Blogolj!

Földesi Tibor, a Pesten kivégzett szegedi forradalmár

Embert nem ölt, senkit nem bántott, kémkedésre lehetősége sem volt, mégis akasztófára juttatta a megtorló hatalom Földesi Tibor szegedi villanyszerelőt, akit napra pontosan 61 évvel ezelőtt vezettek a bitó alá.

1. levél: Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága/ Titkos!/ Készült 2 példányban

Katonai Bíróság Vezetőjének!/ Tárgy: Földesi Tibor p. e. bűnügye

Értesítem, hogy a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a mai napon megtartott zárt fellebbviteli tárgyaláson Földesi Tibor polgári egyént a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének bűntette, valamint más bűncselekmények miatt összbüntetésül halálra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. Elítéltet a bíróság kegyelemre méltónak nem találta, ezért az előterjesztett kegyelmi kérelmeket a Népköztársaság Elnöki Tanácsához nem terjesztette fel. Fentiekre figyelemmel az 1957/34. sz. tvr. 21.§/3/ bekezdése alapján az ítéletet haladéktalanul végre kell hajtani. /Budapest, 1958. január 30./ dr. Szimler János hadbíró alezredes, a különtanács elnöke.

2. levél: Budapesti Katonai Bíróság/ Titkos!/ Készült 2 példányban

Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégium /tárgy: ítélet végrehajtást jelent./ Budapest

Jelentem, hogy Földesi Tibor polgári egyénen a kötél általi halálbüntetést 1958. január 31-én 6 óra 58 perckor végrehajtattam. /Jáger László hadbíró alezredes, kat. bíróság elnöke/ Kapják: 1. sz. példány: Legf. Bír. Kat. Koll. – 2. sz. példány: Irattár

Ennyi, és nem több, ahogy egy szikáran, tényszerűen fogalmazott jogi irattól el is várható. Semmi érzelem, de még egy hosszabb mondat sem került arra a két papírra, amely halálba küldte Földesi Tibor szegedi villanyszerelőt. Kérdésnek pedig végképp nem volt helye, még széljegyzet formájában sem. Kérdésnek: no de elvtársak, egy halálraítélt kegyelmi kérvényét minden bíróságnak kötelessége eljuttatni az Elnöki Tanácshoz. Vagy akkor nem volt ilyen előírás? Egyáltalán: beszélhetünk-e előírásokról, jogról, eljárási szabályokról az az 1956-os forradalmat követő megtorlások idején – forgatom kezemben a két levél fénymásolatát, amiket Földesi Tibor lánya, Katalin asszony juttatott el hozzám.

De mit is követett el Földesi Tibor,

amiért hóhér kezére adták?

Ami tény: az 1923-ban Szeged mellett, Szőregen született, elektrotechnikusnak tanult Földesi az esztergomi Repülő- és Szerszámgépgyárban dolgozott 1954-ig. Iparengedélyt szerzett, visszaköltözött a Tiszához, és a Szegedi Vegyes Kisipari Szövetkezet villanyszerelő részlegének vezetője lett.

A tüntetésekkel induló 1956-os megmozdulások már a kezdetektől magával ragadták a Rákosi diktatúra idején a kommunista eszméből kiábrándult munkásfiút, ezért azonnal a forradalom mellé állt. Tagja lett az október 27-én megalakult városi forradalmi bizottságnak, két nappal később pedig a Perbíró József jogászprofesszor vezette forradalmi nemzeti bizottságnak.

A szegedi forradalmárok jó hasznát vették a lelkes és tehetséges elektrotechnikusnak, aki a kommunikációs berendezések átszállítását intézte a kiskundorozsmai zavaróállomásról és az öthalmi laktanyából. Ezek segítségével november 2-ától a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság saját rádióállomást működtetett Széchenyi rádió néven. Földesire bízta Perbíró József az ÁVH felszámolásának irányítását, aki átnézte az államvédelem vonatkozó iratait és számláit.

Szegeden megoszlottak a nézetek a forradalmárok között is arról, hogy, a város ellenálljon a szovjet támadásnak, vagy a harc eleve kilátástalan, ezért át kell engedni a várost. Földesi

a harcot támogatók mellé állt,

ezért a november 4-i szovjet támadás hírére a jugoszláv határra küldték tárgyalni páncéltörő fegyverek beszerzéséről.

Ezek bevetésére soha nem került sor. Már csak azért sem, mert Szeged vezetése – látva a Románia felől rázúduló hatalmas szovjet támadó erőt – átadta a várost a megszállóknak. Ennek ellenére Földesi a szabadságharc alatt is igyekezett ellenálló csoportokat szervezni Szegeden, de november közepén, kilátástalannak ítélve a helyzetet, úgy döntött, hogy elhagyja az országot. A Német Szövetségi Köztársaságba emigrált, ahol – a későbbi vád szerint – az amerikaiak beszervezték. Először december 13-án tért vissza az országba, de mivel keresték a hatóságok, újra visszatért Németországba. 1957. március 24-én tartóztatták le. Aznap, amikor – bízva a Kádár-kormány amnesztiájában – másodszor is hazatért az NSZK-ból.

Földesi senkit nem bántott.

Vér nem tapadt a kezéhez. A szovjet csapatokról használható információval nem tudott szolgálni Nyugaton, mégis szuperkémet gyártott belőle a megtorló gépezet. Első fokon a Szegedi Katonai Bíróság tizenöt év börtönre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése, kémkedés és több rendbeli tiltott határátlépés miatt. Földesi a kémkedés vádját az eljárás során végig tagadta, vallomása szerint a megbízást csak a hazajutása érdekében vállalta el, de semmilyen adatot nem gyűjtött. Az elsőfokú ítélet után az ügyész súlyosításért, védője pedig enyhítésért fellebbezett. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János vezette különtanácsa halálbüntetésre súlyosbította Földesi ítéletét, és az akkor 35 éves férfit 1958. január 31-én felakasztották.

Ötéves kislány voltam, amikor édesapámat kivégezték, de erről sem én, sem az akkor 8 éves bátyám, Tibor nem tudott. Nekünk azt mondta édesanyánk és a család többi tagja is, hogy apukánk külföldön él. Elővigyázatosság miatt történt ez, nem akarták, hogy véletlenül bármi rosszat is mondjunk az iskolában. Netán olyan dolgokat, ami miatt még jobban meghurcolhatják a családot

– mondta el Földesi Tibor lánya, Katalin asszony, amikor átadta nekem a kivégzést elrendelő és a kivégzés végrehajtását tanúsító okiratok másolatát.

Persze a sors így is nagyon keményen bánt velünk. Ha asztalos nagyapám nem hív minket magához Kübekházára, nem is tudom, miből etetett volna anyánk, aki csak később, nagy nehezen tudott elhelyezkedni. Egyébként őt annyira megviselte apám kivégzése, a tudat, hogy milyen bestiális módon bántak el a férjével, hogy akkor sem tudtuk kivinni a sírjához, amikor már lehetett emlékezni nyíltan is, a 301-es parcellát rendbe hozták

– mondta el Földesi Katalin.

Bátyi Zoltán

1
https://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/68288/pics/lead_800x600.jpg
1956,Földesi Tibor,forradalom,kivégzés,szabadságharc,Szeged
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Hát, így van ez 2019-01-31 17:38:56
Dörzsölhetik a tenyereiket az aljas, mocskos, gyilkos kommunisták, és azok ma még élő, elfajzott leszármazottai !!!
EZT IS ELINTÉZTÉTEK !!!!!!
Ezeken a mocskosságokon kívül aztán semmi mást a világon !!!!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?