A Cukis-pillangók kamionosokra repültek

magyar noir

Történetükről a 80-es évek közepén még filmet is akartak forgatni, hiszen a szegedi „Cukis-kurtizánok” országszerte híressé váltak - „üzletszerű kéjelgésük” hozta meg számukra a szocializmust építő Magyarországon a kétes dicsőséget.

Az idősebbek még emlékeznek olyan szavakra, mint szerződéses üzemeltetésű vendéglátó egység, üzletszerű kéjelgés, netán devizagazdálkodás megsértésének bűntette. A Kádár-korszak utolsó évtizedében naponta feltűntek az újságokban tudósítások, amelyekben ezek szerepeltek. Egy helyszínen (bár aligha csak itt…) a 80-es évek közepén azonban mind a három fogalom összetalálkozott. Ez pedig a Szeged Rókus nevű külvárosában „bűnbarlanggá” vált Cuki presszónak köszönhető.

Lönci szexvállalkozást indított

Az egykoron szolid, inkább csak fagylalt, olcsó sütemények és persze italok eladásával foglalkozó picinyke cukrászda nem hozott túl nagy hasznot gazdájának, a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalatnak. Így amikor megnyílt a lehetőség, hogy szerződéses egységként kínálják fel vállalkozó kedvű üzemeltetőnek, gyorsan élt is az állami cég ezzel. Két jó barát, R. Kálmán „Lönci” és D. Ferenc meg úgy látta: ami nem működött igazán a nem túl sok fantáziával megáldott állami vendéglátásban, abból ők kincsesbányát teremthetnek, de legalábbis olyan üzletet, ahová szívesen járnak a környékbeliek.

Nem is kellett csalódniuk. Az 1981-ben bérbe vett Cuki gyorsan felvirágzott, kedvelt szórakozóhellyé vált, vagyis hozta a pénzt. Ám akkor sem volt annyi forint, aminél ne lehetett volna többet akarni, így aztán R. Kálmán üzletvezető és D. Ferenc, a helyettese úgy döntött, bővíti a szolgáltatások körét. A két fiatalember korábban is bátran egyensúlyozott a törvényes és törvénybe ütköző cselekedetek közötti határvonalon. Ezért nem volt nehéz felismerniük, nincs az a finom fagylalt, ami annyi pénzt fialna, mint a városon áthaladó kamionosok teljes körű kiszolgálása.

Szeged már akkor is Közép-Európa egyik legforgalmasabb tranzitvárosa volt. Nyugat-Európából a Balkánra és vissza hatalmas teherautók ezrei hajtottak át Csongrád megye székhelyén. És rengeteg kamionban ült olyan sofőr, aki átlépve a jugoszláv-magyar határt (mert akkor még volt Jugoszlávia is…) szerette volna kipihenni az út fáradalmait, ha lehet, egy szép hölgy társaságában. Ugyebár, ezt hívjuk keresletnek, amit ki lehet elégíteni, csupán egy tettre kész csapatot kell összehozni.

Szép lányok, pincérek, taxisok

A két ügyes üzletember bevonta három pincérét is a buliba, majd lányokat kezdtek toborozni. Nem volt nehéz dolguk. Mint az ügy tárgyalásán kiderült, a kelleténél is több lány és asszony vállalkozott arra, hogy a külföldi kamionosokat leginkább valutáért (dollár, márka…), ha csak rövid időre is, de gondtalan kéjben részesítsék. Volt közöttük húsz éves, sportban izmosodott lány éppen úgy, mint mondjuk kórházi ápolónő, gumigyári munkás, vagy éppen pénz szűkében lévő családanya. Legtöbbjük már a Cukis csapat felbukkanása előtt áruba bocsátotta testét, de úgy gondolták, szervezett keretek között még inkább kifizetődő lesz a szextorna számukra is.

1983 közepén indult be az üzlet. Mivel ekkorra már a presszó személyzete mellett több taxist is bevontak az üzletláncba, akik a Szeged határában lévő kamionparkolóba vitték ki a lányokat, Szegeden már csak az nem tudta, miféle üzlet is zajlik a Cukiban, aki egyszerre akart vaknak és süketnek látszani. Így aztán túl hosszú ideig nem is tartott a szegedi kurtizánok tündöklése – 1984-ben lebukott az egész csapat. Az akkori pletykák szerint ebben az is közrejátszott, hogy a szegediek szerettek volna egy szeletet hasítani a jóval nagyobb és értékesebb fővárosi szextortából is, ám ezt a náluk nagyobb menők nem hagyhatták.

1985. június 8-án már meg is született az I. fokú ítélet.

„Csak a placcomat veszíthetem…”

Ne feledjük: az országban akkor még ötéves terv szabta keretek között zajlott a szocializmus építése, az emberek döntő többsége több évtizedes munka után is havi 5-6 ezer forintos fizetésért robotolt valamelyik szocialista nagyüzemben. Eközben az egyik, még csak 20 éves éjszakai pillangó, T. Cecília lakásában 100 ezer forintot és szép mennyiségű aranyat le tudtak foglalni. A gyors gazdagodás részleteit is feltáró tárgyalásra ezért aztán zsúfolásig megtelt a Szegedi Városi Bíróság tárgyalóterme. Nem hiába utaztak le a Tiszáig a fővárosi nagy lapok újságírói sem, ugyanis olyan műsorban lehetett részük, amire legmerészebb álmukban sem számítottak.

Szó esett ott zsarolásról, kényszerítésről, erőszakos nemi közösülésről, amivel lányok vádolták a futtatóikat, míg futtatók állították, minden a legnagyobb rend és teljes önkéntesség alapján zajlott, már ha zajlott egyáltalán valami. Mások azt motyogták az orruk alatt, nem hogy kéjhölgyet, de még kamion sem láttak soha. Nem hiányoztak a különleges, nem éppen irodalmi nyelven zajló bevallós, nem bevallós, mégis csak bevallós, nagyon tagadós magánszámok sem.

– Egyébként meg, bíró úr, mit ér el azzal, ha engem lesittel? Kurvák mindig is voltak, mindig is lesznek, ha engem lecsukat, csak a placcomat veszíthetem – védekezett az egyik szexvirtuóz.

Ez az aranyigazság persze a bíróságot nem hatotta meg, és az említett hölgyet üzletszerű kéjelgés vétsége és deviza bűntett miatt 1 év 2 hónap börtönre ítélte. A lányok között volt olyan, akit egy évre, mást 9, illetve 5 hónapra küldtek a rács mögé. A férfiak szintén hosszabb-rövidebb időtartamú börtönt kaptak. Közülük a legtöbbet, 3 év 4 hónapot, R. Kálmán „üzletvezetőre” szabtak ki, akit a bíróság üzletszerű kerítés, devizagazdálkodás üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett megsértésének bűntettében és vámorgazdaság vétségében talált bűnösnek. A lányokat szállító taxisok 5-5 hónap, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztéssel és néhány ezer forint pénzbüntetéssel megúszták.

Hogy végül összesen mennyi pénzt „kalapált össze” a Cukis-ügy 21 vádlottja, soha nem derült ki. Csak annyi biztos, hogy egy jól menő üzlet alapjait rakták le. Így amikor beköszöntött a rendszerváltás, talán nem véletlen, hogy Szeged és környéke immár hírhedté vált kamionosokra röppenő széplányairól, valutaváltóiról.

A 90-es évek elején a kamionparkoló mellett nyílt vendéglő sokat mondó „Kurtizán” néven, amit a hatóságok parancsára meg kellett változtatni. Ettől persze az ipar működött tovább, csak a szereplők változtak, és táboruk lett sokkal nagyobb. Ők csöndesebb estéken talán megemlékeztek elődeikről, és még az is szóba kerülhetett, vajon az annyira várt film végül vajon miért nem készült el.

Bátyi Zoltán

https://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/52640/pics/lead_800x600.jpg
bűnügy,prostitúció,rendőrség,Szeged
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?