Öt emberrel végzett a szentkirályszabadjai rém

magyar noir

„Nem bánom, hogy gyilkoltam! Nem sajnálom őket, igaz, nem is haragudtam rájuk. Tudtam, hogy az öregek otthon tartják a lóvét. Nekem szükségem volt a pénzre, hát elvettem tőlük. Mire a lakásban összepakoltam, már végük volt. Nem volt idejük könyörögni az életükért. Hogy élveztem-e az ölést? Nem, de nem is zavart a dolog.”

Ezeket a mondatokat – sok egyéb, zavaros elmére valló mondat mellett – a Blikk című újság közölte 2009 januárjában. Riportalanya, Ember Zoltán akkor még a veszprémi börtönben fogadta a riportert, ahol olyan elképesztő cinizmussal idézte fel gyilkosságait, ami talán még a rabtársait is megborzongatta.

Ez a hír viszont már a Csongrád megyében megjelenő Délmagyarország című napilap 2015. április 24-i számából való:

„Öngyilkosságot követett el vasárnap a Szegedi Fegyház és Börtönben – ismertebb nevén a Csillagban – a szentkirályszabadjai rémként, vagy más néven hurkos gyilkosként elhíresült Ember Zoltán. A börtönben ugyan még újraélesztették, és beszállították a klinikára, ott azonban már nem tudták megmenteni az életét, agyhalott állapotba került. Úgy tudjuk, egy lepedővel akasztotta fel magát.”

Az első írásból azt hiszem mindenki számára azonnal kiderül: Ember Zoltán mások életét nem becsülte semmire. A második meg arról tanúskodik: a saját életét sem tartotta sokra. (Itt jegyzem meg: az öngyilkosság harmadik próbálkozásra sikerült, ugyanis korábban Ember előbb felvágta az ereit, majd nikotint ivott, de akkor még megmentették az életét). De ki is volt pontosan ez az Ember nevű férfi, aki önmaga által nem túl hosszúra szabott életében (53 évesen halt meg) annyi és olyan brutális gyilkosságot követett el, hogy ezzel kiérdemelte a csak leggonoszabbaknak járó „rém” bélyeget.

Korán megismerte a börtönvilágot

Kezdjük talán azzal, hogy Ember Zoltán alaposan „bemelegített”, mire eljutott a legsúlyosabb bűnig, az emberölésig. A hentesnek tanuló Szentkirályszabadján élő fiú soha nem vehette át a szakmunkás bizonyítványt, ugyanis kamaszként gyorsan ráunt a hétköznapi életre. Így aztán mire 25 éves lett, már ötször ült börtönben, ami esetében nem is olyan sok, hiszen több mint tíz ügyben folyt ellene büntetőeljárás. Hogy miket követett el? Ahogy már a Csillagbeli raboskodása idején nyilatkozta könyvünk (Arató László-Bátyi Zoltán: Életfogytiglan – Az apró kortyokban fogyasztott halál) egyik szereplőjeként: lopott, csalt, és megbukott. Így aztán nézhette belülről a szombathelyi, az állampusztai, a sopronkőhidai börtön rácsait, majd következett Veszprém és végül Szeged. De ez utóbbi két helyre már korántsem lopás miatt szállították be.

Am mielőtt sorra vennénk gyilkosságait, beszéljünk egy olyan ügyéről, ami kevéssé ismert. Bár Ember a Csillagban azt mondta, csak lopott, csalt és lebukott ifjúkorában, már 17 évesen kitört belőle fékezhetetlen brutalitása is. Akkor édesanyját gyújtotta fel úgy, hogy előbb egy székhez kötözte, majd a szék alatt tüzet rakott. Az asszonyt már mardosták a lángok, amikor a közelben lakók, utcán arra járók felfigyeltek a rémült sikoltozásra, és kiszabadították a szerencsétlen nőt. Akkor Zoltán fia napokra eltűnt, s amikor visszatért, az anya, ahelyett hogy feljelentette volna, megbocsátott neki. Talán ha akkor nem ússza meg ilyen könnyen, egészen másképp alakul az élete.

De megúszta.

1991-ben indult a gyilkosságsorozat

Nem úgy, mint következő támadását, amikor szerelme (már ha ő tudott valakit is szeretni...) volt a célpont. Ember még nem töltötte be a huszadik életévét, de máris újabb gaztett gazdagította bűnlajstromát. Összeveszett barátnőjével, akit a vita hevében késsel hátba szúrt. A nő túlélte a támadást, de korántsem volt olyan megbocsátó, mint korábban az anya. Ember Zoltánt ekkor ítélték el először erőszakos bűncselekményért, egészen pontosan életveszélyt okozó testi sértés miatt kellett börtönbe vonulnia. Három évet töltött a rácsok mögött, és ez alatt a 36 hónap alatt vélhetően teljesen elhatalmasodott rajta a gyilkolási vágy.

Mással nem magyarázható, hogy már szabadulása napján, 1991. október 12-én elhatározta, megöli V. Istvánt, akinél apja halála után gyerekkorában éltek anyjával. Ember elmondása szerint mostohaapja alkoholista volt, és amikor csak tehette, vagy szóval, vagy veréssel keserítette meg az ő és anyja életét. Vagyis Ember bosszút állni ment az akkor már 85 éves férfi szentkirályszabadjai lakására, ahol egy súlyos villáskulccsal agyonverte áldozatát, majd mintegy 30 ezer forintos zsákmánnyal távozott a tetthelyről.

A Veszprémhez közeli, közel kétezer lakosú községben ez a brutális bűncselekmény alaposan felkorbácsolta a kedélyeket, s rögtön meg is indult a nyomozás. Ember Zoltánra is ráterelődött a gyanú, de végül nem sikerült leleplezni, és a vizsgálat „A tettes ismeretlen” aktabejegyzéssel zárult le.

Néhány békésebb év következett Ember Zoltán és Szentkirályszabadja életében is. A gyilkos ekkor mezőgazdasági munkából, állatenyészésből, és persze – mint azt a Csillagban elmondta – kisebb lopásokból tartotta fenn magát. Persze féktelen szadizmusát soha nem tudta, de nem is akarta elrejteni. Orosz szeretőjét például – aki a szovjet csapatok kivonulása után a jobb élet reményében maradt Magyarországon – ütötte-verte, míg végül a nő úgy elmenekült Szentkirályszabadjáról, hogy soha többé nem látták…

Saját bátyját fojtotta meg először

Majd eljött 1998 nyara, amikor bátyjával, az akkor 49 éves Ember Istvánnal poharazgatott Zoltán. Ahogy az már italozás közben lenni szokott, a békésebb hangulatot vita váltotta fel, és egy régi téma került elő. Egészen pontosan a közös tulajdonú házon vesztek össze, amit Zoltán, hogy nagyobb összeghez jusson, el akart adni, míg testvére ezt rossz ötletnek tartotta.

Az eldurvult vita hevében Zoltán egyszer csak kifogyott az érvekből, és erős ütést mért testvére torkára. A férfi elveszítette eszméletét, a földre zuhant, ahol Zoltán fojtogatni kezdte. Amikor már úgy tűnt, István halott, a biztonság kedvéért testvére fojtókötést hurkolt a nyakára, aminek a végét István bokájához kötötte. Erről azért is fontos szólni, mert ezt a „kivégzési módot”, amit egyébként filmekből lesett el, később a rém minden áldozata esetében felhasználta. A holttestet végül egy talicskán tolta ki a falu határába, ahol elásta. De nem volt igazán gondos a tetem eltüntetésében, mert három hónappal később egy hajléktalan rátalált a testmaradványokra.

A nedves talajban gyorsan oszlásnak indult tetemről úgy gondolták, egy már legalább öt éve a földben lévő testre bukkantak. A személyi azonosságát sem tudták kideríteni, ezért exhumálás után újra eltemették, de név nem került a fejfájára.

Hurokkal ölte az idős embereket

Mivel ember Zoltán ezt a gyilkosságot is megúszta, joggal hihette, mások élete árán akár meg is gazdagodhat, de legalábbis kényelmes hétköznapokat teremthet magának. Különösebb bátorságot nem érzett ahhoz, hogy megküzdjön kiszemelt áldozataival, ezért úgy döntött, könnyen legyőzhető emberekre támad. Ezért falubeli, nyolcvan évesnél is idősebb öregeket szemelt ki, abban bízva, hogy azok nagyobb mennyiségű pénzt, értéket tartanak otthon.

2002. július 7-én éjjel otthonában gyilkolt meg egy idős asszonyt,  2003. június 22-én egy nyugdíjas férfit támadott meg. Mindkettőjük nyakára és lábára hurkot kötött. Amikor áldozatai szabadulni akartak ebből a halálos csapdából, saját magukat fojtották meg.

Ekkor már beköltözött a rettegés a faluba. Bár a rendőrség végre felismerte, hogy egy sorozatgyilkossal áll szemben, semmilyen használható nyomra nem bukkantak. A helybeliek úgy próbálták megvédeni életüket, hogy bezárkóztak, s vélhetően még azokra az ismerőseikre is gyanakodtak, akikkel hosszú évek óta ismerték egymást. Az persze már talány, hogy egy ilyen kis településen a börtönből ki-bejáró Ember Zoltánra miért nem terelődött nagyobb figyelem.

Így aztán a rém 2004. március 7-én újabb rablógyilkosságot követhetett el. Ekkor is egy 80 év fölötti asszony volt az áldozat, akitől mintegy 200 ezer forintot és ékszereket rabolt.

DNS mintája buktatta le

Mint utóbb kiderült, Ember ezt a gaztettét részegen követte el, és talán ennek tudható be, hogy nem ügyelt eléggé a nyomai eltüntetésére. Így a rendőrök DNS-mintát találtak a helyszínen, s mivel azt gyanították, hogy a gyilkos falubeli lehet, számos helybélitől, köztük Ember Zoltántól is DNS-mintát gyűjtöttek be. A kíméletlen sorozatgyilkost ez alapján pár nappal később letartóztatták, három ember megölésével gyanúsítva.

És ekkor döbbentek csak meg igazán a nyomozók. Ugyanis Ember nem hogy tagadott volna, hanem részletesen feltárta az 1990-es években elkövetett gyilkosságainak is minden részletét. Így büntetése nem lehetett más, mint tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ), ami meg is szabta az útját. Miután a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla 2007-ben jóváhagyta és ezzel jogerőre emelte az elsőfokú ítéletet, Ember Zoltán a szegedi Csillag börtön rabja lett. Ez a fegyintézet őrizte akkoriban az összes úgynevezett TÉSZ-es rabot egy kifejezetten számukra épült különleges körletben. Ember Zoltán  két sikertelen öngyilkossági kísérlet után végül 2015. április 24-én a cellájában egy lepedőre akasztotta fel magát. A börtönben még sikerült újraéleszteni, ám kórházba szállítás után meghalt.

Bátyi Zoltán

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/38573/pics/14956316342134780_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?