A Cukis-pillangók kamionosokra repültek

magyar noir
2018.05.15.

Történetükről a 80-es évek közepén még filmet is akartak forgatni, hiszen a szegedi „Cukis-kurtizánok” országszerte híressé váltak - „üzletszerű kéjelgésük” hozta meg számukra a szocializmust építő Magyarországon a kétes dicsőséget.

Az idősebbek még emlékeznek olyan szavakra, mint szerződéses üzemeltetésű vendéglátó egység, üzletszerű kéjelgés, netán devizagazdálkodás megsértésének bűntette. A Kádár-korszak utolsó évtizedében naponta feltűntek az újságokban tudósítások, amelyekben ezek szerepeltek. Egy helyszínen (bár aligha csak itt…) a 80-es évek közepén azonban mind a három fogalom összetalálkozott. Ez pedig a Szeged Rókus nevű külvárosában „bűnbarlanggá” vált Cuki presszónak köszönhető.

Lönci szexvállalkozást indított

Az egykoron szolid, inkább csak fagylalt, olcsó sütemények és persze italok eladásával foglalkozó picinyke cukrászda nem hozott túl nagy hasznot gazdájának, a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalatnak. Így amikor megnyílt a lehetőség, hogy szerződéses egységként kínálják fel vállalkozó kedvű üzemeltetőnek, gyorsan élt is az állami cég ezzel. Két jó barát, R. Kálmán „Lönci” és D. Ferenc meg úgy látta: ami nem működött igazán a nem túl sok fantáziával megáldott állami vendéglátásban, abból ők kincsesbányát teremthetnek, de legalábbis olyan üzletet, ahová szívesen járnak a környékbeliek.

Nem is kellett csalódniuk. Az 1981-ben bérbe vett Cuki gyorsan felvirágzott, kedvelt szórakozóhellyé vált, vagyis hozta a pénzt. Ám akkor sem volt annyi forint, aminél ne lehetett volna többet akarni, így aztán R. Kálmán üzletvezető és D. Ferenc, a helyettese úgy döntött, bővíti a szolgáltatások körét. A két fiatalember korábban is bátran egyensúlyozott a törvényes és törvénybe ütköző cselekedetek közötti határvonalon. Ezért nem volt nehéz felismerniük, nincs az a finom fagylalt, ami annyi pénzt fialna, mint a városon áthaladó kamionosok teljes körű kiszolgálása.

Szeged már akkor is Közép-Európa egyik legforgalmasabb tranzitvárosa volt. Nyugat-Európából a Balkánra és vissza hatalmas teherautók ezrei hajtottak át Csongrád megye székhelyén. És rengeteg kamionban ült olyan sofőr, aki átlépve a jugoszláv-magyar határt (mert akkor még volt Jugoszlávia is…) szerette volna kipihenni az út fáradalmait, ha lehet, egy szép hölgy társaságában. Ugyebár, ezt hívjuk keresletnek, amit ki lehet elégíteni, csupán egy tettre kész csapatot kell összehozni.

Szép lányok, pincérek, taxisok

A két ügyes üzletember bevonta három pincérét is a buliba, majd lányokat kezdtek toborozni. Nem volt nehéz dolguk. Mint az ügy tárgyalásán kiderült, a kelleténél is több lány és asszony vállalkozott arra, hogy a külföldi kamionosokat leginkább valutáért (dollár, márka…), ha csak rövid időre is, de gondtalan kéjben részesítsék. Volt közöttük húsz éves, sportban izmosodott lány éppen úgy, mint mondjuk kórházi ápolónő, gumigyári munkás, vagy éppen pénz szűkében lévő családanya. Legtöbbjük már a Cukis csapat felbukkanása előtt áruba bocsátotta testét, de úgy gondolták, szervezett keretek között még inkább kifizetődő lesz a szextorna számukra is.

1983 közepén indult be az üzlet. Mivel ekkorra már a presszó személyzete mellett több taxist is bevontak az üzletláncba, akik a Szeged határában lévő kamionparkolóba vitték ki a lányokat, Szegeden már csak az nem tudta, miféle üzlet is zajlik a Cukiban, aki egyszerre akart vaknak és süketnek látszani. Így aztán túl hosszú ideig nem is tartott a szegedi kurtizánok tündöklése – 1984-ben lebukott az egész csapat. Az akkori pletykák szerint ebben az is közrejátszott, hogy a szegediek szerettek volna egy szeletet hasítani a jóval nagyobb és értékesebb fővárosi szextortából is, ám ezt a náluk nagyobb menők nem hagyhatták.

1985. június 8-án már meg is született az I. fokú ítélet.

„Csak a placcomat veszíthetem…”

Ne feledjük: az országban akkor még ötéves terv szabta keretek között zajlott a szocializmus építése, az emberek döntő többsége több évtizedes munka után is havi 5-6 ezer forintos fizetésért robotolt valamelyik szocialista nagyüzemben. Eközben az egyik, még csak 20 éves éjszakai pillangó, T. Cecília lakásában 100 ezer forintot és szép mennyiségű aranyat le tudtak foglalni. A gyors gazdagodás részleteit is feltáró tárgyalásra ezért aztán zsúfolásig megtelt a Szegedi Városi Bíróság tárgyalóterme. Nem hiába utaztak le a Tiszáig a fővárosi nagy lapok újságírói sem, ugyanis olyan műsorban lehetett részük, amire legmerészebb álmukban sem számítottak.

Szó esett ott zsarolásról, kényszerítésről, erőszakos nemi közösülésről, amivel lányok vádolták a futtatóikat, míg futtatók állították, minden a legnagyobb rend és teljes önkéntesség alapján zajlott, már ha zajlott egyáltalán valami. Mások azt motyogták az orruk alatt, nem hogy kéjhölgyet, de még kamion sem láttak soha. Nem hiányoztak a különleges, nem éppen irodalmi nyelven zajló bevallós, nem bevallós, mégis csak bevallós, nagyon tagadós magánszámok sem.

– Egyébként meg, bíró úr, mit ér el azzal, ha engem lesittel? Kurvák mindig is voltak, mindig is lesznek, ha engem lecsukat, csak a placcomat veszíthetem – védekezett az egyik szexvirtuóz.

Ez az aranyigazság persze a bíróságot nem hatotta meg, és az említett hölgyet üzletszerű kéjelgés vétsége és deviza bűntett miatt 1 év 2 hónap börtönre ítélte. A lányok között volt olyan, akit egy évre, mást 9, illetve 5 hónapra küldtek a rács mögé. A férfiak szintén hosszabb-rövidebb időtartamú börtönt kaptak. Közülük a legtöbbet, 3 év 4 hónapot, R. Kálmán „üzletvezetőre” szabtak ki, akit a bíróság üzletszerű kerítés, devizagazdálkodás üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett megsértésének bűntettében és vámorgazdaság vétségében talált bűnösnek. A lányokat szállító taxisok 5-5 hónap, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztéssel és néhány ezer forint pénzbüntetéssel megúszták.

Hogy végül összesen mennyi pénzt „kalapált össze” a Cukis-ügy 21 vádlottja, soha nem derült ki. Csak annyi biztos, hogy egy jól menő üzlet alapjait rakták le. Így amikor beköszöntött a rendszerváltás, talán nem véletlen, hogy Szeged és környéke immár hírhedté vált kamionosokra röppenő széplányairól, valutaváltóiról.

A 90-es évek elején a kamionparkoló mellett nyílt vendéglő sokat mondó „Kurtizán” néven, amit a hatóságok parancsára meg kellett változtatni. Ettől persze az ipar működött tovább, csak a szereplők változtak, és táboruk lett sokkal nagyobb. Ők csöndesebb estéken talán megemlékeztek elődeikről, és még az is szóba kerülhetett, vajon az annyira várt film végül vajon miért nem készült el.

Bátyi Zoltán

Repülős Gizi, avagy a tolvajkirálynő titkai

magyar noir
2018.04.24.

Több mint kétszáz lopást írnak a számlájára, de senki nem tudja, tulajdonképpen hányszor surrant be mások lakásába. Repülős Gizi néven híresült el, miközben azt állítja, soha életében nem ült repülőn. Gizi néni története olyan kacifántos, hogy tulajdonképpen inkább megmosolyogtató, mintsem haragra gerjesztő.

Már csak a legöregebbek emlékeznek azokra az időkre, amikor hazánkban belföldi légi forgalom is színesítette a tömegközlekedés összképet. No, azt nem állíthatnánk, hogy sok-sok ezren utaztak repülővel kis országunkban, de egy asszonyról, Kosztor Sándornéról, akit Bodnár Gizella néven anyakönyveztek Miskolcon még 1926. október 18-án, az a legenda terjedt el, munkába járáshoz használta a repülőt. Más források szerint a tolvajok királynője hangzatos címmel is felruházott, idén már 92 életévébe lépett asszonyt egy nyomozó ajándékozta meg ezzel becenévvel. Az indok: egy lopása utáni házkutatáskor találtak a lakásukon egy belföldi repülőjegyet, ami a férje nevére szólt. És van olyan elmélet is, miszerint a gyors helyváltoztatásáról kapta a nevét, ugyanis szinte a semmiből bukkant elő az ország legkülönbözőbb pontjain azért, hogy lopjon.

Ha a „művésznév” eredete nem is tisztázható egykönnyen, az tény: Gizi néni bebarangolta a magyar földet, de

lopott több külföldi városban is.

Hogy csak néhány példát említsünk időskori „munkásságából” – 85 évesen a Sopron melletti Hegykőn tartóztatták le, mert nagy mennyiségű ékszert találtak nála, amelyről nem tudta megmondani, honnan származik. Mivel senki nem jelezte a rendőrségen, hogy meglopták volna, Gizi mamát még csak meg sem tudták vádolni. A 2010-es években lopott Kónyon – besurrant egy házba, és a konyhaszekrényben talált pénztárcából elemelt 70 ezer forintot. Nem jutott vele messzire, néhány perc múlva rendőr díszítette bilinccsel a „királynő” kezét, míg a pénz hiánytalanul megkerült. Besurrant Tatabányán, Bánhidán, de ítélték el olyan lopásért is, amiből mindössze 3.500 forint haszna származott. Máskor elkapták ugyan a háziak, de mire kiértek a rendőrök, már össze is barátkoztak Gizi nénivel annyira, hogy eltekintettek a feljelentéstől.

A saját bevallása szerint még 40 ezer forintot sem elérő nyugdíjából élő asszony egyszerűen

nem tud ellenállni az értékeknek,

legyen szó értéktárgyról, pénzről, vagy akárcsak egy kis asztali díszről.

„A székesfehérvári bíróságon Repülős Gizi újra előadta a régi teóriáját, miszerint egy gyerekkori agyhártyagyulladás után alakult ki nála ez a betegség. A sztori szerint gyerekként maga a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert kezelte. Az agyhártyagyulladás után először csak elszökdösött otthonról, a szőlőben aludt, aztán szép lassan elkezdett lopni. Egyszer az édesapja elmozdította a kutyaólat egy másik helyre, és megtalálta alatta azt a sok mindent, amit ő összegyűjtögetett. Jól elverte érte, de a szomszéd már ekkor azt mondta: nem verés kell ide, hanem orvos” – írta az Index, 2016 márciusában.

A komikumba hajló történet talán leginkább megmosolyogtató eleme, hogy Repülős Gizi az utóbbi évtizedben sokszor már azt sem tudta, mit honnan lopott, mint ahogy azt sem, éppen melyik ügye miatt kell besétálnia a tárgyalásra.

A károsultak persze azért nem mindig mosolyogtak, miután észrevették, hogy Gizike járt náluk. Márpedig károsult volt éppen elég, hiszen

több mint hússzor ítélték szabadságvesztésre,

összesen 40 évnyi börtönbüntetést kapott, amiből úgy 20 évet leült, mert jó magaviselete miatt mindig korábban kiengedték. Legutóbb 2017 augusztusában Tatabányán fogták el, míg az utolsó börtönbüntetéséből 71 napos fogság után szabadult tavaly decemberében a Komáromban (biztos ott?) élő asszony. No persze nem kell azt képzelni, hogy Gizi mamát talpig vasban sanyargatják a rácsok mögött. Leginkább a börtönök gyengélkedőjében vészeli át inkább rövidebb, mint hosszabb büntetéseit.

Repülős Giziről annyit még mindenképp el kell árulnom, hogy rendezett családi körülmények között nőtt fel, tanárképző főiskolát végzett irodalom és történelem szakon.

Legalábbis ezt írják róla. De lehet, hogy ez a diploma is olyan legenda, mint a repülő tolvajtúrák. Vagy az, hogy miután 1956-ban néhány évre elhagyta az országot, ahol akkora már minden női börtönben megkóstolta a rabkosztot, Párizsban ünnepelt magyarnóta-énekes volt. Mint ahogy Svájcban, Angliában, Hollandiában, ahol természetesen lopott is. Erről A tolvajok királynője című önvallomásában írt.

És hogy most hol van? Aki tudja, kérem, szóljon Gizi mamának, hívjon fel, mert szívesen elbeszélgetnék vele…

Bátyi Zoltán

Fenyő-gyilkosság, avagy kis magyar maffiatörténelem

magyar noir
2018.04.18.

Roháč személyesen nem is ismerte Fenyőt! Soha, semmilyen konfliktusa nem volt, az egyébként haragosok gyűjtésében is sikeres vállalkozóval. Akkor miért akarta volna megölni? Csakis pénzért, más megbízásából. De ki bízhatta meg?

Helyszínelés 1998. február 11-én Budapesten, a II. kerületi Margit utcában. MTI Fotó: Mihádák Zoltán

„Helybenhagyta a Fővárosi Ítélőtábla pénteken kihirdetett másodfokú határozatával a két évtizeddel ezelőtti Aranykéz utcai, négy halálos áldozatot követelő robbantás és a Fenyő-gyilkosság ügyében a korábbi elsőfokú döntést, így jogerőre emelkedett Jozef Roháč életfogytiglani és Portik Tamás 13 éves szabadságvesztés büntetése.

A szlovák állampolgárságú Roháčot tavaly márciusban, első fokon a Fővárosi Törvényszék életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a Fenyő-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás miatt. Az ítélet szerint leghamarabb harminc év múlva bocsátható feltételes szabadságra. Portik Tamás harmadrendű vádlott 13 év szabadságvesztést kapott, mert a bíróság szerint ő adott utasítást Jozef Roháčnak Boros József megölésére. Az Aranykéz utcai robbantás ügyében Portik Tamást felbujtóként mondta ki bűnösnek a táblabíróság, Jozef Roháčot pedig mind az Aranykéz utcai robbantás, mind a Fenyő-gyilkosság ügyében tettesként ítélte el” – tudatta a világgal az MTI 2017. május 19-én.

Ekkor joggal hihette a közvélemény, hogy végre pont kerül egy olyan ügy végére, amelyben tulajdonképpen csak az elkövetés módja és az áldozat személye nem volt rejtély, mindent mást sűrű titok lengett körül húsz éven át.

Fabulon, VICO, médiabirodalom

Aki jobban érdeklődött a XX. század végi magyar közállapotok iránt, tudhatta: Fenyő János (1954 – 1998), bár korábban fotóművészként vált ismerté, az 1990-es években, a rendszerváltozást követően már nagyvállalkozóként lett sztár.

Fenyő Budapesten született 1954-ben, s mivel apja, Fenyő Imre, a Magyar Fotóművészek Szövetségének ügyvezető titkára volt, szinte egyenes út nyílt előtte a fotós karrier felé. És ő ezért mindent meg is tett, 1978-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének volt tagja. Az igazi berobbanást a „Fabulon-sztori” hozta meg neki, amikor Sütő Enikőt, pontosabban a szép hölgy hátát ismertté tette az egész országban a számtalan házfalon, hirdetőoszlopon feltűnő Fabulon kozmetikai termékeket reklámozó plakátjával. Történt mindez 1977-ben.

Bár ettől kezdve az ország egyik leginkább keresett fotósa lett, ő Nyugaton akart igazán nagy sikereket (és nagy pénzt...) bezsebelni. Ezért a 80-as években már külföldön dolgozott, francia, majd amerikai magazinokban tűntek fel képei, leginkább a női testekre fókuszált, és erre volt is kereslet. Fenyő meggazdagodva tért haza 1987-ben, és vált gyorsan a „VICO-s Fenyővé”, aki az akkor szédítő iramban fejlődő videokazetta-bizniszben gyűjtött hatalmas vagyont. Ezt a médiába fektette, számos, akkor nagy példányszámban megjelent újságot (Nők Lapja, tévéújság, női magazinok) vásárolt, a Népszava megvételével pedig kihasított egy szeletet a politikai napilapok tortájából is.

A vadkeleti módon művelt kazettabiznisz ugyan véget ért, mert Fenyő engedélyek és jogdíjfizetés nélkül terjesztette a „menő” amerikai filmeket, amitől egy perben eltiltották. Ám akkor már egy médiabirodalom élén állt, a 90-es évek közepén havonta többmilliós példányszámban jelentek meg újságjai.
Géppisztoly gyilkolt a Margit körúton

Vitathatatlanul tehetséges, nagy szervezőképességgel rendelkező, a céljai eléréséért sok munkára képes üzletemberként ült autójába Fenyő János 1998. február 11-én. A Rózsadombon lévő VICO székházból indult haza városszerte ismert luxus Mercedesével, de eredeti úti célját soha nem érte el. A Margit körút és a Margit utca kereszteződésében lévő lámpánál zöld jelzésre várt, amikor a mögötte megálló kocsiból kiszállt egy férfi, Fenyő kocsijához lépett, és az anyósülés felőli oldalról egy hangtompítós géppisztolyból több mint húsz lövést adott le áldozatára. Fenyőt annyi golyó találta el a fején, nyakán és mellkasán, hogy azonnal meghalt. Támadója menekülés közben egy autó alá dobta a géppisztolyt, a sapkáját és kabátját pedig egy kapualjban találták meg később.

Ekkor kezdődött az a nyomozás, amiről egy idő után azt hihették az emberek, soha nem hoz megnyugtató eredményt. S valóban: bár meggyanúsították több gyanús albán férfit is az elkövetéssel, ezernyi pletyka keringett arról, miért, és kik akarhatták Fenyő János halálát, a kérdésekre sok éven át nem érkezett válasz. Majd egyszer csak felbukkant a nemzetközi maffiaháborúban szlovák színeket képviselő Jozef Roháč, akit 2013 áprilisában megvádoltak a Fenyő-gyilkossággal. Erre az alapot a bűnügyi technika fejlődése adta, ugyanis Roháč DNS-ét tudták azonosítani a gyilkosságot követő menekülése során eldobált ruhákon és fegyveren. Bár a szlovák mindent tagadott, de leginkább hallgatott, a bíróság elégnek találva a bizonyítékokat, 2017-ben jogerősen életfogytiglani fegyházra ítélte Fenyő meggyilkolásáért.

Ki áll a háttérben?

De Roháč személyesen nem is ismerte Fenyőt! Soha, semmilyen konfliktusa nem volt, az egyébként haragosok gyűjtésében is sikeres vállalkozóval. Akkor miért akarta volna megölni? Csakis pénzért, más megbízásából. De ki bízhatta meg? Kinek volt annyira útjában a médiacézár, hogy a halálát, méghozzá a brutális meggyilkolását kívánhatta?

Úgy tűnt, 2018 márciusában erre is megkapjuk a választ, ugyanis a rendőrség emberölésre felbujtással gyanúsította meg Portik Tamást, mint Jozef Roháč közvetlen megbízóját. Portik is különös életutat járt be eddig a napig. Megismerte a fiatalkorúak börtönét, testüket áruló széplányok „támogatójaként” kereste kenyerét, majd vendéglői kidobófiú lett. Itt megismerkedhetett az alvilág számos figurájával, olyanokkal, akik bevezették az a 90-es években hatalmas vagyonok szerzésére oly alkalmas olajügyletekbe.

Aligha ennek legális szerződéskötéseiben alkotott nagyot, ugyanis Portik ellen 1997-ben elfogatóparancsot adtak ki. Majd egy időre eltűnt, hogy „tisztes” vállalkozóként bukkanjon elő, már korántsem kidobóként, a vendéglátás világában. Ez a karrier 2012-ig tartott, ekkor őrizetbe vették, számos maffiózó elleni merénylet részeseként gyanúsították meg, végül Prisztás József meggyilkolásának ügyében, mint gyilkosságra felbujtót, 2016 májusában jogerősen tizenöt év fegyházra ítélték. (Prisztás József sem tudományos munkásságáról híresült el. Foglalkozott ingatlanokkal, pénzkölcsönzéssel, és ki tudja még mivel, amíg az alvilági leszámolási hullám egyik ismert első áldozataként 1996. november 1-jén Óbudán le nem lőtték.)

És eljutottunk 2018. április 17-ig, amikor a rendőrség előállította és emberölésre való felbujtással gyanúsítva kihallgatta Gyárfás Tamást. Hogy róla mit is tudhatunk? A magyar-történelem szakos diplomával rendelkező Gyárfás volt sportriporter, televíziós producer, az egykor oly népszerű Nap TV nagyfőnöke, elnökként vezette 1993 és 2016 között a Magyar Úszószövetséget, a Nemzetközi Úszószövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöki tisztét is betöltötte. Sikeres ember embernek számított, amíg csak össze nem veszett a nemzet Hosszú Katinkájával, és ezzel sportvezetői karrierje befejeződött.

De eddig semmilyen, jog által elfogadott bizonyíték nem utalt arra, hogy az alvilággal kapcsolata lett volna.

És megilleti az ártatlanság vélelme…

Bátyi Zoltán

Szita Bence meggyilkolásának szomorú krónikája

magyar noir
2018.04.09.

A „Szita Bence-ügy” a 2010-es évek egyik legnagyobb országos felháborodását kiváltó bűncselekményként került be a magyar bűnügyi krónikákba.

„P. Erika meghalt a kalocsai börtönben. A nőt 2015-ben melldaganat miatt műtötték, de tavaly újra súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Öt évvel ezelőtt az egész országot sokkolta a brutális gyilkosság, a nő két társával meggyilkolta és elásta az akkor 11 éves kisfiút, Szita Bencét.”

Talán ez a Blikkben, 2017 elején megjelent írást volt az egyik utolsó a sok száz közül, amely a úgynevezett „Szita Bence-gyilkossággal” foglalkozott. A szerencsétlen áldozatot addigra tisztességgel eltemették. A hajléktalan férfiak – az 57 éves B. József és a 41 éves K. József, akiket 14. életévét még be nem töltött személy elleni előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel miatt ítéltek tényleg életfogytig tartó fegyházra – vélhetően már megszokták a börtönrendet, és talán bele is törődtek sorsukba. Közben elcsitult az a vita is, amely a kisfiú brutális megölése után a halálbüntetés visszaállítása mellett éledt újra.

Mert bizony volt ilyen vita is, hiszen a „Szita Bence-ügy” a 2010-es évek egyik legnagyobb országos felháborodását kiváltó bűncselekményként került be a magyar bűnügyi krónikákba.

De mi is történt tulajdonképpen 2012. október 22-én?

Erika és Bence és gyámja 2009-ben ismerkedtek meg, majd a nő fiával a férfi házába költözött. Kapcsolatuk azonban hamar megromlott, ugyanis Bence és Erika fia nem jöttek ki egymással. Ezért a nő el is költözött. Később, mivel úgy látta, hogy kapcsolatának legfőbb akadálya Bence, döbbenetes döntésre jutott – mindenképpen megszabadul a a kisfiútól.

2012 májusában Erika megismerkedett B. Józseffel (az ügyben: II. rendű vádlott), akivel hasonló jellegű problémáik miatt sokat beszélgettek. Az asszony megkérte B.-t, hogy

szerezzen neki mérget

azért, hogy megölje Bencét. A férfi szalicilsavat kevert egy energiaitalba, amit azonban a kisfiú rossz szaga miatt nem ivott meg. 2012 októberében B. József. közreműködésével Erika összebarátkozott K. Józseffel is – őt a tárgyalásokon I. rendű vádlottként szólították. És ekkor jött az újabb felkérés gyilkosságra. A nő megállapodott K.-val arról, hogy a férfi Bencét pénzért megöli.

2012. október 29-én Erika Kaposvárra hívta Bencét, majd együtt elmentek egy presszóba, ahol találkoztak a gyilkosságra felbérelt férfival. Ezután Bencét egy közeli erdőbe csalták olyan szöveggel, hogy ott bulizni lehet. Az erdőben az K. József Bencét leütötte, társa pedig elkezdte ásni a Bencének szánt sírt. Eközben K. a kisfiút megrúgta, arra rátaposott, ásóval és késsel is bántalmazta.

Erika mindezt végignézte, sőt egy zseblámpával világított is.

A még élő kisfiút a gödörbe rakták, 

és elkezdték hányni rá a földet. Eközben a helyszínre érkezett két vadász, akik azt hitték, hogy orvvadászokra leltek az erdőben. Beszéltek is B. Józseffel, majd távoztak.

A gyilkosok megijedtek attól, hogy lelepleződhetnek, ezért a közben már megfulladt Bence testét kiásták, autóval egy régi temetőhöz szállították, ahol elásták.
A Kaposvári Törvényszék a vádlottakat bűnösnek találta előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévéét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettében, ezért őket életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta. (Tényleges életfogytiglan, vagy ahogy a fegyházban emlegetik: TÉSZ)

Érdemes felidézni, hogy a gyilkos-trió hogyan adta elő a történteket a kaposvári tárgyaláson. Vélhetően nem árulok el titkit, ha már most leírom: természetesen mindegyikük társait nevezte meg főbűnösnek. K. József például

többször is elsírta magát,

a vallomása során nem egy esetben összezavarodott, ügyvédje szerint azért, mert a tárgyalás előtt gyógyszert vett be. Mondandójának lényege szerint ő 2012 októberében csak azért ment ki P. Erikával és B. Józseffel az erdőbe, hogy lefeküdjenek a nővel, szó sem volt arról, hogy meg fognak ölni valakit. K. sokként írta le, ahogy vádlott-társai a gyerekkel bántak, állítása szerint egészen addig nem is látta Bencét, míg oda nem húzták, ahol a sírt meg kellett ásnia.

K. József részletesen beszélt a gyilkosságról is. K. szerint B. József háromszor belevágta a még élő kisfiú arcába az ásót. Aztán B. kétszer belerúgott a gyerekbe, és azt mondta: nem fogsz könnyen megdögleni, kutya! Eközben P. Erika világított, s fogta a gyerek bokáját" – mondta a férfi.

B. József természetesen mindenre másként emlékezett, és tagadta, hogy köze lenne a gyilkossághoz. Állítása szerint két héttel a fiú meggyilkolásának napja előtt ismerte meg P. Erikát, akit az utcán szólított le, és el is vitte egy kamionparkolóba, ahol szeretkeztek. P. Erika hozta össze őket, a nő, amikor hármasban voltak, és szóba került Bence, ördögnek nevezte a gyereket, és meg akarta mérgezni. B. szerint a nő a gyerek megölésére csak K.-t kérte meg, és neki is adta az arany ékszerekért kapott pénzt, 192 ezer forintot.

Erika verziója szerint nem volt semmiféle felbujtás, a pénzt nem Bence megöléséért adta B.-nek, hanem hogy az újrakezdhesse az életét. P. azt állította, nem látta pontosan, mi történt az erdőben, mert az autóban ült, de amikor B. József beemelte a gyereket a kocsiba, akkor

már tudta, hogy Bence halott

– emelek ki néhány részt a kaposvári tárgyalásról készült Origó tudósításból.

Ezek a vallomások persze egyik bíróságot sem hatották meg.

Az ítélet ellen az I. rendű vádlott és védője felmentésért, a II. rendű vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, míg Erika és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Ítélőtábla 2014. január 10-én kihirdetett jogerős ítéletében a Kaposvári Törvényszék ítéletét helybenhagyta, ezzel az jogerőre emelkedett.

Bátyi Zoltán

Ügyvédeket gyilkolt a féltékeny pécsi igazgató

magyar noir
2018.03.27.

Az ilyen eseteknél megszokott, egyébként is zajos visszhangnál is nagyobb felháborodás kísérte az ügyet, még 2011 augusztusában!

Nagyon fáj, hogy én lőttem le a szerelmemet, de hogy a férfit, aki vele volt, megöltem, az nem érdekel. Ő olyat mondott nekem, ami után nem voltam ura a tetteimnek.” (A romonyai kettős gyilkosság életfogytiglani fegyházra ítélt vádlottjának, B. Sándornak szavai az I. fokú ítélet kihirdetése után)

Szerelmi dráma? Igen. Nem is az első, és nem is az utolsó a XXI. század Magyarországán? Ebben is egyetérthetünk. Mégis azt kell mondanom: az ilyen eseteknél megszokott, egyébként is zajos visszhangnál is nagyobb felháborodás kísérte az ügyet, még 2011 augusztusában. Talán azért, mert a gyilkos, a képzett sportlövő, s korábban egy pécsi cég logisztikai igazgatójaként is dolgozó B. Sándor korántsem olyan beosztású ember volt, amilyeneket megszoktunk egy véres dráma történetének hallatán? Vagy azért, mert az áldozatok, Sz. Ivettet és barátja V. Ferenc ügyvédként dolgozott, vagyis szintén nem a tipikus áldozati körből kerültek ki? Ki tudja?

Találgatások helyett maradjunk a szikár tényeknél.

Sándor és Ivett 2010 májusában ismerkedett meg, majd a férfi a nő romonyai házába költözött. 2011 tavaszáig tartott a szerelem. Akkor ugyanis Ivett

beleszeretett volt évfolyamtársába,

Ferencbe. Ezért ezen a nyáron egy közös, rosszul sikerült nyaralást követően a nő elhatározta, hogy megszakítja kapcsolatát Sándorral, és visszaköltözött pécsi szolgálati lakásába. 2011. augusztus 31-én Sándor egy pécsi bevásárlóközpontban meglátta a szerelmeseket, és megkérdezte Ivettet, ki a társaságában lévő férfi. Ivett megígérte, hogy majd mindent megbeszélnek és távoztak. Ám Sándort ezt a válasz nem elégítette ki, és követte a párt. Ők előbb a nő szüleihez, majd a nő  romonyai házához mentek. (Romonya egy, a pécsi járásban található közel 500 lelkes falu.) Sándor nem tudta tovább megőrizni hidegvérét, becsengetett a házba, de Ivett ismét azzal utasította el a beszélgetést, hogy másnap mindent megtárgyalnak.

Sándor ekkor úgy döntött, hogy elmegy ugyan, ám visszajön. De akkor már fegyverrel a kezében érkezik, lelövi a volt barátnőjét és annak barátját. Hazament, fegyvert, 150 darab lőszert vett magához, és visszatért Romonyára. Itt a bezárt bejárati ajtó melletti kis üvegablakot betörve jutott a házba. Az üvegcsörömpölés hangját meghallották a bentiek, Ivett kijött az ajtóhoz és amint meglátta a fegyveres Sándort kiáltozva figyelmeztette barátját, majd mind a ketten a konyhába futottak, ahol az onnan nyíló kis tárolóhelyiségbe menekültek.

A vádlott azonban

átlőtt az ajtón,

amellyel mindkét menekülőt megsebesítette. Ekkor látszott: az ajtó nem nyújt védelmet, ezért Ivett és Ferenc kijött, talán abban a reményben, hogy szóval meg tudják fékezni támadójukat. Azonban Sándor ekkor már nem mérlegelt, Ferencre több lövést is leadott, majd a földre rogyott férfit közelről fejbe lőtte. Ezután az udvarra menekülő Ivett után sietett, majd őt is meglőtte – a golyók Ivett mellkasát és nyakát találták el.

Sándor ezzel befejezte ámokfutását, visszament a házba. A lövés hangjára a helyi körzeti megbízott és egy romonyai polgárőr a házhoz sietett, s mikor ezt meglátta Sándor, felhívta a rendőrséget. Az egyenruhásokat azzal fogadta, hogy öngyilkos lesz, de miután erről sikerült lebeszélni, megadta magát.

A nyomozás során és a Pécsi Törvényszéken a férfi azzal védekezett, a férfivel azért végzett, mert nagyon sértő szavakat használt, amikor a házban egymással szemben álltak. A volt élettársára pedig felindulásból támadt, de nem akarta megölni az asszonyt, elcsúszott, és akkor sült el a fegyvere.

Ezt a védekezést a bíróság képtelenségnek tartotta, és a törvényszék Sándort bűnösnek találta előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés bűntettében, ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre  ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételes szabadságra. Így az ekkor 45 éves Sándor 75 éves korában szabadulhatott volna. Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítését kérve jelentett be fellebbezést.

A másodfokú tárgyalás előtt a szekszárdi börtönben őrzött férfi borotvájával, bevallása szerint öngyilkossági szándékkal

megvágta a saját nyakát.

A börtönorvos bekötözte, majd nyugtatót adott a férfinak, aki erre hivatkozva kérte a tárgyalás elhalasztását, mondván: gyógyszerek hatása alatt állva nem tud megfelelően érvelni a tárgyaláson.

De Sándoron ez sem segített. Az ügyben döntő tanács elnöke – a sajtó  beszámolói szerint – konzultált a börtönorvossal, aki arról tájékoztatta a bírót, hogy az előző napon kapott két nyugtató nem gátolhatja a vádlott gondolkodását. Így a tárgyalást megtartották, és a bíróság jogerős ítéletet hozott. A táblabíróság helybenhagyta az életfogytig tartó fegyházbüntetést, ám kizárta Sándort a feltételes szabadulás lehetőségéből. Vagyis Sándor tényleg életfogytig tartó szabadságvesztésre vonult fegyházba. A döntést azzal is indokolták, hogy B. Sándor a tettét nem bánta meg, sőt, korábban kijelentette, hogy ha újra ilyen helyzetbe kerülne, megint így cselekedne.

A hatályos törvények értelmében B. Sándor ügyét 40 év után felülvizsgálják, és az akkori köztársasági elnök (aki talán most még az általános iskola padját koptatja...), ha méltónak találja rá, kegyelemben részesítheti. A naptár akkor 2051-et mutat majd, Sándor pedig 85 éves lesz. Ha lesz...

Bátyi Zoltán

Halott feleségének telefonált a gyilkosa (videó)

magyar noir
2018.03.06.

A férfi megtudta, hogy felesége el akarja hagyni. Ezen felháborodva elhatározta, hogy megöli.

„Öngyilkosságnak álcázott gyilkosságot követett el egy férfi Helvécián, felakasztotta a feleségét, de nem járt túl a rendőrök eszén. A bűncselekmény még múlt kedden (november 6-án) történt, tegnap (november 14-én) este pedig már őrizetbe is vették Helvécián T. Gy.-t.

A negyven év körüli férfi első feleségétől már több évvel ezelőtt elvált: az asszony a válópert követően beköltözött Kecskemétre közös gyermekeikkel. T. Gy. viszont Helvécián maradt, ahol szép házat épített, amelybe néhány éve asszonyt hozott Kunszentmiklósról. Az ő megmentésére robogott szirénázó mentőautó a múlt kedden Helvéciára. A nő ugyanis – a bejelentés szerint – felakasztotta magát. A településen ugyanakkor már a múlt hét második felében arról beszéltek az emberek, hogy „nem önszántából tette” a fiatal nő a nyakába a kötelet. (Kecskeméti Hírhatár 2012. november 15.)

Nos, ez emberek ezúttal igazat beszéltek. De vélhetően akadtak páran, akik jócskán kiszínezték a történteket. Ezért érdemes megnézni, végül milyen bizonyítható tények derültek ki az asszonygyilkolás nyomozása közben.

Az egyébként büntetlen előéletű, gazdálkodó vádlott és néhai T. K. 2010-ben kötött házasságot, amiből egy gyermek született. Gy. és K. házasságában állandó gondot jelentett, hogy a férj igyekezett korlátozni a felesége és annak családja közötti kapcsolatot. Megpróbálta az asszonyt családjától elszigetelni, holott K. és hozzátartozói igényelték a család együttléteket.

A házasság más problémák miatt is 2012 októberére annyira megromlott, hogy K. úgy döntött,

elhagyja a férjét,

és magával viszi közös gyermeküket. Ezt megbeszélte családjával, elsősorban édesanyjával és sógorával, akikkel úgy állapodott meg, hogy a szüleihez fog költözni.

2012. november 6-át mutatott a naptár a tragédiával végződő napon. A férj, az asszony és gyermekük is helvéciai házukban töltötték idejüket, amikor késő délutáni órákban a férfi megtudta, hogy felesége el akarja hagyni. Ezen felháborodva a férj elhatározta, hogy megöli a feleségét. Ezért lement a pincébe, ahol magához vett egy disznóvágáshoz használatos 3,4 méter hosszú, egyik végén hurkos, erős kötelet. A lakásba visszatérve a hurkot hátulról a felesége nyakába vetette, majd a kötél másik végét átfűzte a konyhaajtó felett kb. 2,3 méter magasan futó fűtéscsövön, és megpróbálta az asszonyt a kötéllel felhúzni. A nyakán megszoruló kötéltől

a nő fuldokolni kezdett,

megpróbálta kézzel meglazítani a kötelet, azonban a férje addig húzta felfelé, amíg felesége ellenállása megszűnt.

A férfi feleségének halála után, miként a jegyzőkönyvekben fogalmaztak „öngyilkosság látszatának keltése érdekében több változtatást is tett a helyszínen”. A csövön függő holttest mellé elhelyezett egy konyhai széket, mintha felesége az öngyilkosság elkövetése során arról ugrott volna le. A holttestet tartó kötelet, a nő testét a konyhai kövezetre hanyatt fektette. A manipuláció közben a kötelet, a fűtéscsövet, illetve a széket összevérezte, ugyanis az akasztás közben a kötél kidörzsölte két ujját, és ezek a horzsolások vérezni kezdtek.

Ezután a férfi a kisfiát felöltöztette, kivitte a teraszra, a bejárati ajtó láncát belülről beakasztotta, és az ablakon mászott ki, közben itt is vérnyomokat hagyott. Majd átmentek az akkorra megözvegyült férj szomszédban lakó édesanyjához, akinek a gyilkos azt állította: azért jöttek el otthonról, hogy a felesége nyugodtan tudjon telefonálni.

Később a férfi hazament, de nem tudott az ajtón át bejutni a lakásba. Ezért eljátszotta azt, hogy felhívja a feleségét, majd visszament az anyjához, akivel közölte,

baj lehet otthon,

mert a felesége nem nyit ajtót, és nem veszi fel a telefont sem. Ezek után visszament a házához, feltörte az általa bezárt lakásajtót, értesítette a mentőket, és belülről bezárta a kimászáskor nyitva hagyott ablakot.

A vádlott a mentősöknek, a rendőröknek és a családtagoknak is azt állította, hogy a felesége öngyilkos lett, de az eljárás során, nem sokkal később elismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot.

Mindezért emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék T. Gy.-t, és 13 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, míg a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

A Szegedi Ítélőtábla megváltoztatva az I. fokú ítéletet a szabadságvesztés tartamát 15 évre súlyosította. Az ítélet indoklásakor elhangzott: a Szegedi Ítélőtábla további súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott a bűncselekményt közeli hozzátartozója sérelmére, teljesen öncélúan, önző szerelemféltésből követte el, és máris mutatkoznak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a cselekmény megviselte a gyermeket.

A tanácselnök bíró kifejtette: a vádlottat az emberölés alapesetében marasztalták el, de magatartása nagyon közel állt ahhoz, hogy megállapíthassák az előre kitervelten és a különös kegyetlenséggel történt elkövetett emberölést is, amely esetben már az életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható lenne. Mindezeket figyelembe véve a táblabíróság a törvény szerinti legsúlyosabb büntetést, a 15 év szabadságvesztést látta indokoltnak.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye – hangzott az elmaradhatatlan mondat a II. fokú tárgyalás végén.

xxx

A Kecskeméti Hírhatár a bűncselekmény idején megkérdezett egy nyugalmazott rendőrségi szakértőt, aki szerint nem megoldhatatlan feladat egy öngyilkosságnak álcázott gyilkosság leleplezése a rutinos rendőrök számára. Egyebek között például „külső segítségre” utalhatnak olyan külsérelmi nyomok, a testen lévő zúzódások, bevérzések, sérülések, amelyek nem mondhatók tipikusnak egy öngyilkosságnál. Amennyiben pedig esetleg nem veszi ezeket észre a helyszínen a nyomozó, akkor a későbbi boncolásnál feltétlen kiderülhet. Vélhetően az egyik, vagy a másik eset történhetett az „önakasztott” helvéciai asszony esetében is.

Bátyi Zoltán

Egy anyagyilkos 12 napja

magyar noir
2018.02.21.

Egy korábban büntetlen előéletű férfit süllyesztett olyan mélyre az alkohol, hogy a saját anyját küldje a halálba.

„A döbbenettől néma Geszt. Bestiális bűncselekmény borzolja a kedélyeket. A Budapestről augusztus végén Gesztre költözött 50 éves N. Z., végzett minden bizonnyal saját, 68 éves édesanyjával. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság halált okozó testi sértés bűntettének megalapozott gyanúja miatt vette őrizetbe N. Z.-t.”

Ezek a megdöbbentő, de némi bizonytalanságot is tükröző mondatok 2006 októberének végén jelentek meg a beol.hu-n, Békés megye internetes újságjában. De nem kellett sokat váni arra, hogy bizonyossá váljon minden részlet. Ugyanis éppen 10 évvel ezelőtt már a jogerős ítélet is megszületett, ami már rögzítette az anyagyilkosság minden bizonyítható mozzanatát.

Ezek szerint egy korábban büntetlen előéletű férfit süllyesztett olyan mélyre az alkohol, hogy a saját anyját küldje a halálba. A bűnös, N. Z. bár sikeres szakmunkásvizsgát bizonyító iratot őrizhetett a fiókjában, a gyilkosság előtt nem dolgozott, édesanyja tartotta el. Anya és fia 2006 augusztusában költözött Budapestről Gesztre, ahol egy házban éltek. Mivel az akkor már közel ötven éves fiú

minden nap leitta magát,

rendszeresen veszekedtek.

2006. október 12-én Z. már a reggeli óráktól pálinkázott, és még akkor is inni szeretett volna, amikor délután 5 óra körül szóváltásba keveredett az anyjával. Vita közben az asszony a ház belső szobájában földre esett, ahonnan nem tudott egyedül felkelni. Ekkor az asszony talált egy üvegpoharat, amit a fia felé dobott. A pohár összetört. Több sem kellett a fiának, a szobában talált fémvázas székkel többször is megütötte a földön hanyatt fekvő 68 éves nőt, belerúgott az anyjába, a mellkasára térdelt, térdét és a szék lábait az asszony mellkasának és nyakának szorította.

Ezután a fiú a még eszméleténél lévő anyját segítségnyújtás nélkül magára hagyta, kiment a teraszra, s addig ivott, amíg a pálinka el nem fogyott. (A vádirat szerint a vádlott vérében 4,19-4,86 ezrelék alkoholt találtak, ami heveny alkoholmérgezésnek felel meg.) Ez idő alatt az asszony meghalt, nem volt nehéz kideríteni, hogy

halálát fulladás okozta,

pedig ami ez után következett, nem csak horrorisztikus, de ép ésszel meg sem magyarázható. Az anyagyilkos fiú a tett elkövetésétől, vagyis október 12-étől október 24-ig az elhunyttal egy lakásban élte mindennapjait, a bomlásnak indult testhez nem nyúlt, de minden nap legalább egy liter pálinkát megivott.

Október 24-én éjszaka aztán a fiú bejelentést tett telefonon a Sarkadi Rendőrkapitányágra, azt állítva, hogy október 12-én Budapesten volt, és onnan csak a bejelentést megelőzően tért haza a lakásba, ahol az anyját holtan találta. Ehhez a meséjéhez sokáig ragaszkodott is, de később beismerő vallomásában már vállalta a tettét, és végül emberölés bűntettért jogerősen 10 év börtönre ítélte N. Z.-t a Szegedi Ítélőtábla, ahol egyébként nem ez volt az első, de nem is utolsó olyan bűnügy, ahol anyagyilkost küldtek a börtönbe.

Bár pontosan tudjuk, hogy a szülők elleni gyilkosságok egy idősek az emberiség történetével, és éppen úgy elkövette már lezüllött alkoholista, mint királyi házban felnőtt herceg, a hétköznapok embere és a jog is a legszörnyűbb bűnök közé sorolja ma is – a legsúlyosabban minősített és büntetett bűncselekmények egyike.

A most leírt gyilkossággal szinte egy időben kutatás készült a magyarországi családon belüli erőszakról. Bíró Juditnak, az ELTE Társadalomtudományi Kara docensének „Jóakarók – Az anyagyilkosság mintázatai az európai kultúrában” címmel tanulmánya is jelent meg e témakörben a Kritika című folyóiratban. Ebből kiderült: a legújabb kori Magyarországon a családon belüli gyilkosságok száma változó képet mutat. Volt olyan év (2003), amikor 102 emberrel végzett valamely hozzátartozója. 2006-ban „csak” 57 ilyen esetet jegyeztek fel. 2007-ben 78, 2008-ban

67 szülőgyilkosság történt.

„A nemi arányokat tekintve elmondható, hogy évről évre inkább a nők válnak áldozattá. Például 2005-ben háromszor annyi női hozzátartozót (45) öltek meg, mint férfit (15), míg 2008-ban 31 férfi és 36 nő vesztette életét ilyesféle brutális bűncselekmények következtében. Az elkövetők körében viszont a férfiak vannak túlsúlyban. 2007-ben az elkövetők között 45 férfit és 32 nőt találhatunk, míg 2008-ban 51 férfi és 21 nő végzett valamely közeli hozzátartozójával”

– nyilatkozta a kutató 2010-ben.

Mondhatnák: no de azóta eltelt majdnem egy évtized. Ez igaz. De sajnos az is, hogy hazánkban a családi drámák száma nem sokkal lett kevesebb…

Bátyi Zoltán

Narkófutárok kábítós meséi

magyar noir
2018.02.12.

Számtalan hírt tettünk már közé a Blogstar.hu-n arról, hogyan próbálnak kábítószert csempészni, leginkább a Csongrád megyei Röszkénél, Magyarországra. A narkófutárok egyre gyakrabban célozzák meg a Balkánról Nyugat-Európát kábítószerrel „kitömve”.

Mondhatom: bátor emberek. Hiszen tudják: magyar területre érve olyan országon kell áthaladniuk, ahol rendkívül szigorúan, akár életfogytig is tartó fegyházzal is büntethetik a kábítószer-kereskedelmet.

A narkófutárok üzelmeiről, pereikről, elítéltetésükről már ezernyi cikk jelent meg a magyar sajtóban. Éppen ezért efféle történetekkel nem is terhelném az olvasót. Inkább bevezetem egy különleges „álomvilágba”, a narkócsempészek meséinek kellős közepébe. Bemutatván: milyen szövegekkel „kábítják” a nyomozókat, ügyészeket és bírákat, amikor bilinccsel a kézen rádöbbennek: lebukásuk után sok-sok év

börtönrácsos pihenés vár rájuk.

Végigültem olyan tárgyalást, nem is egyet, amikor a kábszer csempészéssel megvádolt arra hivatkozott: fogalma sem volt arról, hogy az autó különböző rekeszeiben (a táskája alján, a kabátjába bevarrva, stb…) kábítószer lapul. Mondjuk úgy: ez a védekezés alapesete, ami nem túl sok sikerrel kecsegtet.

Más arról mesélt: tudta, hogy tiltott dolgot visz, de azt hitte, élsportolóknak szánt doppingszer a szállítmány. (Ennek büntetési tétele jóval kisebb, mint amit narkóért kiszabnak – a szerző.) Aztán jönnek a „nagy étvágyú” kábszeresek, akik azt szeretnék beadni, hogy a náluk talált kábszert csak és kizárólag saját fogyasztásra vitték magukkal, kereskedés szóba sem jöhet. És ehhez a sztorihoz akkor is ragaszkodnak, ha az autójukban annyit narkót találtak, amennyivel Afrika összes nagytestű elefántját hat éven át lehetne bódulatban tartani.

A szállított kábszer értékéhez mérten egyébként megdöbbentően kis összegért (1-2 ezer, maximum 5 ezer euró, már ha hinni lehet szavuknak...) futárszolgálatot vállalók között olyan is akad, aki azt vallja,

kényszer hatása alatt cselekedett.

Megfenyegették, ha nem szállít, nem csak vele végeznek, de kiirtják az egész családját.

A narkófutárok magyarázkodásainak valamennyi változatát aligha lehetne felsorolni. Éppen ezért egy olyan konkrét történet következik, amit a bíróság végül 7 év fegyházzal jutalmazott.

Abban az ügyben a szerb vádlott úgy kezdte mondókáját, hogy eredetileg dolgozni ment Németországba. Ott azonban rájött, hogy a pókerezés, mint kártyajáték gyorsabb pénzkereseti lehetőséget biztosít számára. Ebből egy darabig sikeres volt, a pénzt hazaküldte családjának, illetve abból vette a kábítószer csempészéséhez használt autót is. Aztán megismerkedett egy Kid becenevű, koszovói születésű, de már német állampolgár személlyel, aki felajánlotta, hogy részt vehet egy müncheni kártyapartin.

Egy bérházban össze is jött a társaság – egy koszovói albán, egy holland és két német férfi várt rá. A pókerezés elkezdésekor 900 euró volt nála, ezt azonban elbukta. De a többiek azt mondták, ne törődjön vele, lazítson egy kicsit, és kölcsönöztek neki 10 ezer eurót, amiből 5 óra múlva nem maradt semmi. Közölte a kölcsönzőkkel, hogy ezt a pénzt nem tudja visszafizetni, és el akart menni. Ekkor elkezdték szidni, nem engedték távozni, visszaültették az asztalhoz, hiába magyarázta, ennyi pénzt képtelen visszafizetni.

Majd mi elintézzük az ügyet – mondták a többiek, lementek a kocsijához, beültették a hátsó ülésre, ráparancsoltak, hogy hajtsa le a fejét, hogy ne lássa merre járnak. Úgy fél órával később, hajnali 3 óra körül megérkeztek egy tanyához, ott bevitték egy házba, és az egyik vele kártyázó német azzal fenyegette, hogyha nem rója le a tartozását megöli, felgyújtja, a feleségét és a kutyáját megerőszakolják. Ezért gondolkozzon el azon, hogyan adja meg az adósságát – parancsoltak rá, majd bezárták az egyik szobába.

Négy napon át bezárva tartották,

csak kétszer kapott enni. Eközben az autóját megszerelték, amit akkor vett észre, amikor végül kivezették a garázsba. Itt látta, hogy az autó anyós ülés mögötti részén a padlózatnál csináltak egy rekeszt.

A német megmutatta neki hogyan működik, miként nyílik és csukódik. Majd közölte, hogy a tartozásáért cserébe Hollandiából el kell hoznia valamit, és azt Belgrádba kell vinnie, majd amikor odaért, a kocsiját az Arénánál kell hagynia. Azt is mondta a német, hogy meg ne próbáljon szólni a rendőrségnek, mert figyelik, és akkor nagy baja lesz. Ezután utazott Hollandiába, ahova végig követték.

Egy kisvárosba mentek, ahol egy parkolóban adták át neki a csomagokat. Nem kérdezett semmit, az összesen hét csomag kábítószert ő rejtette el az anyósülés mögött, de arról tudomása sem volt, hogy a vezető ülése mögött is van egy rejtekhely.

Hogy az elmondottaknak mennyi az igazságalapja? Alighanem soha nem derül ki. Mint ahogy azt sem tudni, most, 2018 hideg telén hányan ülnek úgy autóba, hogy abban reménykednek, az ő narkó szállítmányuk átjut az Európa Unió szigorúan őrzött határán. Csak az biztos: a valós vagy kitalált történetek mögött rengeteg emberi tragédia, a balkáni mélyszegénységből kitörés vágya, a könnyű pénzkereset reménye húzódik. És olyan fiatalok arca, akiket Európa sikátoraiban, vagy éppen egy luxusszállodában emelnek hullaszállítóba. A rendőrnek meg csak annyit mond az orvos széttárt kezekkel: túladagolás…

Bátyi Zoltán

24 éve gyilkolták le a szegedi Z. Nagy családot

magyar noir
2018.01.23.

1994. január 23-án este betörtek Szeged egyik legismertebb cukrászmesterének Bárka utcai otthonába, és ott megölték a 42 éves Z. Nagy Bálintot, vele egykorú feleségét, Z. Nagyné Dunai Gizellát, valamint 17 éves Dániel és 10 éves Balázs fiukat. Az ügyben a mai napig nem ítéltek el senkit.

Magda Marinko rabláncon.

– Január 24-én este tíz óra lehetett, amikor értesítettek a kollégáim, úgy néz ki, végeztek Z. Nagy Bálint cukrásszal, és az egész családjával. Ahogy a csapat összeállt, kollégáimmal kocsiba vágtuk magunkat, és robogtunk a házhoz, amit már hatalmas csődület vett körül, rendőrautók sorakoztak a kis utcában, és ahogy már lenni szokott, ezernyi találgatástól, kérdéstől izzott a levegő – idézte fel pár éve a történteket Kószó Zoltán nyugalmazott alezredes.

Álmukban lőtték fejbe őket

Kószó Zoltán elmondta: az emeleti hálószobákban az ágyukban találtak rá a család mind a négy tagjára holtan. Dulakodásnak semmi nyoma nem volt, úgy tűnt, senki nem kutatott értékek után.

Egyértelmű volt, hogy fegyverrel végeztek a családdal.

– Minden jel arra utalt, hogy a fejüket ért lövések azonnal halálhoz vezettek – mondta az alezredes.

Az országos megdöbbenést keltett ügybe már másnap bekapcsolódott az ORFK, de végül senki sem talált olyan ujj-, illetve tenyérnyomokat, amely segített volna megtalálni a gyilkost – mondta el Kószó Zoltán, aki a szemlebizottság vezetőjeként dolgozott az első napokban.

Számos kérdésre máig nincs válasz. Miért ölt és hogyan jutott a házba a gyilkos? Z. Nagy Bálintéknak mozgásérzékelős riasztójuk volt, de ez a gyilkosság estéjén nem volt bekapcsolva. Miért? Mit vittek el a házból? Elvittek egyáltalán valamit?

Ami tény: a gazdag család házában egyetlen arany ékszert, említésre érdemes mennyiségű készpénzt sem talált a rendőrség.

A gyanú Magda Marinkóra terelődött.

Pár napon belül el is fogták, de ő azt állította, nincs köze Z. Nagyék halálához. Elismerte, hogy ölt, de nem Szegeden. Azt vallotta, hogy ő és csapata végzett a kecskeméti Horváth családdal, ők gyilkolták meg Orosházán Márton Editet és a Vajdaságban három helyszínen is “dolgozott” a hírhedt Skorpió géppisztoly. Összesen tíznél is több embert küldött halálba a francia idegenlégióban és a délszláv háborúban “edződött” Magda Marinko és halálosztó csapata.

Részlet az elfogása után hetekkel tett vallomásából: „A szegedi Z. Nagy család megölésével kapcsolatosan kijelentem, hogy a Z. Nagy családot nem én öltem meg, bár tudom, hogy ki tette. Dragan M. szabadkai rendőrnyomozónak elmondtam mindezt, hozzátettem, hogy két szerb és egy horvát állampolgárságú férfi volt a tettes. Tudom a végrehajtók nevét, melyet én most azért nem mondok el, mert féltem a családtagjaimat. Tudom, hogy maximális büntetésre számíthatok, attól függetlenül, hogy a Z. Nagyék sérelmére elkövetett emberölést magamra vállalom-e vagy sem. De higgyék el nekem, amit én megcsinálok, azt én el is ismerem.”

Jugoszláviában halálra ítélték

Marinkót két perben is elítélték. A vajdasági gyilkosságai miatt Jugoszláviában halálbüntetést kapott, amit később, a halálbüntetés szerbiai eltörlése után átváltoztattak 30 év fegyházra. A kecskeméti és orosházi rablógyilkosságok következménye egy Budapesten meghozott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés lett.

De a Z. Nagy család megöléséért hiába vádolták meg, jogerős ítélet nem született, ugyanis minden kétséget kizáróan nem lehetett rábizonyítani ezt a gyilkosságot. Így az ügyész már az I. fokú tárgyaláson visszavonta a vádat.

Marinkót, mint írtam, életfogytiglanra ítélték. De példás magaviselet esetén 25 év után, vagyis már jövőre feltételesen szabadulhat. Igaz akkor kiutasítják Magyarországról, és meg kell kezdenie Szerbiában a 30 éves büntetése letöltését. De vajon kiadják-e a szerbeknek? Egyáltalán akar-e Marinko Szerbiában raboskodni? Netán a szabadulás előtt egy újabb vallomást tesz, csak hogy magyar börtönben maradhasson, mert itt mégiscsak nagyobb biztonságban van?

Bátyi Zoltán

Halálra vallattak egy férfit az izsáki rendőrök

magyar noir
2018.01.15.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb vihart kavaró rendőrségi ügyében éppen rendőrökre szabtak ki hosszú fegyházbüntetéseket, mert Izsákon addig vallattak egy férfit, amíg az bele nem halt a verésbe.

Egy motoros fűrész, egy termosztát és 60 méter kábel, összesen 91 ezer forint értékben. Ez volt az érték, amit egy alföldi tanyáról elloptak még a 2010-es évek elején. A tettes személyét nem sikerült felderíteni, de 2013. április 8-án úgy tűnt, mégiscsak kézre kerül a tolvaj. A károsult bejelentése alapján jutottak el a rendőrök az alföldi pusztában bandukoló B. Józsefhez, aki ugyan tagadta, hogy bármi köze lenne fűrészhez, kábelhez, termosztáthoz, ám a rendőrök mégiscsak megbilincselték az igencsak ittas férfit, és bevitték az izsáki rendőrőrsre.

Ott aztán

elszabadultak az indulatok.

Előbb csak az I. rendű vádlott ütötte meg a férfit, majd egy társa is bekapcsolódott a verésbe és ököllel verték áldozatukat az arcán, a mellkasán, majd amikor a földre került, megtaposták.

A jajgató szerencsétlen kérte, ne bántsák, nem tud semmiről, de erre már előkerültek a gumibotok is. Ekkor egy harmadik rendőr szólt, jó lenne ezt azonnal abbahagyni, de már elkésett a figyelmeztetés. A férfi bordáinak többségét ugyanis már összetörték, rosszul lett, és elveszítette az eszméletét. Ekkor az I. rendű vádlott egy bevizezett törülközővel a sértett mellkasát kezdte borogatni, a II. rendű vádlott pedig vizes konyharuhával borogatást tett a férfi fejére, majd oldalfekvésbe helyezték, és csak ezután hívtak mentőt az Izsáki Rendőrőrs épületébe.

A férfi nem nyerte vissza az eszméletét, ezért a vádlottak megkezdték az újraélesztését. Ez nem járt sikerrel, a kiérkezett mentőorvos csak a férfi halálát tudta megállapítani, aki a „vallatásakor” kétoldali sorozat-bordatörést, szegycsonttörést, tüdőzúzódást szenvedett el, már ezektől közvetlenül életveszélyes állapotba került.

„Ezen túl terjedelmes vérzéses zúzódást és olyan kiterjedt zsírszövet roncsolódást is okozott a bántalmazása, amely zsírembóliát okozott, melyhez hozzájárult a mellkasi csontos váz szerkezetének megbomlása. Ezek együttesen a sértett fulladásos halálához vezettek”

– állapította meg az orvosszakértő.

Végül négy rendőrt ültettek a vádlottak padjára. A Kecskeméti Törvényszéken az I. rendű vádlott

életfogytiglant kapott emberölésért,

és a II. rendű vádlottra is 20 év fegyházat szabtak ki, míg két társuk enyhébb büntetéssel megúszta. Fellebbezések után a Szegedi Ítélőtábla az I. és a II. rendű vádlottak társtettesként elkövetett emberölésként minősített cselekményét (az ügyészség eredeti indítványának megfelelően) társtettesként elkövetett halált okozó testi sértésnek minősítette.

Az I. rendű vádlott B. Viktor szabadságvesztésének időtartamát 12 év fegyházra, a II. rendű vádlott B. Zoltán büntetését 10 év fegyházra enyhítette. A III. és a IV. rendű vádlottak végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetést kaptak.

Az ítélet indoklásában elhangzott: a Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a vádlottak nem emberölést, hanem halált okozó testi sértést követték el, mert szándékuk semmilyen formában nem terjedt ki a sértett megölésére. Ugyanakkor az I. és a II. rendű vádlott a testi sértés legdurvább formájáért felel, ezért az ítélőtábla indokoltnak tartotta, hogy az I. rendű vádlott az elkövetett bűneiért kiszabható legsúlyosabb büntetést kapja. A II. rendű vádlott esetében, azért, mert eggyel kevesebb bűncselekményben vett részt, és az elkövetések során a meghatározó személy minden esetben az I. rendű vádlott volt, 2 évvel enyhébb büntetés indokolt. A III. és a IV. rendű vádlottak I. fokon kiszabott büntetése arányos az általuk elkövetett cselekménnyel, ezért az ítélőtábla azokat a büntetéseket helybenhagyta – hangzott el az ítélet kihirdetésekor.

Ha már szóba került a másik két vádlott is, szólni kell arról is, hogy Izsákon, finoman fogalmazva, korábban is

„sérült” a törvényesség.

Az I. és a II. vádlott mellett a szintén rendőr III. és IV. rendű vádlottat négy másik, 2013 első hónapjaiban az Izsáki Rendőrőrsre előállított ember sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt találták bűnösnek. Az I. és a II., illetve egyszer az I. és a III. rendű vádlott azért vertek meg előállítottakat, hogy azok vallomást tegyenek. A vádlottak egyes sértetteket jogellenesen a személyi szabadságuktól is megfosztottak, illetve az I. rendű vádlott az előállítások időtartamáról, valamint az egyik sértett kórházba szállításáról hamis közokiratokat állított ki. A sértettek a bántalmazások során nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. A IV. rendű vádlott bűnéül azt rótták fel, hogy az egyik kisebb súlyú bántalmazásnál jelen volt, de nem lépett fel az I. és a II. vádlott erőszakos magatartása ellen.

Végül még annyit: a halálra vert, lopással gyanúsított férfi családtagjainak több milliós kártérítést fizetett ki a rendőrség.

Bátyi Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?