Hogyan került Marinko a siralomházba?

magyar noir

Magda Marinko, a lassan 25 éve magyar börtönökben raboskodó délvidéki halálosztó szabadon bocsátásától nem kell tartani, írtam legutóbbi, Marinkóval foglalkozó blogbejegyzésemben. Az írás hatására tucatjával kaptam a kérdéseket. Így például azt is: hogyan került börtönbe, milyen különleges védelmet kellett köré szervezni, amikor lebukott a legalább 9, de az is lehet, hogy 14 embert meggyilkoló szerb férfi.

Marinkót a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság épületében fogták el 1994. január 28-án. Erről és rengeteg bűnéről korábban már írtam. Akkor még nem is sejtve, hogy közel 25 évvel az elfogása után egy nyugdíjas bévés tiszt hajlandó lesz megnyílni, és olyan részleteket elárulni az elfogást követő napokról, amelyek eddig még soha, sehol nem jelentek meg. Jól mutatják a most következő emlékképek: mennyire nem volt felkészülve a magyar bűnüldözés egy olyan kaliberű bűnözőre, mint Magda Marinko.

„Letartóztatása után

nagyon veszélyesnek ítélték

Marinkónak a rendőrségi fogdában történő elhelyezését. Ezért a büntetés-végrehajtás vezetésével konzultálva a Szegedi Fegyház és Börtön kiemelt őrzési fokozatú zárkájában csukták be” – idézte fel a múltat Magda Marinko egykori őrzője.

„Akkor még nem voltak kidolgozott szabályok a rendőrség által őrizetbe vettek bévés ideiglenes elhelyezésére, mivel ilyen azelőtt nem fordult elő. Ezért erre külön, gyors, tárcaközi egyeztetés kellett és egyedi parancs alapján végezték el a fogva tartást. Mivel a törvény szerint őrizetes nem lehetett bv. intézetben, s őrzését nem láthatta el bv. alkalmazott, ezért megállapodtak, hogy közösen őrizzék: egy börtönőr és egy rendőr a nap 24 órájában felügyelte. Napirendjét a bv. napirendje szerint állapították meg, de a bánásmód tekintetében gyorsan kellett egyedi szigorítású szabályokat komponálni. Az elhelyezését a régi, a halálbüntetés idejéről még meglévő, de már nem használatos halálos-zárkát („siralomház”) sebtében átalakítva oldották meg.

A felügyelők irányítását részben a bv-őrség vezetői közül kijelölt és a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság állományából a börtönös feladatokat jól ismerő rendőrtiszt látta el, akiknek naponta egyszer, a nap tetszőleges időpontjában (0-24 órában) ellenőrzést kellett végezniük az adott körletrészen. Az ellenőrzés komplex volt: kiterjedt a bv. elhelyezési szabályok betartására és a bévén belül meghatározott rendőri fogvatartási viszonyok betartására, az általános ellátásra, az egészségügyi, étkeztetési ellátásra, a fogvatartott esetleges panaszai meghallgatására és lehetőség szerinti megoldására, vallomástételi szándéka esetén a kihallgatók azonnali értesítésére is. Ekkor történt, hogy egy éjszakai órában a rendőrség riasztó értesítést kapott, hogy

Magda Marinko öngyilkos lett.

Legalábbis megpróbált a halálba menekülni. A rendkívüli esemény miatt a lakásán is 24 órás készenlétet ellátó rendőrtisztnek, valamint a börtön parancsnokának is azonnal a helyszínre kellett mennie a körülmények kivizsgálására. Hihetetlennek tűnt az ügy, hiszen Marinkótól a zárkába helyezése előtt minden személyes tárgyát, holmiját elvették, csupán ruhát viselhetett. Így semmi olyan tárgy nem lehetett és nem is volt a zárkájában, amivel sérülést lehetett volna elkövetni akár az őrszemélyzet, akár saját maga ellen.

Nos, mégis lehetősége volt megtenni ezt, de mentségére legyen mondva, cselekménye nem az őrség ellen irányult. Mint megtudtuk, a zárkaablakot, azon az üvegezett ablakszárnyakat belülről egy 1 négyzetméteres vaskeretre felerősített kb. 10x10 mm-es lyukbőségű 2 mm vastag, átszakíthatatlan drótháló védte. Ám – mint kiderült – a hálónak kb. 6-7 cm lengéstávolsága, vagy mondjam úgy, „belógása” volt, vagyis nem volt feszes.

Marinko rájött, hogy a drótháló ököllel erősen megütve az ablaküvegig ér, és azt be is törte. Az abból kipotyogó és a hálókeret résén kicsúszó egyik, mintegy 10-15 centi hosszú, pengeszerűen hegyes és éles üvegdarabbal pedig „befalcolt”, azaz

felvágta egyik nyaki erét

és mindkét könyökhajlatán az eret. A csörömpölésre azonnal odaugró és az eseményt tapasztaló őrök riasztották az őrparancsnokot és a megerősített őrség benyomult a zárkába. Hozzáteszem: az őrök ketten a parancs tiltása szerint nem nyithatták ki a zárkát, tudván, a fogvatartott egykor különleges támadó kiképzést kapott a francia idegenlégióban. Az idejében érkező segítségnek és orvosi ellátásnak köszönhetően Marinkónak különösebb baja nem lett, bekötözték és hátrabilincselték a karjait. A sebek egyébként nem voltak életveszélyesek.

Az őrzésére kijelöltek közül mindenki azon törte a fejét, mégis mi volt a szándéka ezzel a cselekménnyel? Vajon az idő rövidsége miatt nem tudott további súlyosabb sérüléseket okozni magának, vagy nem is akart? Figyelmeztetés volt-e ez részéről, amivel közölte: lám, akár támadásra is használhattam volna ezt a pengét, de mégsem tettem? Netán önmaga iránt akart részvétet kelteni? Nem derült ki. Egy tény: ezt követően mindkét őrnek az egyébként rácsból készült zárkaajtó előtt kellett ülnie, ahonnan már minden mozdulatát figyelemmel kísérték” – mondta el a nyugdíjas bévés tiszt.

Hozzátéve: szerinte nincs ez másként lassan már 25 éve…

Ehhez csak annyit: úgy vélem, a legveszedelmesebbnek tartott magyarországi rab, Magda Marinko őrzésének eddigi költségeit, éppen a különleges őrizet miatt is, aligha lehetne hosszas könyvelési kutatások és komolyabb teljesítményre képes számítógép nélkül kiszámolni…

Bátyi Zoltán

https://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/55092/pics/lead_800x600.jpg
bűnügy,Csillag börtön,gyilkosság,Magda Marinko,rendőrség,Szeged
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?