Pénzért ölte meg Renátó a cibakházi plébánost

magyar noir

„A Váci Egyházmegye, Cibakháza Nagyközség Önkormányzata, a cibakházi egyházközség, valamint a gyászoló család tudatja, hogy
Szarvas András tb. főesperes, plébános, Cibakháza díszpolgára, Cibakházáért Emlékérem kitüntetettje 2013. szeptember 11-én gyilkosság áldozata lett. Elhunyt paptestvérünkért az engesztelő szentmiseáldozatot 2013. szeptember 20-án, 10 órakor a cibakházi templomban mutatjuk be. Ravatalozásra reggel 7 órakor kerül sor. Majd délután 17 órakor, a nógrádi templomban szentmise keretében búcsúzunk el paptestvérünket, ezt követően a helyi temetőben szülei sírjába, az örök életbe vetett reménnyel helyezzük örök nyugalomra
.”

Ezek a szomorú sorok 2013 szeptemberében jelentek meg Cibakháza, a Jász-Nagykun-Szolnok megyében lévő, alig több mint 4 ezer lakosú nagyközség hivatalos honlapján.

Ezt pedig már 2017 januárjában közölhette az országgal a sajtó: „Tizennyolc év fegyházról 21 év fegyházra súlyosította a Szegedi Ítélőtábla annak a vádlottnak a büntetését, aki 2013 szeptemberében 14 késszúrással megölte a cibakházi plébánost.”

A két időpont között történtek felidézését azzal kell kezdeni, hogy W. Renátó (vagy ahogy magát szólíttatta baráti körben: a „kis Dzsigoló”)  2013 februárjában ismerkedett meg A. J.-vel, akivel néhány hónapig Budapesten együtt lakott. A. J. 2013. május 18-án Cibakházán bemutatta a vádlottat András atyának, aki plébánosként a Váci Egyházmegyéhez tartozó cibakházi Római Katolikus Plébánián teljesített szolgálatot. A 73 éves plébánost ekkor 

már számos betegség gyötörte,  

a hivatásával járó feladatok egy részét csak nehezen látta el, megromlott egészségi állapota miatt rendszeresen az egyházmegye tulajdonában lévő Suzuki autóval járt.

A plébános gyilkosa

Renátó és A. J. kapcsolata ugyan 2013 nyarán megszakadt, de a későbbi gyilkos ezután már jó ismerősként legalább kétszer járt Cibakházán a András atya lakásán, ahol egy-egy éjszakát töltött. Renátó időközben elhatározta, hogy középiskolai tanulmányait 2013 őszétől Tiszafüreden folytatja. Ezt el is mondta az atyának, aki megígérte, hogy pénzt is ad ahhoz, hogy Renátó terve valóra váljon.

Úgy tűnt, minden a legjobb irányba halad. De ez csak egy napig tartott…

Renátó szeptember 9-án Budapestről Tiszafüredre utazott azért, hogy az iskolába beiratkozzon. Azonban ez nem sikerült. Tiszafüredről Pestre tartva elhatározta, hogy mégiscsak Cibakházán betér az atyához, hátha a sikertelen beiratkozás ellenére ki tud könyörögni egy kis pénzt a segítőkész paptól. Este meg is érkezett Cibakházára, és 8 óra körül 

bekopogott a plébánia ajtaján.  

András atya természetesen szívesen fogadta, mint ahogy minden olyan embert korábban is, aki segítséget kért tőle. Renátót beengedte, vendégül látta és szállást is biztosított neki éjszakára.

Szeptember 10-én a kora reggeli órákban az atya autóval Nógrádba indult rokonlátogatásra, ezért megkérte Renátót, hogy hagyja el a plébániát. Ennek a fiú eleget is tett – az egész napot Cibakházán, illetve annak külterületén töltötte. Az atya délután 3 óra körül tért vissza a plébániára, ahol Renátó este ismét megjelent. Az ekkor zajló beszélgetés során az atya nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogja Renátót anyagilag támogatni, és emiatt a két férfi között vita alakult ki. Renátó többször is arcon ütötte a plébánost, aki ekkor felszólította a támadóját, hogy távozzon a plébániáról.

Ez meg is történt, ám úgy fél óra elteltével Renátó visszatért. A bezárt kapun át bemászott az udvarra, az egyik nyitva hagyott mellékajtón bement az épületbe, ahol meglátta, hogy András atya már az ágyában alszik.

Renátó felébresztette a plébánost, és kérdőre vonta amiatt, hogy korábbi ígérete ellenére miért nem akarja őt támogatni. Az atya eközben az ágyban felült, s ekkor Renátó ismét többször megütötte a plébánost, majd megragadta a nyakát és fojtogatni kezdte. Később felkapta az ágy melletti íróasztalon talált kést, és 

14 késszúrással megölte a plébánost. 

Ezt követően az áldozat élettelen testét a használaton kívüli pincéhez vitte, és a testet a mélybe lökte.

Renátó visszament a házba, pénz után kutatott, s eközben megtalálta a plébános által használt autó kulcsait. Ekkor a pénz utáni kutatást Renátót abbahagyta, beült a kocsiba, és Budapestre ment, ahol a XIII. kerületben balesetet szenvedett. Itt a kocsit lezárta, és futva elmenekült a helyszínről az anyja lakására.

De hiába akart eltűnni, a rendőrség már szeptember 12-én elfogta.

Az I. fokú ítélet a Szolnoki Törvényszéken 2016. április 4-én született meg. Ekkor aljas indokból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés és jármű önkényes elvétele bűntettében mondták ki bűnösnek Renátót. Ezért őt a bíróság 18 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Fellebbezések után került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára, ahol még súlyosabb büntetés született – W. Renátót 

21 év fegyházra ítélték.  

Az ítélet indoklásában elhangzott: a vádlottat az elkövetett cselekmények miatt 10-25 évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatta volna a bíróság. Ennek középmértéke, amiből a büntetés kiszabásakor ki kell indulni, 17 év 6 hónap. Az I. fokú bíróság helyesen látta, amikor a vádlottat 18 év fegyházra ítélte, hogy az elkövetett cselekményre tekintettel a középmértéknél súlyosabb büntetést kell kiszabni. Viszont nem kellő súllyal értékelte a a törvényszék, hogy a vádlott háromszorosan is minősülő emberölést követett el, így az ítélőtábla  indokoltnak tartotta a büntetés súlyosítását 21 év fegyházra.

András atya emléke előtt tisztelegve, úgy érzem, be kell mutatnunk életútját.

Szarvas András 1940. november 11-én született Nógrádon. Vácott szentelték pappá 1964. június 21-én, majd káplánként szolgált Tápiósülyön 1964 és 1969, Pestszenterzsébeten a Jézus Szíve Plébánián 1969 és 1970, Szentes-Főplébánián 1970 és 1978, Abonyban 1978 és 1979 között. Cibakházán 1979-től plébánosként vált a nagyközség szeretett polgárává.

„Isten szolgájának életét az alázat, a szerénység, a segítőkészség, valamint a tettrekészség jellemezte. Sokakkal jót tett, a faluban közkedveltségnek örvendett, felkarolta a szegényeket, annak ellenére, hogy ő is nagyon egyszerű körülmények között élt. Kétkezi munkájával is sokat tett a templomokért, különösen Cserkeszőlőért, és Tiszakürtért, nagy gonddal kezelte a cibakházi templomot.” – méltatták András atya munkásságát búcsúztatásakor. 

Bátyi Zoltán

 

 

 

https://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/46992/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?