Ügyvédeket gyilkolt a féltékeny pécsi igazgató

magyar noir

Az ilyen eseteknél megszokott, egyébként is zajos visszhangnál is nagyobb felháborodás kísérte az ügyet, még 2011 augusztusában!

Nagyon fáj, hogy én lőttem le a szerelmemet, de hogy a férfit, aki vele volt, megöltem, az nem érdekel. Ő olyat mondott nekem, ami után nem voltam ura a tetteimnek.” (A romonyai kettős gyilkosság életfogytiglani fegyházra ítélt vádlottjának, B. Sándornak szavai az I. fokú ítélet kihirdetése után)

Szerelmi dráma? Igen. Nem is az első, és nem is az utolsó a XXI. század Magyarországán? Ebben is egyetérthetünk. Mégis azt kell mondanom: az ilyen eseteknél megszokott, egyébként is zajos visszhangnál is nagyobb felháborodás kísérte az ügyet, még 2011 augusztusában. Talán azért, mert a gyilkos, a képzett sportlövő, s korábban egy pécsi cég logisztikai igazgatójaként is dolgozó B. Sándor korántsem olyan beosztású ember volt, amilyeneket megszoktunk egy véres dráma történetének hallatán? Vagy azért, mert az áldozatok, Sz. Ivettet és barátja V. Ferenc ügyvédként dolgozott, vagyis szintén nem a tipikus áldozati körből kerültek ki? Ki tudja?

Találgatások helyett maradjunk a szikár tényeknél.

Sándor és Ivett 2010 májusában ismerkedett meg, majd a férfi a nő romonyai házába költözött. 2011 tavaszáig tartott a szerelem. Akkor ugyanis Ivett

beleszeretett volt évfolyamtársába,

Ferencbe. Ezért ezen a nyáron egy közös, rosszul sikerült nyaralást követően a nő elhatározta, hogy megszakítja kapcsolatát Sándorral, és visszaköltözött pécsi szolgálati lakásába. 2011. augusztus 31-én Sándor egy pécsi bevásárlóközpontban meglátta a szerelmeseket, és megkérdezte Ivettet, ki a társaságában lévő férfi. Ivett megígérte, hogy majd mindent megbeszélnek és távoztak. Ám Sándort ezt a válasz nem elégítette ki, és követte a párt. Ők előbb a nő szüleihez, majd a nő  romonyai házához mentek. (Romonya egy, a pécsi járásban található közel 500 lelkes falu.) Sándor nem tudta tovább megőrizni hidegvérét, becsengetett a házba, de Ivett ismét azzal utasította el a beszélgetést, hogy másnap mindent megtárgyalnak.

Sándor ekkor úgy döntött, hogy elmegy ugyan, ám visszajön. De akkor már fegyverrel a kezében érkezik, lelövi a volt barátnőjét és annak barátját. Hazament, fegyvert, 150 darab lőszert vett magához, és visszatért Romonyára. Itt a bezárt bejárati ajtó melletti kis üvegablakot betörve jutott a házba. Az üvegcsörömpölés hangját meghallották a bentiek, Ivett kijött az ajtóhoz és amint meglátta a fegyveres Sándort kiáltozva figyelmeztette barátját, majd mind a ketten a konyhába futottak, ahol az onnan nyíló kis tárolóhelyiségbe menekültek.

A vádlott azonban

átlőtt az ajtón,

amellyel mindkét menekülőt megsebesítette. Ekkor látszott: az ajtó nem nyújt védelmet, ezért Ivett és Ferenc kijött, talán abban a reményben, hogy szóval meg tudják fékezni támadójukat. Azonban Sándor ekkor már nem mérlegelt, Ferencre több lövést is leadott, majd a földre rogyott férfit közelről fejbe lőtte. Ezután az udvarra menekülő Ivett után sietett, majd őt is meglőtte – a golyók Ivett mellkasát és nyakát találták el.

Sándor ezzel befejezte ámokfutását, visszament a házba. A lövés hangjára a helyi körzeti megbízott és egy romonyai polgárőr a házhoz sietett, s mikor ezt meglátta Sándor, felhívta a rendőrséget. Az egyenruhásokat azzal fogadta, hogy öngyilkos lesz, de miután erről sikerült lebeszélni, megadta magát.

A nyomozás során és a Pécsi Törvényszéken a férfi azzal védekezett, a férfivel azért végzett, mert nagyon sértő szavakat használt, amikor a házban egymással szemben álltak. A volt élettársára pedig felindulásból támadt, de nem akarta megölni az asszonyt, elcsúszott, és akkor sült el a fegyvere.

Ezt a védekezést a bíróság képtelenségnek tartotta, és a törvényszék Sándort bűnösnek találta előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés bűntettében, ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre  ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételes szabadságra. Így az ekkor 45 éves Sándor 75 éves korában szabadulhatott volna. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítését kérve jelentett be fellebbezést.

A másodfokú tárgyalás előtt a szekszárdi börtönben őrzött férfi borotvájával, bevallása szerint öngyilkossági szándékkal

megvágta a saját nyakát.

A börtönorvos bekötözte, majd nyugtatót adott a férfinak, aki erre hivatkozva kérte a tárgyalás elhalasztását, mondván: gyógyszerek hatása alatt állva nem tud megfelelően érvelni a tárgyaláson.

De Sándoron ez sem segített. Az ügyben döntő tanács elnöke – a sajtó  beszámolói szerint – konzultált a börtönorvossal, aki arról tájékoztatta a bírót, hogy az előző napon kapott két nyugtató nem gátolhatja a vádlott gondolkodását. Így a tárgyalást megtartották, és a bíróság jogerős ítéletet hozott. A táblabíróság helybenhagyta az életfogytig tartó fegyházbüntetést, ám kizárta Sándort a feltételes szabadulás lehetőségéből. Vagyis Sándor tényleg életfogytig tartó szabadságvesztésre vonult fegyházba. A döntést azzal is indokolták, hogy B. Sándor a tettét nem bánta meg, sőt, korábban kijelentette, hogy ha újra ilyen helyzetbe kerülne, megint így cselekedne.

A hatályos törvények értelmében B. Sándor ügyét 40 év után felülvizsgálják, és az akkori köztársasági elnök (aki talán most még az általános iskola padját koptatja...), ha méltónak találja rá, kegyelemben részesítheti. A naptár akkor 2051-et mutat majd, Sándor pedig 85 éves lesz. Ha lesz...

Bátyi Zoltán

https://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/50399/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?