Blogolj!

Terhes kurtizánt gyilkolt a szexéhes részeg

magyar noir
2018.11.30.

Mágnás Elza, a monarchia „celebkurtizánjának” történetét írtam meg legutóbb. Ő meggyilkolása után világhírűvé vált, ám a legtöbb örömlány tragédiája gyorsan feledésbe vész. Ők azok, akik gyakran néhányt ezer forintért teszik kockára az életüket, és akikért talán egyszer sem kondul meg a harang.

Vélhetően csöndes temetése volt annak az örömlánynak is, akit még 2012-ben ölt meg a „vendége”. Még pedig egy szesztől bátorodott, gátlásait levetkőző fiatalember, aki egy hűvös novemberi napon már déltől öntötte magába a sört és töményet, s már akkor ittas volt, amikor egy közeli faluból Kecskemétre utazott. Aligha azzal a szándékkal tette meg ezt az utat, hogy halállal végződő bűnt kövessen el, hiszen korábban egyszer sem ütközött a törvénnyel. Meglátogatta a nagymamáját, tekintettel a halottak napjára felkereste hozzátartozói sírját a temetőben, majd este hét után kocsikázni kezdett, holott ekkor már gyógyszerrel keverte a szeszt.

Talán ebből a „koktélból” merítette a bátorságot, hogy amikor nyolc óra után a kocsijából megpillantott egy buszmegállóban az öltözködése és jeladása alapján prostituáltnak tűnő lányt, megálljon mellette. Majd a gépkocsi jobb ajtaját kinyitva az iránt érdeklődött, hogy a különböző szexuális szolgáltatások mennyibe kerülnek. A férfi tárcájában csak 2.500 forint lapult, ami a legkisebb közölt árnál is kevesebb volt, de a lány ennyiért is hajlandó volt hagyományos szexuális kapcsolatra, és beszállt a vádlott kocsijába.

Egy közeli földúton a vasúti sínek melletti bokros részre autóztak, majd egy bakterház közelében parkoltak le. Itt a lány közölte, hogy a 2.500 forint mégsem lesz elég, 5.000 forintot kér. „Annyi pedig nincs – kapta a választ – akkor inkább szállj ki a kocsiból!”

A lány ekkor elővette zsebéből a telefonját. A szexörömöt bódultan kereső kuncsaft már a mozdulattól bepánikolt, azt gondolta, hogy a lány a futtatóját akarja értesíteni. Mint később vallomásaiban elmondta: ekkor félelmében a vezető ülés alól elővette a bicskáját, majd mellbe szúrta a lányt.

Bár halálos sebet ejtett, de a lány még ki tudott ugrani a kocsiból, miközben azt kiabálta: "Mit csinál velem, terhes vagyok!". El is szaladt, de rövid idő múlva összeesett és meghalt. Holttestét másnap reggel fedezte fel egy vasutas. És a lány valóban 5 hónapos magzatot hordott a szíve alatt...

A férfi a gyilkosság után nyomban elhajtott a helyszínről. Útközben a feleségét felhívta telefonon – „Nagy baj van!” – , majd hazaérve elmondta neki, hogy megszúrt egy lányt. Másnap édesanyjával is beszélt. Hogy miről? Ez már maradjon az ő titkuk. Ez örömlány gyilkosának személye szerencsére nem maradt titokban – már november 7-én elfogta a rendőrség, amikor be is ismerte a tettét, amit aztán 2014-ben a bíróság 10 év börtönnel és 10 év közügyektől eltiltással büntetett.

Hétköznapi történet? Mágnás Elza legendájához képest talán az. „De egyetlen erőszakos halál sem lehet hétköznapi...” – magyarázta egyszer gyilkossági ügyekben jártas nyomozó ismerősöm. De vajon mit mond az a rendőr, aki pár nappal ezelőtt egy autó csomagtartójában találta meg egy brutálisan meggyilkolt „utcán dolgozó” holttestét. Egy alig több mint húsz éves asszonyét, akit négyéves kislánya várt haza...

Bátyi Zoltán

Mágnás Elza, a monarchia „celebkurtizánja”

magyar noir
2018.11.27.

Ha az mondom: Turcsányi Emília szlovák (vagy ahogy akkor mondták: tót) parasztlány, legfeljebb a vállát vonja meg az olvasó. De ha hozzáteszem: Turcsányiból Mágnás lett, Emíliából meg Elza, már sokan felkapják a fejüket. Ugyanis a XX. század elején megölt kurtizán élete és halála annyira híressé vált, hogy még filmet, kiállítást is szenteltek „munkásságának” az elmúlt években.

Kezdjük talán azzal, honnan is ered a Mágnás (természetesen nem anyakönyvenyvezett…) név? A XIX. század végén szülőfalujából Budapestre, költöző, majd itt cselédként, mosogatóként dolgozó, és ki tudja még miféle munkákat el nem vállaló lány fényes karriert futott be. Pincérként került be a mulatók világába, és fokozatosan haladt előre a ranglétrán. Szépségét hamarosan a legelőkelőbb mulatóban, a pesti Orfeumban csodálhatták meg. Mivel itt már bájait jó pénzért csakis nagyon gazdagoknak, „mágnásoknak” osztogatta, Mágnás Elzának nevezték el – szól az egyik magyarázat. .

Más úgy véli, akkor lépett elő Mágnássá, amikor

egy bécsi gyáros kitartottja lett.

Krúdy Gyula, az egyik legnagyobb magyar író (mert hogy Elza története őt is megragadta...) úgy vélte, hogy Mágnás Elza, aki egy mosónő gyermeke, a Mágnás nevét

„ridegen büszke, szótlan és fennhéjázó magaviselete miatt nyerte az éji társadalomban.”

A Mágnásra keresztelés valós indoka vélhetően egy, a szépséges Elzát körüllengő, és soha meg nem oldódó rejtélyek közül. Ami viszont biztos: Schmidt Miksa osztrák bútorgyáros szeretőjeként élt irigyelt luxuséletet a számára bérelt Margit körúti lakásban. Párizsból hozatott ruhákban pompázva, különleges és drága ékszereket cicomázva járta Budapest utcáit. Hogy ennek fejében el kellett viselni bécsi barátja perverzióit is? Ki tudja, volt- egyáltalán perverzió? Efféle pletykák is kellettek ahhoz, hogy egy olyan világban, ahol a prostituáltak meggyilkolása szinte mindennapos bűnnek számít (és számított már akkor is…) Mágnás Elza története ma is elevenen éljen.

És persze a holttestének megtalálása, megölésének indoka is közrejátszott abban, hogy Elza legendássá vált.

Ami tény: 1914. január 12-én este, a budai rakodóparton figyelt fel két kocsis arra az utazókosárra, amiben Mágnás Elza összefagyott,

lemeztelenített holttestét rejtették el.

Persze akkor még nem tudták, ki is lehet az áldozat. Egyes források szerint a nőt először Keresztessy Gyula rendőrkapitány sógornője ismerte fel. A kapitány családi vacsorán mutatta körbe a holttestről készült képet, amikor az egyik rokon felkiáltott: de hát ez a Mágnás Elza! Van olyan forrás is, amely szerint a holttestet testvérbátyja, a könyvelő Turcsányi Ferenc azonosította az alkarján lévő anyajegyekről, miután bejelentette húga eltűnését. De mindegy is...

Sokkal fontosabb, hogy a nyomozás során a rendőrök gyanúja nagyon gyorsan Elza közvetlen környezetére terelődött. Kóbori Róza, a szobalány, és annak szeretője, Nick Gusztáv péksegéd kezdetben váltig tagadta, hogy ők követték volna el a rablógyilkosságot. (Ugyanis az történt – számos ékszer mellett egy 50 ezer koronás takarékbetétkönyv is eltűnt.) De a vallatás során az úrnőjére állítólag egyébként nagyon féltékeny 34 éves Róza lett a gyengébb láncszem, és mindent bevallott. Mint elmondta, szeretőjével, a nála 8 évvel fiatalabb Nick Gusztávval összedolgozva egy törülközővel fojtották meg értékeiért Mágnás Elzát. Eredetileg a Dunába akarták dobni a holttestet, s bár le is cipelték a rakpartra áldozatukat az utazókosárban, végül mégsem bízták a vízre a test elszállítását.

A „celebkurtizán” szörnyű halálának híre bejárta a világsajtót, és annak ellenére téma tudott maradni, hogy időközben kirobbant a nagy háború, amit mi már I. világháború néven említünk. Így közhírré tétetett, hogy

a két gyilkost halálra ítélték,

mint ahogy 1915 áprilisában az is: királyi kegyelemből életfogytiglani fegyházra mérsékelték a büntetést.

Érdekesen alakult a bűnösök későbbi sorsa. Nick Gusztáv „életfogytiglanja” 1929-ig tartott. Akkor börtönbeli jó magaviseletét méltányolva szabadlábra helyezték. Sokáig élt, a hetvenes években egy érdi szociális otthonban lakott. Viszont tettestársa, Kóbori Rózsi valóban élete fogytáig rácsok között szánhatta bűnét – ő 1926-ban a márianosztrai börtönben halt meg.

Bátyi Zoltán

Kozarek akasztotta az asszonyirtó hősszerelmest

magyar noir
2018.10.30.

Mire képes egy férfi azért, hogy szerelmet szerezzen magának? Erről éppen legutóbbi bejegyzésemben, a csőgyári görög diplomata történetének leírásakor ejtettem szót. Ám nála is sokkal vérengzőbb vadállat rejtőzött Gyömbér Pálban, akit a XIX. század magyar leghírhedtebb sorozatgyilkosai között tartanak számon.

Fotó: regvoltkepek.blogspot.com

„Gyömbér Pál él! Szegedről vesszük az értesítést, hogy Gyömbér Pál, a 8-szoros rablógyilkos még most is él. A dolognak az oka, hogy Kozarek hóhér, akinek Szegszárdon (sic!) akadt egy kis dolga f. hó 27-én egy háromszoros rablógyilkos felakasztása körül, nem érkezhetett meg a kellő időben Szegedre. Miután pedig az ítélet kihirdetése után az elítéltnek 24 óráig a siralomházban kell vezekelni, a közbeneső vasárnap miatt az akasztást el kellett halasztani. Az akasztás tehát kedden lesz. Gyömbér egyébként privát úton már értesült az ítélet tartalmáról”

- közölte olvasóival a Szentesi Lap 1890. március 30-án megjelent vasárnapi számában.

Gyömbér Pál törvénytelen gyerekként született 1859-ben Csanypusztán, Csongrádhoz közel. Öt éven át udvarolt egy Mindszenten élő leánynak, Pap Erzsébetnek, akinek ez nem is volt ellenére. Igen ám, de szerelmét nem tudta értékes ajándékokkal meglepni a szegény sorsú fiú, mivel a kétkezi munkából – amihez egyébként sem érzett nagy kedvet – nem tudott elég pénzt szerezni. Abban a korban is akadtak elegen, akik ilyenkor más vagyonából akarták pótolni a hiányt, és erre az útra lépett Gyömbér is.

Előbb

csak kisebb bűncselekmények követett el,

és azokat sem túl nagy szerencsével, ugyanis gyorsan megismerte a rabkenyér ízét. Közel három évet töltött a rácsok mögött, itt aztán, ahogy az már lenni szokott, komolyabb oktatásban volt része. A rabságból szabadulva 1888. február 19-én Gyömbér már a szállásért esdeklő ember szerepében próbálta ki gyilkolási tudományát.

Így jutott be előbb Csongrádon 1888 februárjában a Förgeteg családhoz. Ott aztán az őt tisztességgel befogadó öregeket akarta agyonverni éjszaka. A férfi belehalt sérüléseibe, felesége túlélte a támadást. Nem úgy, mint a szentesi Balázs Borbála, akihez tíz nappal később kopogtatott be Gyömbér, s akit, miután a vendégszerető asszony elaludt, egy baltával gyilkolt le, majd kirámolta a házat. Az innen rabolt ékszereket jegyajándékként menyasszonyának adta.

Bár a rendőrségnek fogalma sem volt, ki gyilkol Szentes és Csongrád környékén, Gyömbér egy ideig meghúzta magát, majd 1888. november 10-e éjjelén Kisteleken kért szállást a Tisóczky családnál. A kocsmárosként dolgozó férfin, miután szívesen látván Gyömbért, befogadták magukhoz,

baltával ütött halálos sebet,

majd ugyanígy végzett az asszonnyal is. Innen is vitt ajándékot szerelmének: szép ruhákkal örvendeztette meg jegyesét. Bár a szerelméért gyilkoló férfi története már eddig is eléggé sokkoló, a következő gyilkossága vélhetően párját ritkító a magyar bűntörténetben.

Gyömbér a kisteleki gyilkosság után bő két héttel (november 27-én) azért indul el hazulról, hogy házasságot kössön pap előtt örök hűséget fogadva mátkájának. De ha már úton volt, úgy gondolta, jó lenne még kiegészíteni a nászajándékot. Ezért a magyartési határban betért Vincze Rókusné tanyájára, akit kíméletlenül agyonvert egy mángorlófával. A lakásból 25 forintot, valamint az asszony fiának csizmáját és ünneplő ruháját rabolta el, és ebbe öltözve állt az oltár elé. Naná, hogy a papot meg a rabolt 25 forintból fizette ki.

Hihetnénk: a szerelem beteljesedett, a rendőrök sem akadtak nyomára, Gyömbérnek nem volt miért tovább gyilkolni. De az ifjú házas ekkor már nem tudott leállni – december 17-én megint egy kocsmárost, a szentesi Lévi Lénit támadta meg. Itt azonban nem járt sikerrel – a balta félrecsúszott, áldozata még meg is harapta támadóját. Majd előkerült a férj is, így az immár sorozatgyilkossá előlépett Gyömbérnek menekülnie kellett.

A kudarc nem szegte kedvét: 1889 tavaszán, egészen pontosan április 17-én ismét

fellángolt a „hősszerelmesben” a gyilkolási láz.

Egy idős asszonyt, Fazekas Istvánnét támadta meg, akit egy husánggal ütött le. Ám túl sok időt szentelt a ház kirablására, így még idejében nyomába eredhettek a családtagok és a szomszédok. Szegváron sikerült elfogni Gyömbért, még mielőtt egy kútba ugorva öngyilkosságot tudott volna elkövetni.

Még abban az évben 5 rendbeli rablógyilkossággal, 3 rendbeli gyilkossági kísérlettel, valamint lopással vádolták meg a gaztetteit szerelme előtt titkoló Gyömbért, aki egyébként – ahogy azt ma írnánk egy bírósági tudósításban – bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett. Védője a vádlott elmeháborodottságára hivatkozva akarta Gyömbér fejét kihúzni a hurokból, de nem járt sikerrel. Gyömbér Pált 1889 augusztusában a Szegedi Királyi Törvényszék minden vádpontban bűnösnek találta és halálra ítélte.

Fellebbezési tárgyalásáról így írt a Szentesi Lap 1889. október 18-i számában:

„A hatszoros rablógyilkos Gyömbér Pálnak f. hó 15-én reggel 9 órakor hirdették ki a kir. tábla által megerősített halálos Ítéletet. Az asszonyirtót szurony közt kísérték föl a bíróság elé. Gyömbér katonás magatartással fordult az elnök felé, aki a halálos Ítéletet felolvasta. Csodálatos nyugodtsággal hallgatta végig az Ítéletet s még akkor sem volt rajta észrevehető semmi változás, mikor a halál szó elhangzott az elnök szájáról. Az elnök kérdésére, hogy megnyugszik-e az ítéletben, bizakodó hangon felelt: Nem, feljebb viszem. A gyilkos, mikor visszakísérték cellájába, az őrök közül visszafordult s odaszólt a bírákhoz: ,Az Isten áldja meg magukat!"

És Kozarek hóhér 1890. április 2-án hajnalban

Gyömbér nyakába akasztotta a kötelet.

„Az elkövetett tettek hidegvérűségéből és a felesége irányába mutatott romantikus szerelemből következő ellentmondás felcsigázta a korszak emberének érdeklődését. A környékbeli városokban az utcán árulták a képét, a tetteit taglaló verses ponyvafüzetek jelentek meg, amelyet az utca népe gyorsan szétkapkodott. A Szegedi Naplóban Gárdonyi Géza közölte Gyömbér tetteiről szóló verseit. A vidék paraszti népe dalokba, balladákba szőtte bele alakját.” – írta Varga Zoltán – Gyömbér Pál, a rablógyilkos című cikkében. Amihez egy versrészletet is csatolt. Íme:

Szállj el madár szállj el/ Mindszentön keresztül/ Nézd meg az én Örzsikémet/ Maga van egyedül/ Ha kérdi hun vagyok,/ mond meg, hogy rab vagyok,/ A szögedi nagy fegyházba/ félig vasba vagyok.

Bátyi Zoltán

Csillebérci rém lett a görög diplomatából

magyar noir
2018.10.28.

A hetvenes évek elején mi még görög diplomataként ismertük meg. Azóta említették csillebérci rémként is. De ki volt valójában az a férfi, akinek történetét Fejes Endre regénye alapján a „Jó estét nyár, jó estét szerelem” című filmben is feldolgozták.

„A Budapesti Fővárosi Bíróság 1962. szeptember 28-29-én tárgyalta Szőllősi György 22 éves budapesti lakos bűnügyét, akit október 1-jén emberölés bűntette miatt halálra ítélt. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet jogerőre emelte, a férfit 1962. december 31-én végezték ki.”

Tulajdonképpen ennyiben is összefoglalható egy gyilkosság. Akár azt is mondhatná az olvasó: ennyit sem érdemes pazarolni egy több mint fél évszázada akasztófa alá kísért köztörvényes bűnözőre. És talán igaza is lenne, ha Fejes Endre hatalmas sikert aratott könyve („Jó estét nyár, jó estét szerelem” - 1969) és az ebből készült, ugyanezzel a címmel futott film (1972) nem dolgozza fel olyan kiválóan egy közel sem mindennapi bűncselekmény hátterét. Az 1958 tavaszán, 18 éves korában a Szabolcs-Szatmár megyei Nyírgyulajból Budapestre felköltöző fiú története azóta már színpadon is nagy sikert aratott.

De maradjunk a szikár tényeknél!

Szőllősi mindössze 8 általánost végzett, majd 1957 decemberéig a Borsodnádasdi Lemezműveknél dolgozott segédmunkásként. Jobb élet reményében 1958 tavaszán Budapestre költözött. Munkát vállalt a Kőbányai Téglagyárban, majd egy hónapot a Kőbányai Sörgyárban húzott le. Télen már az Acélöntő és Csőgyártól kapta a fizetését, ahol mint szerszámlakatos dolgozott a letartóztatásáig. De a jobb élet nem jött el...

Ezért aztán olyan utat választott, ami egyesekben felvette később: vajon

épelméjű volt egyáltalán Szőllősi?

Dr. Bodor Endre 1965-ben kiadott könyvében („Húsz év a nép szolgálatában – Egyes emberölések nyomozása”) egyértelműn arra utal:

„Szóba sem kerülhetett a tárgyalások során, hogy Szőllősi elmeállapota miatt felmentsék, ugyanis a jobb-szebb életre vágyó munkásfiú csupán betegesen hazudozó, fennhéjázó, dicsekvő volt, mindig többnek, különbnek akart látszani, mint más.”

De miért is?

Az előnytelen külsejű, vézna fiatalember gyorsan rájött, nem sok sikerre számíthat „egyszerű melósként” a nők körében. Azt is hamar felmérte Pestre kerülve, hogy a külföldieket különös rajongással veszik körbe a fővárosban. Ezért mindenképp idegen országból érkezettnek akart látszani. Nyelvkönyveket vásárolt, bemagolt néhány jól hangzó mondatot angol nyelven, de leginkább azt gyakorolta, hogyan kell tört magyarsággal úgy beszélni, hogy külföldinek higgyék. Bár Fejes Endre könyve a „görög diplomata” szálat bontotta ki, Szőllősi előbb lengyel, majd izraeli követségi tisztviselőnek adta ki magát, mielőtt eljutott a görög diplomata címig.

1960-ben egy posta-tisztviselő lány fejét Jan Pokozochky nevű lengyel diplomataként csavarta el, az egész rokonságát diplomataként emlegette. Ám a lány szülei – látva zavaros viselkedését és tudatlanságát – gyorsan lebuktatták. Rendőr igazoltatta, munkahelyén is feljelentették, vagyis már

az első komolyabb próbálkozásánál lebukott.

De ez nem szegte Szőllősi kedvét. A következő ismert „rátámadását” 1961 áprilisában indította: akkor egy fodrászüzletben Viktor Jarosinszki néven, mint lengyel követségi tisztviselő lépett színre, ekkor már apja görög görög nagykövetként került a sztoriba, aki Washingtonban teljesít szolgálatot. Szőllősi számtalan hazugsága mellett azt is állította, hogy több idegen nyelvet is jól beszél, ám a lány apja lebuktatta, és elzavarták a lakásukból, ahová hosszabb ideig feljárt.

Az újabb áldozata 1961 októberében Zsólyomi Ilona lett, és ez estben az áldozat szó már majdnem fedi is a valóságot. Ekkor előbb az anyának román, majd a lánynak izraeli diplomataként mutatkozott be. Az Edman Viktor nevet használta, és mindent megtett azért, hogy a lányt elkápráztassa.

A legdrágább éttermekbe vitte partnerét,

arra hivatkozva, hogy a rangja megkívánja, hogy ilyen helyeken vacsorázzon. Így persze gyorsan elverte a fizetését, majd utána következett az éhezéses nyomor. Ez a kapcsolat egészen eljegyzésig eljutott, ám egyszer a lány a tőle távozó Szőllősit követni kezdte, és így meglátta, hogy egy Rákóczi úti házba tér be. Itt a lány felmutatta a házmesternek az „izraeli diplomata” fényképet, akitől azonnal megtudta: Szőllősi a házban található albérletéből dehogy követségre, csak a csőgyárba jár dolgozni.

Ilona azonnal kiadta Szőllősi útját, ám „csőgyári diplomata” ezt a bukást már nem tudta lenyelni, bosszút forralt, és meg akarta ölni volt partnerét. Munkahelyéről ipari sósavat vitt haza, amiből másfél decit egy üveg borba öntött. Az így mérgezett italt egy ismerősével küldte el a lánynak engesztelő ajándékként, ám Ilona gyanút fogott, amikor meglátta, hogy a bort korábban már felbontották. Ezért csak a nyelve hegyével ízlelte meg az italt, de így is maró fájdalmat érzett. Az üveget átadták a rendőrségnek, ahol vegyelemzésnek vetették alá. Ha gyorsabban dolgoznak a szakemberek, egy ember életét meg lehetett volna menteni.

Ugyanis

amíg a mérgezett bort vizsgálgatták,

Szőllősi Siófokon, ahol SZOT beutalóval május 24-től nyaralt, megismerkedett a 25 éves Sánta Ildikóval. Neki Grossmann Viktor néven mutatkozott be, természetesen tört magyarsággal, ahogy az egy görög követségi tisztviselőtől el is várható. Június 6-án már együtt utaztak vissza Budapestre, majd hetekig udvarolt az áldiplomata a lánynak, ismét csak bevetve a drága éttermeket, szállodákat.

Családi tanácsra azonban a lány leellenőrizte, dolgozik e Grossmann Viktor nevű tisztviselő a görög követségen. Amikor megtudta, hogy nem is ismernek-e ilyen nevű embert, sőt a lány eljutott Szőllősi igazi lakhelyére is, Sánta Ildikó július 11-én meg akart szakítani minden kapcsolatot a férfival. Egyben meg is fenyegette, hogy mind a munkahelyén, mind a rendőrségen feljelenti a szélhámoskodás miatt.

Szőllősi ekkor bepánikolt. Meghívta a lányt egy magát mentegető beszélgetésre, de ekkor már azt tervezte, hogy végez vele. Másnap vett egy borotvát, úgy gondolva: este bevallja Ildikónak, hogy nem diplomata, hanem segédmunkás. És ha a lány „ezt a közlést nem úgy fogadja, ahogy ez nekem tetszik, vagy jelenetet rendez, borotvával elvágom a nyakát” (részlet Szőllősi vallomásából).

És a lány nem úgy fogadta. A Vörös Csillag Szállóban elfogyasztott vacsora után Szőllősi

egy erdei ösvényre csalta Ildikót,

és amikor lány a szemére vetette a hazudozásait, átvágta Ildikó nyakát. Sőt mi több, az átvágott nyakú, de még haláltusáját vívó áldozatával még közösülni is akart, de ez végül nem történt meg. Ezután úgy tervezte, feldarabolja a hullát, és a testrészeket elrejti az erdőben. Végül csak a fejet vágta le, mert a borotvája eltört.

Szőllősit néhány napon belül elfogták, ugyanis a gyilkos éppen akkor ment vissza a tett helyszínére megnézni, megtalálták-e már a holttestet, amikor folyt a rendőrségi szemle. Itt a gyanúsan viselkedő férfit a járőrparancsnok igazoltatta, s miután a ruháján megtalálták a vérfoltokat, Szőllősi mindent bevallott.

Tárgyalásán – a visszaemlékezések szerint – lincshangulat uralkodott, a halálos ítéletet a közvélemény megnyugvással fogadta.

Bátyi Zoltán

Öt embert ölt Mezőtúron Burai

magyar noir
2018.09.26.

A hatvanas évek egyik legtöbbet emelgetett gyilkossági pere volt a Burai-ügy, amelynek végén a gyilkost kivégezték. De valóban az igazi tettes került hóhérkézre? – tették fel sokan a kérdést már akkor, ugyanis új eljárás, új bíróság kijelölése, a vádlott következetes tagadása is megelőzte az ítélethirdetést.

Illusztráció: pixabay.com

„Lapunk múlt évi számaiban hírt adtunk az utóbbi idők egyik legszörnyűbb gyilkosságáról. Mint ismeretes, 1966. szeptember 17-én Mezőtúron a Szegfű utca 7. számú házban bestiális módon meggyilkolva találták özvegy F. Sándornét, B. Árpádnét, N. Istvánnét, valamint a 11 éves N. Ilonát és a 8 hónapos Cs. N. Editet. A gyilkosságsorozatot rendkívüli fizikai erővel, baltával követték el. A szálak a tizenhatszorosan büntetett előéletű Burai Árpádhoz, az egyik áldozat férjéhez vezettek”

– írta (akkor még, a kor szokása szerint, teljes névvel feltüntetve az áldozatokat is) 1968. február 6-án a Szolnok Megyei Néplap.

Az újság arról is beszámolt, hogy az ügyet először a a Szolnok Megyei Bíróság tárgyalta, és 1967 júliusában halálra ítélte Burait. Azonban az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és új eljárás lebonyolítását rendelte el.

Ez a döntés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a közvélemény kételkedni kezdett abban, valóban Burai-e a tettes. Ha ehhez hozzávesszük, hogy

a vádlott következetesen tagadott,

hogy sokak szerint egyetlen ember egy ilyen, öt áldozat életét követelő gyilkosságot talán el sem követhet, újabb megerősítést kapott a kétkedés. És azt se feledjük el, hogy éppen akkoriban derült ki, hogy az ötvenes években életfogytiglanra ítélt „martűi rémről” nem az, akiről hitték, és 11 évet ült ártatlanul egy ember a szegedi Csillag börtönben. Így talán már érthető, hogy a Burai-ügy vitákra adott okot képzett jogászok körében is.

Ennyire nem érdemes alámerülni a részletekbe, ugyanis végül minden kétséget kizáróan kiderült: igen, Burai Árpád volt a bestiális gyilkos, és nyugodt lélekkel csomagolhatta össze szerszámait a hóhér, amikor átküldte a másvilágra. De mi vezetett ehhez az ötös emberöléshez?

Burai Árpád nem az egész országot megdöbbentő véres gyilkossággal kezdte bűnözői pályafutását. Már 14 éves korában

bűnözésből tartotta fönn magát.

Előbb csak piti tolvaj volt, huszonöt éves korában, 1956-ban, viszont már súlyos testi sértés miatt került rács mögé. A rendkívül agresszív ember bűnlajstromában később szerepelt, többek között, hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, önbíráskodás miatt is. Vert ő mindenkit, aki a közelébe került, így például kegyetlenkedett első házasságából származó kislányával, mint ahogy feleségei is rettegve menekültek előle. Burai második, terhes feleségét úgy összeverte, hogy ezért 1964-ben súlyos testi sértés miatt került ismét rács mögé.

Nem sokkal 1966 augusztusi szabadulása után Burai megismerkedett a néhány hónapos kislányát egyedül nevelő Cs. N. Edittel, és pár nappal később már házasságkötő teremben mondták ki az esetükben egyáltalán nem boldogító igent.

Ugyanis Editet már a „mézeshetek” alatt annyira elverte a férje, hogy az asszonyt kórházba kellett szállítani. A nő úgy rettegett Buraitól, hogy gyógyulása után nem is mert hazamenni, egy ismerősénél húzza meg magát. De Burai megtalálta F.-éknál, és szeptember 13-án este aztán rajta is ütött a házon, hogy mint elhagyott férj, megtorolja sérelmét.

Ekkor a felesége és annak kisgyermeke mellett még a szállásadó és két nő is a házban töltötte az idejét. Burai senkinek nem kegyelmezett – baltával ütötte agyon egy kivétellel mindegyikőjüket. Az őrjöngő szadista szinte felismerhetetlenségig szétverte a nők fejét. Feleségére például tizennégyszer sújtott le az éles szerszámmal, míg a nyolc hónapos csecsemőt a brutális férfi a falhoz csapta, így repesztve meg annak koponyáját. Editet egyébként még össze is rugdosta, majd ugrált a testén. A helyszíni szemle során az is kiderült, hogy az első sebet minden áldozata a fején kapta, majd a földre zuhanó nőket már ott csapkodta a baltával Burai.

A holttesteket csak három nappal később fedezte fel egy szomszédasszony, aki azonnal értesítette a rendőrséget. Az áldozatok névsorát átvizsgálva nem volt nehéz eljutni Buraihoz.

Pár napon belül el is fogták

a férfit, aki a kihallgatás során és a bíróságon is végig tagadott. A perdöntő bizonyítékul végül Burai gyilkosságnál viselt inge bizonyult. Ezt öccse kútjában találták meg úgy, hogy az ingbe rejtve rábukkantak a gyilkos fegyverre is. A helyszínen talált nyeles fésűről is kiderült, Buraié volt, és a férfi a gyilkosság időpontjára nem tudott semmilyen elfogadható alibit felmutatni.

Bár elszántan védekezett az utolsó pillanatig, sorsát nem kerülhette el. Burai Árpád, akit barátai egyébként csak Tibinek szólítottak, bitófán lógva fejezte be életét.

Bátyi Zoltán

Tűzhalálba menekült a vásárhelyi asszony

magyar noir
2018.09.15.

Tizenöt év is eltelt azóta, hogy egy vásárhelyi asszony felgyújtotta saját magát, mégis a férjét küldték 14 évre fegyházba. Hogyan történhetett ez meg? - kérdezheti az olvasó, miközben ez esetet ismerők pontosan tudták már akkor is: a törvény betűit szigorúan betartva született meg a súlyos ítélet.

Illusztráció: pixabay.com

Mielőtt bárki is heves sajnálkozásba kezdene egy „ártatlanul elítélt” férfi sorsán, elárulom, közel sem bűntelen ember került a lángoló asszony ügyében a vádlottak padjára. A több szakmában is jártas, vagyis közel sem tanulatlan férjet korábban már elítélték rablás kísérletéért, súlyos testi sértésért és garázdaságért is. Emellett rendszeresen leitta magát, és emiatt gyakran veszekedés hangjai hallatszottak lakásukból, ahol a férj feleségét is, mostohalányát is többször is megverte.

Hajléktalanszállón keresett menedéket

Három év házasság után 2002 júniusában a feleség elmenekült a lakásból, még azt is vállalta, hogy inkább egy hajléktalanszállón lakik, mintsem rettegésben töltse minden percét a férfi mellett. Bár előbb el akart válni, de később kibékültek, és 2003 februárjának elején visszaköltözött a férjéhez.

Ám a helyzet nem lett jobb. A férfi tovább italozott és 2003. március 19-én is azért ment el otthonról, hogy a borospohár fenekére nézzen. Felesége sejtette, mi vár rá, ha az ura hazaér, ezért a lánya lakására ment át a várható verés elől. De a férj megtalálta, hazaparancsolta, majd amikor becsukódott mögöttük az ajtó, újabb veszekedés robbant ki közöttük. A vita hevében a a férj egy üveg petróleumot öntött a feleségére, öngyújtót adott az asszony kezébe, és azt üvöltözte: Gyújtsd fel magad, asszony!

Égő cigarettát nyomott a ruhájához

Mivel a nő ezt nem tette meg, a férj ököllel verni kezdte a feleség fejét. A záporozó, fájdalmas ütések miatt a szerencsétlen asszony a lehető legborzasztóbb megoldást választotta: a kezében tartott égő cigarettát maga felé fordította, majd saját ruhájához nyomta. A textil lángra lobbant, és a nő az arcán, karjain, mellkasán és a hasán is összeégett. A tüzet a férj az asszonyt könyörgésére végül eloltotta oltotta el, majd mentőt hívott. A kiérkező mentősök, majd a szegedi klinika orvosai is szakszerű ellátásban részesítették az áldozatot, de ez sem segített: az asszony nyolc nappal később, vélhetően nem kevés szenvedés után meghalt.

A férfit különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében találta bűnösnek a Csongrád Megyei Bíróság és 14 évi fegyházra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés érdekében nyújtott be fellebbezést, de ez nem vezetett sikerre. A Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta az I. fokon meghozott döntést, így jogerőre emelkedett a 14 év fegyházbüntetés.

„Közvetett tettesként ölt”

A jogban kevésbé járatos talán felteszi a kérdést: de hát miért ítélték el a férfit, amikor végül is az asszony cigarettájával saját maga lobbantotta fel a lángot? A válasz a következő: a férfi az asszony ellenállását megtörve, lényegében eszközként használta fel a feleségét a gyilkossághoz, amikor arra kényszerítette, hogy saját magát felgyújtsa. A jog ilyenkor úgy fogalmaz: „közvetett tettesként ölt az elkövető”. Ez nemhogy enyhítené bűnét, még súlyosító körülményként is értékelték a bírák, amikor kimondták: a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezésnek semmi alapja sincs.

Bátyi Zoltán

Csempészfurfang: benzinkanapétól a sárkányrepülős drogfutárig

magyar noir
2018.09.04.

Már börtönben ül az a szegedi férfi, aki a múlt héten a siklóernyővel csempészet drogot magyar területre. A különleges megoldást választó narkófutár vajon elgondolkodott-e repülés közben azon, milyen eredményt érne el a csempészolimpián furfang kategóriában ezzel a megoldással?

Csak hogy egészen tényszerűek legyünk: augusztus 30-án este 8 körül Tiszasziget magasságában repült át a magyar-szerb határon motoros siklóernyővel a drogfutár. Gépe meghibásodott, így kényszerleszállást kellett végrehajtania, ami közben ő maga is megsérült. Földet érve a sárkányrepülőt a szántóföld melletti erdőben elrejtette, majd gyalogosan távozott. Később azonban visszatért, hogy magához vegye a korábban összekészített és egy táskában elrejtett mintegy 17 csomag, összesen 18 kiló kábítószergyanús anyagot. A kiérkező járőrök megállapították, hogy a gyanúsított által becsempészett kábítószer marihuána, melynek mennyisége a különösen jelentős mennyiség alsó határát meghaladja.

Szeged körzetében (és aligha csak ott...) – vámtörténetben járatos szakemberek szerint – a Trianonban kijelölt új határok megrajzolása után szinte heteken belül megindult az illegális kereskedés. Hogy akkoriban milyen árucikkek cseréltek gazdát, ma már nehéz lenne kideríteni. Igazán pontos, némi városi legendával élénkített leltár az 1960-as évek közepén lezajlott határnyitást követően megindult csempészésről készíthető. Mint ahogy arra az időre nyúlik vissza a közemberi emlékezet is, ha arról faggatózunk: milyen módszerekkel próbálták legyűrni a fináncokat a csempészek a soha véget nem érő „határháborúban”.

Ami az aktuális slágercikkeket illeti: kutattak az akkor még farmotoros Ikarusokban utazók táskáiban

orkánkabát, farmernadrág, rum puncs,

jersey anyag, Jugotonos ABBA hanglemez után. És röhögve állták körbe azt a „terhes” asszonyt, akinek a derekáról nyolc „originál” farmert tekertek le a nyári kánikulában, szerencsére még azt megelőzően, hogy a szerencsétlen hőgutát kapott volna.

Ha a délvidéki csempész-történelemkönyvben tovább lapozunk, valóban nevetségesnek tűnhet ma már egy a derékre csavaros módszer (bár a kábszerfutárok azért élnek még ezzel a praktikával, kár is lenne tagadni…) azokhoz a megoldásokhoz képest, amiket az elmúlt évtizedekben alkalmaztak. Jómagam láttam olyan kisbusz hátsóülést, amit kifejezetten úgy hegesztettek össze vaslemezekből, majd burkoltak be kárpittal, hogy egyszerre több száz liter benzin befuvarozására legyen alkalmas. Ezt a délszláv háború idején használták, amikor az ENSZ embargója miatt Jugoszláviába nem lehetett üzemanyagot szállítania egyetlen országnak sem. Ezt használták ki a magánemberek, akik autójuk tankjában fuvarozták a naftát, amit a határ túloldalán ügyes kezű partnerek tartálykocsikba fejtettek át.

Ma is vigyort csal a benzinbizniszben egykoron járatos Tisza-menti emberek arcára annak a vajdasági magyar úrnak a története, aki szintén a kilencvenes években jelentkezett be a vízi határon Adriáról mentett kis jachtjával. Elmondta: szegedi barátai hívták meg egy vidám horgászbulira, és holnap már megy is haza. Mivel

a hajón nem találtak semmit a fináncok,

integetve engedték útjára. Nos, az úr annyira megszerette a Szeged alatti horgászhelyet, hogy után hetente kétszer is felhajózott. Egészen addig, míg az egyik vámos rá nem döbbent: jesszusom, ez a fickó szinte üres, több száz literes tankkal érkezik, majd telivel tér haza. Hogy hány ezer német márkával gazdagodott, mire eltiltották a „horgászástól”, már soha nem deríti ki senki. Mint ahogy azt sem: ez a történet hivatalos jegyzőkönyvvel alátámasztható, vagy csak egy jól mesélhető legenda...

Akkoriban találkoztam azzal az asszonysággal is (ez viszont tény...), aki cigarettás kartonokból szerelt magára „banánszoknyát”, majd arra húzta fel a felső szoknyáját. Amikor „testi motozásnak” vetették alá, egy fél trafikra való márkás cigit tudtak „lehántani” a jajveszékelő nőről, aki egyébként szentül esküdözött: fogalma sincs, hogy került rá a több száz doboz cigi.

Egyébként a leginkább kedvelt csempésztermék ma is az alkohol és a cigaretta, legyen szó a balkáni útvonalról, vagy a magyar ukrán-határról, Többnyire ezek elrejtésében kell nap mint nap új taktikát alkalmazni a csempészeknek.

Volt, aki Ukrajnából

cigitortával indult Magyarországra.

A teteje igazi tejszínhab és marcipán volt, az aljában viszont csokikrém helyett cigarettát talált a szemfüles finánc. Más kenyérbe sütött cigivel vagy éppenséggel átalakított kólás flakonokkal bukott meg. Ez utóbbi trükkje abban rejlett, hogy a kettévágott palack alját feketére festették, beledugták a cigarettát, a felső részéből valóban lehetett kortyolni a kólát. Találtak a vámosok benzintartályba leengedett nejlonzacskókba rejtett cigit, mint ahogy kocsiba feltöltött ablakmosó folyadékról is kiderült már, hogy tiszta szesz.
Ők a „kishalak” a csempészés zavaros tengerében. Bűnök vitathatatlan, büntetésük megérdemelt. Történeteik mégis megmosolyogtatóak. Különösen, ha azt látjuk, hogy ma már jól szervezett kábítószer-hálózatok fuvarosai támadnak földön, vízen, kamionnal, átépített autókkal. Vagy, mint a legutóbbi eset is mutatja, sárkányrepülővel kijátszva Dél-Magyarország kerítéses határzárját…

Bátyi Zoltán

Léderer Gusztáv esete az ügyetlen Gold hóhérral

magyar noir
2018.08.29.

„Lédererné szörnyű éjszakája – A kivégzés idején elájult és súlyos sérüléseket szenvedett – Öngyilkossággal fenyegetőzik – Gold hóhér lemond a tegnapi akasztás miatt.” Ezekkel a címekkel hívta fel magára a figyelmet az a cikk, amelyben arról tudósított, milyen körülmények között fejezte be földi életét Léderer Gusztáv, a XX. századi magyar bűntörténelem egyik legsötétebb alakja.

De mielőtt kitérnénk a kivégzésre, néhány mondatban felvázolom, mi is történt 1925-ben Budapesten. Léderer Gusztáv, ki korábban katonatisztként szolgált, majd a csendőrség kötelékébe lépett át, az egykori tudósítások szerint „gyönyörű feleségével” bizonyos Schwacz Máriával élt viszonylag boldog házasságban Budapesten. A viszonylag szót azért használtam, mert a korábban nagyobb jóléthez szokott szerelmesek 1925-re pénzszűkébe kerültek, amin úgy akartak túllépni, hogy megölnek és kirabolnak egy gazdag ember.

Így vált célponttá Kodelka Ferenc hentesmester.

A gátlástalan asszony előbb szeretőként szedett ki sok pénzt Kodelkából, majd hites urával együtt (ki a jól jövedelmező szexuális szolgáltatásra tekintettel elnézte felesége kalandjait) úgy döntöttek, jobb lesz, ha a másvilágra küldik Kodelkát, de előtte nagyobb összeget csalnak ki tőle Vendégségbe hívták magukhoz, majd amikor a jól sikerült vacsora után a hentesmester elaludt Léderer közvetlen közelről fejbe lőtte. Elszedték áldozatuk pénzét, értékeit, majd az egykori katonatiszt, aki a fehérterror idején kegyetlenkedéseiről híresült el, több mint húsz darabba vágta a hullát, és bőröndökbe tette. Az asszony ezt követően készségesen vállalta, hogy segíti cipelni a bőröndökbe zárt tetemet egészen a Dunáig.

Igen ám, de a nagy cipekedésnek akadt szemtanúja is, aki munkába indulván a Weisz Manfréd Lőszergyár éjjeliőréhez bekopogott és elmondta: a sötétben két gyanús alakot látott keresztülvágni a gyárudvaron. Az őr nem volt rest követni a gyilkosokat, azt is meglátta, hogy valamit a Dunába szórtak. Feljelentése alapján aztán gyorsan felderítették az ügyet a detektívek.

Léderer Gusztávot a hadbíróság még az év májusában

kötél általi halálra ítélte.

Lédererné először ugyancsak halálbüntetést kapott, amit később életfogytiglanra enyhítettek. De csak 15 évet kellett rács mögött töltenie, ugyanis jó magaviseletével kiérdemelte, hogy szabadon engedjék. Olvasni róla olyat, hogy sok évvel később látták Pesten az Emke cukrászda előtt virágot árulni. És olyat is: 1982-ben halt meg Léderer Mici, és csak a halálos ágyán árulta el, hogy Kodelka fejét azért nem találták meg, mert azt nem dobták a Dunába, saját házukban rejtették el.

Hogy ebből mennyi az igazság és mennyi a városi legenda, nem tudni. Az viszont tény, hogy Léderer főhadnagy nem ágyban, párnák között lehelte ki a lelkét. Pedig még a siralomházban is abban reménykedett, hogy Horthy Miklós kormányzói jogkörével élve a hadseregben szerzett érdemei miatt megkegyelmez neki. Ám Horthy nem adott kegyelmet, sőt mi több, azt sem engedélyezte, hogy katonához-csendőrtiszthez méltó halált haljon egy kivégzőosztag golyóitól felszaggatott testtel.

Így aztán jött Gold Károly, az állami végrehajtó, aki akarata ellenére a csúfosnál is csúfosabb véggel „ajándékozta meg” a brutális gyilkost.

A Prágai Magyar Hírlap 1926 november 13-i számában így kezdte a kivégzésről szóló tudósítást:

„A magyar főváros közönsége még a Léderer Gusztáv kivégzését követő napon is a borzalmas esemény hatása alatt áll. Amint tegnapi számunkban is jelentettük, a szerencsétlen

Léderer haláltusája rendkívül hosszú ideig tartott.

Kilenc óra 6 percet mutatott az óra, amikor Gold Károly hóhér egyik segéde szétgombolta Léderer blúzát, széttárta mellén a katona vászon inget, intett mesterének, mire az fürgén leszaladt a létráról, belépett a katonai négyszögbe és hangos szóval jelentette: a halálos Ítéletet végrehajtattam.”

Gold hatalmasat tévedett. A minden kivégzéskor kötelező személyként részt vevő orvos ugyanis még percek múltán is azt közölte: Léderer bizony még él, és majdnem egy negyedórával az akasztás után jelenhette csak a doktor: a főhadnagy meghalt. A szokatlanul hosszú haláltusát az orvos azzal magyarázta, hogy Léderer halálát nem csigolyatörés, hanem fulladás idézte elő. A fulladási folyamat pedig hosszabb ideig tart.

„A kivégzés alatt feltűnt, hogy Gold Károly szokatlan lassúsággal végezte munkáját és a, haláltusa is a szokottnál hosszabb volt. Gold kijelentette, hogy érzi felelősségét és ennek következtében. lemond állásáról.

A Mai Nap értesülése szerint, amennyiben Gold Károly nem mondana le, állásából hivatalosan elbocsátják. A kivégzés után Gold Károly két segédével egy közeli vendéglőbe tért, ahol meg akart reggelizni. A fogház előtt összegyülekezett tömeg követte a hóhért. A csődület oly fenyegetőleg viselkedett, hogy a rendőröknek kellett beavatkoztok és a tömeget szétoszlattok”

– színezte a végletekig tudósítását a Prágai Magyar Hírlap zsurnalisztája.

Azt sem hallgatta el, hogy a kivégzés után a Margit körúton is nagyobb csődület támadt két fiatalember körül. Ezek hóhérsegédeknek adták ki magukat és kötéldarabkákat árultak, amivel hatalmas forgalmat értek el. A rendőrőrszemnek feltűnt a nagy csoportosulás, igazoltatta a két fiatalembert s kiderült, szó sincs hóhérsegédségről, csupán Schwarz Jenő állásnélküli utazó, a másik pedig Kovács Ferenc, szintén állásnélküli magánhivatalnok. Mindkettőjüket letartóztatták.

„Léderer Gusztáv holttestét még pénteken délelőtt az egyetemi kórház kórbonctani intézetébe szállították, ahol a hullát felboncolták. Ezután délben a köztemetőben minden egyházi szertartás nélkül eltemették a kivégzett gyilkost, aki szörnyű büntetést szenvedett embertelen kegyetlenséggel végrehajtott tettéért”

– tudták még meg a Prágai Magyar Hírlap olvasói. Mint ahogy azt is, hogy Lédererné a férj kivégzésének előtti éjszakán végig párját siratta, elájult, ekkor súlyos sérüléseket szenvedett, és öngyilkossággal fenyegetőzött.

De ez nem következett be – Schwarcz Mici pedig még börtönévei alatt hallhatta, hogyan válik híressé egy dalos mondókában: „Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába!”

(Egyébként Gold Károly nem mondott le ítélet-végrehajtói hivataláról, el sem bocsájtották, nyugalomba vonulásig rendületlenül akasztott tovább...)

Bátyi Zoltán

Röszke: narkófutárok végállomása

magyar noir
2018.08.24.

Újabb kábítószerfutár került börtönbe Csongrád megyében. A bosnyák-koszovói férfit, aki 20 kiló marihuánát próbált meg Magyarországra csempészni, Röszkén tartóztatták fel. Így ő is tagja lett annak a több tucatnyi narkófutárból álló csapatnak, akinek a kábszerkarrier végállomását ez a kicsi, Szeged melletti falu jelentette.

Az augusztusi kánikula kellős közepén elfogott férfi a gépkocsijának hátsó üléssora előtti taposó résznél kialakított rejtekhelyen találtak 38 csomag, összesen 20 kiló kábítószergyanús anyagot, amit a Balkánról érkezett „turista” megpróbált Magyarország és így az Európai Unió területére csempészni. A csomagok kannabiszt tartalmaztak, amely kábítószernek minősül, tiszta hatóanyagtartalma a különösen jelentős mennyiség alsó határát meghaladja.

A különösen jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette miatt indult nyomozásban a főügyészség a szökés, elrejtőzés, valamint az eljárás meghiúsításának veszélye miatt indítványozta a férfi letartóztatását, ami azóta meg is történt.

Egy tonna narkó a plafonban

Röszkére a bűnözők legtöbbje saját, vagy éppen a csempészetre átalakított kölcsönautóban érkezik, de tavaly például egy Athén és Lengyelország között menetrendszerűen közlekedő autóbuszból került egy nagyobb méretű küldemény, ami összesen több mint 11 kiló, 20 millió forintot érő marihuánagyanús növényi törmeléket rejtett.

Az utóbbi évek legnagyobb elfogása egyébként egy olyan 36 éves albán férfinek festette feketére a karácsonyt, aki tavaly december 18-án akart belépni Magyarországra a röszkei határátkelőhelyen. Itt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai a röntgenes vámvizsgálat során észrevették, hogy a vontatmány teteje duplázott. A ponyvát megbontva a kialakított rejtekhelyen 90 darab, 474 kiló, vagyis összesen közel fél tonna, egymilliárd forintot érő marihuána csomagot emeltek ki.

Mint Némedi-Varga Éva pénzügyőr alezredestől megtudtuk a röszkei határkirendeltségen a NAV pénzügyőrei 2016-ban összesen 21 esetben, 255.5 kiló, 2017-ben összesen 38 sikeres felderítés során 584.169 gramm kábítószer foglaltak le, míg 2018. I. félévében 13 kutakodás nyomán, közel 104 kiló kábítószertől szabadították meg a narkócsempészeket Röszkén.

Marihuána a slágerdrog

– Az elmúlt években legtöbbször marihuánát próbáltak meg behozni hazánkba. és csak kis mennyiségben – jellemzően saját fogyasztásra – rejtettek el egyéb kábítószert az utasok. A statisztikai adatokat áttekintve megállapítható az is, hogy a felderítések nagy százaléka a nyári hónapokban, valamint az év végi ünnepek idején történik. Ilyenkor a határátkelőhely forgalma – az év többi időszakához képest – többszörösére nő, azonban az Európai Unió külső határán, a NAV munkatársai által végzett szigorított ellenőrzés ilyenkor is kiszűri a szabálytalanul eljáró utasokat

– mondta el az alezredes.

És hogy milyen büntetés vár általában a narkófutárokra?

A délvidéki kábszerügyekben a Szegedi Ítélőtáblán 2015-ben és 2016-ban kábítószer birtoklás miatt évente még csak két-három ítéletet hoztak, viszont az idei év első felében kábítószerbirtoklás miatt tíz jogerős ítélet született, méghozzá tolmács közreműködésével. Ugyanis az ilyen bűncselekmények döntő többségét külföldiek követik el, akik a röszkei határállomáson, számukra végállomáson buknak le.

Albán, szerb, holland magyar börtönben

Általában albán, szerb, macedón állampolgárok a tettesek, de ítéltek el hollandokat is. Ők a Balkánról Nyugat-Európába szeretnék eljuttatni a drogot. Az ítélethirdetések után – a megtalált kábítószer hatóanyagának mennyiségéhez is igazodva – jellemzően 6 és 12 év közötti fegyház, illetve börtönbüntetésre vonulnak rács mögé a tettesek.

Hogy ennyi idő alatt hányszor mondják ki a kábszerügyben elítélt rabok a Szegedtől 11 kilométerre fekvő, közel 3.200 lakosú Röszke nevét, még csak megtippelni sem lehet...

Bátyi Zoltán

Marian Cozma: a szíven szúrt Madár

magyar noir
2018.08.22.

Júliusban feltételesen szabadult a Cozma-gyilkosság néven elhíresült bűncselekmény miatt elítélt egyik vádlott. Sz. Iván kiengedéséről rengeteget cikkezett a magyar sajtó, ám arról már kevesebb szó esett, mi is történt 2009. február 8-án hajnalban egy veszprémi lokálban…

Raffael Sándor (b2), Németh Győző (b3), és Sztojka Iván (b4) vádlottak a 2012-es másodfokú tárgyaláson. Fotók: MTI

„A diszkóverekedés hétköznapi dolog, minden nap előfordul egy ilyen”

– nyilatkozta az egyik vádlott az RTL Klub televíziónak az eset után. Akkor már Európa-szerte hírt adtak arról, hogy az MKB Veszprém kézilabdacsapatának többszörös román válogatott játékosát leszúrták egy veszprémi szórakozóhely előtt. Nos, a Cozma-gyilkosság nem sorolható a hétköznapi esetek közé, bár valóban úgy tűnhetett a lokálban mulatozóknak, hogy csupán egy „szokásos” dulakodás zavarja meg rövidebb időre a táncrendet.

A nyomozás lezárásakor tartott sajtótájékoztatón (2010. február 4.) a valasz.hu tudósítása szerint Pogány Péter alezredes a következőkben foglalta össze a történteket:

„A gyilkosság előzménye az volt, hogy R. Sándor testvérét 2009. február 6-án megverték Székesfehérváron, ezért összehívta ismerőseit, hogy megtorolják a sérelmet. Enyingen találkoztak, ahol a férfi születésnapját ünnepelték, és elküldtek egy személyt, hogy keresse meg testvére támadóját, de ő nem találta meg. Ezt követően indult a társaság Veszprémbe szórakozni. Hét autóval mintegy 25-en érkeztek Enyingről a veszprémi lokálhoz, és már megjelenésükkel, kihívó viselkedésükkel „megbotránkozást és riadalmat keltettek" a klub vendégeiben. A három gyanúsított nézelődött, lökdösődött, és kinézte magának a barátnőjével táncoló magas fiatalembert, Marian Cozmát. A sportoló egyáltalán nem lépett fel kötözködő, agresszív módon, csak szórakozott és tudomást sem vett az őt figyelő személyekről. Ennek ellenére a neki háttal álló Cozmára N. Győző váratlanul rátámadt és megütötte, és bekapcsolódott Cozma verésébe N. Győző három társa is. A sportoló védekezett, küzdött, és három sporttársa – Ivan Pesic, Zarko Sesum és Uros Vilovski – igyekezett neki segíteni, ám R. Sándor már itt az alagsori helyiségben vesén szúrta Marian Cozmát. R. Sándort pedig valaki fejbe vágta egy üveggel.

Marian Cozma a klubból az utcára menekült, ám nyomában volt R. Sándor, N. Győző és Sz. Iván, akik ismét rátámadtak a román sportolóra. Ekkor igen rövid, mindössze 15 másodperces támadás zajlott le, miközben a kézilabdázót halálos szívszúrás érte R. Sándor részéről. A sporttársa segítségére siető Ivan Pesicet pedig N. Győző szúrta vesén, míg Zarko Sesumot tiszta erőből fejbe rúgta.

R. Sándor, N. Győző és P. Gábor a verekedést követően Budapestre utazott, ahol R. Sándor fejsérülését egy magánkórházban ellátták. Itt hamis adatokat diktált be, majd megtervezték külföldre menekülésüket. Két bűntársuktól (R. Sándor élettársától és A. Lászlótól) több százezer forintot és egy autót kértek, és két gépkocsival utaztak Ausztriába: ahol az osztrák rendőrök segítségével sikerült elfogni őket Graz előtt, az autópályán.”

Elsőfokon 2011. június 23-án született ítélet. A Veszprém Megyei Bíróság életfogytig tartó fegyházra ítélte a Cozma-gyilkosság első- és másodrendű vádlottját, R. Sándort és N. Győzőt. A harmadrendű vádlott, Sz. Iván húszévi fegyházbüntetést kapott. R. és N. legkorábban harminc év múlva szabadulhatnak – hangzott el akkor a tárgyalóteremben. A másodfokú tárgyaláson 2012. április 27-én R. Sándort egy rendbeli emberölés és egy-egy rendbeli társtettesként, illetve bűnsegédként elkövetett testi sértés, N. Győzőt egy rendbeli emberölés kísérlete és kétrendbeli testi sértés, míg Sz. Ivánt háromrendbeli testi sértés miatt találták bűnösnek, R. és N. büntetését 18 évre, Sz.-ét 8 évre csökkentették.

Az ügy eljutott a Kúriára is, ugyanis a Legfőbb Ügyészség szerint "törvénysértően enyhe, aránytalan büntetés" kiszabásáról rendelkezett a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla. Az ügyészség ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, és új, másodfokú eljárás lefolytatását. A Kúria ezt nem találta megalapozottnak, ezért csak részben változtatta meg az ítéletet. Ennek eredményeként Sz. Iván büntetését 8-ról 13 évre súlyosították. A súlyosítás oka: Sz.-t nem egyszerűen testi sértésért, hanem emberölés kísérlete miatt büntették. A Cozmát szíven szúró R. Sándor és a Cozma csapattársát, Ivan Pesicet vesén szúró N. Győző esetében a Kúria helyben hagyta a másodfokú ítéletet, mindketten 18 év fegyházbüntetést kapnak.

Sz. Ivánt – mint arra a bevezetőben utaltam – kifogástalan magatartására tekintettel 9 év 5 hónap után, pártfogói felügyelet mellett 4 év 5 hónapra feltételesen szabadlábra bocsátották.

A veszprémi tragédiát máig nem tudta feldolgozni a Bukarestben, szerény körülmények között élő Cozma család. Bár veszteségük pénzzel nem pótolható, szegénységük viszont enyhíthető lenne. Azonban a gyermekük halála miatt megítélt 211 millió forint vagyoni és 16 millió forintos nem vagyoni kártérítésből máig egy fillért sem kaptak meg, mivel az elkövetőknek nincsen olyan vagyonuk, amiből ezt kifizethették volna. Petre Cozma, az édesapa, és az egész Cozma család mély gyászban emlékezik a tragikus sorsú fiúra, akit barátai természetszeretete, a madarak iránti különleges vonzalma miatt Madárnak (románul: Pãsãrilã) becéztek…

Bátyi Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?