Kétszer gyilkolt a battonyai rém

magyar noir

„T. István. vádlott bűnös aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítéli. A fegyházbüntetésből legkorábban 15 év után bocsátható feltételes szabadságra.”(Részlet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1996. február 22-én kihirdetett ítéletéből) 

Ezt a hírt másnap az ország számos újságja közölte. És ahogy az már lenni szokott, a jogi nyelvezethez keveset értő emberek azon vitatkoztak, milyen életfogytiglan az, amiből 15 év után ki lehet jönni? Biztos szóba került az is, vajon mivé válik az az ember, aki másfél évtized raboskodás után tér vissza a szabadok világába. Megjavítható-e egy olyan gyilkos, aki olyan szörnyű bűnre volt képes, mint amilyet T. István 1995. június 24-én elkövetett.

De mielőtt a gyilkosságra térnék ki, ismerkedjünk meg az ítélethozatalkor még csak harminc éves Istvánnal, akinek teljes nevét – tekintettel a személyiségi jogokat szigorúan védő törvényekre – írásomban egyszer sem teszem közzé.

T. István esztergályosnak tanult, és letartóztatása előtt egy kft.-nél dolgozott. Második házasságában élt, két gyereke is volt már ekkor. A nagyobbik első feleségével lakott, míg a kisebbiket második feleségével együtt nevelték az asszony korábbi házasságából származó két gyermekével. A kisebbiket T. István még a nevére is vette, vélhetően a szeretete jeléül. A törvénytisztelő, munkás hétköznapokat élő férfi, aki korábban egyetlen olyan bűnt sem követett el, ami miatt bíróság elé citálták volna, a már említett június 24-én már kora reggel, úgy fél 6 körül biciklire pattant, hogy 9 órára odaérjen Kisújszállásra, ahol egy kerítés felállítását vállalta. 

De hova ez a nagy sietség? 

– kérdezhetik. Nos, erre is van magyarázat: T. mégsem csak a családjának élt, igencsak szerette az italt is. Így aztán előbb egy közeli kocsmában alapozta meg a napját, hosszabban is elidőzött a pultot támasztva. Majd egy másik italozóban már csak egy korsó sörrel oltotta a szomját, hogy 9 óráig még felkereshessen egy harmadik helyet is, ezért a Kenderes felé vezető 4-es számú műútra hajtott fel.

A városon kívül megelőzte későbbi áldozatát, aki egy montenbike kerékpárral igyekezett Kenderesre, ahol az akkor éppen katonai szolgálatát töltő udvarlójának szülei laktak. Korábban megígérte, segít nekik a mezőgazdasági munkákban, egészen pontosan kapát ragad, hogy rendbe tegyék a kukoricást. A nem éppen könnyűnek ígérkező napját tervezgető, 21 éves lány hátizsákjában vitte holmijait, s aligha figyelt arra, hogy T.-t  aki ekkor már szörnyű tervet forgatott agyában egy vasúti fénysorompó előtt megelőzte.

T. úgy százméternyi távolságból követte a lányt, és még kilenc óra előtt, a műúttól úgy 300 méternyire, egy tanyához vezető úton érte utol. A szexuális vágytól hajtott férfi oldalról meglökte a lányt, aki kibillenve egyensúlyából az út melletti, úgy másfél méter mély árokba hajtott, és felborult. A férfi utána ment, és miközben a megtámadott lány a közel egy méter magas fűben a hátán feküdve azt kiabálta, hogy feljelenti, úgyis megismeri, T. letérdelt hozzá, és ököllel négyszer-ötször az arcába csapott. Perceken át fojtogatta áldozatát, közben fajtalankodott vele, majd egy kemény tárggyal, addig nyomta a lány nyakát, amíg eltört a gégéje, ami azonnali halálát okozta. Mielőtt T. elkerekezett a helyszínről, a holttestet egy bokorba húzta. A gyilkos pár perccel később már ismét egy kocsmaajtón nyitott be, majd elment dolgozni, és egész napját ott töltötte.

Arra aligha számított, hogy mozgását a közeli tanyáról 

egy szemtanú távcsővel figyelte 

Azt nem láthatta pontosan, mi történt az árokban, de gyanúsnak találta az ügyet, ezért szólt az apjának, és hamarosan a rendőrség is értesült az esetről. Másnap már őrizetbe is vették a gyilkost.

Az eljárás során felmerült az is, hogy T. megerőszakolta áldozatát, de ezt nem lehetett bizonyítani. Az ölési cselekmény motívuma a szemérem elleni erőszak végrehajtása volt, és ezért az emberölés aljas indokból elkövetettnek minősült. Mivel a gyilkosságot T. rendkívüli embertelenséggel, gátlástalanul hajtotta végre, amikor a fiatal, nála fizikailag lényegesen gyengébb, kiszolgáltatott sértettet viszonylag hosszú időn át fojtogatta, majd a nyakát összetörte, a cselekménye különös kegyetlenséggel elkövetett minősítést kapta.

Ez utóbbi megállapítást a II. fokon eljáró Legfelsőbb Bíróság ügyben ítélkező tanácsa nem osztotta, így T. büntetését életfogytiglanról 15 év fegyházra mérsékelt, úgy gondolván, a büntetési célok így is megvalósíthatóak, a vádlott „jó útra tér”, szabadulása után nem kell attól tartani, hogy újabb ember esik áldozatául.

Jó magaviseletét látva annyira hihettek T. megjavulásában a fegyházban őt őrzők, nevelők is, hogy a brutális gyilkosnak végül 

csak tíz évet kellett raboskodnia 

és 2006-ban szabadult. Közben a korábbi házasságából született gyerekek felnőttek, velük tartotta is a kapcsolatot az apjuk, aki ekkor már Battonyán lakott és egy pulykatenyésztéssel foglalkozó kft.-nél dolgozott, mint állatgondozó. Törvényesen elvált, de korábbi házastársával, nem sokkal a válás után, 2008 februárjától ismét összeköltözött a nő battonyai házában.

Az asszony súlyos mozgássérültségével összefüggő kiszolgáltatottsága miatt attól félt, hogy a vádlott elhagyja, ezért azt is eltűrte, hogy T. más, nála fiatalabb nőkkel is szexuális kapcsolatot tartson fenn. Egyikük pénzért közösült a vádlottal, másikuk pedig 2009 október elejétől 2009 decemberéig szívességből lakott T.-éknál.

2010. július 27-28-án (a hivatalos jegyzőkönyv szerint: pontosabban nem meghatározható időpontban) T. telefonon a lakásukra hívta pénzszexes nőismerősét, hogy 

3 ezer forintért közösüljön vele 

A nő 9 óra körül meg is érkezett, ahol ekkor csak T. várt rá. Mindketten a ház kisebb szobájába mentek, ahol szex közben T. a nő nyakát szorongatta, majd megfojtotta áldozatát. Amikor látta, hogy a nő meghalt, a ház udvarára vitte, és két zsákot ráhúzva a melléképület közelében elásta. A gyilkosság tényét ekkor még sötét homály fedte. (A nyomozók a holttestet csak 2011. március 29-én találták meg.)

Na, ezt megúsztam – gondolhatta T., akinek vérét a férfiúi hevület tovább forralta. 2010. augusztus 25-én délelőtt a férfi a munkahelye, a Battonya külterületén lévő pulykatelep bejáratánál állva észrevett egy 17 éves lányt, aki gyalog barátnőjéhez tartott.

T.-ról el kell mondani, hogy igencsak nagy testi erővel dicsekedhetett ekkoriban. A 183 centi magas férfi 105 kilót nyomott, míg a kamaszt, aki 167-170 centi magas és vékonyka, talán ha 50 kilóval terhelte meg a mérleget, azzal az indokkal állította meg, hogy a lány édesapjának pulykát akar küldeni. A lányt az ajándék sem hatotta meg, sokkal inkább gyanakvással fogadta T. szavait, és a telepről kihozott pulykákat nem fogadta el. Megpróbált elmenni, ám az akkor már felhevült T. a lány karjait megragadta, majd berántotta a telepre, és miközben azt hörögte: „Kurva kell nekem!”, a telep belső része felé rángatta áldozatát. Eközben a lány megpróbált védekezni, a férfi arcába kapott, és segítségéért is kiabált, mire T. megöléssel fenyegette meg, ha nem marad csendben.

A férfiak végül sikerült a pulykatelep egyik óljába vonszolni a lányt, ahol a földre lökte, kezeit megkötözte, és megpróbálta gúzsba kötni. Szerencsére T. nem járt sikerrel, mert megzavarta egy apa és gyermeke. Ők a telep bejáratánál történteket távolról látták, és az életéért küzdő lány segélykiáltásait hallva érkeztek a helyszínre.

Amikor T. meglátta őket, elengedte a lányt, és utána szólt: 

„Ne haragudj! Hogyan tudom ezt jóvá tenni?” 

Aszemtanúkat pedig arra kérte, hogy másoknak ne szóljanak a látottakról. De ez a kérése süket fülekre talált. T. a nyomozás idején már nem volt olyan félelmetes valamennyi bűncselekménye elkövetését beismerte. A bírósági tárgyaláson T. a lánytól bocsánatot kért, de ő a bocsánatkérést nem fogadta el.

Mindezt szem előtt tartva hozta meg ítéletét a Gyulai Törvényszék, amikor T. Istvánt aljas indokból, különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettében, emberölés előkészületében és erőszakos közösülés bűntettének kísérletében találta bűnösnek, és életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre ítélte, valamint 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság kimondta: a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható (tényleges életfogytiglan).

Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára, ahol 2012 júniusában néhány ponton megváltoztatták, de döntően helybenhagyták az Gyulai Törvényszék ítéletét. Így T. feltételesen sem szabadulhat, vagyis a jogerős ítéletében is tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést mondott ki az ítélőtábla.

Az ítélet indoklásakor elhangzott: tekintettel a vádlottelőéletére, aki korábban is emberöléséért volt már elítélve, arra, hogy nem sokkal a feltételes szabadság letelte után követte el az újabb, nagy tárgyi súlyú bűncselekményeket, valamint arra, hogy a vádlott pszichopátiás személyisége miatt fennáll a bűnismétlés veszélye, nem születhetett más ítélet, mint a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés.

T. István 46 évesen vonult újra börtönbe. Jóval 80 év felett lesz, ha megéli, amikor kérvénnyel fordulhat a köztársasági elnökhöz kegyelemért. 

Bátyi Zoltán

 

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/35767/pics/14890714664892694_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?