86 éves embert kínoztak halálra Mélykúton

magyar noir

Kalapáccsal, fahusánggal ütötték agyon az idős bácsit –  mart annak az olvasónak lelkébe már a cikk címe is, aki 2014 februárjának 27. napján délelőtt számítógépén a Délmagyarország című, Csongrád megyében megjelenő napilap internetes oldalát böngészte. Ha maradt ereje és kedve beleolvasni magába az írásba is, az első sorokból megtudhatta: Bestiális körülmények között végzett egy 86 éves emberrel a mélykúti N. János és B. István, akiket jogerősen tényleges életfogytiglanra, illetve 35 év fegyházra ítélt a Szegedi Ítélőtábla.”

Hogy egészen pontos legyek: az akkori tudósításban még teljes névvel szerepelt a két vádlott, ám időközben szigorodott annyira a bűnt elkövetők személyiségi jogának védelme, hogy ma már csak a családi név kezdőbetűjével jelöljem az aznap zajlott per főszereplőit. Az I. rendű vádlottként megbilincselt N. Jánosról annyit azért még mindenképpen el kell mondani: messze nem az első alkalommal ült a vádlottak padján. Ahogy a jog fogalmaz: 

„többszörösen visszaeső” bűnöző 

követte el cimborájával együtt Bács-Kiskun megyében az aljas tettet.

A mélykúti gyilkosság ügyében zajlott tárgyaláson is szerepelt egy másik vádpont. E szerint N. János 2009. február 18-án hajnalban Budapesten betért egy XIII. kerületben üzemeltetett sörözőbe. Érkezésekor csak ketten, egy játékgépen játszó vendég és a pultos hölgy múlatta itt az időt. N. János előbb ivott, később játékgépezni kezdett, majd amikor a vendég kiment a vécébe, a pultos pedig a raktárban talált magának elintézni valót, a söröző pultjáról leverte a pénztárgépet. A zajra felfigyelő alkalmazottat N. János azért, hogy az értékeket megszerezhesse tarkón ütötte, majd a raktár rekeszeinek taszította. Ezután az összetört pénztárgépben, illetve a pulton lévő összesen 42.380 forintot, valamint a pultos és a vendég mobiltelefonját magához vette, és elmenekült a sörözőből.

Ám ezzel a bűncselekménnyel vajmi keveset foglalkoztak a tárgyalásra érkező sajtómunkások. Megérthető. Ugyanis a budapesti bűn össze sem vethető a mélykúti gyilkossággal, aminek története így foglalható össze:

A nyugdíjazását megelőzően cipészként dolgozó, 1925-ben született V. Gábor az élettársa halála után testvére, V. Terézia mélykúti házába költözött. Az idős férfit közelben lakó rokonai, V. Tibor és V. Józsefné látogatta és segítette. Az egykori cipésznek volt egy furcsa szokása. Bár a házból, mivel már nagyon nehezen mozgott, csak vásárolni járt el, de ilyenkor az összes megtakarított pénzét magával vitte. Otthon kis vagyonkáját különböző helyekre eldugta, azonban a rejtekhelyet később gyakorta csak V. Tibor segítségével találta meg. Így azért, hogy a Gábor bácsi pénze el ne tűnjön, 2011 nyarának végétől nyugdíját V. Tibor vette fel, a spórolt pénzét is ő kezelte, így a megfáradt nyugdíjas ettől kezdve 

készpénzt nem tartott az otthonában. 

2011 augusztusában testvére, V. Terézia meghalt, és értékeit Gábor bácsi eladásra hirdette meg. A hagyatéki tárgyak megtekintésekor több ember megfordult az ingatlanban. Közöttük volt B. István, az ügy későbbi II. rendű vádlottja is. Ő október második felében nézelődött a házban, de már korábban látta azt is, hogy a boltban fizető idős férfi milyen sok pénzt tart magánál.

Azt októberi szemlélődés után talán egy hónap telt el, amikor 2011. november 20-án délután az I. és a II. rendű vádlott egy mélykúti kocsmában italozott. Valahogy szóba kerülhetett Gábor bácsi vagyona, mert ekkor határozták el, hogy megszerzik a 86 éves, vagyis komoly ellenállásra aligha képes férfi pénzét. Nem sokkal 17 óra után gyalog mentek a házához, bekopogtak az üvegajtón, és amikor a Gábor bácsi az ajtót kinyitotta, 

N. János ököllel azonnal mellbe vágta. 

A házigazda az ütéstől megtántorodott és elesett. A kirablására szövetkezők a földön fekvő férfitól a pénzét követelték, miközben N. János kézzel az öreg mellkasát, gyomrát és arcát ütötte-verte. Gábor bácsi hiába magyarázta, hogy nincs pénze, N. János az öreg arcát, hasát, mellkasát csapkodta, míg acélbetétes bakancsával meg is rugdosta áldozatát. Eközben társa csak azt hajtogatta, árulja el, de rögtön, hol tartja a pénzét.

Az idős ember nem mondhatott mást, mint az igazat: a lakásban nincs pénz. De hiába könyörgött, hogy ne bántsák, két támadója tovább verte. Gábor bácsi azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből, azt állította, hogy a lakásán kívül van a pénz elrejtve, megmutatja, csak ne üssék. A támadók ekkor talpra állították, és kikísérték az udvarra.

De itt Gábor bácsi segítségért kezdett kiabálni, ezért visszahúzták a lakásba, a padlóra lökték, és tovább rugdosták, taposták, N. János egy infralámpával is ütötte az idős férfit. Közben cimborája a lakásban talált kalapáccsal, rücskös felületű fahusánggal is verte a szerencsétlent, majd még kegyetlenebbül kínozni kezdték. A székhez kötözték, lángoló papírt az arcához közelítve fenyegették, majd az egész házat, pénz után kutatva, felforgatták.

Gábor bácsi hosszú megkínzatása közben számtalan sérülést szenvedett el, míg végül meghalt. N. Jánosék, hogy az idős ember haláláról meggyőződjenek, a náluk lévő öngyújtóval a férfi bal lábszárát és az azon lévő nadrágot megégették, majd 21 óra tájban összesen 19 ezer forintnyi értéktárggyal, többnyire szerszámmal és egy akkutöltővel távoztak a helyszínről. Később 

a zsákmányt egymás között megosztották. 

Az elképesztő brutalitást felmérve már az I. fokon eljáró bíróság súlyos büntetéseket szabott ki. Társtettesként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés és rablás bűntettében találta bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék 2013. október 10-én N. János 1980-ban született mélykúti lakost és ezért őt a törvényszék, mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: a vádlott feltételes szabadságra legkorábban 35 év után bocsátható.

A szintén mélykúti, társánál egy évvel idősebb B. István azonos bűnökért életfogytig tartó fegyházbüntetést és 10 év közügyektől eltiltás büntetést kapott úgy, hogy feltételes szabadságra legkorábban 30 év után bocsátható.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért, míg a vádlottak és védőik a büntetés enyhítése érdekében nyújtottak be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

A tárgyaláson az ügyész arról beszélt: 

rendkívüli embertelenséggel végeztek az idős emberrel. 

„Többszörösen minősített emberölésről van szó, s mivel az I. rendű vádlott többszörösen büntetett előéletű, a társadalom hatékony védelmét csak az onnan való kivonása segítene. A II. vádlott esetében a szabadságra bocsátás későbbi időpontjának megállapítása indokolt – hangsúlyozta az ügyész, aki felhívta a figyelmet, hogy az emberölés minősítő tényezőinek megvalósulása már elegendő a tényleges életfogytiglan kiszabásához.

A két vádlott védői egybehangzóan állították: védenceiknek nem volt célja az idős ember meggyilkolása, vallomásuk szerint még élt, amikor távoztak a rabolt holmival. N. János ügyvédje a büntetés enyhítését azért is kérte, mert a férfinek négy kiskorú gyereke van, alacsonyan iskolázott és egyébként is megbánta tettét.” – idézte a tárgyaláson elhangzottak a Délmagyarország.

A Szegedi Ítélőtábla végül mindkét vádlott esetében indokoltnak találta az I. fokon kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztést. Sőt a táblabíróság az I. rendű vádlottra kimondta: 

feltételes szabadságra nem bocsátható, 

vagyis büntetése tényleges életfogytig tartó fegyház lett. A II. rendű vádlott feltételesen szabadulhat ugyan, ám az I. fokú ítéletben megszabott 30 év helyett 35 évben állapította meg az ítélőtábla a szabadulás legkorábbi időpontját.

Az ítélet indoklásában elhangzott: tényleges szabadságvesztés büntetést általában akkor szab ki a magyar bíróság, ha a vádlott több embert öl meg, vagy korábban már emberölésért elítélték, és más minősítő körülmények is megállapíthatók. Jelen esetben nem ez történt. Azonban a legsúlyosabb büntetés kiszabását mindenképp indokolja, hogy a többszörösen büntetett, ezt a cselekményt feltételes szabadság ideje alatt elkövető vádlott brutális, kíméletlen módon, több órán át kínozta halálra a 86 éves áldozatát. E bűntette és előélete alapján N. János nem méltó és nem is képes arra, hogy valaha is törvénytisztelő állampolgárként visszatérjen a társadalomba.

Az ügy II. rendű vádlottja esetében az ítélőtábla a vádlott büntetlen előéletére tekintettel még látott reményt arra, hogy a hosszú börtönbüntetés alatt bebizonyítsa, képes újra beilleszkedni szabadulása után – hangzott el az ítélet kihirdetésekor. Ám a számára I. fokon kiszabott büntetés  – tekintve a cselekmény súlyát és az elkövető társadalomra veszélyességét – mindenképp súlyosabb büntetést indokol, ezért emelte fel a táblabíróság a legkorábbi szabadulás időpontját 30 évről 35 évre.

„Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.” – idézte több médium is a tanácselnök bíró büntető ügyet lezáró mondatát.

 

Bátyi Zoltán

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/40405/pics/15003794045457662_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?