban ölt és fosztogatott. Ma a vajdasági „kivégzéseit” vesszük sorba.

Korábban már említettem: Magda Marinko a jugoszláviai rendőrség elől menekülve akart Magyarországon letelepedni. Félelmének több oka is lehet. Ezek közül az egyik: 1993. február 24-én végzett F. Idával Szabadkán.

A korábbi részekben már többször is felidézett, Csillag börtönbeli kihallgatáson Magda erről az ügyről így kezdte vallomását:

„Nekem nem állt szándékomban F. Ida megölése.”

Ez akár el is hihetjük neki, ugyanis a szerencsétlen asszony egészen véletlenül került Marinko fegyverének célkeresztjébe. Amikor Marinko 1992-ben nagy pénz akart szakítani, könnyen kirabolható gazdag ember után kutatott. Megtudta, hogy Szabadkán, a Ljubljanszka utcában lakik egy gazdag, arannyal foglalkozó kereskedő, aki azt mondták neki, 12 millió márka készpénzzel rendelkezik, ritka ékszereket, értékes festményeket is tart a lakásán.

Scorpiót vett a rabláshoz

Ezek után Marinko érdemesnek látta befektetni az üzletbe. Vett ezer márkáért egy Scorpio géppisztolyt majd bűntársaival ellátogatott a Ljubljanszka utcába. Az első kísérlet nem sikerült, vadul ugató kutyák térítették el a rablókat szándékuktól. Majd eljött az említett 1993. február 24-e, amikor már Marinko sikeresen bejutott társával, kit vallomásában Jovicaként emlegetett, az épületbe, amiről azt hitték üres, mert a kereskedő elutazott a városból. Több szobát is átkutattak, amikor a zajra felébredt a bejárónő, aki vállalta, hogy munkaadója távollétében vigyáz a házra.

A harmadik szobában a sarok felől ő kérdezte – „Ki az?” –, mire Marinko azonnal a hang irányába lőtt kettőt.

„Még mondtam is: ez nem fogja többet kérdezni, hogy 'Ki az?'. Nem néztem meg, kit találtam el, hol és milyen sérülést okoztam, de biztos voltam, hogy meghalt. Megjegyzem, hogy az idegenlégióban speciális kiképzést kaptam, mivel sokat gyakoroltuk az éjszakai lövészetet, amikor hang irányába kellett lőni. Így az említett esetben is biztos voltam, hogy halálosak voltak a lövéseim”

– dicsekedett vallomásban Magda.

A hidegvérű gyilkos elmondása szerint ezen az éjszakán összesen 3 ezer német márkát zsákmányolt, amin még osztoznia is kellett.

Cárt gyilkoltak Szabadkán

Magyarországi „hadjárata” után Magda Marinko 1994 januárjának végén elkeseredetten utazott vissza a Vajdaságba. A halálosztó úgy vélte: túl sok volt az áldozat, és ehhez képest nagyon kevés a bevétel. Ám nem kellett sokat várnia az újabb lehetőségre, mivel jó ismerőse Ivan S. azonnal új célpontokat kínált.

1994. január 25-én Ivánnal a szerb oldalon lévő tanyáján osztotta meg gondjait, aki felajánlotta, újabb házakat mutat meg, és garantálja, hogy ott gazdag emberek laknak, akiket érdemes kirabolni. Kocsijával elvitte, a Szabadkához tartozó Kisbajmokra, ahol Milan P. (gúnynevén: Cár) házára mutatott rá, akiről azt állította, hogy 400 ezer márkája van. Kínált más célpontokat is Iván, de ehhez ismét össze kell toborozni a halálbrigádot.

Ez meg is történt, telefonhívásra éjfél után meg is érkeztek a „belgrádi fiúk”. P. Szinisa, M. Bozsidar és B. Goran toppant be Marinkóhoz. Nem sokkal később már P. (csak névrokona Marinko bűntársának) házába is bejutottak, ahol az egyik szobába, külön ágyon egy asszony és egy gyerek aludt – Sztana és Dane P.

Ezen a szobán átmentem anélkül, hogy felébredtek volna

– emlékezett az akcióra Magda.

„P. szobájába léptem, az ajtóból hallottam, hogy a mögöttem jövő Szinisa mozgására az asszony, Sztana., felébredt, rákiáltott, és nekirontott Szinisának, aki ettől lemerevedett. Ekkor kb. három méterről három egyes lövéssel a nő tarkójába lőttem. Az asszony elterült, és a zajokból észleltem, hogy felébredt P., aki az ágyról fel akart kelni, és felém akart indulni ökölbe szorított kézzel. Én ekkor a szája és a torka felé ötöt-hatot lőttem, kb. másfél méterről, aminek hatására a férfi hanyatt dőlt, hörgött. Felkapcsoltam a villanyt, bejött Szinisa, és mondta: 'Ez szenved.' Erre én egyetlen lövéssel, kb. húsz-harminc centiméterről homlokon lőttem”

– mondta el vallomásában Marinko az ott történteket.

Az időközben felébredő kisgyerekkel – Marinko szerint – már a távozáskor Szinisa végzett, a zsákmány pedig 35 ezer márkát, viszonylag sok schillinget és dollárt tett ki. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a szerbiai tárgyalás során Szinisa Petrity mindent tagadott, így Dane Petrity megölését is.)

Palicson személyes bosszúból ölt?

Innen Palicsra vette az irányt a halálbrigád, ahol az A. család háza volt a célpont. A halálosztók vezére – aki a lakás elrendezését jól ismerte, mivel többször is járt A.-nál – az emeleti hálószobában talált a házaspárra. A kihallgatások során Marinko azt vallotta, hogy A.-val személyes nézeteltérések miatt akart végezni, mert korábban átverte őt üzletelésük során. Vagyis számára csak a házgazda volt a célpont.

„Úgy közelítettem meg az ágyat, hogy Verica felől léptem az ágyhoz, így kicsit kinyújtott kézzel, négy-öt lövéssel fejbe lőttem A.-t, akit a lövések, szerintem, a feje bal oldalán találtak el. Odamentem a férfihez, láttam, hogy halott, közben az asszony kezdett felébredni. Gyorsan befogtam a száját, a másik kezemmel mutattam, hogy maradjon csendben”

– mesélte a rendőröknek Marinko.

Ezután a nőt a földszintre kísérték, ahol az asszony, abban reménykedve, hogy így megmentheti gyermeke és saját életét is, megmutatott minden felelhető értéket, így arany és német márka is jutott bőven a rablóknak.

Amikor kocsiba szálltak, két holttest maradt utánuk: végeztek Verica A.-val is. Hogy ki? Marinko szerint Szinisa, Szinisa pedig arra esküdözött, hogy Marinko volt a tettes...

(Palicson Marinko utolsó gyilkosságát követte el, de a történetnek még nincs vége. Következő írásunkban a halálosztó elfogásának, elítélésének történetével zárjuk sorozatunkat.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép
Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda

Kecskeméten és Orosházán is gyilkolt a Marinko-banda

magyar noir
2019.01.26.

A szerbiai rendőrök elől menekült Magyarországra Magda Marinko, írtuk tegnap. Ma a délvidéki halálosztó Magyarországon elkövetett bűncselekményeit idézzük fel, leírva, miért öltek meg három ember Kecskeméten, és miért kellett meghalnia egy kétgyerekes orosházi családanyának.

Marinko számos bűne közül az ítélet elsőként a kecskeméti hármas gyilkosságot említi. Az 1993. december 19-én lezajlott rablógyilkosság előkészületeit az ítélet szövegéből idézzük:

„Magda Marinko tisztában volt azzal, hogy H. Antal, aki üzleti tevékenysége során többek között fegyverek illegális adásvételével is foglalkozott, viszonylag jelentős összegű vagyonnal rendelkezik, ezért elhatározta, hogy sérelmére bűncselekményt követ el. Tervének végrehajtása érdekében felvette a kapcsolatot barátjával, a szabadkai lakos S. Ivánnal.

Harcosokat rendelt a rabláshoz

Arra kért, küldjön Magyarországra fegyvereket, megfelelő létszámú embert és egyéb, bűncselekményekhez szükséges eszközöket a határhoz közel eső Csikéria (Vajdaság) tanyájára. S. december 17-én a határra fuvarozta P. Szinisát, S. Gorant és S. Alexandert – akik egyébként korábban nem ismerték Marinkót – valamint egy hátizsákban géppisztolyt, símaszkokat, bilincseket. Marinko a tanyán várta őket, majd a három segítővel (a „belgrádi fiúk” – mint Marinko később mindig emlegette őket – a szerző) átlépték a magyar határt.”

December 19-én a Marinko-banda kocsiba ült, és H. Antal kecskeméti lakásához mentek, ahol nemcsak a házigazdával, annak feleségével, hanem egy vendégükkel is végeztek. A holttestekről levették az arany tárgyakat, gyűrűket, karkötőket és H. Antal kezéről egy Omega órát, ami egyébként Marinko lebukásához vezetett. A lakást elhagyva H. Mercedeséből vettek ki 800 ezer forintot majd Szegeden megosztoztak a zsákmányon.

Marinko Csillagban tett vallomásában szinte minden bűnt társaira akart kenni, ám a bíróság ítéletében áll:

„A fenyegetések hatására H. Antal elárulta, hogy a Mercedesének kesztyűtartójában találnak készpénzt, de annál többet egyelőre nem tud adni. Ezt követően Magda Marinko vádlott a nála levő B 3832 számú hangtompítós Scorpio géppisztollyal közelről öt egyes lövést adott le a sértett fejére, illetve a lövésektől hanyatt zuhanó testére. Ezt látva Dragutin K. könyörögni kezdett Magda Marinkónak, és barátságukra hivatkozással kérte élete meghagyását, ám a vádlott ugyanazzal a géppisztollyal, ugyancsak közelről, öt egyes lövéssel belelőtt a sértett fejébe és testébe. Ezt követően Magda Marinko bement a kisszobába, és az ott kanapén ülő H. Antalnét közvetlenül közelről, hat egyes lövéssel fejbe, illetve hátulról tarkón lőtte.”

A gyermek túlélte a támadást

Vagyis a bíróság mindhárom ember megölésében Marinkót ítélte felelősnek. Marinko vallomásának egy pontja szerencsére vitathatatlanul igaz: a kecskeméti mészárlást az akkor 8 éves ifj. H. Antal túlélte, hajnali 3-kor felébredt, a szegedi telefonközponttól kért segítséget, akik értesítették a mentőket és a rendőrséget.

Marinko nagyon nem volt elégedett a Kecskeméten begyűjtött zsákmánnyal, ezért újabb akciót szervezett meg, amihez ismét a „belgrádi fiúk” segítségét kérte. Ezúttal Orosházán talált nagy haszonnal kecsegtető célpontot.

1994. január 5-én este Marinkóék Csikérián lévő tanyájára három férfi, S. Goran, P. Szinisa és M. Bozsidar érkezett meg. Innen N.-ék orosházi házához vezetett az útjuk, ahol az éj leple alatt törtek be a lakásba, ahol. N.-né M. Edit és két kisgyereke aludt. A zajra felébredtek, de hogy ez után mi történt pontosan, nagyon nehéz megfejteni. Marinko természetesen vallomásában igyekezett a lehető legkisebbre „összehúzni” saját felelősségét.

A remélt nagy zsákmányból itt sem lett semmi.

„A garázs előtt parkoló gépkocsit is átkutattam, majd a garázsban is szétnéztem, eredménytelenül. Mire visszaértem a lakásba, Goranék találtak valamennyi készpénzt, nem tudom mennyit, valamint ékszereket is, de ebből én csak egyet, egy arany fémszíjas, fekete számlapos órát kaptam már a határon, de én ezzel nem törődtem, eldobtam. Nem tudom, hogy pontosan milyen értéket hoztak el Goranék a lakásból, amelyet egy hátizsákba pakoltak. Az orosházi ügyről úgy tudom, hogy összesen 100 ezer forintot, néhány darab ékszert és egy órát zsákmányoltunk”

– vallotta Marinko, miközben N.-né M. Edit meggyilkolását egyértelműen tagadta.

Marinko fojtotta meg az orosházi anyát

„Kb. 40-50 percet voltunk a lakásban, amikor kijöttünk, én utoljára a nőt ágyon, oldalán fekve láttam, szája be volt tömve általam, kezét pedig én kötöttem hátra. Onnan tudom, hogy élt még, hogy hörgött. Ha meg akartuk volna ölni, egyszerűen csak lelőttük volna.”

A bíróság azonban a tettestársak egybehangzó tanúvallomásait figyelembe véve minden kétséget kizáróan bizonyítottnak látta, hogy igenis Marinko ölte meg N.-né M. Editet.

Az ítélet indoklása szerint úgy, hogy a védekező nőt Magda Marinko – hogy elhallgattassa – fojtogatni kezdte, majd megpróbálta kezeit hátrabilincselni, ám ez a sértett ellenállása miatt nem sikerült. Mivel a vádlott nem bírt egyedül N.-né M. Edittel, a jelenlévő S. Goran is közbeavatkozott, és igyekezett az asszonyt leszorítani. A dulakodás során Magda Marinko magához vett egy cselgáncsruha övet, és azzal megkötözte a megtámadott kezeit, az ágy széléhez is odakötözte, majd a még mindig védekező sértett nyakára egy nyakkendőt tekert, amivel leszorította, és mindaddig leszorítva tartotta, amíg a sértett ellenállása teljesen meg nem szűnt.

Végül az Orosházán rabolt értékekről is ejtsünk szót. A bírósági ítélet szerint Némethék házából a rablók „pontosan meg nem határozható értéket, de mindenféleképpen egy több százezer forint értékű, Zenit típusú, egy ugyanilyen értékű Cartier típusú arany karórát, valamint arany nyakláncot, gyűrűt és pontosan már meg nem határozható összegű készpénzt tulajdonítottak el.”

(Sorozatunk következő részében Magda Marinko szerbiai gyilkosságait vesszük sorra, kezdve egy bejárónő megölésével, kitérve egy szabadkai és egy palicsi leszámolásra is.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában
Légióban tanult ölni a gyilkológép

Légióban tanult ölni a gyilkológép

magyar noir
2019.01.25.

Gátlástalan pszichopata gyilkos, vagy a rablás, az akciók és a pénz megszállottja? Netán megrendelésre ölt? Ezek a kérdések milliókat foglalkoztattak határon innen és túl, amikor Magda Marinko tetteire fény derült. Mielőtt felvázolnánk bizonyított bűneit, alámerülünk egy igencsak kalandos „életútban”.

Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr ezredes segítségével tegnapi írásunkban már kaphattak egy képet a halálosztóról, de éppen csak annyit, hogy kérdéssé álljon össze az olvasóban a kíváncsiság: miféle ember is Magda Marinko? Először is: sok-sok év után ismét szegedi lakos. Pontos lakcíme: Mars tér 13., Szegedi Fegyház és Börtön. Vagyis a Csillag! Ám ennél sokkal fontosabb és érdekesebb, milyen életutat járt be addig, amíg becsapódott háta mögött e fegyintézet ajtaja.

Lebukás elől menekült Nyugatra

Magda Marinko (szerbül: Marinko Magda) 1963-ban született Szabadkán. Már fiatalon megismerkedett a bűnnel, ezért jobbnak látta, ha még lebukása előtt elhagyja Jugoszláviát, ahol többször is indult ellene eljárás vagyon elleni bűncselekmények miatt. Franciaországba ment, előbb 1986-87-ben, majd 1989-90-ben szolgált a francia idegenlégióban, ahol a legkülönbözőbb hadszíntereken vetették be. Magyarországi kihallgatása során például megemlítette egy csádi akciójukat, amikor egy teljes falu lakosságát kellett kiirtaniuk.

Jugoszláviába – megszökvén az idegenlégióból –, már remekül kiképzett harcosként tért haza. Később többször is indítottak ellene büntetőeljárást, ismét leginkább különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt, de vizsgálódtak ügyeiben az olasz hatóságok is, többek között személy elleni bűnök gyanújával. Végül Marinko ellen 1993 nyarán körözést adtak ki Jugoszláviában.

Tették ezt annak ellenére, hogy Marinko, a szerb oldalon harcolva, a délszláv háborúban bizonyította nem mindennapi katonai felkészültségét. Bár erre szolgáló bizonyíték nem került elő, a hírhedt szabadcsapatot vezénylő Arkan kapitány tigriseinek egyike volt.

A szerb rendőrség elől menekülő, jugoszláv állampolgár Magda átjött Magyarországra. És most következzék az, amit a bíróság bizonyítottként elfogadott, így az ítélete jegyzőkönyvébe is bekerült:

Szegeden indított vállalkozást

„Magda Marinko 1993 nyarától lényegében folyamatosan Magyarországon tartózkodott. 1993. október 14-én bevándorlási kérelmet nyújtott be az illetékes hatóságokhoz, majd 1993. december 29-én a külföldiek számára rendszeresített személyi igazolványt adtak ki részére. Állandó lakhelye Szeged-Szőregen, a Szerb utcában volt.

Magda Marinko 1993-tól letartóztatásáig folyamatosan élettársi kapcsolatban élt S. I.-val, kiskorú gyermek, vagy más tartásáról nem gondoskodott, vagyonnal nem rendelkezett. A vádlott Magyarországon történt letelepedése után megalapította az IMPERIAL Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-t, amely azonban semmiféle tényleges tevékenységet nem végzett. Ennek megfelelően Magda Marinko vádlott magyarországi tartózkodása során kifejtett kereső tevékenységét, vagy jövedelmét megállapítani nem lehetett.”

Pár sorral lejjebb már ez olvasható:

„Magda Marinko vádlott Magyarországra érkezése után élettársával Szegeden telepedett le jugoszláviai egy barátja Hont Ferenc utcai panellakásában. A vádlott rendszeresen tartotta a kapcsolatot a Szegeden és környékén élő jugoszláv ismerőseivel és barátaival, így többek között S. Ivánnal is. Rendszeres látogatója volt a szegedi és Szeged környéki, valamint a kecskeméti szórakozóhelyeknek, café-bároknak, pizzériáknak és biliárdszalonoknak. Magda Marinko vádlottról a környezetében tudták, hogy éveket szolgált az idegenlégióban, ezért részben jugoszláv ismerőseivel, részben másokkal részt vett bizonyos őrzővédő, illetve pénzbehajtó feladatok elvégzésében.”

Szintén a Marinko-per irataiból idézek, amikor személyiségére vonatkozó orvosszakértői anyagot teszem közzé. Eszerint

„Magda Marinko a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely cselekményeinek társadalomra veszélyes következményei felismerésében, vagy e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában gátolta vagy korlátozta volna. A vádlott ugyanakkor pszichopatás vonásokat mutató személyiség, alacsony morális fékrendszerrel, amely a cselekmények elkövetését megkönnyítette, illetve elősegítette. Mindezek ellenére a vádlott jelenleg nem szenved az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely korlátozná, vagy kizárná vele szemben a büntetőeljárás lefolytatását.”

Az 1995. október 6-i dátummal ellátott ítéletben olvashatóak ezek a mondatok. Lényege tömören: Magda elítélésének nem volt akadálya.

Háromgyerekes családban nőtt fel

És el is ítélték, mint az köztudomású. Arról viszont sokkal kevesebben hallottak, hogy Marinko egy háromgyerekes családban nőtt fel. Édesanyja már meghalt, testvérei közül a bátyja régóta Németországban él, húga Szabadkán lakott és dolgozott. Az elhíresült csikériai tanyán (erről is majd később...) megözvegyült (azóta elhunyt...) édesapja nagy szegénységben töltötte napjait, amikor Halász Miklós szegedi újságírónak nyilatkozott.

Elmondta: hogy Marinko volt a legelevenebb a három gyereke közül. Emiatt gyakran el is verte a heves természetű srácot, aki az iskola befejezése után egy kannákat gyártó üzemben, majd a vasútnál dolgozott külföldre távozásáig. Később mégis Marinko törődött vele a legtöbbet, amikor hazatért, és Szabadkán lakott. Gyermeke tettére nem tudott igazán magyarázatot adni, leginkább csak azt hajtogatta, hogy a barátok vitték a bűnbe, és a francia idegenlégió tette olyanná, amilyen lett.

(A holnapi folytatásban Marinko magyarországi gyilkosságait idézzük fel, szólunk arról, miért és kiket gyilkolt meg Kecskemétem, és miért ölt Orosházán.)

Bátyi Zoltán

Előzmények:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot
Négy halott a szegedi Bárka utcában

Négy halott a szegedi Bárka utcában

Napra pontosan 25 évvel ezelőtt 1994. január 23-ról 24-re virradó éjszaka betörtek Szeged egyik legismertebb cukrászmesterének otthonába, és ott megölték a 42 éves Z. Nagy Bálintot, szintén 42 éves feleségét, valamint 17 éves Dániel és 10 éves Balázs fiukat. Soha nem derült ki, mennyi érték tűnt el, egyáltalán elvitt-e valamit a gyilkos. Mint ahogy az sem: ki ölte meg Z. Nagyékat. Egy biztos csak: bár Magda Marinkót vádolták meg, ezért a gyilkosságért eddig még senkit nem ítéltek el.

– Úgy este tíz óra lehetett, amikor értesítettek a kollégáim, a jelek szerint borzalmas tragédia történt Szegeden – végeztek Z. Nagy Bálint cukrásszal, és az egész családjával. Ahogy a csapat összeállt, nyomozótársaimmal és a helyszínelőkkel azonnal kocsiba vágtuk magunkat, és robogtunk a Z. Nagy házhoz, amit már hatalmas csődület vett körül. Rendőrautók sorakoztak a kis utcában, és ahogy már lenni szokott, ezernyi találgatástól, kérdéstől izzott a levegő – idézte fel a történteket Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes.

Elmondta: a környéken élőknek és Z. Nagy Bálint munkatársainak az tűnt fel, hogy sem a családfő, sem felesége nem mutatkozott egész nap, és a gyerekek sem mentek iskolába. Ezért, miután a telefonhívásokra sem reagált senki a házból, az egyik alkalmazott kiment Z. Nagyékhoz. Ekkor már a szomszédok is gyülekeztek a ház körül, előkerült egy létra, amin felmászva Z. Nagy Bálint munkatársa belesett az ablakon, és úgy látta, hogy az egyik gyermek az ágyában fekszik, és vért is vélt felfedezni az ágy körül.

Dulakodásnak nyomát sem találták

Azonnal értesítették az ügyeletet, és ekkor indult be a rendőri gépezet. A bezárt ajtót egy szakember nyitotta ki, majd a házba bejutva azt látták: teljesen üres az alsó szint. Az emeletre érve, ahol a hálószobák sorakoztak, a nagyobbik fiú holttestét éppen úgy a saját szobájában, az ágyban találták, mint ahogy a szülőket is a legnagyobb hálóban. Az ebből nyíló kisebb szobában feküdt holtan a kisebb fiú. Dulakodásnak semmi nyomát nem találták.

A Z. Nagy család egykori háza Szegeden.

– Természetesen az is rögtön kiderült, hogy a család tagjait lőfegyverrel küldte halálba a támadójuk, de azt nem tudhattuk biztosan, hogy a lövések álmukban érték őket, vagy még ébren. Ami tény: valamennyien alváshoz öltöztek, hálóruhában feküdtek az ágyon, joggal vélhettük: késő este csapott re rájuk a tettes, vagy a tettesek. A vérnyomok arra utaltak, hogy az áldozatok nem mozdulhattak el, vagyis a fejüket ért lövések azonnal halálhoz vezettek – emlékezett Kószó Zoltán.

– Rengeteg ujjnyomot és töltényhüvelyt találtunk, vagyis sikeresnek mondhatnám a terep első felmérését, de sajnos a sötétedés miatt abban a borzasztó hidegben nem folytathattuk a munkát a kertben és az utcai fronton. Ezért úgy döntöttünk, hogy másnap újult erővel kezdjük a munkát, hiszen mesterséges fény mellett esély sincs a tökéletes nyomrögzítésre. Másnapra már az ORFK bűnügyi technikai alosztálya is leküldte szakembereit. Sajnos ők sem találtak olyan ujj- illetve tenyérnyomokat, amelyek az elkövető személyre utaltak volna.

Hogyan jutott be a gyilkos?

– Z. Nagy Bálintról köztudomású volt a városban, hogy tehetős ember, és ő is pontosan tudta, hogy ez nem titok. Ezért igyekezett a lehető legmodernebb eszközökkel gondoskodni otthona biztonságáról – mozgásérzékelős riasztó rendszert szereltetett be a házba, ám ez a gyilkosság estéjén nem volt bekapcsolva. A bezárt bejárati ajtón és az ablakokon nem találtunk olyan nyomokat, amik erőszakos behatolásra utaltak volna. Pontosabban a földszinti lakrészben található gardrób kicsiny, talán negyvenszer negyven centiméteres ablaka volt sérült, és a belső falfelületeken talált nyomok is arra utaltak, hogy a gyilkos itt juthatott be a lakásba. A gyilkolás után egy, a lakásban talált kulccsal nyithatta ki a bejárati ajtót, amit hidegvérrel be is zárt maga mögött.

Ebben a Dugonics téri házban üzemelt egykor Z. Nagy Bálint cukrászdája.

– Fogalmunk sem volt, mi tűnhetett el a lakásból. Abban biztosak lehettünk, hogy a tehetős polgárcsalád komoly vagyonnal rendelkezik, és ebből nem keveset tart otthon. Mi viszont egyetlen arany ékszert sem találtunk, és ami még inkább meglepett minket: említésre érdemes mennyiségű készpénzre sem bukkantunk. Pedig az szerintem elképzelhetetlen, hogy egy nagy cukrászatot üzemeltető vállalkozó, akinek bármely pillanatban szüksége lehet készpénzre, ne tartalékoljon valamekkora összeget addig, amíg kinyitnak a bankok – vélekedett Kószó alezredes.

Persze nem csupán kétségek gyötörték a nyomozókat. Pontosan tudták, hogy nem sokkal korábban Kecskeméten is lezajlott egy több ember halálát okozó gyilkosság, ahol szintén agyonlőtték az áldozatokat. Azonnal fellobbant a gyanú: a két eset között összefüggés lehet. Nem is kellett sokat várni arra, hogy ez bebizonyosodjék: a fegyver-szakértői vizsgálat egyértelműen kimutatta, ugyanolyan típusú (Scorpio) és kaliberű fegyverrel gyilkoltak Bács-Kiskun megye székhelyén, mint a Z. Nagy házban.

Marinko – „A Z. Nagy családot nem én öltem meg...”

A gyanú Magda Marinkóra terelődött, akit pár napon belül el is fogtak, de a Z. Nagy család lemészárlását Marinko elfogásának első pillanatától tagadta.

Magda Marinko

„A szegedi Z. Nagy család megölésével kapcsolatosan fenntartom a magyar rendőrségnek mondottakat, vagyis kijelentem, hogy a Z. Nagy családot nem én öltem meg, bár tudom, hogy ki tette. Dragan Markovics szabadkai rendőr-nyomozónak elmondtam mindezt, hozzátettem, hogy két szerb és egy horvát állampolgárságú férfi volt a tettes. Tudom a végrehajtók nevét, melyet én most azért nem mondok el, mert féltem a családtagjaimat. De higgyék el nekem, amit én megcsinálok, azt én el is ismerem.”

(részlet Magda Marinkónak a szegedi Csillag börtönben felvett kihallgatási jegyzőkönyvéből.)

– A Z. Nagy-ügyben az ügyészség első fokon megvádolta a cukrászcsalád megölésével is Marinkót. De miután a Fővárosi Bíróság első fokon e vádpontban bizonyítékok hiányában felmentette, másodfokon már nem is szerepelt a vádak között Z. Nagyék megölése. Ettől függetlenül én Marinko nevét említem, ha azt kérdik tőlem, szerintem, ki Z. Nagy Bálint és családjának gyilkosa – mondta el Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr alezredes.

(Holnap bemutatjuk, ki is az Magda Marinko, akit már 25 évvel ezelőtt délvidéki halálosztónak nevezett el a sajtó, és aki immár negyed százada magyar fegyházakban tölti hétköznapjait.)

Bátyi Zoltán

Előzmény:

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot

Huszonöt éve ölték meg Szegeden a Z. Nagy családot

Negyed évszázaddal ezelőtt történt a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legszörnyűbb gyilkossága. A köztiszteletben álló, ismert szegedi cukrászt, Z. Nagy Bálintot és családját küldte halálba gyilkosuk 1994. január 23-áról 24-ére, vasárnapról hétfőre virradó éjszaka.

A meggyilkolt Z. Nagy család egykori háza Szegeden.

Már 25 éve annak is, hogy világszerte ismerté vált Magda Marinko neve. Azé a Marinkóé, akit a Z. Nagy-ügyben gyilkossággal megvádoltak, de soha nem ítéltek el. Ám bizonyíthatóan egy olyan gyilkosságsorozat vezéregyénisége volt, amiért hazánkban, magyarországi bűnei miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre, míg az akkori Jugoszláviában a Vajdaságban „levezényelt” és végrehajtott gyilkosságokért halálra ítéltek.

Marinko ma a szegedi Csillag börtön lakója. A halálos ítélet eltörlése után Szerbiában életfogytiglan, de legalább 30 év fegyház várna rá, ha hazánk kiadná. Ez utóbbira elvileg lehetőség nyílik az idén, ugyanis Marinko elítélésekor még nem létezett Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, így 25 év fegyházban töltött év után a halálosztó akár feltételesen szabadlábra is kerülhetne.

Hogy miket követett el Magda Marinko? Mi vitte rá ezt az embert és bűntársait arra, hogy brutális módon végezzenek egész családokkal? Hogyan sikerült elfogni a francia idegenlégiót is megjárt, katonailag rendkívül képzett, de minden erkölcsi gátlásait levetkőző gonosztevőt? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kínálunk holnap kezdődő sorozatunkban.

(A folytatásban a Z. Nagy gyilkosság részleteivel foglalkozunk. Segítségünkre lesz az a Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes, aki élete kockáztatásával fogta el Magda Marinkót.)

Bátyi Zoltán

Tűzhalálba menekült a vásárhelyi asszony

magyar noir
2018.09.15.

Tizenöt év is eltelt azóta, hogy egy vásárhelyi asszony felgyújtotta saját magát, mégis a férjét küldték 14 évre fegyházba. Hogyan történhetett ez meg? - kérdezheti az olvasó, miközben ez esetet ismerők pontosan tudták már akkor is: a törvény betűit szigorúan betartva született meg a súlyos ítélet.

Illusztráció: pixabay.com

Mielőtt bárki is heves sajnálkozásba kezdene egy „ártatlanul elítélt” férfi sorsán, elárulom, közel sem bűntelen ember került a lángoló asszony ügyében a vádlottak padjára. A több szakmában is jártas, vagyis közel sem tanulatlan férjet korábban már elítélték rablás kísérletéért, súlyos testi sértésért és garázdaságért is. Emellett rendszeresen leitta magát, és emiatt gyakran veszekedés hangjai hallatszottak lakásukból, ahol a férj feleségét is, mostohalányát is többször is megverte.

Hajléktalanszállón keresett menedéket

Három év házasság után 2002 júniusában a feleség elmenekült a lakásból, még azt is vállalta, hogy inkább egy hajléktalanszállón lakik, mintsem rettegésben töltse minden percét a férfi mellett. Bár előbb el akart válni, de később kibékültek, és 2003 februárjának elején visszaköltözött a férjéhez.

Ám a helyzet nem lett jobb. A férfi tovább italozott és 2003. március 19-én is azért ment el otthonról, hogy a borospohár fenekére nézzen. Felesége sejtette, mi vár rá, ha az ura hazaér, ezért a lánya lakására ment át a várható verés elől. De a férj megtalálta, hazaparancsolta, majd amikor becsukódott mögöttük az ajtó, újabb veszekedés robbant ki közöttük. A vita hevében a a férj egy üveg petróleumot öntött a feleségére, öngyújtót adott az asszony kezébe, és azt üvöltözte: Gyújtsd fel magad, asszony!

Égő cigarettát nyomott a ruhájához

Mivel a nő ezt nem tette meg, a férj ököllel verni kezdte a feleség fejét. A záporozó, fájdalmas ütések miatt a szerencsétlen asszony a lehető legborzasztóbb megoldást választotta: a kezében tartott égő cigarettát maga felé fordította, majd saját ruhájához nyomta. A textil lángra lobbant, és a nő az arcán, karjain, mellkasán és a hasán is összeégett. A tüzet a férj az asszonyt könyörgésére végül eloltotta oltotta el, majd mentőt hívott. A kiérkező mentősök, majd a szegedi klinika orvosai is szakszerű ellátásban részesítették az áldozatot, de ez sem segített: az asszony nyolc nappal később, vélhetően nem kevés szenvedés után meghalt.

A férfit különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek a Csongrád Megyei Bíróság és 14 évi fegyházra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében nyújtott be fellebbezést, de ez nem vezetett sikerre. A Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta az I. fokon meghozott döntést, így jogerőre emelkedett a 14 év fegyházbüntetés.

„Közvetett tettesként ölt”

A jogban kevésbé járatos talán felteszi a kérdést: de hát miért ítélték el a férfit, amikor végül is az asszony cigarettájával saját maga lobbantotta fel a lángot? A válasz a következő: a férfi az asszony ellenállását megtörve, lényegében eszközként használta fel a feleségét a gyilkossághoz, amikor arra kényszerítette, hogy saját magát felgyújtsa. A jog ilyenkor úgy fogalmaz: „közvetett tettesként ölt az elkövető”. Ez nemhogy enyhítené bűnét, még súlyosító körülményként is értékelték a bírák, amikor kimondták: a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezésnek semmi alapja sincs.

Bátyi Zoltán

Léderer Gusztáv esete az ügyetlen Gold hóhérral

magyar noir
2018.08.29.

„Lédererné szörnyű éjszakája – A kivégzés idején elájult és súlyos sérüléseket szenvedett – Öngyilkossággal fenyegetőzik – Gold hóhér lemond a tegnapi akasztás miatt.” Ezekkel a címekkel hívta fel magára a figyelmet az a cikk, amelyben arról tudósított, milyen körülmények között fejezte be földi életét Léderer Gusztáv, a XX. századi magyar bűntörténelem egyik legsötétebb alakja.

De mielőtt kitérnénk a kivégzésre, néhány mondatban felvázolom, mi is történt 1925-ben Budapesten. Léderer Gusztáv, ki korábban katonatisztként szolgált, majd a csendőrség kötelékébe lépett át, az egykori tudósítások szerint „gyönyörű feleségével” bizonyos Schwacz Máriával élt viszonylag boldog házasságban Budapesten. A viszonylag szót azért használtam, mert a korábban nagyobb jóléthez szokott szerelmesek 1925-re pénzszűkébe kerültek, amin úgy akartak túllépni, hogy megölnek és kirabolnak egy gazdag ember.

Így vált célponttá Kodelka Ferenc hentesmester.

A gátlástalan asszony előbb szeretőként szedett ki sok pénzt Kodelkából, majd hites urával együtt (ki a jól jövedelmező szexuális szolgáltatásra tekintettel elnézte felesége kalandjait) úgy döntöttek, jobb lesz, ha a másvilágra küldik Kodelkát, de előtte nagyobb összeget csalnak ki tőle Vendégségbe hívták magukhoz, majd amikor a jól sikerült vacsora után a hentesmester elaludt Léderer közvetlen közelről fejbe lőtte. Elszedték áldozatuk pénzét, értékeit, majd az egykori katonatiszt, aki a fehérterror idején kegyetlenkedéseiről híresült el, több mint húsz darabba vágta a hullát, és bőröndökbe tette. Az asszony ezt követően készségesen vállalta, hogy segíti cipelni a bőröndökbe zárt tetemet egészen a Dunáig.

Igen ám, de a nagy cipekedésnek akadt szemtanúja is, aki munkába indulván a Weisz Manfréd Lőszergyár éjjeliőréhez bekopogott és elmondta: a sötétben két gyanús alakot látott keresztülvágni a gyárudvaron. Az őr nem volt rest követni a gyilkosokat, azt is meglátta, hogy valamit a Dunába szórtak. Feljelentése alapján aztán gyorsan felderítették az ügyet a detektívek.

Léderer Gusztávot a hadbíróság még az év májusában

kötél általi halálra ítélte.

Lédererné először ugyancsak halálbüntetést kapott, amit később életfogytiglanra enyhítettek. De csak 15 évet kellett rács mögött töltenie, ugyanis jó magaviseletével kiérdemelte, hogy szabadon engedjék. Olvasni róla olyat, hogy sok évvel később látták Pesten az Emke cukrászda előtt virágot árulni. És olyat is: 1982-ben halt meg Léderer Mici, és csak a halálos ágyán árulta el, hogy Kodelka fejét azért nem találták meg, mert azt nem dobták a Dunába, saját házukban rejtették el.

Hogy ebből mennyi az igazság és mennyi a városi legenda, nem tudni. Az viszont tény, hogy Léderer főhadnagy nem ágyban, párnák között lehelte ki a lelkét. Pedig még a siralomházban is abban reménykedett, hogy Horthy Miklós kormányzói jogkörével élve a hadseregben szerzett érdemei miatt megkegyelmez neki. Ám Horthy nem adott kegyelmet, sőt mi több, azt sem engedélyezte, hogy katonához-csendőrtiszthez méltó halált haljon egy kivégzőosztag golyóitól felszaggatott testtel.

Így aztán jött Gold Károly, az állami végrehajtó, aki akarata ellenére a csúfosnál is csúfosabb véggel „ajándékozta meg” a brutális gyilkost.

A Prágai Magyar Hírlap 1926 november 13-i számában így kezdte a kivégzésről szóló tudósítást:

„A magyar főváros közönsége még a Léderer Gusztáv kivégzését követő napon is a borzalmas esemény hatása alatt áll. Amint tegnapi számunkban is jelentettük, a szerencsétlen

Léderer haláltusája rendkívül hosszú ideig tartott.

Kilenc óra 6 percet mutatott az óra, amikor Gold Károly hóhér egyik segéde szétgombolta Léderer blúzát, széttárta mellén a katona vászon inget, intett mesterének, mire az fürgén leszaladt a létráról, belépett a katonai négyszögbe és hangos szóval jelentette: a halálos Ítéletet végrehajtattam.”

Gold hatalmasat tévedett. A minden kivégzéskor kötelező személyként részt vevő orvos ugyanis még percek múltán is azt közölte: Léderer bizony még él, és majdnem egy negyedórával az akasztás után jelenhette csak a doktor: a főhadnagy meghalt. A szokatlanul hosszú haláltusát az orvos azzal magyarázta, hogy Léderer halálát nem csigolyatörés, hanem fulladás idézte elő. A fulladási folyamat pedig hosszabb ideig tart.

„A kivégzés alatt feltűnt, hogy Gold Károly szokatlan lassúsággal végezte munkáját és a, haláltusa is a szokottnál hosszabb volt. Gold kijelentette, hogy érzi felelősségét és ennek következtében. lemond állásáról.

A Mai Nap értesülése szerint, amennyiben Gold Károly nem mondana le, állásából hivatalosan elbocsátják. A kivégzés után Gold Károly két segédével egy közeli vendéglőbe tért, ahol meg akart reggelizni. A fogház előtt összegyülekezett tömeg követte a hóhért. A csődület oly fenyegetőleg viselkedett, hogy a rendőröknek kellett beavatkoztok és a tömeget szétoszlattok”

– színezte a végletekig tudósítását a Prágai Magyar Hírlap zsurnalisztája.

Azt sem hallgatta el, hogy a kivégzés után a Margit körúton is nagyobb csődület támadt két fiatalember körül. Ezek hóhérsegédeknek adták ki magukat és kötéldarabkákat árultak, amivel hatalmas forgalmat értek el. A rendőrőrszemnek feltűnt a nagy csoportosulás, igazoltatta a két fiatalembert s kiderült, szó sincs hóhérsegédségről, csupán Schwarz Jenő állásnélküli utazó, a másik pedig Kovács Ferenc, szintén állásnélküli magánhivatalnok. Mindkettőjüket letartóztatták.

„Léderer Gusztáv holttestét még pénteken délelőtt az egyetemi kórház kórbonctani intézetébe szállították, ahol a hullát felboncolták. Ezután délben a köztemetőben minden egyházi szertartás nélkül eltemették a kivégzett gyilkost, aki szörnyű büntetést szenvedett embertelen kegyetlenséggel végrehajtott tettéért”

– tudták még meg a Prágai Magyar Hírlap olvasói. Mint ahogy azt is, hogy Lédererné a férj kivégzésének előtti éjszakán végig párját siratta, elájult, ekkor súlyos sérüléseket szenvedett, és öngyilkossággal fenyegetőzött.

De ez nem következett be – Schwarcz Mici pedig még börtönévei alatt hallhatta, hogyan válik híressé egy dalos mondókában: „Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába!”

(Egyébként Gold Károly nem mondott le ítélet-végrehajtói hivataláról, el sem bocsájtották, nyugalomba vonulásig rendületlenül akasztott tovább...)

Bátyi Zoltán

Hóhéros üdvözlet, akasztófás Miskolcról

magyar noir
2018.07.19.

Különleges képeslapot találhat az interneten az, aki beüti Bali Mihály nevét, és hozzáteszi: hóhér. A képen ugyanis szerepel még egy személy, bizonyos Regula Ede, aki nem más, mint Bali uram egyik áldozata. Hogy valaki ilyen képeslapon küldjön üdvözletet Miskolc városából? Ja, kérem, az akasztófahumor nem mai találmány...

Bali Mihályról, az egykoron híres-hírhedt hóhérról korábban már írtam. Akkor egy több mint százéves képeslap illusztrálta a cikket, amelyen a fent már említett Regula Ede mellett egy bitófa rajza lephette meg az olvasót. Bali uramról ezért most csak annyit idéznék fel, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában a második olyan ember volt, aki betölthette az állami ítélet-végrehajtói állást. Kozarek Ferenc, az első „főhóhér” 1894-ben nyugdíjba vonult. A megüresedett állásra kiírt pályázaton a boszniai háborúban a török ellenségen ügyesen-gyorsan végrehajtott akasztásaival már hírnevet szerzett Bali Mihály faddi gazdálkodó nyerte el ezt a fontos posztot. Ő aztán, járva Magyarországot, megfordult minden olyan börtönben, ahol éppen hóhérra volt szükség.

De ki volt Regula Ede?

„A Borsod megyei Edelény nagyközségben, Miskolctól alig egy órányi kocsiútra 1911. augusztus 8-án éjszaka a faluszéli, sekély vizű Boldva patak melletti zsúpfedeles kis sárga csárdában embertelen gonosztettet követtek el: megölték és kirabolták a 30 esztendős Czeizler Henrik csárdásgazdát, fiatal feleségét, Czeizler Henrikné Deutsch Rózát és lánytestvérét, Czeizler Ilonkát. A bűntettet hajnalban fedezte fel egy béresasszony, aki pálinkáért indult a csárdába. A csárdásgazda széthasított fejjel az ágyában, míg felesége nem messze tőle vértócsában, élettelenül feküdt. Ilonka szintén véres fejjel, öntudatlanul feküdt, de még életben volt. Súlyos koponyasérülései okán a miskolci Erzsébet-kórházba szállították, hatósági személyek őrködtek mellette éjjel-nappal, hátha mond valamit a szörnyű tettről. Ám ajkát élet s halál közötti négy napos vívódás után csak ennyi hagyta el: Mama, mama! Segítség, jaj!” Anélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt”

– jelent meg a borzalmakról beszámoló írás a korabeli sajtóban. És nem sokkal később már azt is tudta ország-világ, hogy a hármas gyilkosság bizonyos Regula Ede asztalossegéd követte el.

Az ügyben nyomozó csendőrök ugyanis a talált nyomok alapján gyorsan megállapították: csakis olyan ölhetett a csárdában, aki jól ismerte a helyszínt. Emellett a Boldvában megtalált balta nyele olyan zöld posztóval volt beleerősítve a fejbe, amilyen anyagot iparosok, így az asztalossegédek is szoktak kötényként magukra kötni. Regula menyasszonya, Zsóka Teréz bejáratos volt a csárdásékhoz. A lagzira készülő rablógyilkos (mert hogy a tettes elvitte a kasszában talált pénz mind egy szálig, hogy így alapozzon meg anyagilag egy jó házasságot…) nem is lehet más, mint Regula – vélték a csendőrök. És igazuk is lett. Persze nem volt nagyon nehéz dolguk, mert a nem túl eszes Regula

számos bűnjelet kínált feldolgozásra

a nyomozóknak.

„Kiderült, hogy Miskolcon borbélynál járt, ahol történetesen az edelényi szabó épp a szörnyű tett részleteit mesélte a többi vendégnek. Hallgatva az elbeszélést, Regula izgatottsága egyre csak növekedett, ellepte a veríték, amelynek szagát nem állta az inas, ezért sietett a beretválkozással. Később látta azt is, hogy Regula térdig sáros, pedig akkor napok óta tikkasztó, száraz idő volt. Cipőjét maga tisztította, a vérnyomokat körmével kaparta le. Mosakodás közben látható volt nyakán háromujjnyi vastag alvadt vér. Új gallért és nyakkendőt kötött remegő kezével, miskolci urakat felülmúlva, negyven filléres borravalót adott. Mindezen furcsaságok után nem csoda, hogy a borbélyüzlet teljes személyzete felismerte ábrázatát, amikor a csendőrök bemutatták Regula fényképét”

– idézem ismét a régen volt újságíró szavait.

Miután az apja felismerte a patakban talált fejszét, Regula nyaka körül – igaz, ekkor még csak jelképesen –, de szorult a hurok. A 21 éves éppen csak elmúlt ifjú be is ismerte egyedül elkövetett tettét. Később, érezvén, hogy az a hurok egyre inkább köteles valósággá válhat, tettestársakat, meg vallatáskor alkalmazott csendőri erőszakot emlegetett. De ez sem segített rajta. Mint ahogy az sem, hogy a csendőrök, ki tudja miért, a Boldvából kiemelt másik baltát „elfelejtették” a bűnjelek közé tenni.

A nem éppen hibátlan, számos kétséget felvető bizonyítási eljárás miatt a közvélemény azt hitte, Regula megússza egy életfogytig tartó tömlöcbe vettetéssel. Ám az ítélet így szólt:

„Őfelsége a király nevében! Miután az esküdtek a hozzájuk intézett fő kérdésekre hétnél több igennel feleltek, ennélfogva a királyi Törvényszék mint esküdtbíróság három rendbeli gyilkosság büntette miatt és egy rendbeli rablás büntette miatt kötél általi halálbüntetésre ítélte Regula Ede vádlottat.”

Amikor a Kúria a semmisségi panaszt elutasította, Miskolc polgárai már a z akasztásra készülhettek. Mai ésszel felfoghatatlan, ám akkor mi sem volt ennél természetesebb:

belépőjegyeket lehetett vásárolni Regula kivégzésére,

1912. március 14-dik napjára. Mivel egy nappal korábban a budapesti személyvonattal megérkezett Bali Mihály állami hóhér és két segédje (akkor: pribékeknek szólíttatva), akiket több száz fős tömeg várt a pályaudvaron, már semmi akadálya nem volt a kivégzésnek.

„Reggel óriási közönség tolongott a törvényszék épülete előtt, belépőt azonban csak kétszázan kaptak. A szomszédos épületek tetejéről is sokan nézték azonban az eseményeket. Kínos feltűnést keltett az áldozatok családjának jelenléte. Felolvasták a Curia végzését, amit Regula oldalán a lutheránus lelkésszel, összekulcsolt kézzel hallgatott meg. Majd saját lábán ment föl Regula a bitó lépcsőjén, s mialatt a pribékek a kezét kötözték, hátra is szólt a hóhérnak: Kérem, csak gyorsan!"

– olvashatták a pontos beszámolót a kivégzés után az ügy iránt érdeklődők.

A cikkből egyébként az is kiderül: a hóhér 7 óra 17 perckor hurkolta nyakára a kötelet, s fehér kendőt borított az arcára. A törvényszéki orvosok több ízben megvizsgálták s 7 óra 34 perckor megállapították. hogy Regula Ede meghalt. Regula védőjének, dr. Lengyel Zoltánnak visszaemlékezésből tudjuk: a háromszoros gyilkos az akasztás reggelén egy rövid levelet adott át, amelyben megköszönte a védelmet és igazi akasztófahumorral búcsúzott el tőle.

„Abban az időben a kitűnő minőségű, illatos, egyiptomi Hyksos-cigarettát szívtam. Tárgyalás előtt, tárgyalás alatt Regulát is megkínáltam. Nagyon megszerette. A kivégzés reggelén is elszívott már egyet. Az utolsó percben kért még egyet. A finom cigaretta füstjét hosszan, mélyen, valóságos kéjjel szívta be tüdejébe. A második szippantásnál bejött a prófosz és hangosan rászólt: Dobja el a cigarettát, gyerünk! Regula rám nézett, eldobta a cigarettát és azt mondotta: Az én életemért, képviselő úr, nem kár, de ezért a Hyksos-cigarettáért biz’ Isten, nagy kár!”

– írta emlékirataiban az ügyvéd.

De hogy kinek jutott eszébe hóhérral, akasztásra váró ember képmásával és bitófával díszített miskolci üdvözlő képeslapot készíttetni a kivégzés emlékére, eddig még nem sikerült kinyomoznom…

Bátyi Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?