623-ra nőtt a koronavírus-fertőzöttek száma Magyarországon
Újabb öt, idős, krónikus beteg hunyt el, vagyis a halálos áldozatok száma immár 26 fő.
Blogolj!

Százhalombattai nők elátkozott gyilkosa

magyar noir

Több mint másfél évtizede ítélték életfogytig tartó szabadságvesztésre Balogh Lajost. Szörnyű tetteit már csak azért sem lehet feledni, mert a médiában időről időre feltűnik az arca, magyarázza a megmagyarázhatatlant. De mivel is érdemelte ki valójában, hogy a magyar bűntörténelem egyik legbestiálisabb gyilkosát ma már csak százhalombattai rémként emlegeti az egész ország.

„Közel kétszáz életfogytiglani rabságra ítélt fogvatartottat őrzünk ebben a fegyházban. De ha azt kérdi tőlem, ki közülük a legkegyetlenebb gazfickó, én Balogh Lajos nevét mondom. A százhalombattai rémre gondolok, aki elképesztő kegyetlenséggel gyilkolt meg négy lányt, és higgye el nekem, ha egyszer innen kiszabadulna, újra ölne, talán még brutálisabban, mint a kilencvenes évek közepén.”

A szegedi Csillag börtönben tett egyik látogatásom idején zajlott beszélgetésből idéztem ezeket a mondatokat. Bevallom, nem a velem szóba elegyedő fegyőrtől hallottam először Balogh Lajosról, maga a média is sokat tett azért, hogy el ne felejthessük a rémet, akitől egy egész város rettegett, sőt mi több, a hírek szerint még ma is retteg. Ugyanis az életfogytiglanra ítélt férfi a hatályos törvények értelmében huszonöt év rabság után 2020-ban akár rá is szabadulhat a társadalomra. (Pontosabban: 2025-ben, ugyanis Balogh Lajost egy börtönbeli verekedése miatt, amikor súlyos testi sértést követett el, a Szegedi Városi Bíróság 2003-ban 2 év fegyházra ítélte. Mivel ez a büntetés életfogytig tartó szabadságvesztés idején - értelemszerűen - nem hajtható végre, a bíróság úgy döntött, hogy a legkorábbi szabadulás időpontját 5 évvel kitolja, így Baloghnak minimum 30 évet kell raboskodnia.) 

De Balogh Lajost ez nem zavarja, 2025 utánra is tervez, és nem is rejti véka alá szándékát: újabb gyilkosságokat követne el. Az egyik kereskedelmi televízióban például a riporter kérdésére – mit tenne, ha maga mögött tudhatná a Csillag rácsait? - pár éve így válaszolt:

„Olyan piszkos munkát maga még nem látott, amit én kinn művelnék! Mondom, a válogatottan legundorítóbb bűncselekményeket követném el. Válogatottan, tehát tőlem ilyet nem látna senki, hogy utcán valakit fejbe lövök, mert az nem elég megbotránkoztató.”

Azt kérdik: hogyan fér el ennyi gonoszság egyetlen emberben? Nos, erre eddig még egyetlen pszichológus sem tudott kielégítő választ adni, így jómagam meg sem próbálkozom a titok megfejtésével. Inkább felidézem: miket is tett a gyilkosságok idején 29 éves, szobafestő és mázoló szakképesítéssel rendelkező férfi, akit megrészegített a gyilkolás, más ember megkínzásának perverz mámora.

Balogh gyakran hivatkozik sanyarú gyerekkorára, gyűlölte apját, testvéreivel sem ápolt jó viszonyt, erőszakos jelleme igencsak korán megmutatkozott. A gyilkosságok előtt is összetűzésbe került a törvénnyel: csoportosan elkövetett rablás kísérlete és lopás miatt 2 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték, 1992 áprilisában szagolt bele először a börtönvilág levegőjébe.

Szabadulása után nem sokkal annyira felhalmozódott benne a sógornője, a 16 éves M. Krisztina iránt érzett gyűlölet, hogy úgy döntött, végez a lánnyal, aki Balogh szerint nem elég tisztelettel bánt a családjával, meg egyébként is: nem úgy viselkedett, ami tetszett volna Baloghnak. Ezért az Érden élő Krisztinát 1994. május 4-én elhívta Százhalombattára, ahova másnap reggel busszal meg is érkezett a lány. Sógora – aki táskájába rejtetett tapétázó ollóval, a száj betömésére alkalmas textilpelenkával és fojtáshoz szánt övvel érkezett a találkozóra - a buszpályaudvarról egy közelben lévő kiserdőbe csalta leendő áldozatát. Innen egy homokbányába kényszerítette, ahol válogatott kínzások közepette végzett a szerencsétlen diáklánnyal, akinek holttestét gallyakkal lefedte, a gyilkos szerszámot pedig a Dunába dobta. Elfogása után első gyilkosságát így idézte fel Balogh:

"Amikor elkezdtem magát a cselekményt, talán jobban féltem, mint maga az áldozat. Szinte remegtem, de mire végeztem, addigra már rendesen élveztem, szinte annyira, hogy abban a pillanatban, amikor meghalt, sajnáltam. Nem őt sajnáltam, hanem azt, hogy már vége."

Helyszínelés a tetthelyen - Fotó: PMRFK

Ez a gyilkosság felszabadított minden gátlást Baloghban. Úgy döntött, rablásra, gyilkosságra szakosodó bandát toboroz. Egyik öccsét beavatta a titokba, és. K. Krisztiánt szemelték ki harmadiknak. Balogh Lajos azonban előbb meg akart győződni, mennyire ”kemény” fickókkal szövetkezik, ezért próba elé állította a két fiatalt. Mindkettőjüknek meg kell ölni egy-egy embert, hogy bebizonyíthassák hűségüket, rátermettségüket – adta ki a parancsot. Elsőként Krisztiánnak kellett volna gyilkolnia, sőt mi több, még az áldozatról is gondoskodnia. A fiú ez utóbbit meg is tette, H. Hajnalka 14 éves százhalombattai diáklányt szemelte ki, akivel korábban együtt jártak.

1994. június 10-én Hajnalkát is a már említett kiserdőbe csalták azzal, hogy légpuskával fognak lövöldözni. Itt azonban kiderült, hogy sem Krisztián, sem Balogh öccse nem képes gyilkolni, ami nagyon felbőszítette a Balogh Lajost, aki előbb megütötte a lányt, majd a homokbányába kényszerítette, és korábbi áldozatának teteme közelében megerőszakolta újabb áldozatát. Ezután egy konyhakést döfött a lányba, majd kövekkel addig verte a fejét, amíg meg nem halt a szerencsétlen.

A holttestet elföldelték, majd hazatértek, és 1994 augusztusáig a Balogh vezette banda nem kezdett újabb vállalkozásba. Ekkor azonban egy egészen hajmeresztő tettet eszelt ki Balogh Lajos, akit időközben elhagyott a felesége, de tartották a kapcsolatot. Tudta, hogy sógornőjét a család még mindig reménykedve keresi, ezért elváltoztatott hangon felhívta anyósát, és közölte, hogy 5 millió forintért visszakaphatja a lányát, de ha nem fizet a család, előbb megerőszakolja, majd ki is végzi Krisztinát. Bár a pénzátadásból nem lett semmi, a rendőrség, amely Krisztina édesanyjának feljelentése alapján végig követte az eseményeket – akkor még emberrablási ügyre gyanakodva – meghallgatta Balogh Lajost is. Hangmintát vettek tőle, s mivel a gép jelezte: akár Balogh is lehetett a telefonáló, a gátlástalan gyilkos így bekerült a gyanúsítottak körébe.

Balogh közben elszántan készült újabb bűncselekményére. Még pisztolyt is vett a banda, amit természetesen a főnök tartott magánál, és rendszeresen azon tanakodtak a százhalombattai kiserdőben, milyen támadáshoz is használják fel a fegyvert. 1995. január 23-án egy ékszerboltot akart Balogh kirabolni, de mivel ez nem jött össze, estére összehívta csapatát az erdőbe, és emberrablásos terveket fontolgattak. A kupaktanács éppen befejeződött, amikor két közelben futó lányra figyeltek fel.

Amikor a vidáman kocogók melléjük értek, a banda lecsapott rájuk. Balogh a pisztolyával arcon csapta P. Adriennt, míg két társa N. Zsuzsannát teperte a földre. Utóbbi - vélhetően az őt ért sokktól - szólni sem tudott, de Adrienn sikoltozott, ezért Balogh többször is megütötte, torkát szorongatta, majd a két, húszéves lánnyal elindultak a homokbánya felé. Útközben elvették értékeiket (mindössze néhány arany ékszerrel lettek gazdagabbak a támadók…), hátrakötözték a kezüket.

Miután a banda másik két tagja hátra maradt, Balogh egy domboldalhoz lökdöste a lányokat, ahol fajtalankodott velük. Majd tovább lökdöste áldozatait, egy erdei tisztáson a földre kényszerítette őket, és fejbe lőtte mindkettőjüket. Mivel látta, hogy a két áldozat még él, egy tőrkéssel is többször beléjük szúrt, és a fojtogatás sem maradt el. A holttesteket végül hóval takarták be. Itt már csak a két Balogh testvér kegyetlenkedett, mivel Krisztián nem tartott velük.

Január 25-én Baloghot M. Krisztina ügyében berendelték a rendőrségre, ahol pár napon belül vallomást tett, feltárva minden bűnét. Ezek alapján hamarosan mind a három bandatag rács mögé került. Hihetnénk, a csapdába esett vérengző a vasrácsos falak között már nem tudott ártani senkinek. De nem így történt. Balogh fékezhetetlenné vált, és egy zárkatársára támadt, akit úgy összevert és megkínzott április 23-án, hogy a férfit csak orvosi műtét mentette meg a haláltól.

A bíróság mindhárom férfi felett ítélkezett. A III. rendű vádlott K. Krisztián 8 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztést, Balogh öccse 13 év fegyházat kapott. Balogh Lajost pedig életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a bíróság, azzal a „könnyítéssel”, hogy az elítélt 25 év fegyház letöltése után szabadulhat.

És ez az a pont, ami máig is sok embert rettegéssel tölt el. Mert mi történik, ha a rém szabadul a rácsok mögül? Az a rém, aki nyilatkozataiban - a már említettek mellett - ilyen mondatokat is az ország képébe vágott: "Azt gondolom, nincs mindenkinek joga arra, hogy éljen." … "Kéjgyilkosnak tartom magam. Így utólag visszanézve az első ugyan nem annak indult, de amikor a sógornőmet meggyilkoltam, azt rendesen élveztem, éppen ezért órákig húztam.". Az a Balogh szabadulna, aki időközben azt bizonygatta: a négy lány mellett legelőször saját apját is ő ölte meg, még ha ezért nem is vonták soha felelősségre? Az a Balogh élhetne újra szabadon, aki így beszélt saját családjáról: „Ahogy feküdtem este a feleségem mellett, volt olyan, hogy ő elaludt, én néztem a tévét, és egyfolytában az járt az agyamban, hogy mi volna, ha most megfojtanám és megölném. És ha akkor el is hessegettem, egy-két hónap múlva újra visszajött a gondolat, hogy megölném, igen. Egyre távolabb, egyre messzebb merészkedtem a gondolatban. Végül addig eljutottam, hogy oké, feldarabolom a fürdőkádban. És közben imádtam, mai napig szeretem, pedig tudom, hogy újra férjhez ment, de én a mai napig szeretem.”

Érthető hát, hogy pár évvel ezelőtt még aláírásgyűjtést is kezdeményeztek Százhalombattán az egyik kereskedelmi televízió Balogh Lajosról szóló, országszerte nagy vihart kavaró riportja után. A város lakói közül sokan azt szerették volna elérni, hogy súlyosítsák Balogh büntetését tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre. Ám erre a törvények nem adnak lehetőséget. Vagyis Balogh 30 év után kiengedhető, de ez nem jelenti azt, hogy ki is engedik. A büntetés-végrehajtási bíró dönthet úgy, hogy a vádlott továbbra is veszélyes a társadalomra, a büntetés tehát nem érte el célját, ezért újabb és újabb évekre, akár élete végig a fegyházban kell maradnia.

De büntetés-végrehajtási szempontból megérdemli-e Balogh a szabadságot? Hogyan látja ezt egy olyan ember, aki a Csillag börtönben nap, mint nap értesülhetett arról, éppen hogyan tűri a rabságot Balogh Lajos? – tettem fel a kérdést egykori magas beosztású Csillagos bévés tisztnek, aki immár nyugdíjasként emlékezett vissza a „rémre”.

- Balogh Lajos kezelési szempontból az egyik legnagyobb körültekintést igénylő fogvatartott Szegeden. (Szándékosan nem azt mondom, hogy legnehezebben kezelhető, az nem fedné a valóságot.) 

Biztonsági szempontból, részben bűncselekményei miatt, szinte csak egyedül volt elhelyezhető. Ő sem igen tűrt meg másokat, de általában őt sem viselték el a többiek. Zárkán kívül szinte csak medvében mozgathattuk, nála sohasem lehetett tudni... "Nevelési szempontról", mint olyanról, nála csak így idézőjelben beszélhetünk, antiszociális személyisége miatt. Ha valami nem úgy volt, ahogy ő akarta, indulatosan, dühösen reagált mindenre. A személyzet közül volt, akit elfogadott volt, akit egyáltalán nem. Csapó József tábornok úr (a XX. század végén és a XXI. század elején sok éven át vezette a Szegedi Fegyház és Börtönt – a szerző) volt talán az egyetlen ember, akit nem csak elfogadott, de respektált is, felnézett rá. Persze ő minden elítélt nyelvén értett, Balogh Lajossal is megtalálta a megfelelő hangot. Mikor meghallgatásra jelentkezett Csapó úron kívül ritkán állt szóba mással. 

Én is fogadtam párszor parancsnoki meghallgatáson, ami körülbelül így nézett ki: két megtermett felügyelő jobbról, balról, kezükben gumibot, és a bilincs vezető szára, szemüket le nem veszik Baloghról, ha mozdul, azonnal reagálnak. Baloghon rajta a bilincs és a bilincsrögzítő öv (a medve), lábán lábbilincs. Indul a beszélgetés, mi a kérése? Ő azt csak a Csapó Úrnak hajlandó elmondani. Miért? Mert csak ő tud itt intézkedni. Azért próbáljuk meg, hátha... Nagy nehezen elmondja a problémáját, amivel általában a határait próbálta valamerre tágítani. És így tovább.

Nagyon sokszor kereste a sajtó, hiszen a bulvárnak mindig jó téma volt. Olyan újságíró, aki nem a szenzációt kereste benne és általa, ritkán szeretett volna beszélni vele. Nem adott ki túl sok kérelmet, és nem megrögzött feljelentgetős fogvatartott. Nem lesz könnyű időszak, sem a személyzet, sem az Ő számára, amikor esedékessé válik az életfogytiglani ítéletének felülvizsgálata – adott igencsak érzékletes képet Baloghról beszélgető partnerem.

És a Csillagban – ismerve Balogh Lajos benti viselkedését, gondolatait, terveit – úgy érzem, a már nyugdíjazott bévés tisztek helyébe lépők között is roppant kevés akad, aki örömmel ütné rá a pecsétet a százhalombattai rém szabaduló levelére. 

https://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/20984/pics/14425727606600450_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?