Három embert gyászolt Tompa

magyar noir

Rettegés költözött a szerb-magyar határnál fekvő Tompára 2009 novemberében. A kisvárosban jól ismert és szeretett embereket, köztük két nőt és egy súlyos beteg férfit gyilkolt még ismeretlen olyan brutális módon, hogy az még a sok szörnyűséghez szokott nyomozókat is elképesztette. 

Amíg ismeretlen volt a tettes, számos lehetőség, a Szerbiából érkezett banditák rémképe is felsejlett. Ám végül Sz. István személyében egy olyan embert fogott el a rendőrség, aki 2009. március elejétől mindenesként dolgozott a K. családnál a magyar-szerb határ közelében lévő K.-tanyán.

A férfi korábban csak hallomásból ismerte a család később meggyilkolt tagjait – a gyilkosság idején 65 éves K. Józsefet, annak feleségét, a 62 éves K. Józsefnét, és lányukat, a 41 éves Ildikót. Persze munkája során már alaposabban belelátott életükbe. Bár e nélkül is tudta, hogy egykor virágtermesztéssel és eladással, majd vendéglátással foglalkoztak K.-ék, jómódjuk a környékbeliek, így a vádlott előtt sem volt titok.

Sajnos egy súlyos betegség végett vetett a sikeres gazdálkodásnak, a családfő izomsorvadás miatt lebénult, ezután a K. család felhagyott a vendéglátással is, bevételük nagyon lecsökkent.

Talán ennek tudható be, hogy 2009 júliusában eladták egy másik házukat 4 millió forintért, és a korábban jelentős jószágállományukat felszámolva az év október 10-én az utolsó három lovuktól is megváltak, 350 ezer forintért. Sz. István tudott az eladásokról, csak az árakat nem ismerte. Azt is feltételezte, hogy a család korábbi megtakarításaikból él, de nem ismerte pontosan K.-ék vagyoni helyzetét. Ám azt igen, hogy a családfő – az izomsorvadáson túl, ami miatt elektromos tolószékkel közlekedett – daganatos betegségben is szenved, míg felesége szívbeteg, beépített szívritmus szabályozóval és műbillentyűkkel él. 

Soha nem veszekedtek 

A tanya szó hallatán ne gondoljon senki apró kis épületre, gémeskúttal, néhány udvaron kapirgáló tyúkkal, ugyanis az 53-as főútról Kelebiára vezető földút mellett fekvő épületegyüttes panziónak épült, ezer négyzetméteres ingatlan. Vendégeket 2009-ben, a már leírt okok miatt, K.-ék nem fogadtak, a füves területtel övezett ház alsó szintjén, külön-külön lakrészben lakott a nyugdíjas K. József az őt ápoló feleségével, valamint Ildikó lányuk a férjével, és két gyermekükkel. A földút másik oldalán lévő a gazdasági udvart különböző épületek, közöttük egy istálló zárta körbe. Itt dolgozott Sz. István, hétfőtől péntekig végezve a K. család által elvárt munkákat. A férfi és munkaadói között nem volt soha komolyabb vita, veszekedés, Sz. a fizetését minden héten pontosan megkapta.

De 2009 nyarán más munkát kezdett keresni, amire szüksége is lett volna. Ugyanis 2009. október végén K. József közölte vele: télen nem lesz mit csinálnia, ezért csak 2010 tavaszától tudja újra alkalmazni.

Ez persze nem befolyásolta az őszi teendőket. Sz. 2009. november 4-én reggel úgy 9-fél 10 óra tájban megérkezett a K.-tanyára. Aznap vejük, mint rendszerint munkában volt, Ildikó iskolába vitte a gyereküket, majd a gazdasági udvaron fát pakolt egy utánfutóra. Sz. segített neki rakodásban, majd a bontásra ítélt lovas karám helyének elegyengetéséhez toló lapot szerelt egy traktorra, ami munka közben leakadt, és Sz. nem tudta visszailleszteni. A férfi ekkor K.-nét hívta segítségül. Nem alakulhattak zökkenőmentesen a dolgok, mert az asszony rászólt Sz.-re, „hogy lehet ennyire ügyetlen?”, majd miután a toló lap beillesztése sikerült, K.-né visszaindult a házba.

Közben az istálló ajtaja előtt ismét tett egy megjegyzést, amit Sz. ugyan nem értett, de úgy vélte, csakis sértés lehet, és ezen felidegesítette magát. Ezért az asszony után ment, és az istállóban egy feszítővassal előbb a testére csapott, majd nagy erejű ütést mért a fejére is. K.-né a földre zuhant, támadója rátérdelt, majd kétszer ismét a fejét ütötte. Mivel biztos volt a nem mozduló nő halálában, azonnal elindult a lakóépület felé, hogy végezzen K. Józseffel is. Egyrészt azért akarta megölni a családfőt, hogy ne maradjon tanú, másrészt úgy gondolhatta, ha már kétszer is gyilkol, gazdagodjon is.

Ékszer, forint, euró 

K. Józsefék lakásába érve odalépett a heverőjén fekvő férfi feje mögé, majd hatszor lecsapott a feszítővassal. A férfi azonnal meghalt.  Gyilkosa nem vesztegette az időt, gyorsan átkutatta az egész lakást, és egy lemezkazettából összesen 1 millió 435 ezer forint értékű ékszert, 2 millió 860 ezer forintot és 17 ezer 230 eurót (akkori értékén 4 millió 775 ezer forint) szedett össze. Végül összesen 9 millió 70 ezer forint értékkel ment ki a házból az udvaron lévő lezáratlan Mercedes autóhoz. A kocsit a lakóépülettől mintegy 350 méterre lévő erdőbe vitte, otthagyta, hogy mások azt hihessék, a ház gazdái talán elutaztak. Ezután visszament a lakóépülethez, miközben 13:53-órakor mobil hívást kapott egy ismerősétől, aki közölte vele, visszamehet a korábbi munkahelyére. Azért jegyeztem le ennyire pontosan a hívás idejét, mert ez a beszélgetési időpont később perdöntőnek bizonyult!

Sz. már indult haza a lopott értékekkel, amikor meghallotta, hogy Kl.-né Ildikó, a meggyilkoltak lánya hazatért. Úgy hitte, a lebukást elkerülheti, frissen szerzett vagyonát megőrizheti, ha vele is végez. Nem is tétovázott: segítséget kérve csalta be az asszonyt az istállóba, ahol felkapta a feszítővasat, összesen öt ütéssel agyonverte Kl.-nét is. A holttestet az asszony autójának csomagtartójába tette, majd ide rakta K.-nét is, miután, ki tudja miért, annak kezeit egy dróttal összekötözte.

A gyilkosságok során mindvégig szövetkesztyűt viselő gyilkos délután fél 3 körül traktoron hagyta el a tanyát, és hazament. Később a feszítővasat és a kesztyűt Kelebián, a szülei házához közel eső erdőben az avar alá elrejtette, a gyilkosságok idején viselt bakancsát és ruháját otthon az üstházban égette el. Az ékszereket a fészerben ásta el, míg a forintot és az eurót szintén a szülei disznóóljában dugta el. Minden érték hiánytalanul előkerült a nyomozás során.

Sz. másnap felkereste a meggyilkolt K.-ék másik lányát, G. Klárát, akivel sírva gyászolta az elhunytakat. Később visszavitte a traktort, átvette utolsó havi fizetését, majd áldozatai november 11-i temetésén részvétet nyilvánított.

 

Mobilhívás buktatta le

 

Ezernyi találgatás kapott szárnya a szörnyű tragédia után, a rendőrség is igyekezett felkutatni minden használható nyomot és olyan személyt, aki bármilyen információval segítheti a felderítést. Sz. Istvánt előbb tanúként idézték be. Miután ellenőrizték mobiltelefonos beszélgetéseit, és kiderült, hogy a vádlott által is említett mobiltelefonos hívást nem otthon, hanem még a K.-tanyán kapta, a gyanú egyértelműen a vádlottra terelődött. Ezért az utolsó tanúkénti meghallgatásának másnapján, 2009. november 16-án őrizetbe vették. Sz. már másnap, a legelső gyanúsítotti kihallgatásán beismerte, egyedül ő és senki más ölte meg a sértetteket.

Ezek után nyereségvágyból, aljas célból, különös kegyetlenséggel, több emberen, köztük védekezésre képtelen áldozattal szemben elkövetett emberölés és jármű önkényes elvételének bűntettében mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2011 áprilisában Sz. Istvánt, és ezért életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható (ez a tényleges életfogytiglan szakszerű jogi formulája) – mondta ki a bíróság. 

Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára, ahol a Bács-Kiskun Megyei Bíróság ítéletét 2012-ben helybenhagyták.

Vagyis Sz. István soha többé nem térhet vissza a szabad emberek világába. Pontosabban: mint minden tényleges életfogytiglanra ítélt, ő is reménykedhet abban, hogy 40 évvel a fegyházba vonulása után a köztársasági elnök kegyelmet gyakorol majd.

 

Bátyi Zoltán

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/36244/pics/14896796886996253_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?