Ambrus „Viszkis” Attila: 30 rablás 17 év fegyház

magyar noir

„Tizenhét év fegyházbüntetésre ítélte Ambrus Attilát, a Whiskys néven elhíresült rablót a Legfelsőbb Bíróság csütörtökön kihirdetett másodfokú, jogerős ítéletében. Ezzel az Legfelsőbb Bíróság két évvel súlyosította a Fővárosi Bíróság első fokon kiszabott 15 éves szabadságvesztés büntetését, valamint a jogi minősítést is több ponton is megváltoztatta.  Az eljárás adatai szerint a Whiskys posta- és bankfiókok, utazási irodák ellen elkövetett támadásaival összesen mintegy 200 millió forintot rabolt 1999-ig hét év alatt. Ambrus Attilát a jogerős ítéletben összesen 46 rendbeli, különböző értékre, részben fegyveresen, részben bűnszövetségben, társtettesként elkövetett rablás miatt mondták ki bűnösnek. Helyben hagyta továbbá az LB a fogolyszökésre és rongálásra vonatkozó elsőfokú elmarasztaló rendelkezést.”

Ezt a szikár tényeket felsorakoztató tudósítást 2002 szeptemberében tette közzé az MTI. De aligha akadt akkoriban egyetlen olyan, magára valamit is adó médium hazánkban, aki ne foglalkozott volna a Whiskys (mára Viszkisre magyarosított…) rabló történetével.

Mondhatnám: a Viszkis örök, hiszen nemrégiben kezdték el vetíteni a rablásai alapján készült filmet, a Viszkis kedvelt vendége beszélgetős műsoroknak, sőt mi több, akad olyan televízió (TV2), aki egy műsorsorozatában (Ázsia Expressz) még szerepet is ajánlott a Viszkisnek, amit ő  – megköszönve a lehetőséget  – el is fogadott.

Éppen ezért nem árt felidézni, miket is követett el Ambrus Attila, mielőtt még legendája Rózsa Sándori magaslatokba emelkedne.

 

A Villányi úton rabolt először

 

  1. január 22-ét mutatott a naptár, amikor Ambrus Attila az első rablását elkövette. Budapesten a Villányi úti 72. számú postahivatal volt a célpont, ahonnan 548 ezer forintnyi zsákmánnyal távozott. Ez az összeg mai szemmel nézve nem tűnik nagyon gigantikusnak, ám tudni kell: a 90-es évek vágtató inflációjának idején ez még igencsak komoly summának számított. Még az év márciusában Ambrus újra támadott: Budapesten a Hűvösvölgyi úton lévő postahivatal dolgozói rémülhettek meg akciójától. A zsákmány itt már 667 ezer forintot tett ki.

Mielőtt bárki azt hinné, most egy teljes felsorolás következik, megnyugtatom az olvasót: hely hiánya miatt erre nem vállalkozom. Legyen elég annyi, hogy a Viszkis összesen harminc akciót hajtott végre 1993 és 1999 között, zsákmánya pedig mintegy 200 millió forintot. (Csak összehasonlításul: 1997-ben egy 2+2 szobás összkomfortos társasházi panellakás ára Szegeden 2,5-3 millió forint volt.)

Érdekes módon a rablássorozat kapcsán mindig csak a Viszkis személye kerül elő. Az tény, hogy „magányos farkasként” indult rablóhadjáratára, miközben válogatás nélkül szemelt ki bankfiókokat, postahivatalokat, utazási irodákat, takarékszövetkezeteket. Ám később akadtak társai is. A negyedik rablását például unokatestvérével. V. Lászlóval együtt „oldotta meg”, A vállalkozó kedvű rokon ugyan egészségügyi okok miatt miatt kiszállt a buliból,  de a Viszkis nem maradt magára. A rablásai közben jégkorongozóként sportsikereket is hajszoló Ambrus Attila egyik játékostársával, A. Károllyal kötött szövetséget egy munkára, aki a rabolt pénzből adósságait rendezte, és ezzel be is fejezte bűnözői karrierjét.  Úgy tűnik, bűntársban is három a magyar igazság, mert Ambrus  – miután egyedül rabolgatott egy ideig – új segítőre akadt.  Megint egy jéghokizó kapcsolódott be a „vállalkozásba”, aki összesen 13 rablásban játszotta el a bűntárs szerepét.

1999 januárjában fogták el

Ez a szerepjátszás nem sikerült valami fényesen 1999. január 15-én, amikor a budapesti Frankel Leó úti OTP-ből 18 milliónál is több forintot vittek el. A bűntárs, O. Gábor ugyanis nem jutott messzire, a rendőrök némi üldözés után bilincset kattintottak a kezére. A betyárbecsület eddig tartott csupán: Gábor szinte azonnal feladta Ambrus Attilát, akit pár órával később az ártándi határátkelőnél elfogtak, miközben éppen igyekezett haza Székelyföldre.

A Viszkis már ekkor is legendává vált hazánkban. Hogy miért emelkedhetett Robin Hood-i magaslatokba, miközben soha egyetlen fillért sem áldozott a szegényekre, az összes rabolt pénzt saját luxusigényeire költötte, megérne egy külön tanulmányt. Egy tény: ez a hamis és indokolatlan „rajongás” csak még erősebb lett, amikor 1999. július 11-én a Gyorskocsi utcai börtönből sikerült megszöknie. Sőt mi több: ez után még három sikeres rablás elkövetésével is gyarapíthatta sikerlistáját. Egészen 1999. október 27-ig, amikor végül (és véglegesen…) elfogták Budapesten, abban a városban, ahol rablásai döntő többségét végrehajtotta. A főváros mellett csak Budakeszin és Vecsésen retteghettek még a Viszkistől a banki, postai alkalmazottak.

Mert bár Ambrus „Viszkis” Attila – talán éppen a rablások előtt megivott idegnyugtató viszkitől, amiről becenevét is kapta – szinte soha nem volt erőszakos, semmi kétség, akciói mindazokban félelmet keltettek, akiktől pénzt követelt. Ezt ki is hangsúlyozta a bíróság, amikor összesen 46 rendbeli különböző értékre, részben fegyveresen, részben bűnszövetségben, társtettesként elkövetett rablást, továbbá lőfegyverrel visszaélést fogolyszökést és rongálást rótt Ambrus Attila terhére, és kiszabta a 17 év fegyházról szóló ítéletét.

Rablóból lett keramikus

No, de ki is tulajdonképpen Ambrus Attila? Ha csak a szikár tényeknél maradunk, azt írhatom: egy székely férfi, aki 1967-ben született egy Csíkszentlélek nevű, valamivel több, mint 400 lelkes, többségében magyarok lakta községben, Erdélyben. 1988-ban szökött át Magyarországra, és egészen elfogásáig különböző csapatokban, így az Újpestben és a Ferencvárosban is jégkorongozott. A börtönben – ahonnan jó magaviseletére való tekintettel 2012. január 31-én feltételesen szabadlábra helyezték – nem töltötte tétlenül az idejét. Leérettségizett, és olyan szinten megtanulta a kerámiakészítést, hogy most abból él, vásárokban is árulja portékáit.

Ami pedig az idén 50 éves férfi „sztárolását” illeti, így nyilatkozott az egyik televízióban.

„Nem én kértem, hogy írjanak rólam könyvet, mint ahogy azt sem, hogy filmet készítsenek az életemről.”

Így igaz. Mint ahogy Rózsa Sándor sem kérte-gondolta, hogy egyszer a magyar irodalom legjelesebbjei közül többen is (Jókai Mórtól Móricz Zsigmondig) rengeteget tesznek azért, hogy egy köztörvényes bűnözőből legendát faragjanak…

 

Bátyi Zoltán

https://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/45687/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?