Veszelka Imre, Rózsa Sándor legkedvesebb betyár cimborája

magyar noir

Veszelka Imre „szögedi betyár” alakját – köszönhetően leginkább a hetvenes években készült Rózsa Sándor filmsorozatnak – nagyon sokan ismerik ebben az országban. A Cserhalmi György alakította figura szerethető pusztai kalandozóként maradt meg az emlékezetben. De vajon milyen ember volt valójában Sándor legkedvesebb cimborája? – kérdeztem Veszelka Attila szegedi költő-írót, akit rokoni szál fűz a Rózsa bandában vitézkedő Veszelka Imréhez, és könyvet is írt róla.

 

A Veszelkákról az a családi hagyomány, hogy ősük egy felvidéki tót legény, aki köménymagot (és nyilván még orvosi füveket) árult, tehát „olejkár” volt. Tán épp ezért, a későbbiekben is „kollektívan” büntették őket a hatóságok, már az 1850-es évektől, éppen a betyárvilággal való kapcsolataik miatt. Korlátozták mozgásukat, eltiltották őket a megélhetésüket jelentő ridegmarha-tartástól, a pásztorkodástól. Nem engedték meg nekik a Várostól való legelőbérletet, jószágaiknak nem adtak ki marhalevelet (passzust), megfigyelték őket, minden lépésükről tudni akartak. Ami már most a személyes „érintettségemet” illeti a rokoni szálak terén, annak kibogozása, felfejtése igazi kaland volt számomra, mely kalandot lépésről lépésre átélhetik olvasás közben a kedves olvasók is, ne fosszuk meg őket ettől a kalandtól! 

42 bűntényért ítélték el

De ki is volt tulajdonképpen Veszelka Imre? Milyen bűnöket követett el? Hogyan került kapcsolatba Rózsa Sándorral?

Veszelka Imre igen ambivalens személyiség volt, ami alatt azt értem, hogy mialatt gátlástalanul kirabolta a legszegényebb embereket is (miképpen Rózsa Sándor), aközben 1849-ben lovasnak állt a Schmidt Ferdinánd százados vezérlete alatt álló szegedi mozgócsapatba, amikor nem csak egy szíjjal ellátott, jó karban lévő dupla csövű, kapszlis karabélyt kapott, de mellé 15 pengőt is. Ennek ellenére semmiképpen nem lehet napirendre térni afölött, hogy mégiscsak 42 bűntényért ítélték (az illavai fegyházban letöltendő) 15 évi börtönre. Rózsa Sándorral való kapcsolata „szegediségéből” és bűnöző mivoltából adódott, hiszen mindketten Szeged környékén garázdálkodtak, minden adott volt hát, hogy összetalálkozzanak.

Börtön után nagy szegénység 

  Hogyan fejeződött be élet-kalandja? Mi lett a család sorsa később?

Veszelka Imre, miután kitöltötte börtönbüntetését, kiszabadulván még hosszú éveket élt, roppant szegénységben. (A fáma szerint koporsó nélkül temették el.) Ha a Veszelka család utóéletét próbálja kutatni valaki, roppant nehézzé válik dolga, hiszen a fentiek miatt az amúgy is hallgatag Veszelkák mindig is igyekeztek (és igyekeznek ma is) letagadni Veszelka mivoltukat, fennen hangoztatva, hogy „ők nem azok a Veszelkák”.

A betyárvilág nagy ismerőjeként, hogyan foglalná össze véleményét arról a korról? Miként válhattak legendává a leghíresebb betyárok, miközben nagyon is durva, súlyos bűnöket elkövető emberekről van szó.

A betyárvilág kialakulása az akkori Magyarországon törvényszerű volt. A jobbágyokat számtalan feudális teher nyomta. Adók, közterhek garmadája, amiknek ha nem tettek eleget, elvették mindenüket. Idővel egyre több lett a nincstelen földönfutó, bujdosó azok közül, akik nem tudtak ezen kötelezettségeiknek eleget tenni. De nem csak a gazdák sanyargatták a parasztjaikat, hanem az udvar is a nemeseket. Ugyanis a napóleoni háborúk közepette a Habsburg-birodalom csontig eladósodott, amiért I. Ferenc különadókat vettetett ki, amik ellen a nemesség keményen tiltakozott. Megtagadták az adófizetést, szabotálták a felsőbb rendeletek betartását, ami még csak fokozta az országban meglévő kaotikus állapotokat. Megrendült a közbiztonság, ami melegágya lett a bűnözésnek. Nagyon sok kisemmizett jobbágy, zsellér lett ekkoriban betyárrá. Menekültek az embertelenül hosszú katonaidő elől is, ami gyalogos honvédnél tíz, lovasnál kilenc évre rúgott. A szabadságharc bukása után nagyon sok volt honvéd, illetve tiszt választotta a nádast, a bujdosást. Ezeket hívták találóan Kossuth-betyároknak, ami által még nemzeti ellenállási színezetet is kapott a történet.

Legendák nélkül nem lehet élni  

Hogy miért és miként születtek (és születnek ma is) a legendák? Fura dolog az emlékezet. Ki emlékszik ma már Szent István király vérgőzös háborújára, amit Isten nevében saját népe ellen indított, német lovagok, csapatok segedelmével? Ki emlékszik már arra, hogy az ősi énekmondóknak még az írmagját kis kiirtatta. Kinek jut eszébe, hogy Kossuth apánk, amikor világosi fegyverletétel előtt két nappal megorrontotta, hogy itt bizony baj lesz, villámgyorsan átruházott minden hatalmat Görgeyre (pedig ezt meg sem tehette volna, az alkotmány nem tette lehetővé), majd női ruhában, gyönyörűséges szakállától egy szálig megválván, „kendőben, rokolyában”, kilógott az országból, és onnan köpködött visszafelé – Görgeyre. Az elnyomott, frusztrált nemzetnek hősök kellenek, mert hősök, legendák nélkül nem lehet élni. Ha nincsenek ilyenek, hát csinál magának.

Bátyi Zoltán

 

 

 

https://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/44992/pics/15111618175186060_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?