Pécz Zoltán, a Csillagos festőművész

magyar noir

Mandragóra címmel az Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központban (TIK) nyílt meg a napokban Pécz Zoltán festőművész kiállítása, amely a hónap végig fogad látogatókat. A kiállítás fő támogatója a Szegedi Fegyház és Börtön.

Ez utóbbi mondatra talán már többen is felkapják a fejüket. Festőművészet és fegyház? Igen: bármennyire is hihetetlen sokak számára, a Csillag börtön (mert ugye ez a Szegedi Fegyház és Börtön országszerte ismert, használt neve…) már a rendszerváltoztatás óta mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csak szigorát félő emberek „raktáraként” működjön, ne csak büntessen és elrettentsen.

A Csillag – dacára annak, hogy az ország legveszélyesebb bűnözőit zárják a falai közé – olyan intézmény, ahol (természetesen a szuper biztonságos őrzés mellett) a fő hangsúlyt a fogvatartottak nevelésére igyekeznek fordítani. Ennek érdekében már a rendszerváltozás után különféle szakkörök indultak a börtönben. Aki akar, kosárfonással foglalkozhat, mást az üvegfestést rejtelmeibe vezetnek be, netán rajzolást, festészetet tanulhat képzőművészek irányítása mellett. Ma már működik fazekas- és sajtószakkör is, míg a börtönzenekar vagy színjátszók előadásai különleges programok nem csupán az elítéltek, hanem a falon kívül élők számára is.

A nevelés fontosságát hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján Tikász Sándor büntetés-végrehajtási dandártábornok is. Szólt arról, hogy az ország egyik legnagyobb fegyházában minden harmadik elítélt foglalkozik valamilyen alkotótevékenységgel. Az elmúlt években több helyi, hazai és nemzetközi pályázatnak és kiállításnak köszönhető, hogy művészi alkotások születtek. Az elítéltek által készített és ingyen felajánlott művek egyébként már több  gyermek- és egészségügyi intézmény irodáit, betegszobáit is díszítik.

Pécz Zoltán a „börtönművészek” sorában is különleges helyet foglal el. Az emberölésért életfogytiglan, minimum 23 év fegyházra ítélt férfiról a Csillagba kerülése után, az 1990-es évek második felében senki nem gondolta, hogy egyszer a világ számos táján elismeréssel fogadják alkotásait. A kezdetben nehezen kezelhető rabot éppen a festészet, az alkotás lehetősége formálta át annyira, hogy nevét halva ma már ezerszer inkább az alkotó tehetség, mintsem a bűnöző jut azok eszébe, akik ismerik új személyiségét, gondolkodásmódját.

Ezt tanúsíthatom jómagam is, hiszen hosszú évek óta figyelemmel kísértem életének alakulását. A következő sorokat például több mint 7 éve, a szegedi Délmagyarország című lapban megjelent riportomból idézem be azért, hogy még színesebb képet adjak a színek szerelmeséről.

„A börtönrezsimmel való szembenállás kényszere egészen 2004-ig élt bennem. Ha egy hónapig nem töltöttek ki rólam fegyelmi lapot, már azt kérdezték a többiek: mi van, Pécz, beteg vagy?Akkorra aztán a börtön vezetése megelégelte, hogy állandóan szembe megyek a börtönrenddel, és leültettek az asztalhoz. Szó szerint nem tudom idézni, de valami olyat mondtak: vagy változtatok a magatartásomon, vagy nyakamba vágnak minden olyan fenyítést, kedvezménymegvonást, amit csak megenged a börtönszabályzat. De ha meg akarok javulni, és találok magamnak olyan elfoglaltságot, amivel lekötöm magam, és nem sértek másokat, akkor megadnak minden segítséget. Én is éreztem, na, itt aztán nagyon forró a helyzet, egy ilyen tisztességes ajánlatot csak elfogadni lehet...”

Pécz akkor azt is elmondta, hogy megítélése szerint az első képei szörnyűek voltak, de nem adta fel, mert minden egyes képnél érezte, valami szépség, ha csak kicsi is, de rejtőzik bennük. Idővel aztán egyre többen dicsérték a munkáit, és ő is úgy érezte, jó úton halad, egyre büszkébb lett a festményeire.Ekkor kezdett el behatóbban foglalkozni neves mesterek munkáival.

„Rádöbbentem: semmi se vagyok hozzájuk képest. De ez nem elkeserített, hanem további tanulásra ösztönzött. Képeztem magamat, és bár ma is tele vagyok kétségekkel, már tudom: a festészet az én utam, ezt kell végigjárnom” - mondta el 2009-ben.

Pécz Zoltán tehetségét a börtön vezetése is korán elismerte. Amikor a korábbi első számú rabalkotó más fegyintézetbe került, rábízták a Csillag dekoratőri munkáit. Többek között a dísztermet ékesítő, jeles magyar jogtudósokat ábrázoló képek is Pécz Zoltán munkái.

A Pécz portré fontos eleme: 2005 óta egyetlenegy fegyelmi vétséget sem követett el, mintarabnak számít a Csillagban. És még valami: a nemzetközi elismerést 2006 hozta el számára. Abban az esztendőben hirdette meg a Nemzetközi Börtönpasztorációs Társaság „Fesd meg az élet arcát!” címmel azt a pályázatát, amelyre a világ 44 országából több mint 1500 képet küldtek be rabfestők. Pécz ezen a megméretésen a 23. helyet szerezte meg, Az élet arca című képét, amely egy udvari bolondot ábrázol, kiállították – többek között – Bécsben, New Yorkban, Lisszabonban, Budapesten éppen úgy, mint Nagy-Britanniában, Csehországban, Romániában, Franciaországban, Németországban.  

De térjünk vissza a mába. Míg korábban Pécz szinte az egész világra haragudott, ma már így fogalmaz: a festészettől egy teljesen új életet kaptam, nem valami ellen, hanem valamiért élem a hétköznapjaimat.

Pécz Zoltán a rácsok mögött töltött 21 év alatt érett művésszé vált, olyan alkotó, aki kipróbált szinte minden stílusirányzatot és technikát, míg rátalált teljesen egyéni, különleges látásmódjára – hangsúlyozta Szász József festőművész a kiállítás megnyitóján, ahol egyébként ott volt maga az alkotó is. Igaz, a törvények értelmében még közel két éve van hátra a feltételes szabadságra bocsátásig, de a börtön vezetése lehetőséget biztosított számára, hogy szabadon mozoghasson a szabadok világában, még ha csakegy egyetemi intézmény keretei között is.

Pontosan tudták ugyanis: Pécz Zoltán nem fog megszökni. Hova is szökne? Ő már megtalálta saját világát, egy olyan világot, ami nem csupán számára ad örömet.

– Öröm és persze megnyugvás azoknak is – mondta mellettem egy hölgy, miközben a festményeket néztük – akik, éppen az ő példáján keresztül bizonyítva látják: egy ember, kövessen el bármit, letöltve a rá kiszabott súlyos büntetést, új emberként léphet ki egy fegyház rácsai mögül.

Bátyi Zoltán

 

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/30413/pics/14745424186139228_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?