A gyilkos unoka is végzett magával hétfőn

magyar noir

Emberölésért elítélt rabok lettek öngyilkosok hétfőn a Szegedi Fegyház és Börtönben, a közös zárkában tartott férfiak felakasztották magukat. Tegnap megírtuk, hogy egyikük a balástyai rémként is ismert sorozatgyilkos volt, aki öt nővel végezhetett, de az öngyilkosok közül nem csak ő szerepelt már blogunk, a Magyar noir hasábjain. 2015. november 18-án írtunk a héten szintén elhunyt "gyilkos unoka" kegyetlen történetéről, amelyet teljes terejedelmében az alábbiakban olvashat. 

Gyálaréten ugyan ki gondolna gyilkosságra? Az egykor kicsinyke falu Szeged Délikert városrészének egyik dísze. Ez az ország legmelegebb tája, Magyarországon itt a legmagasabb a napsütéses órák száma. A közel 390 házban lakó 1.100 ember jó része Szegedről települt ki, mert rendkívül vonzó a békés, nyugalmas csendes falut idéző kertváros, ahol egy posta, orvosi rendelő, óvoda, művelődéi ház és néhány kiskocsma szolgálja a polgárokat. Sokan járnak ide ki a környező kiskertekbe is.

Közöttük rengetegen busszal, így minden bizonnyal sok olyan gyálai akad, aki személyesen is jól ismerte történetünk főszereplőjét.

A szakközépiskolában érettségizett, büntetlen előéletű, letartóztatásakor autóbuszvezetőként dolgozó M. Viktor gyakran segített özvegy, 74 éves nagymamájának, P. Gábornénak a ház körüli munkákban. Nem gazdálkodhatott túl jól a keresetével, mert 2005 áprilisában elhatározta,  megöli a pénzéért az idős asszonyt. Április 23-án a délelőtti órákban szüleivel együtt dolgozott a mamánál, majd közösen meg is ebédeltek. Amikor a gyilkosságra készülő sofőr szülei elköszöntek, a férfi a nagyanyjánál maradt. Ekkor határozta el, hogy végrehajtja tettét. Úgy tervelte ki, hogy azt rablógyilkosságnak álcázza, olyan ismeretlen személyre terelve a gyanút, aki így szerzi meg nagyanyjának néhány 10 ezer forintját.

Az unoka délután hazatért, majd találkozót beszélt meg barátaival azért, hogy szórakozni menjenek. Tisztában volt azzal, hogy a találkozó helyszínére a gyálaréti lakóhelyétől félóránként induló busszal tud eljutni. Azért, hogy a tervét végrehajtva a találkozóra oda tudjon érni, és így részére a barátai alibit tudjanak biztosítani, este 19 óra 30 perc és 20 óra között indult el otthonról. Magához vett egy kb. 50 centi hosszú vascsövet és egy sportcipőt.

A lebukást elkerülendő nagymamája házát nem a szokásos útvonalon, hanem a falu határa, a szántóföldek felől közelítette meg. Amikor odaért az asszony ingatlanához, a rajta levő cipőt a magával vitt használt tornacipőre cserélte, és kezében a vascsővel átmászott a kerítésen. A házba belépve köszönt a televíziót néző mamának, majd a kérdésére, mit keres ott, azt válaszolta, hogy beszélgetni jött. A néni ezt tudomásul vette, visszafordult a tévé felé. Ekkor a vádlott elővette a kabátja alá rejtett vascsövet, és azzal legalább háromszor fejen ütötte a széken neki háttal ülő nagyanyját.

A mama az ütésektől a székről a földre esett. Unokája ekkor még legalább négyszer a vascsővel fejen ütötte a földön fekvő áldozatát Amikor látta, hogy nagyanyja már nem mozog, és nem lélegzik, elkezdte az általa remélt néhány 10 ezer forint keresését, tudva, hogy az idős asszony hol tartja a pénzét. A kutatás során a reméltnél kevesebb, 3-4.000 forint közötti, pontosabban nem meghatározható összeget talált az asszony másik szobájában lévő tárcájában. Kutatás közben - azért, hogy a támadást egy olyan tettes által elkövetettnek álcázza, akit nem ismerhetett a nagymama - amit csak lehetett kihúzott, szétrángatott, szétpakolt. Ezzel azt a látszatot is akarta kelteni, hogy a támadó semmilyen helyismerettel nem rendelkezett.

A férfi ezt követően az ingatlant ismét a kerítésen átmászva hagyta el, a bent használt cipőt visszacserélte, majd azt a vascsővel együtt egy nejlonszatyorba rejtve magával vitte. A buszmegállóhoz ment, a 20 óra 35 perces járattal beutazott Szegedre, és a belvárosban a sportcipőt a vascsővel együtt egy kukába dobta. Úgy 9 óra tájban találkozott barátaival, velük szórakozott, majd az utolsó busszal visszament Gyálarétre.

Másnap - a szüleivel történt megbeszélés szerint - elment nagymamájához, hogy elhozza az ebédet. Ő volt az, aki rátalált a halottra, mentőt hívott, és értesítette a szüleit, szólt a szomszédoknak is. A mentősök és a rendőrség kiérkezése után eljátszotta, mennyire megrendült a történtektől, valamint ő volt az, aki hatósági tanúként részt vett a helyszíni szemlén.

P. Gáborné halálát a fejet ért legalább négy nagy erejű ütéssel okozott koponyatörés, agyzúzódás, agyroncsolódás okozta, életét nagy valószínűséggel azonnali, szakszerű orvosi beavatkozás esetén sem lehetett volna megmenteni – állt a szakértői jelentésben.

Az unoka terve bevált - a nyomozás kezdeti szakában más személyt gyanúsítottak meg. Három hónappal az idős asszony ellen elkövetett brutális bűncselekmény elkövetése után vették őrizetbe T. Lajost A rendőrség előtte egymillió forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. A díjat nem fizették ki, ugyanis a rendőrség szerint az akkor rendelkezésükre álló adatok, a helyszínen talált nyomok, az ellentmondó vallomások alapján megalapozottan gyanúsították a férfit, és a gyanút a bíróság is megalapozottnak találta, amikor döntött az előzetes letartóztatásáról. T. Lajos néhány nap híján három hónapot töltött előzetes letartóztatásban, utána bizonyítottság hiányában megszüntették ellene a büntetőeljárást, és szabadon bocsátották. Az ártatlanul fogva tartott beperelte a magyar államot, kapott is valamennyi pénzt, majd ezt a nyomozást a Csongrád Megyei Főügyészség 2006. július 3-án megszüntette.

Talán soha nem derül ki, hogyan is ölték meg a nagymamát, ha a békés település nyugalmát nem robbantja fel egy újabb gyilkosság. 

Az unoka még a középiskolában ismerkedett meg V. Katalinnal, akivel nagymamája megölése után élettársként tervezgették közös jövőjüket. 2008 februárjában megszületett gyermekük, M. Tamás, ám ekkor már viták borzolták a fiatalok kapcsolatát. Majd még jobban elfajult a helyzet, ugyanis októbertől - az élettársa által nem tudott – az ifjú apának szerelmi viszonya lett egy fiatalkorú lánnyal, T. Évával.

2008. november 11-én a vádlott szabadságon volt, és este fél 8 körül azzal az indokkal, hogy elfogyott a cigarettája, elment otthonról. Ezt követően T. Évával több SMS üzenetet váltott, és szokásától eltérően betért egy gyálaréti italboltba, ahol megivott egy üveg sört és 4-5 fél deci töményet, így eléggé italosan tért haza, úgy 9 óra körül. Az élettársa látva, hogy a vádlott italboltban volt, vitatkozni kezdett, ami elől a vádlott úgy tért ki, hogy a kertben található fészerhez ment dohányozni. A nő ide is követte, és tovább veszekedett. Ekkor a férfi felkapott egy baltát, és fejen ütötte az élettársát, aki az ütéstől a földre került, ahol még legalább öt nagy erővel mért baltacsapás érte.

Az ekkorra már kétszeres gyilkos bement a házba, ahol látta, hogy 9 hónapos kisfia sír. A gyerekágyhoz lépett, és megfojtotta a gyereket, egy kézzel a nyakánál fogva a kert hátsó végébe vitte a holttestet. Oda, ahol élettársa életét kioltotta. Majd magához vette a nő táskáját, személyi iratait, az élettársának, illetve a gyerekének egy-egy pár cipőjét, Tomika kedvenc plüss játékát, valamint a gyerek ruházatának bizonyos darabjait, és azt szintén kivitte a holtestekhez. Egy 30 centi mély árkot ásott, amelybe mindkét holttestet elhelyezte, melléjük rakta a felsorolt holmikat, és a földet visszalapátolta rájuk.

A vizsgálat során megállapították, hogy mind V. Katalin sértett, mind kisgyereke a helyszínen azonnal életét vesztette, sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy az életük megmentésére orvosi lehetőség nem volt.

Másnap a vádlott a sértett mobiltelefonjáról üzeneteket küldött saját szüleinek, a sértett testvéreinek és szüleinek, illetve a baráti társaságukba tartozó személyeknek. Azt akarta elhitetni, hogy V. Katalin közös gyermekükkel együtt elhagyta őt, és máshol próbál meg új életet kezdeni. Aznap délután a férfi élettársának telefonját Szeged belvárosában egy kukába dobta, ahol a vizsgálat során megtalálta a rendőrség.

Másnap reggel a családirtó meggyilkolt élettársának édesapjával együtt bement a rendőrségre, ahol bejelentést tett élettársa és kisfia eltűnéséről. Az ezt követően lefolytatott közigazgatási eljárás adatai alapján bűncselekményre utaló körülmények merültek fel. A helyszínen megtalálta a sértett apja és testvére a kisgyerek babakocsiját, cumis üvegét, és a föld is gyanús volt számukra azon a helyen, ahol később megtalálták a holttesteket. És ekkor a gyilkos már nem menekülhetett...

A férfi mindent elismert, vagy ahogy a jegyzőkönyvek készítői ilyen esetben fogalmazni szoktak: „feltáró jellegű, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett”. Ekkor elmondta: hogy a nagyanyját pénzért ölte meg, meg azért, mert neheztelt rá. Beszélt arról is: mivel ismerte T. Lajost, akit helyette tartoztattak le a gyilkosság miatt, zavarta, hogy mást gyanúsítanak az elkövetéssel, de egy kicsit meg is nyugodott ettől. A barátait is kikérdezték, akikkel együtt szórakozott a nagyanyja megölése után. Ők úgy vallottak: a férfin egyáltalán nem látszott semmi különös. Amikor pedig megtalálta a holttestet, akkor úgy tűnt, megviselte a dolog.

Az akkor 24 éves M. Viktort már az I. fokon eljáró Csongrád Megyei Bíróság életfogytig tartó fegyházra, valamint 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. A táblabíróság nem változtatott a büntetés mértékén. Vagyis maradt a tényleges életfogytiglan, mert a Szegedi Ítélőtábla - tekintettel a  minősítő körülményekre, az összes súlyosító körülményre, valamint azt figyelembe véve, hogy a vádlott teljes közönyösséget mutatott, az ítélet enyhítésére semmilyen lehetőséget nem látott. Az elkövetett bűnnel csakis a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása áll arányban - hangzott el az ítélethirdetéskor.

A vádlott a tárgyalást rezzenéstelen arccal ülte végig, egyetlen szót sem szólt. Csupán annyit jegyzett meg a bírói kérdésre - Egyetért-e az ügyvédje által elmondottakkal? -, hogy igen.

- Kíván-e hozzátenni valamit? - kérdezte még a bírói tanács elnöke.

– Semmit. – hangzott az utolsó válasz.

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?