Asszonykínzók a Rémségek házában

magyar noir

Hallottak már „Rémségek házáról”?

Nem tudni pontosan, ki volt az a sajtómunkás, aki ezt a szörnyű nevet először adta egy brutális és hosszan tartó kínzás-sorozat helyszínének, de mire bíróság elé került az ügy, már minden médiumban így emlegették azt a battonyai épületet, ahol egy 25 éves nőt küldtek a halálba.

És kik voltak a gyilkosai?

Az egyik: M. Zoltán. A korábban már hétszer vagyon elleni bűncselekmények miatt elítélt férfi (aki a büntetőügyben később I. rendű vádlottként szerepelt) és bűntársa K. Adrienn 1995-től kisebb-nagyobb megszakításokkal 2004-ig éltek élettársi kapcsolatban Szegeden. A szerelmükből 1998 májusában gyermek is született, M. C., aki az ügy egyik sértettje lett a bírósági eljárás során. Adrienn és B. Réka, az ügy másik sértettje 2001-ben a Szegedhez közeli Kübekházán ismerkedett meg, később barátnőként, sok időt töltöttek együtt.

A másik gyilkos Sz. Zoltán (ő II. rendű vádlottként ült szemben a bírósággal) és Sz.-né K. Adrienn, a harmadik, végül gyilkosságért is elítélt (III. rendű vádlottként szólították) 2005-ben fonták kapcsolták össze az életüket. Majd 2012-ben, a büntetőeljárás megindulása után össze is házasodtak a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. Ők és a két sértett Battonyára költözésüket megelőzően Makón éltek albérletben. Sz. Zoltán az akkor még K. Adrienn, és a két sértett 2006-ban, míg M. Zoltán, K. Adrienn korábbi élettársa 2007-ben Battonyára költözött egy olyan házba, amit K. Adrienn vásárolt.

A máris igencsak kusza, szinte kibogozhatatlan családi és érzelmi szálakkal összekötött történetet tovább bonyolította, hogy 2006 augusztusa és 2011 júniusa között különböző időkben és ideig más személyek is laktak a házban. Az ott élők között súlyos problémák adódtak, a vádlottak totális ellenőrzés alatt tartották a házban lakó többi ember mindennapjait. A szexuális és egyéb frusztrációk, a féltékenykedések egy indulatilag túlfűtött légkört hoztak létre, és mindezek együttesen hozzájárultak a cselekmények végkifejletéhez – állapították meg az ügy felderítése során. 

Ütötték, rugdosták, fojtogatták 

Az 1985-ben született B. Réka szörnyű kálváriája 2007 végén kezdődött. Kezdetben a három vádlott a nőt tenyérrel vagy ököllel ütötte-verte, máskor már meg is rugdosták. Ekkor még „csak” olyan sebesülései voltak, amiket a jog 8 napon belül gyógyuló sérüléseknek nevez. Talán, de csak talán, el is fogadható, hogy ezek miatt nem tett feljelentést. Ám 2010 tavaszán Sz. Zoltán már kötéllel fojtogatta Rékát. Az egyéb módon is megkínzott nő az év júniusában öngyilkosságot kísérelt meg, de életben maradt. Később elszökött a házból, és Battonyán bujkált. A másik férfi, M. Zoltán 2009 júliusában – amikor a börtönből eltávozást kapott – összesen hatszor verte meg Rékát, de komolyabb sérülést ő sem okozott neki.

Ám 2010-ben Rékának egyre nagyobb kínokat kellett kiállnia, mert Sz.-né K. Adrienn féltékeny volt rá Sz. Zoltán miatt. Adrienn elektromos árammal, késsel, partfis nyéllel, porszívócsővel, varrótűvel, csőfogóval, szerszámnyéllel is kínozta, míg M. Zoltán forrasztó pákával, égő cigarettával, kötéllel fojtogatva sanyargatta a sértettet, minden alkalommal hatalmas fájdalmakat okozva. M. Zoltán a nő karját is eltörte, ugyanekkor Sz. Zoltán a szerencsétlen nő hátára taposott, a veséjét, a bordáit rugdosta, így Réka több hét alatt gyógyuló vesezúzódást és bordatörést szenvedett. 

Ágyneműtartóban bujtatták 

2010. június 16-án rendőrök jelentek meg a házban, hogy egy bűncselekmény miatt Sz. Zoltánt előállítsák. Ekkor Sz.-né K. Adrienn vádlott ráparancsolt a sértettre, bújjon el az előtérben lévő ágyneműtartóban, hogy a rendőrök ne lássák meg a sérüléseit. Amikor Sz. Zoltánt a rendőrök elvezették, későbbi felesége kézzel is, léccel is összeverte a sértettet, mert úgy gondolta, hogy szerelmének Réka miatt kellett börtönbe mennie.

2010. június 18-án az akkorra már legyengült, ételt alig fogyasztó, földön fekvő Rékát M. Zoltán nagy erejű áramütésekkel kínozta. Egy nappal később K. Adrienn Réka fejét kézzel ütötte meg, a torkát szorongatta, majd asztallábbal verte. Ezt követően M. Zoltán is többször összeverte az egy nappal korábban egy kerekesszékbe helyezett, magatehetetlen nőt, aki az ütések miatt kibukott a kerekesszékből, fejét a betonaljzatba verte, és agyrázkódást szenvedett.

Réka ekkor már haldoklott, életveszélyben és tudatzavart állapotban volt, azonnali orvosi ellátásra lett volna szüksége.

De ez nem történt meg.

Június 21-én hajnalban M. Zoltán vette észre, hogy a nő meghalt. Ezt elmondta K. Adriennek, aki azzal állt elő: vigye ki a holttestet a lakásából. M. Zoltán az élettelen testet a melléképületében tette le a földre. Másnap délután a melléképület mellett egy gödröt ásott, a holttestet a gödörbe lökte, majd azt betemette, és egy kb. 50 kilós betondarabot rakott rá.

K. Adrienn bejelentése alapján B. Réka földi maradványait 2011. október 6-án helyszíni szemle során találta meg a rendőrség. A szakértők megállapították, hogy „a bántalmazási sorozat összességeben vezetett a sértett halálához”. 

Miért nem szökött el? 

Joggal lehet feltenni a kérdést: hogyan lehetett mindezt kibírni, miért nem próbált menekülni a megkínzott nő a rémségek házából? Pontos magyarázat aligha adható a Réka minden cselekedetére, de azt tény: M. Zoltán – tettestársai tudtával – 2010 májusától Réka 2010 júniusába bekövetkezett haláláig minden nap olyan antidepresszáns gyógyszereket szedetett az áldozatukkal, amelyek kizárólag orvosi felügyelt mellett adhatóak, ellenőrizetlen adagolás esetén kábult, bódult állapot kialakulásához vezethetnek. A két férfi 2010 márciusa és júniusa között legalább négy éjszaka a ház kisszobájában Rékát K. Adrienn ágyának lábhoz láncolták azért, hogy Réka ne tudjon megszökni.

Írásom bevezetőjében már említettem: a büntetőeljárás során két sértett sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt emeltek vádat. Hogy ki volt a másik? A battonyai házban lezajlott bántalmazásoknak és kínzásoknak részben szem- és fültanúja volt a kiskorú M. C., „akinek érzelmi és erkölcsi fejlődését extrém súlyos mértékben károsították a fent részletezett bűncselekményekkel a vádlottak” – került a jegyzőkönyvbe.

Az első tárgyalássorozatot lezáró ítéletben társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése, kiskorú veszélyeztetése és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a Gyulai Törvényszék 2014. szeptember 17-én M. Zoltánt. Ezért őt a bíróság – mint többszörös visszaesőt – életfogytig tartó fegyházra, 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: az I. rendű vádlott legkorábban 40 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

Az ügy II. rendű vádlottja, Sz. Zoltán ugyanezen bűnök miatt szintén életfogytig tartó fegyházbüntetést és 10 év közügyektől eltiltást kapott úgy, hogy legalább 32 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A III. rendű vádlott Sz.-né K. Adrienn büntetése szintén életfogytiglan lett, 10 év közügyektől eltiltásra ítélték, kimondva: büntetéséből legkorábban 35 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

A II. fokú eljárás során 2015-ben több ponton megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla a Gyulai Törvényszék I. fokon kimondott ítéletét. Így – egyebek mellett – megváltozott az I. rendű vádlottra kiszabott szabadságvesztés büntetés időtartama is. Az ítélőtábla kimondta: a férfi szabadságra nem bocsátható, vagyis esetében tényleg életfogytig tartó (TÉSZ) fegyházbüntetést szabott ki.

Az ítélet indoklásában elhangozott: a három vádlott közös szándékegységben, együttesen valósította meg azt a bántalmazást, ami végül a sértett halálához vezetett, vagyis a II. rendű vádlott éppen úgy emberölés bűntettét követte el, mint az I. és a III. rendű vádlott.

Az I. rendű vádlott esetében – tekintettel az elkövetett bűncselekményre, az előéletére, személyiségére – indokolt olyan büntetés, vagyis TÉSZ kiszabása, amely biztosítja a vádlott végleges elszigetelését a társadalomtól. A II. és a III. rendű vádlottat büntetve helyesen döntött az I. fokú bíróság, amikor mindkettőjük esetében életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést határozott meg, és – tekintettel az arányosságra – helyesen állapította meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját is, így azon a Szegedi Ítélőtábla nem változtatott. Helybenhagyta az ítélőtábla azt a döntést is, hogy a III. rendű vádlott – tekintettel súlyos betegségére – szabadságvesztés büntetését börtönben töltse le. 

Nem hallották a sikolyokat? 

A battonyai rémségek házáról külföldön is jelentek meg cikkek. Végül a szerbiai Vajdaságban megjelenő 7 Nap című újságból idézek egy írásból, amely még a tettesek elfogása idején jelent meg:

„Rékát gyakran látták a helybéliek, amint iskolába kíséri C.-t, s azt is, amint a gyógyszertárba megy a patikaszereket kiváltani. Soha nem látták azonban senkivel beszélgetni, ha szóltak is hozzá, gyorsan odébbállt. Azt látták rajta, hogy sovány, alig vonszolja magát (egy rúgástól eltört a lába!), az arcán is észrevették a sebeket, de nem tudták, mitől származnak. A szomszédok semmi gyanúsat sem láttak, nem hallották a kínzások idején Rékából kitörő szörnyű sikoltásokat, jajveszékeléseket. Legalábbis ezt mondják. Kínzói egyébként, amikor már látták a fiatal nőn, hogy jártányi ereje is alig van (tudniillik éheztették is), megkötözték, és nem engedték többé az utcára.

Hogy miként pattant ki az ügy és kinek köszönhető a szadista bűnözők elfogása? A kiskorú C., S. Adrienn lánya, aki végig velük lakott a battonyai házban, már hosszabb ideje kérlelte az anyját, hogy tegyen feljelentést a szerencsétlen áldozat gyilkosai ellen. A nő hosszas rábeszélés után ezt meg is tette, de az egészet megpróbálta M. Zoltán nyakába varrni. Nem sikerült, így az ő kezén is kattant a bilincs.

Az esetet vizsgáló bűnügyesek elmeszakértői véleményt kértek a három elkövetőről. Több kriminálpszichológus szerint a battonyai bűncselekményt szadista emberek követték el, olyanok, akiknek nem volt, nincs és a várható ítélet után sem lesz bűntudatuk! S hogy fiatal nő miért nem próbált meg elszökni fogva tartói és kínzói elől? A szakemberek szerint úgynevezett Stockholm-szindrómában szenvedett, azaz: elkezdett vonzódni, majd kötődni azokhoz, akik bántalmazták.” – írta a 7 Nap című újság.

 

Bátyi Zoltán

 

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/36478/pics/14903478336705416_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?