Ki rabolta el Farkas Helgát?

magyar noir

„EMBERRABLÓK SZEGEDEN? – Nagy összegű – a hírek szerint fél millió márka váltságdíjat követelnek azok az emberrablók, akik pénteken elraboltak egy szegedi lányt. Az ORFK tájékoztatása szerint Farkas Helga 18 éves szegedi lakost 1991 június 27-én 20:30 és 23 óra közötti időben ismeretlen tettesek az Orosháza-Szeged autóúton feltartóztatták és elrabolták. A lány tűzpiros, nyitható tetejű Mazda Miata személygépkocsiját az algyői Tisza-híd előtti szervizúton találták meg. A rendőrség kéri a lakosságot, hogy jelentkezzenek azok, akik június 27-én este fél 9 után az Orosháza-Szeged közötti útvonalon közlekedtek, és az emberrablással vagy a Mazda gépkocsival kapcsolatba hozható bármilyen érdemleges információval rendelkeznek. Értesíteni lehet a Szegedi Rendőrkapitányságot vagy bármelyik rendőrt. (További információkkal a szegedi rendőrség többszöri érdeklődésünkre sem volt hajlandó szolgálni.)”

Ez a rövid kis írás közel sem vezető hírként, a Délmagyarország című, Szegeden és környékén megjelenő napilap 1991. július 3. szerdai számában, a 10. oldalon jelent meg. Hogy egészen pontos legyek: a nagylaki határhelyzet javulásáról, az ottani várakozási idő csökkenésének örvendő, valamint a sajtószakszervezet sikeréről beszámoló két hasonló méretű tudósítás közé szerkesztve. Hogy mégis hányan olvasták, már soha nem derül ki. De amikor egy nappal később a város lapjának szerkesztői – beszállva a magyar sajtóban akkor kialakuló hírversenybe – megtörték a hírzárlatot, és Farkas Helga fényképét közölve bejelentették: a továbbiakban folyamatosan tudósít a DM az emberrablással kapcsolatos minden hírről, már „felrobbant” a Tisza-parti város.

Emberrablás? És éppen Szegeden?

 Mégis, ki lehet ez a Farkas Helga? És ki olyan elvetemült, hogy   elraboljon egy szép, 18 éves gimnazistát?

Ezekre a kérdésekre várták a választ a város, pontosabban akkor már az egész ország polgárai. S bár azóta több mint 26 év telt el, ma sem mondhatjuk, hogy minden kérdésre részletes bizonyítékokon alapuló válasz született.

Ami tény: Farkas Helga egy tehetős, a vendéglátásban és a játékgépes szerencsejátékban is érdekelt Farkas Imre lányaként lett a már említett Mazda tulajdonosa. Az is gyorsan köztudottá vált a családról, hogy Orosházán alapozták meg vagyonukat, ott üzemeltettek, egyebek mellett, éttermet, fagylaltozót, és a Békés megyei kisvárosba azután is szinte naponta átlátogattak ügyeiket intézni, hogy 1989-ben Szegedre költöztek. A család gazdagsága egyébként nem volt titok, ugyanis 1991 májusában az egyik országos hetilap arról számolt be, hogy Farkas Imre vállalkozásai annyi pénzt hoznak, hogy évi 40 millió forint adót fizet utánuk.

Bár az édesapa később tett olyan nyilatkozatot, hogy ez a 40 milliós adóról szóló hír hívta fel rájuk a figyelmet, a dolgok mai állása szerint, vajmi kevés köze volt a gazdagság nagydobra verésének az elrabláshoz. Ugyanis végül olyan személyt ítéltek el a Farkas Helga-ügyben, aki már a hír megjelenése előtt is jól ismerte a családot, így tisztában volt vagyoni viszonyaikkal is. De mielőtt erre térnék ki, próbáljuk tényszerűen „lekövetni” mi is történt 1991 június végén a Farkas családdal.

Helga 1991. június 27-én csütörtökön 20:30-kor Helga barátja orosházi lakásáról indul vissza Szegedre. Ám édesanyja hiába várta otthon, ezért fél 10-kor Farkasné autóba ült és kétszer végigment a Szeged-Orosháza útvonalon, attól tartva, lánya balesetet szenvedhetett. Ám ennek semmi nyomát nem látta, ezért értesítette a rendőrséget. Még ezen az estén 11 óra után megcsördült a Farkas család szegedi otthonában a telefon, amit Helga húga, Kinga vett fel. Így ő hallotta, hogy testvéréért az elrablói

500 ezer német márka váltságdíjat

akarnak kapni. Akkor ezért mintegy 21 millió forintot kellett volna fizetni a pénzváltóban. Éjfél körül ért haza Budapestről Farkas Imre, aki talán még fel sem ocsúdott a megdöbbenéséből, amikor újabb hívás érkezett péntek hajnal 2-kor. Az emberrablók akkor már az apának adják elő: addig nem láthatja Helga nevű lányát, amíg nem fizet nekik félmillió márkát.

Helga autóját a Szeged határában, az algyői Tisza-híd közelében már pénteken délelőtt meg is találták, míg Farkas Imrével este vették fel a kapcsolatot az emberrablók ismét. Ekkor egy olyan, előre megrongált nyilvános telefonfülkéhez küldték, ahol apja hangját Helga hallhatta, válasza azonban nem hallatszott. Az apának szánt választ diktafonra rögzítették és azt a következő, már a lakásra érkező hívás során játszották le neki. Vagyis Farkas Helga pénteken még élt. Sőt mi több, a rendőrségnek már sikerült annyira feltérképezni a Farkas család egyébként meglehetősen széles körű kapcsolatrendszerét, hogy néhány ember, köztük a Farkas Helga-ügyben főszerepet játszó két férfi, Csapó József és Juhász Benedek rendőrségi megfigyelését rendelték el.

1991. június 30-án vasárnap utoljára csörget Farkasékhoz a zsaroló, suttogó hangját akkor senki nem ismeri fel. Vagy mégis?

És ezzel a bizonyítható tények végére is értünk. Az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban a találgatások és ellenőrizhetetlen hírek időszaka következezett. Van, aki azzal hívja fel az ORFK ügyeletesét, hogy

 

Helgát Németországban látta,

 

míg egy Blikknek nyilatkozó asszony sok-sok évvel később arról beszélt, hogy Helgával Szabadkán találkozott. A lánya után megszállottan kutató Farkas Imre még a világszerte ismert (elismert? vitatott képességű?) „mágust”, Uri Gellert is felkérte, hogy segítsen Helga felkutatásában. (Egyébként ekkorra már Helga szülei elváltak.) 1992. február 23-án Uri Gellera televízióban is szót kapva a lány szabadon engedésére szólította fel az emberrablókat, hozzátéve: ha Helga már nem él, tudassák azt a szülőkkel. De ez persze vajmi keveset ért, és mivel a „mágus” Szegeden és környékén járva sem tudott semmilyen eredményt felmutatni, pár nap múlva el is utazott.

Uri Geller kudarcánál sokkal nagyobb gond volt, hogy a rendőrség sem talált használható nyomokat, ezért 1992. február 27-é a nyomozást befejezettnek nyilvánítják. Az üggyel csak most ismerkedő olvasó számára ez minden bizonnyal nagyon megdöbbentő lehet. Ám valamit tudni kell: hatalmas, az egész országra kiterjedő nyomozás, ezernyi ember meghallgatása előzte meg az ügy lezárását. Emellett Farkas Helga elrablásakor olyan bűncselekményt, mint emberrablás, még nem is ismert a magyar büntetőjog. A Büntető törvénykönyvbe (Btk.) csak 1993-ba kerül be ez a törvényi tényállás. Harmadrészt: egy ügy „félretétele” még nem jelenti azt, hogy a rendőrség örökre lemondott arról, hogy elfogja a tetteseket. Elég egy olyan új információnak felbukkannia, ami érintheti a „döglött aktát”, s máris újra belendül a rendőri gépezet.

Mint ahogy megtörtént a kilencvenes évek közepén a Farkas Helga-ügyben is. Egészen pontosan 1995 áprilisában egy Kecskeméten kudarcba fulladt emberrablás után Juhász Benedekre terelődött a gyanú, akit – felhasználva a sajtó segítségét – arra ösztökélt a rendőrség, hogy tegyen vallomást az ügyben. Csapó és Juhász ekkor – mint később kiderült – Szentesen bujkált. Ám ez a felszólítás süket fülekre talált, talán már azért, mert nem is a fül volt süket, hanem maga a vallomásra kért az ember halott.

Ugyanis Juhászt megölték, és ez hamarosan ki is derült. Holttestét 1995 augusztusában a Szenteshez közeli Kajánújfalu csatornájából emelték ki, és a szakértőknek azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a már több hónapja meggyilkolt férfit öt, fejébe lőtt golyóval tulajdonképpen kivégezték. Mivel Csapó és Juhász Benedek barátsága közismert volt a rendőrség előtt, immár nem volt nehéz összefüggést találni Farkas Helga elrablása és a két férfi „munkássága” között. A nyomozók gyanúját támasztották alá Juhász Benedek feleségének szavai is, aki, megtudván, kit is találtak a Pankotai Állami Gazdaság földjén, még megvárta férje temetését, majd pontosan beszámolt arról a rendőrségen, hogy férje elmondása szerint hogyan zajlott Farkas Helga elrablása és megölése.

Juhászné úgy vallott: Csapó és a férje a hódmezővásárhelyiországúton állította meg Helga kocsiját, majd egy Csapó József által bérelt orosházi garázsba vitték a lányt, ahol

a szerelőaknában megkötözve rejtegették.

Amikor látták, hogy a zsarolásból nem lesz pénz, Csapó József zsákot húzott Helga fejére és egy zsineggel megfojtotta. A holttestet egy elhagyott orosházi csatornába dobták. Mivel attól tartottak, hogy megtalálják a tetemet, ezért egy évvel később összegyűjtötték a maradványokat és egy, a Békés megyei Gádoroshozközeli erdőben benzinnel lelocsolták és elégették.

Ez persze még kevés lett volna ahhoz, hogy Csapóra rábizonyítsák az emberrablást. Csakhogy ekkor újra szóba kerültek az emberrablók 1991-es telefonhívásai. Ezekről tudni kell: mindig ugyanaz az ember beszélt, bárki is vette fel a kagylót a vonal túlsó végén. Az emberrabló, hogy felismerhetetlenné tegye a beszédét, minden alkalommal suttogva adta elő követeléseit, ám egyszer kiesett a szerepéből, a suttogásból kihallatszott az igazi hangja. És ha nem is teljes bizonyossággal, de Farka Imre úgy vélte: felismerte Csapó József hangját. Hogy akkor ezen a nyomon miért nem haladt tovább a rendőrség, talán már soha nem derül ki.

Évekkel később – Juhász feleségének vallomásával egybefűzve – viszont már elég volt ahhoz, hogy Csapó ellen vádat emelhessenek. Ezt egy viszonylag bonyolult bírósági eljárás követte. Ugyanis először 1998. december 1-jén a Csongrád Megyei Bíróság 18 év fegyházra, valamint 10 év közügyektől eltiltásra ítélte Csapó Józsefet, akit Farka Helga személyi szabadságának korlátozásában (mint korábban írtam: az emberrablást az elkövetéskori Btk. nem ismerte)  és Juhász Benedek meggyilkolása mellett több egyéb bűncselekményben, mint például a csorvási OTP és egy kecskeméti vállalkozó kirablása is bűnösnek találtak.

Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1999 júliusában hatályon kívül helyezte és új eljárást rendel el. 2000 márciusában – ennek keretében – Csapó még súlyosabb büntetést kapott: a Csongrád Megyei Bíróság egy másik tanácsa  22 évre küldi rács mögé. Végül Csapó jóval enyhébb büntetéssel ússza meg, ugyanis fellebbezések után a Legfelsőbb Bíróság 2000. decemberében jogerősen az első fokon kiszabott 22 éves fegyházat 10 évre enyhítette. Hogy miért? Csapó Józsefet Farkas Helga személyi szabadságának korlátozásában, valamint zsarolásban, egy takarékszövetkezet fiókjának kirablásában és más bűncselekmények elkövetésében ugyan bűnösnek találták, de, ugyanakkor bizonyítottság hiányában a saját bűntársának meggyilkolása miatt emelt vád alól  felmentették. Csapó József végül 2006-ban, a fegyházban mutatott jó magaviseletére való tekintettel feltételesen szabadul, további sorsát rejtély fedi. Bár napvilágra került olyan hír, miszerint Írországban vállalkozóként dolgozik,  de erről eddig még tényekkel alátámasztott beszámoló nem nem született. 

Mondhatnánk: az ügy, ha ezzel még nem is zárult le, a rablás legfontosabb körülményei tisztázottak. Ám egészen

mást mond Palatinus Gábor,

aki már a kilencvenes évek elején nyomozóként vett részt a tettesek felkutatásában, majd nyugdíjazást követően, tovább dolgozva az ügyön, egy olyan teóriát állított fel, amiben azóta is mély meggyőződéssel hisz. Ezt néhány éve írásban fejtette ki számomra, majd meg is erősítette nekem  néhány napja zajlott telefonbeszélgetésünk során. Lényegét a következőkben foglalhatom össze:

Palatinus szerint 1991. június 27-én, csütörtökön 21 óra 30 perckor több orosházi lakos, későbbi tanúk, azt tapasztalta, hogy Farkas Helga sportkocsija elhalad a hódmezővásárhelyi úton. Ekkor szorosan rajta volt, féktávolságon belül egy fehér színű, nyugati személygépkocsi, ami arra enged következtetni, hogy a Mazdát már nem Farkas Helga vezette, hanem az a személy, aki a gépkocsit nem sokkal később leállította későbbi megtalálási helyén, az algyői Tisza-híd hódmezővásárhelyi hídfőjének szervizútján.

Palatinus szerint tehát a túszejtés Orosházán történt. Ugyanakkor azt is Palatinushoz köthető, hogy az a személygépkocsi, amelyet láttak Helga Mazdája mögött, rövid időn belül Olaszországban tűnik el. Palatinus Gábor szerint ehhez már csak azt kell hozzávenni, hogy az emberrablás törvényi helyének 1993 évben való Btk.-ba történő elhelyezése után közel 30 emberrablás történt. A 30 esetben a közös jellemző, hogy a túszok haja szála sem görbült meg, továbbá, hogy Olaszországhoz köthető kapcsolat egyik esetében sincs. A Helga-ügy esetében pedig a befejezés tipikus, klasszikus eljárási módról tanúskodik, aminek lényege: ha az emberrablók nem kapnak pénzt, vagy kiszúrják a rendőrség jelenlétét, akkor a túszt megölik.

Palatinus szerint erről van szó. Ugyanakkor elismeri azt is, hogy nehezen tudja a magyar átlagállampolgár, de még a szakavatott személy is, összeegyeztetni az orosházi túszejtést Olaszországgal. Az ügynek – véleménye szerint – mégsem az a megoldási kulcsa, hogy Farkas Helga földi maradványai kerüljenek elő. Palatinus a Farkas Helga-ügy végleges megoldását másban látja. Szilárd meggyőződése, hogy a bűncselekmény végrehajtása a nemzetközi szervezett bűnözés kategóriájába esik, a bűncselekményt egy nemzetközi szervezett bűnözői szindikátus hajtotta végre, amelyben magyar is volt. Azért szindikátus, mert a bűncselekmény végrehajtóinak gerincét olasz szervezett bűnözés adta, de részt vettek benne németek is.

Ezen az elméleten lehet vitázni, mint ahogy számos egyéb dolgon is a Farkas Helga-ügy nyomozását áttekintve. De ez tény: Farkas Helga megöléséért a mai napig még senkit nem vontak felelősségre.

 

Bátyi Zoltán

 

 

 

 

 

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/40569/pics/15008818806861670_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?