Felgyújtotta férjét a fekete özvegy

magyar noir

„Életfogytiglant kapott a férjét elégető nő”...”35 év után szabadulhat  a férjét felgyújtó nő”...” „Hazudott a börtönszexről a férjgyilkos S. Andrea”...” Újabb börtönőröket hálózott be a fekete özvegy”...”Rendőr vette feleségül a férjét felgyújtó nőt”

Talán nincs még egy, emberölés miatt jogerősen elítélt ember, aki a 2010-es évek Magyarországán olyan sokáig és annyiszor került fel az újságok címlapjára (lásd a fenti címeke picinyke gyűjteményét a hatalmas médiaanyagból szemezgetve), mint S. Andrea. 

Milyen volt a nyitott házasság? 

A büntetlen előéletű, letartóztatását megelőzően fejlesztő pedagógusként dolgozó nő, S. Andrea és férje, dr. Ny. László 2005-ben kötöttek házasságot, és 2008 óta laktak Berettyóújfaluban. A férfi bírósági titkárként dolgozott a Berettyóújfalui Városi Bíróságon. A házastársak kapcsolata kezdettben kiegyensúlyozott volt, 2008 közepétől azonban valami nagyon megváltozott érzelmi életükben. Finoman úgy is fogalmazhatnánk: nyitott házasságban éltek, külön jártak szórakozni. A rideg valóság azonban az, hogy Andrea kezdetben több alkalmi kapcsolatban találta meg a szex friss boldogságát, 2008 áprilisától azonban már tartós viszonyt tartott fenn. Egymás után két férfi is hosszabb ideig kínálta számára az örömöt. Amikor a második „komoly” viszonyt a férj gyanítani kezdte, egyre bizalmatlanabbá vált asszonyával szemben, kapcsolatuk fokozatosan elhidegült.

Ekkor, 2009 novemberében a férfi is „összejött” egy kolléganőjével, akivel 2006 óta barátkoztak, és rövid időn belül közös jövőt kezdtek el tervezni. Véget ért a titkolózás: a férj 2010. január 23-án közölte feleségével, hogy nem kíván vele tovább házasságban élni. Andrea ekkor érzelmileg összeomlott, alvászavarral küszködött. Orvosa tanácsára alvást elősegítő gyógyhatású készítményt kezdett szedni, majd később erősebb altatókat is bevett. De nem akart lemondani párjáról, szerette volna elérni férjénél, hogy elhatározását megváltoztassa. Ezért érzelmileg zsarolta, arra hivatkozott, hogy egyedül csak rá számíthat, és asztmás betegsége miatt is gondoskodásra szorul. 

Altatóval akart ölni 

De már nem volt visszaút. A házastársak úgy döntöttek, hogy 2010. február 1-jén Andrea albérletbe költözik. Ám a nő nem nyugodott bele ebbe a döntésbe, ezért elhatározta, hogy altatószer túladagolásával megöli a férjét, amit öngyilkosságnak álcáz. Ez utóbbi indokát megalapozva hozzátartozóik, ismerőseik előtt a férjét depressziósnak, levertnek jellemezte.

Mivel Andrea nem talált megfelelő albérletet, a költözést elhalasztották február 8-ra. Február 2-től, az asszony a férje tudta nélkül az ételben és a teában Lendormin és Stilnox gyógyszert adagolt egyre nagyobb dózisban a férfinak. Az ennek hatására fellépő tünetek  leplezésére azt mondta ismerőseinek, hogy a férje beteg, ezért ápolja. Az altatók mellett a megfázásos tünetek gyógyítására alkalmas gyógyszereket is beadott a férjének.

A férj egyre rosszabbul lett. Február 6-án felkereste édesanyját és barátnőjét, mindkettőjüknek folyamatos hányingerről, álmosságról, étvágytalanságról, gyengeségről panaszkodott, nem értve annak okát.

Február 7-én estére Andrea tovább növelte a férfinek adagolt gyógyszer mennyiségét. Másnap reggelre a férj a mérgezés szintjét el nem érő, de mozgás-, cselekvő-, és védekezőképességet hátrányosan befolyásoló altatók hatása alá került. Andrea már nem tudta tovább viselni, hogy a gyógyszerek nem hozták meg a várt hatást. Emellett a férje barátnőjének kitartása is felerősítették féltékenységét, ezért elhatározta, hogy – kihasználva férje védekezésre képtelen állapotát – hatásosabb módszert választ a férfi megöléséhez. 

Késsel szurkálta, gázolajat öntött rá 

Február 8-án a férj 12 és 15 óra között – pontosabban nem meghatározható időpontban – a hálószoba franciaágyának sarkán ült. A legyengült férfi kezét Andrea egy szövettel összekötözte, majd magához vett egy kést, amivel többször, a test különböző részein megszúrta a férjét. Ezek a sérülések súlyosak voltak, 8 napon túl gyógyultak volna, de közvetlen életveszélyes állapot nem alakult ki.

A vérző férfi a szobából a nappali felé indult. Miután az asszony látta, hogy a szúrások sem jártak súlyos következménnyel, a kazánházból behozott egy ötliteres, gázolajjal megtöltött kannát, és abból több liter gázolajat öntött az álló férfira, majd meggyújtotta. A férj előbb megpróbált a bejárati ajtón kijutni, de mivel az zárva volt, a fürdőszobába ment, hogy vízzel eloltsa önmagát. Ezért beleült a kádba.

A szerencsétlen áldozat ennél rosszabb döntést nem is hozhatott volna. Ugyanis az akril anyagú kád a lánggal égő ruházat miatt bomlásnak indult, és ez a bomlástermék még inkább erősítette az égést. Olyan lángok csaptak fel, hogy a férfinak sem ideje, sem lehetősége nem volt arra, hogy a vízcsapot megnyissa, és mintegy 30 percig, legalább ezer fokos tűzben égett, mire meghalt.

Andrea a férfi haláltusája alatt mindvégig a lakásában maradt, a láng megszűnése után szellőztetett, majd takarítani kezdett, megpróbálta eltüntetni cselekménye nyomait. De erre nem volt ideje, mert a férj barátainak bejelentése nyomán a rendőrök kiérkeztek a helyszínre.

Az asszony a bűncselekmény elkövetését a büntetőeljárás alatt mindvégig tagadta. A cselekmény éjszakáján még azt állította, bár férjével egy bezárt házban ketten voltak, nem tud semmit halála körülményeiről. Később arról beszélt, hogy a gyilkosság napján – miközben ő vasalt – a férje kérlelte, hogy ne költözzön el, tegyék rendbe aházasságukat. De nem tudtak megegyezni. Ekkor a férfi, kiment a mosdóba, majd visszajövet a ruhája már gázolajtól volt lucskos, és egy kanna gázolajat hozott magával. Hogy mi történt ez után? Nos, Andrea azt állította: csak arra emlékszik, hogy tűz van, de hogy az hogyan keletkezett, nem tudja. 

Andrea tagadott, csak tagadott… 

A kihallgatások során elhangzott Andrea szájából olyan is (és most idézet következik egy 2012. november 30-án megjelent újságcikkből), hogy „a férje kezéből megpróbálta kivenni a gázolajos kannát és a gyufát, de ez nem sikerült, ezért ijedtségében elfutott. Majd csak a hatalmas tűzre és arra emlékszik, hogy a tűz okozta nagy füstben valakivel összeütközött a szobában. Eztán arra ébredt, hogy valakik kopognak az ajtón és az ablakon. Ehhez vallomásaiban hozzátette a nő, hogy férje depressziós volt, szeretett volna meghalni, s komolyan azt gondolta magáról, hogy daganatos beteg. Beszélt arról is, hogy a bejárati ajtót a férje zárta be belülről.”

Ezeket a védekezéseket az I. fokon eljáró Gyulai Törvényszék nem fogadta el. És ennek az ítélet indoklásában meg is adta a tanácselnök az indokát. Csak néhány ezek közül: 

1./ A vizsgálat kizárta, hogy rajtuk kívül bárki lehetett volna a házban. 2./ Az áldozat rokonai, barátai, munkatársai és orvosa is arról beszélt, hogy a férfi nem volt depressziós, munkahelyi főnöke szerint nála életvidámabb fickóval még nem is találkozott. 3./ Az összeégett test ellenére a férfi csuklóján a kötözésből eredő sebeket találtak. 4./ A szakértői vélemények szerint, hogy a késsel okozott okozta sebeket - irányukat és behatásukat figyelembe véve - nem okozhatta a sértett magának. 5./ Amikor a nő megpróbált a szobákban rendet tenni, és ezt a rendőrök és az barátok erőteljes kopogása zavarta meg, azt állította Andrea, hogy a férje alszik.

Ami pedig az asszony lelkivilágáról ad némi képet: „A szakértők szerint semmi nem utalt arra, hogy a nő megpróbált volna segíteni férjének. Végignézte mintegy 20-30 perces haláltusát. A bíróság azt is figyelemre méltó körülménynek értékelte, hogy a haláleset után a nő egyetlen alkalommal sem kereste a férje családját, holott a tőle állítólag független tragédia esetén ez így lett volna természetes.”(másik részlet a korábban idézett cikkből)

Ehhez még csak annyit: az asszony a tárgyalás során mindvégig engedte, hogy fotózzák és kamerázzák. Ez brutális gyilkossági ügyekben több mint szokatlan.

A nagy sajtófigyelem kísérte tárgyalás végén 2012. november 22-én a Gyulai Törvényszék előre kitervelten, különös kegyetlenséggel végrehajtott emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek Andreát, és ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a törvényszék 35 évben határozta meg. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott bizonyítékok hiányában történő felmentés, védője eltérő tényállás megállapítása és felmentés érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. 

Életfogytiglan, de minimum 35 év 

Érdemét tekintve helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla a Gyulai Törvényszék I. fokon meghozott ítéletét. Ezek alapján a vádlott jogerős büntetése életfogytig tartó szabadságvesztés és 10 év közügyektől eltiltás lett úgy, hogy a vádlott legkorábban 35 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Ilyen hatalmas büntetés kiszabása után a dolgok „rendes menete” szerint az elítéltet elnyeli a fegyház, legtöbbjük esetében semmi nem derül ki arról, hogyan alakul rabélete. Ám Andrea esetében nem így történt. Különleges szexuális börtönkalandjairól tucatszám jelentek meg cikkek országszerte. Sokféle történetet előadott Andrea, így például arról beszélt, hogy többször szexuális kapcsolatot létesített a gyulai intézményben egy börtönőrrel. Többször is „szeretgették” egymást, míg az egyik alkalommal zárkaajtón lévő „tátikán” keresztül szexeltek. A kémlelőnyílásként is szolgáló, 20x20 centiméteres úgynevezett tátika egyébként 150 centi magasan van, és azon keresztül, hogyan is fogalmazzak, nem igazán elképzelhető a nemi aktus. Erre a következtetésre jutottak az ügyben vizsgálódók is, s bár két őr ellen emelt vádat az ügyészség, végül 2014-ben jogerős felmentő ítélet született a szegedi katonai bíróságon.

Andrea időközben arról is mesélt, hogy szexuális zaklatásnak volt kitéve a debreceni börtönben is. Folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel meg is vádolt az ügyészség három egykori debreceni börtönőrt, azt gyanítva, a vádlottak szexuális kapcsolatot létesítettek Andreával. Ez a tárgyalássorozat 2016 májusában zárult le, a vádlottakat jogerősen felmentették.

Hihetnénk: ennyi kaland közepette Andreának másra már nem juthatott ideje börtönlakóként. Hihetnénk, de tévednénk. Ugyanis a kalocsai börtönben egy volt rendőr feleségül vette Andreát.

Egyelőre ennyi. Nem tudom, miért is gondolom, hogy ennek a történetnek még nincs vége?

Bátyi Zoltán

 

 

 

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/37132/pics/14919959255334908_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?