Balástyai rém 2.0

magyar noir

Emberölésért elítélt rabok lettek öngyilkosok a hétfőn Szegedi Fegyház és Börtönben, a közöszárkában tartott férfiak felakasztották magukat. Úgy tudjuk, egyikük a balástyai rémként is ismert sorozatgyilkos volt, aki öt nővel végezhetett. Az ő esete a Blogstar olvasói előtt nem ismeretlen, hiszen blogunk, a Magyar noir már 2015. szeptember 14-én megírta rémtetteit. Alább az akkori posztunk.

A CSILLAGBAN ŐRZI TITKAIT A BALÁSTYAI RÉM

A Szegedi Fegyház és Börtön (ismert nevén: a Csillag) rabja Sz. Zoltán. A századforduló legismertebb magyar sorozatgyilkosa saját bevallása szerint öt nőt ölt meg, a bíróság bizonyíthatóan négy asszony, illetve lány „kivégzése” miatt küldte élete végig rács mögé. De akad olyan ember is, aki úgy véli: több áldozat holttestét még mindig nem találták meg. 

Egy rendbeli, előre kitervelten, nyereségvágyból, más aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés, és egy rendbeli lőfegyverrel való visszaélés bűntettében találta bűnösnek a Csongrád Megyei Bíróság Sz. Zoltán vádlottat. Ezért az 1968-ban született balástyai férfit életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság. Egyben kimondta: a vádlott büntetéséből feltételesen soha nem szabadulhat. Az ítélet ellen a vádlott felmentésért, illetve az ítélet enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, míg a védő felmentést kérve fellebbezett. pagebreak

Nagyon kevés olyan újság jelenhetett meg 2003. november 21-én Magyarországon, amelyben ez a hír - ha kisebb-nagyobb eltérésekkel is  -, ne jelent volna meg. Hiszen az akkor már csak balástyai rémként emlegetett Sz. Zoltán áldozatainak felkutatása is hatalmas érdeklődés mellett zajlott korábban. Lakhelyét, a Szegedtől 27 kilométerre fekvő Balástyát riporterek hada lepte el, attól az erős meggyőződéstől vezérelve, hogy újabb és újabb titkok nyomára bukkanhatnak. Különböző legendák ma is élnek, de mi szorítkozzunk egyelőre csak a bizonyított tényekre.

A nyolc osztályt végzett, alkalmi munkákból élő Sz. Zoltán, akit a nagy lebukás előtt többször is elítélt már a bíróság (így például 1987-ben erőszakos közösülés miatt), gyakran üldögélt a balástyai presszóban, ahol későbbi áldozataival megismerkedett. Így J. Róbertnéval is, aki 1998. április 28-án a délelőtti órákban dolgozott először a balástyai presszóban. Első munkanapján az asszony a déli órákban indult haza a presszóból, és útközben találkozott Sz.-val, aki máig ki nem derített fortéllyal rábeszélte: menjen el vele a presszótól úgy öt kilométernyire fekvő tanyájához. Sz. itt végzett is első áldozatával - megverte, egy kemény tárggyal többször is lecsapott az asszony fejére, aki nem sokkal később meghalt. Sz. Zoltán a holttestet a tanyától úgy 50 méterre elásta. Az eltemetés előtt az áldozta alsó testrészét a vádlott lemeztelenítette, a nő farmernadrágját a holttest mellé földelte el.

Másodszor J. Sz. Bernadettre csapott le a „rém”. A lány 1998 nyarán szintén a balástyai presszóban dolgozott. Az év július 16-án este 10 óra körül Bernadett, akárcsak az első áldozat, a presszóból lakására indult, de soha nem érkezett haza. Útközben szólította le Szabó, és őt is tanyájára csalta, ahol kíméletlenül végzett a fiatal lánnyal. A gyilkos ekkor is a tanyája közelében ásott sírt áldozatának, és a lányt használati tárgyaival, valamint ruháinak egy részével együtt temette el. A holttestet lemeztelenített állapotban, fej nélkül találták meg.

Ekkor még szinte senki nem gyanakodott gyilkosságra, bár az alig 3500 lakosú településen igencsak felkavarta az indulatokat, hogy két nő is nyomtalanul eltűnt a faluból. Mivel azokban az években még Balástyán robogott át az E5-ös út hatalmas forgalma, sokan úgy vélték, talán a falun keresztül utazó autók valamelyikében vitték távoli vidékekre az elrabolt nőket.

Majd 1998. augusztus 25-én már egy olyan haláleset miatt vonult ki a rendőrség Balástyára, ami nagyon eltért a korábbiaktól. Aznap éjjel K. Mónikát egy tehervonat halára gázolta. Az egyébként jászkarajenői lány a Balástyához közeli Bakson élt akkor, és prostituáltként reménykedett nagy vendégforgalomban az E5-ös út Balástya környéki szakaszán. Halála napján, úgy este 10 óra körül a Mónikát szállásadója, K. János autóval szállította ki az E5-ös útra, Balástya külterületére, a Szegedre vezető útszakaszhoz. Ezt követően valaki arra kényszerítette a lányt, hogy az út mellől a Budapest-Szeged közötti vasúti sínpálya felé menjen el vele. Az úttól távolabb a tettes egy zsineggel megfojtotta áldozatát, a tetemet a sínre fektette úgy, hogy fűvel és egyéb növényzettel letakarta. Ez a valaki Sz. Zoltán volt – legalábbis az ő elmondása szerint. A „rém” nyilatkozta rendőrségi kihallgatásán: ő Mónika gyilkosa. Korábban a rendőrség úgy vélekedett a holttest megtalálásakor, hogy ez az eset nem kapcsolható össze az eltűnésekkel. Mivel a bíróság a lefolytatott eljárás során nem találta minden kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy K. Mónikát Sz. Zoltán ölte meg, ezért a bűnért végül nem vonták felelősségre.

Annál inkább K. Terézia megöléséért, aki P. Krisztinának, a vádlott élettársának volt gyermekkori barátja, és Sz.-t is jól ismerte. Terézia 2000 februárjában költözött el családjától, és néhány hétig Szabóék tanyáján lakott. 2000 nyarán Sz. Zoltán a lányt egy másik tanyához közeli gyümölcsösbe csalta, rábeszélve arra, hogy a tanyából tűzoltótömlőket lopjanak el, majd azokat később eladják, és a pénzt egymás között elosztják. Sz. a lányt a balástyai presszótól mintegy 3 kilométerre lévő szilvás-kertbe vitte, ahol egy zsineggel megfojtotta, és a lemeztelenített holttestet a helyszínen eltemette. Bár sok-sok köbméter földet megforgattak a munkagépek az áldozatok holtteste után kutatva, Terézia ruhái soha nem kerültek elő.

Sz. Zoltán végül Sz. Hajnalka meggyilkolása után bukott le. Már most elárulhatjuk: a rendőrséget a telefonos beszélgetések lenyomozása vezette a gyilkoshoz. Sz. és Hajnalka jól ismerték egymást, így gyilkos tudott arról, hogy a sértett használt mobiltelefonok értékesítésével foglalkozik. Sz. azért, hogy nagyobb összegű készpénzt szerezzen, felajánlotta Hajnalkának, hogy olcsón sok mobiltelefont tud számára beszerezni, ha azok vételárát neki átadja. Persze Sz.-nek esze ágában sem volt mobiltelefonokkal üzletelni, erre - mint a nyomozás során kiderült - nem is volt lehetősége. Ám Sz. Hajnalka erről mit sem tudott, és 2001. augusztus 21-én 305 ezer forintot vett ki számlájáról, majd Sz. Zoltánnal esti találkozót beszéltek meg. A „rém” tanyájához Sz. kerékpárral, míg a sértett robogójával ment ki. Itt Sz. a sértettől 300 ezer forintot elvett, majd a nőt egy zsinórral megfojtotta, és a holttestet a tanyától mintegy százméternyire elásta, áldozata robogóját, egyéb értéktárgyait pedig egy közeli víztározó gödörbe dobta.

Sz. Zoltán legkisebb bűne sem maradt megtorlatlan: mivel a tanyájában egy 6,35 mm-es kaliberű Browning pisztolyt rejtett el, lőfegyverrel való visszaélés bűntettért is felelősségre vonták.

Sz. Zoltán elfogása után idővel mindent bevallott, ám az I. fokú tárgyaláson élt a vallomás megtagadási jogával, sőt írásban előterjesztett nyilatkozatában korábbi, a nyomozati eljárás során tett beismerő vallomásait is visszavonta.

Abból a körülményből, hogy J. Róbertné, J. Sz. Bernadett és K. Terézia fiatal nők voltak, akiknek holttestét részben, vagy teljesen lemeztelenítve állapotban temette el a vádlott, a Csongrád Megyei Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy Sz. Zoltánt a bűncselekmények elkövetésekor szexuális indíttatás motiválta. Ám ez a vád már nem állt meg a II. fokon eljáró Szegedi Ítélőtábla előtt. Ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett megállapítani, Sz. a nőket megölésük előtt, vagy azt követően vetkőztette-e le. Az elmeorvos-szakértői vélemény pedig, miszerint Sz. szexuális életében zavarokra utaló mozzanatok jelentkeztek, az ilyen indítékot csupán felveti, de más konkrétum nélkül nem bizonyítja – állt az ítélet indoklásában.

És ha már szóba hoztuk az orvosszakértőt, nézzük: milyen jellemrajzot vázolt fel a balástyai rémről a per idején.

„Sz. Zoltán nem értelmi fogyatékos, tudatzavar, vagy szellemi leépülés, valamint elmebetegség nem állt fenn nála a bűncselekmények elkövetésének időpontjában sem. Kétségtelen, hogy személyiségjegyeiben számos kedvezőtlen tulajdonság megnyilvánul, így érzelmileg, indulatilag lényeges történések hatására gondolkodása beszűkül. Nehezen viseli el a feszültségeket, intoleráns, a sérelmeire hajlamos összpontosítani, agresszív képzetei feszült indulati állapotot idéznek el” - állt többek között Sz. jellemzésében.

Mivel, mint már említettük, a szexuális indíttatást, vagyis az aljas indokot végül nem lehetett a „rém”-re rábizonyítani, végül a jogerős ítéletben különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés és lőfegyverrel való visszaélés bűntettében találta bűnösnek a Szegedi Ítélőtábla Sz. Zoltánt, és 2004 szeptemberében a táblabíróság is kimondta, ha nem is ezekkel a szavakkal: a balástyai nők gyilkosa egész életét töltse rács mögött.

A szegedi Csillag börtönben egyik legszigorúbban őrzött rabjáról még ma is sokat és sokan beszélnek, ahogy az különleges ügyek esetében lenni szokott. Egyesek kétlik, hogy egyedül követte el rémségeit. Mások, köztük az ügy felderítésében oroszlánrészt vállalt, ma már nyugdíjas nyomozótiszt, Palatinusz Gábor úgy véli: több ember haláláért felelős, mint amennyiért elítélték. A teljes igazság kiderítése érdekében saját pénzéből még 2005-ben 500 ezer forintot ajánlott fel Sz.-nek minden egyes újabb, még fel nem derített gyilkosság elismerésért, pontos feltárásért. Ám a balástyai rém hallgat, bár esetében a pénz jól jönne, és már semmi jelentősége nem lenne annak, hogy négy, öt, vagy akár tíz ember gyilkosaként bámul ki a rácsos ablakon.

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/32312/pics/14809567437126448_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?