Magda Marinko, a halál Skorpiós zsoldosa

magyar noir

Magda Marinko, a délvidéki halálosztó néven is elhíresült bandita ma is magyar börtön rabja, a legszigorúbban őrzött fegyenc országunkban. A francia idegenlégiót is megjárt férfi 1993-ban és 1994-ben több embert is hidegvérrel meggyilkolt magyar földön és a szerbiai Vajdaságban. A szörnyű bűncselekmény-sorozat 23 év után is több megválaszolatlan kérdést vet fel. 

Írógép mentette meg a nyomozó életét? 

„Magda Marinkót 1994. január 28-án azzal az indokkal csaltuk be a Csongrád Megyei Főkapitányságra, hogy mint Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárnak tisztáznia kell a letelepedési engedélyével kapcsolatban néhány kérdést. Akkor már Marinko potenciális elkövetőként jött számításba két gyilkossági ügyben is. Az egyiket 1993 decemberében követték el Kecskeméten. A másik az akkor már az egész országot lázban tartó Z. Nagy cukrászcsalád megölése volt. Magda Marinko, megítélésem szerint, semmit sem sejtve jelent meg az idézésre, minden kérdésünkre könnyedén, izgalomtól mentesen válaszolt.

    

Magdán nem látszott az aggodalom legkisebb jele sem, amikor megkezdődött gyanúsítotti kihallgatása. Így aztán én is nyugodtan fordítottam neki hátat, hogy a korábban az asztalról levett írógépet a jegyzőkönyvezéshez visszarakjam a megszokott helyére. Szerencsére emelés közben a hónom alatt hátrapillantottam, és megláttam, hogy Magda feláll. Ösztönösen támadástól tartottam, ezért a felemelt írógéppel megfordultam, és a súlyos vasszerkezetet Magda hasához vágtam.

Ezt követően ragadott meg Magda, dulakodni kezdtünk. Amikor  elérte az ablakot kiabálni kezdtem: „Gyertek be, gáz van!” Szinte ezzel egy időben három ember is betódult a szobába, akik segítségemre siettek. A kitört kettős ablakon kilógó Magda fejét kiemelték a résből, majd együttes erővel a földre tepertük. Mikor Magda megérezte, hogy túlerővel áll szemben, semmilyen ellenállást nem tanúsított.”

Ezekkel a mondatokkal foglalta össze Magda Marinko elfogásának eseményeit a ma már nyugdíjas Kószó alezredes, amikor azért ültünk össze, hogy megpróbáljam összegyűjteni a Marinko banda összes bűnét.

Koszó alezredes

No de kis is Magda Marinko, az egykor délvidéki halálosztónak nevezett férfi? 

Harcolt az idegenlégióban Arkan tigrise 

Magda Marinko (szerbül: Marinko Magda) 1963-ban született Szabadkán. Már fiatalon számos bűncselekményt követett el, ezért jobbnak látta, ha még lebukása előtt elhagyja Jugoszláviát, ahol többször is indult ellene eljárás vagyon elleni bűncselekmények miatt. Bár életének minden állomása korántsem tisztázott, az tény: 1986-tól több évet is szolgált a francia idegenlégióban, ahonnan megszökött. Majd – elmondása szerint – hazájába hazatérve a délszláv háborúban bizonyította nem mindennapi katonai felkészültségét. Bár erre szolgáló bizonyíték nem került elő, harcolt Arkan tigrisei között, a rettegett szabadcsapat tagjaként.

Marinko ellen 1993 nyarán körözést bocsátottak ki Jugoszláviában, miközben már az olasz rendőrség is kutatott utána. Magda –  sok-sok zavarosban halászó szerbiai társához hasonlóan – elvegyült a Magyarországra érkező menekültek tömegében, és Szegeden telepedett le. Ügyelve a látszatra, Magda alakított egy kereskedelmi és szolgáltató betéti társaságot is, ami mindenfélével foglalkozott. Ám semmilyen adat, számla nem támasztotta alá, hogy bármilyen legális gazdasági tevékenységet folytatott volna. Viszont jó anyagi körülmények között, gondtalanul élt, rendszeres és kedvelt látogatója volt a szegedi szórakozóhelyeknek.

Akkoriban Szeged a magyarországi bűnözés egyik központja volt. Szesz, cigaretta és benzincsempészek, valutázók, lányfuttatók olajszőkítők randevúzhattak egymással. Beszélgetéseikben csak egy-két szigorú parancs korlátozta: senki nem kérdezhette a másikat, tulajdonképpen miből is él, netán azt, milyen bűnöket hagyott maga mögött ott, ahonnan érkezett. 

1993 januárjában kezdődtek a gyilkosságok 

És Magda Marinkónak akkor már számos titkolni valója akadt.

Mint a Magyarországon és Jugoszláviában párhuzamosan zajló nyomozások során kiderült, a bizonyítható gaztettek sorozata 1993. január 24-én kezdődött a vajdasági Szabadkán. A város egyik ismert ékszerészét akarta Magda bűntársával kirabolni. Úgy tudták, a tehetős férfi elutazott, senki nem tartózkodik a házban. Ám a gondos gazda nem merte őrizetlenül hagyni az épületet, ezért megkérte bejárónőjét, Fehér Idát, hogy vigyázzon a házra. Az asszony felriadt a betörők keltette zajokra, de csak néhány szót szólt, amikor Marinko hangra célozva(!) is halálos lövést tudott leadni később hírhedtté vált Skorpió géppisztolyából.

Ezt követően forrósodott fel a talaj Magda lába alatt Szerbiában, és választott magának új hazát. Szegeden ismerkedett meg egy kecskeméti kereskedővel, H. Antallal, akiről tudta: jelentősebb vagyont halmozott fel nem éppen patyolat tiszta üzletekből, ezért érdemes komolyabb akciót indítani ellene. Ehhez azonban fegyverre és jól képzett csapatra volt szükség. Egy szabadkai barátját hívta segítségül, aki három harcedzett szerb legényt, valamint fegyvereket, símaszkokat, bilincseket szállított a szerbiai területen, de a magyar határ közelében lévő Csikérián lévő Marinko tanyára.

A halálosztó brigád itt állt össze először, átszöktek a határon, és beköltöztek Marinko szegedi lakására. 1993. december 19-én autóztak el Kecskemétre, majd este becsöngettek H.-ékhoz. H.-né nyitott ajtót, akit pillanatok alatt megbilincseltek, majd arról faggattak, hol rejtegetik a család értékeit. Miközben Magda megkezdte a kutatást, hazaért a férj egy ismerősével. Marinko ekkor már H. Antaltól követelt pénzt, és mikor számára nem tetsző választ kapott, öt lövéssel végzett áldozatával. A vendég sem menekülhetett meg: Dragutin Kujundzicot is öt lövéssel küldte a másvilágra Marinko. H.-nét ezt követően hat lövéssel ölte meg.

A gyilkosságok után aranyat és készpénzt vitt el a halálbrigád, mintegy egymillió forint értékben. Tették mindezt olyan csendben, hogy H.-ék 8 éves kisfia semmit nem észlelt a történtekből, csak hajnali háromkor ébredt fel, és értesítette a rendőrséget.

Az aranyak között volt az Omega óra, ami – Kószó alezredes megfogalmazása szerint – Marinko sírba eresztő kötele lett. Ugyanis ezt az Omegát adta el Marinko Szegeden, ami ügylet aztán a nyomára vezette a rendőrséget.

Marinko a sikeresnek bizonyult akció forgatókönyvét követve „rendelt” január elején újabb csapatot Jugoszláviából. Ismét szerb barátját hívta segítségül, és nem is kellett csalódnia. Megint három mindenre gaztettre kész férfi érkezett Jugoszláviából, akikkel 1994. január 5-én, ezúttal Orosházára utaztak N.-né M. Editék lakásába. Marinko felébresztette az alvó N.-nét, majd rövidebb dulakodás után megkötözték az asszonyt, Marinko egy nyakkendővel addig szorította a nő nyakát, amíg az felhagyott minden ellenállással. Eközben két kisgyerekére egy másik szobában Marinko egyik társa vigyázott. A csapat gyors kutatás után pontosan nem megállapítható forintnyi értékkel távozott, a történtekről a rablók távozása után a gyerekek értesítették telefonon egyik ismerősüket. 

Ki ölte meg a Z. Nagy családot? 

Marinko bűnlajstromát most a Z. Nagy család megölésével kellene folytatni. Igen ám, de a bíróság ebben az ügyben, nem látta bizonyítottnak Magda Marinko szerepét, így az egykori légiós jogerős ítéletében ez a vádpont nem is szerepelt. De azért elevenítsük fel a szegedi mészárlás legfontosabb részleteit is.

1994. január 24-éról 25-ére virradó éjszaka valaki, vélhetően az épület egyik kis ablakán bemászva, betört a város egyik legismertebb cukrászmesterének otthonába, és ott négy emberrel végzett. Géppisztollyal megölte a 42 éves Z. Nagy Bálintot, a szintén 42 éves feleségét, valamint 17 éves Dániel és 10 éves Balázs fiukat. Soha nem derült ki, milyen érték tűnt el, egyáltalán elvitt-e valamit a gyilkos.

Az általam megkérdezett, az ügyben érdekelt valamennyi rendőr egybehangzóan állította, csak és kizárólag Magda Marinko lehetett a tettes. Hogy ezt mire alapozták ezt? Többek között a ballisztikai szakértő véleményére, aki kimutatta: ugyanaz a Skorpió típusú gépgéppisztoly végzett H. Antalékkal Kecskeméten, mint a Z. Nagy családdal Szegeden. A rablott ékszerek között Z. Nagy Bálint első felesége felismert 17 darabot. Z. Nagyék fürdőszobájában lefoglaltak egy olyan zseblámpát, melyet később Magda Marinko egykori lakótársa lámpájaként jelölt meg. Magda Marinko cipőjén ugyanolyan talajmaradványokat találtak, mint a Z. Nagyék kertjében található föld. Egy autóban várakozó személy fantomkép alapján felismerte vélte Marinkót a tetthely közelében.

Ez utóbbi cáfolatával Magda barátai álltak elő, akik egybehangzóan azt vallották: Marinko aznap este nem lehetett a Z. Nagy háznál, mert velük volt moziban. Géppisztoly ügyben kimondta a bíróság: a fegyverazonosság nem jelenti a fegyver használójának azonosságát is, azzal bárki lőhetett. Ami az ékszereket illeti: a tanú a tárgyaláson már nem volt biztos a dolgában. Úgy nyilatkozott: elképzelhető, hogy az ékszerek csak ugyanolyanok vagy hasonlóak, mint Z. Nagyné ékszerei. Bukott a zseblámpa is,  mivel azon nem találták meg Marinko ujjlenyomatát, és az élettársa sem ismerte fel. A földminta esetében a hibalehetőség olyan nagy, hogy értékelhető bizonyítékként nem jöhet számításba.

Marinko – kiindulva testméretéből – nem is fért volna be azon a kis ablakon, ahol a rendőrság szerint a tettes bemászott – érvelt mindezek mellett a bíróság. Erről a rendőrség véleménye az volt: Marinko egyik vajdasági gyilkosságának elkövetésekor hasonló méretű ablakon mászott be, s egyébként is: olyan bravúrokra képes harcos, aki igenis bemászhatott ekkora résen. Petőfi Attila tábornoktól hallottam még egy igencsak nyomós érvet: Marinko elfogása után soha többet nem fordult elő olyan rablógyilkosság, ami magán viselte volna a Marinko által elkövetett ölések jellegzetes nyomait.

Szabadkán és Palicson gyilkoltak tovább 

De most lépjünk a magyar-szerb határon. Lezajlott egy olyan gyilkosságsorozat, ami már Szabadkát és környékét döbbentette meg. 1994. január 25-én éjszaka, és 26-án hajnalban néhány óra alatt öt emberrel végzett a halálkommandó. A Vajdaság második legnagyobb városában Milan Petrityet, feleségét és fiát ölték meg. Majd Palicsra, a közeli, fürdőjéről elhíresült községben utazott ki a banda, ahol Joszip Agatityot és feleségét végezték ki az ágyukban. Mindkét család nagyon tehetősnek számított abban az időben, így vélhetően egyik helyről sem távoztak üres kézzel a martalócok.

Végül Magda Marinkót, igazodva a nemzetközi joggyakorlathoz, hazánkban csak a Magyarországon elkövetett bűncselekmények miatt vonták felelősségre. A Fővárosi Bíróság előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben társtettesként emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt ítélte életfogytig tartó szabadságvesztésre, a Magyar Köztársaság területéről történő kitiltásra és 10 év közügyektől eltiltásra. Az ítéletben azt is kimondták: fegyházbüntetéséből Magda leghamarabb 25 év letöltése után szabadulhat.

A szerb igazságszolgáltatás sem tétlenkedett. Magda bűntársai is életfogytiglani fegyházat kaptak, míg Magdát távollétében halálra ítélték. Ennek tudható be, hogy Magda Marinkót a szerb hatóságok kérése ellenére Magyarország nem adta ki Szerbiának. És itt érdemes egy megjegyzést tenni: Magda bűntársai már nem raboskodnak, ki így, ki úgy, de szabadult a rácsok mögül. Magda Marinkóval, akit több magyarországi fegyházban is őriztek már, ez nem fordulhat elő – állítják a bévések. Legalábbis 2019-ig, amikor letelik a „minimum 25 év”, biztosan nem.

Utána pedig –  hacsak a magyar hatóságok nem döntenek másként – mivel időközben Szerbiában megszűnt a halálos ítélet, megkezdheti 30 éves fegyházbüntetését Szerbiában. A most 54 éves férfi 86 éves lesz, már ha megéri, amikor kinyílik előtte a börtönajtó. 

Bátyi Zoltán

 

 

 

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/40871/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?