Öt lányt gyilkolt a törökszentmiklósi kéjgyilkos

magyar noir

Hosszú éveken át emlegették rettegve Szolnok megyében Jancsó Ladányi Piroska nevét. A húszéves korára már ötszörös gyilkossá lett nő gyermeket ölt, szexuális kielégülést keresve még saját kisöccsét is fajtalankodásra kényszerítette, állatokat boncolt azért, hogy meglelje „boldogságát”. Bár szörnyű tetteinek elkövetését saját anyja is segítette, egyedül kellett a bitó alá állnia. 

„A börtönparancsnokság Jancsó Ladányi Piroska elítéltet de. 10 óra 05 perckor elővezetteti. Dr. Magyari József megyei bírósági elnök elítélt előtt kihirdeti a Szolnok megyei bíróság B.688/1954/6 és a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Bf. I. 1561/1954/14. számú végzését és közli, hogy a Legfelsőbb Bíróság Elnökének El. 003120/1954. számú értesítése szerint a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megengedte, hogy a fenti ítélettel, illetve végzéssel gyilkosság, stb. bűntette miatt halálra ítélt Jancsó Ladányi Piroskán a halálbüntetést végrehajtsák. Ezután 10 óra 9 perckor az elítéltet Kiss Endre megyei ügyésznek az ítélet végrehajtása végett átadja. A megyei ügyész az elítéltet átadja az állami ítéletvégrehajtónak, és felhívja, teljesítse kötelességét. Az állami ítéletvégrehajtó 10 óra 10 perc és 10 másodperckor veszi át az elítéltet, és 10 óra 11 perckor jelenti az államügyésznek, hogy az ítéletet végrehajtotta. Az orvosok 10 óra 22 perckor jelentik, hogy a szívműködés leállt és a halál beállott. A halál beállta után 30 perc múlva a halottat leveszik az akasztófáról és a hullát kiszállítják. Jegyzőkönyv feltárás után aláíratott. (Részlet abból a jegyzőkönyvből, amit Jancsó Ladányi Piroska kivégzésnek napján, 1954. december 12-én készítettek a Szolnok megyei börtön belső udvarán végrehajtott akasztásról.)

A kivégzés tényét, persze korántsem ilyen részletességgel, másnap közölték Magyarország valamennyi fontosabb újságjában. A hírt legnagyobb örömmel Szolnok megye egyik kisvárosában, Törökszentmiklóson olvasták, ugyanis Jancsó Ladányi Piroska összes áldozatát ezen a településen szemelte ki, ölte meg, mégpedig egészen bestiális módon. És egy évnek sem kellett eltelnie ahhoz, hogy az első áldozat meggyilkolása után még négy gyermek holttestét emeljék ki abból a kútból, ahova a kíméletet nem ismerő kéjgyilkos temette. Ez idő alatt megerősödhetett hitében minden babonás, ugyanis az eltűnési ügyekben indult nyomozás során egy szám, a 13-as feltűnően gyakran előkerült. 

Az első kislány, a 11 éves K. Marika eltűnését

1953. október 13-án jelentették be. Pár hónappal később, 1954. június 12-én a 13 éves H. Piroskát várták hiába haza a szülei. Ettől kezdve felgyorsultak az események: augusztus 9-én a 17 éves S. Irén nem ment haza (egyébként ő az egyetlen, akinél szóba sem jöhet a babonások rettegett, netán dédelgetett 13-as száma), augusztus 11-én a 13 éves B. Mária, augusztus 14-én pedig a szintén 13 éves Sz. Katalin eltűnése ügyében vehették fel a jegyzőkönyvet a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság munkatársai. Akik, vélhetően nem voltak babonásak, így semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottak a 13-as számnak.

Ez nem is baj, mert - mint később kiderült - a számmisztika semmilyen szerepet nem játszott a XX. századi Magyarország egyik legborzalmasabb bűncselekmény sorozatában. Sokkal nagyobb gond, hogy a hatóságnak fogalma sem volt arról, mégis milyen nyomon indulhatnának el. Egy ma kiképzett nyomozó, aki már kamaszfejjel ezernyi filmet megnézhet a sorozatgyilkosságokról, talán azonnal következtetne: egy olyan rém markába kerültek a lányok, aki egyre kevésbé tudja visszafogni gyilkolási vágyát. Ám az ötvenes évek Magyarországán, mint ahogy egyébként az egész világon a sorozatgyilkosság, mint bűnügyi kategória ismeretlen volt. (Ezt a fogalmat csak Ted Bundy, a diáklányokat öldöső, Amerikában garázdálkodó pszichopata bűnesete után „találták ki”.)

A törökszentmiklósi rendőröknek csak annyi tűnt fel, amikor rögzítették az eltűnések legfontosabb tényeit, hogy B. Mária kivételével, aki Mezőtúrról érkezett busszal a városba, s nem sokkal a leszállása után tűnhetett el, valamennyi kislány mezőtúri lakos volt, s valamennyien vásárolni indultak eltűnésük előtt. Még az időpontok is egybevágtak: a lányok, boltba, piacra indulva délelőtt köszöntek el otthonról.

Ám ennyi nyom legfeljebb ahhoz volt elég, hogy a rendőri apparátus egy helyben topogjon, és reménykedjen: valami csoda folytán több információhoz jut. És a csoda bekövetkezett! Szeptember 2-án egy 21 éves asszony, B. Istvánné tett feljelentést a törökszentmiklósi rendőrségen, megvádolva bizonyos Jancsó Ladányi Piroskát azzal, hogy meg akarta ölni. A megdöbbentő részletek hallgatva a nyomozóknak aligha juthatott eszébe, hogy a 21 éves, s egyébként Pusztakengyelen lakó fiatalasszony elleni támadásnak bármi köze lehet a kislányok eltűnéséhez. A bejelentést külön ügyként kezelve fogták el Jancsó Ladányi Piroskát, aki nem tagadva tettét elmondta: való igaz, egy dróttal akarta megfojtani az egyébként végül csak könnyebb sérüléseket szenvedő áldozatát.

Ahogy azt már egy nyomozás rendes menete megköveteli, a rendőrség megszállta azt a házat, ahol a megvádolt lány anyjával, Jancsó Borbálával, és féltestvérével, az akkor 11 éves W. Józseffel lakott, s amelynek kertjében – a megtámadott asszony szerint – a nyakára tekerték a hurkot. A kutakodás során viszont gyorsan nyilvánvalóvá vált: Jancsó Piroskának korántsem az a legnagyobb bűne, hogy B.-néra támadt. A nem éppen nagy jólétről árulkodó, gondozatlan ház helyiségeiben ugyanis olyan gyerekruhákat találtak a rendőrök, amelyek szerepeltek az eltűnési ügyekben rögzített jegyzőkönyvekben. Ezt követően aztán az ingatlan minden négyzetméterét tüzetesebb vizsgálatnak vetették alá, s az eredmény nem maradt el.

 

„A tornác alatt egy kutat találtam”

– jelenthette az egyik rendőr a házkutatás vezetőjének, aki azonnal parancsot adott a teljes feltárásra. Ezt követően aztán már csak néhány órának kellett eltelnie ahhoz, hogy mind az öt eltűnt lány hulláját kiemeljék a kútból. Az elszörnyedt rendőrök azonnal egy véleményre jutottak: ezt a szörnyűséget Jancsó Piroska nem követhette el úgy, hogy anyja, Jancsó Borbála ne tudott volna lánya gyilkosságairól. Talán még segédkezett is a kislányok megölésében – ébredt a gyanú, így aztán Jancsó Borbálát is letartóztatták.

Később számos ellentmondó, részleges, majd teljesnek hitt, ám később visszavont, netán módosított vallomásból kellett a rendőrségnek kibogozni az ügy minden szálát. Jancsó Ladányi Piroska előbb a gyilkosságról mit sem tudó személynek állította be, később megvádolta az együttműködéssel, sőt mi több, ötletadónak tüntette fel az anyját. De ami a legfeltűnőbb volt: gyilkosságok indítékairól meglehetősen rejtélyesen beszélt, mint aki sokkal jobban szégyelli az elkövetés okát, mint annak tényét.

Az első ítélet alapjául szolgáló vádirat – amely még az anya bűntelenségét vélelmezve készült - végül a következőkben foglalta össze a gyilkosságsorozat elemeit.

„Jancsó Ladányi Piroska 1953 nyarán ismerkedett össze a törökszentmiklósi határban tehenet legeltető 11 éves K. Máriával. Az év őszén a törökszentmiklósi zöldséges bolt előtt összetalálkozva fogalmazódott meg a terv: lakásukra csalja a gyanútlan, krumpliért sorba álló kislányt. Ez meg is történt – majd később visszajövünk, ha kevesebben lesznek – mondta Marikának, s a házban, miközben a kislány olvasgatott, egy villanyhuzal darabbal hátulról megfojtotta áldozatát. A holttestet meztelenre vetkőztette, majd meg is gyalázta a hullát. Ezután a holttestet egy pokróccal letakarva, a nyakára tekert huroknál fogva kivonszolta a lakásból, és majd fejjel lefelé a kútba dobta.”

A korántsem minden részletre kiterjedő idézet talán elegendő figyelmeztetés ahhoz: Jancsó Ladányi Piroska történetét csak az olvassa tovább, aki elég erős idegzetűnek érzi magát. Mert bár a bűncselekmény sorozat ekkor pár hónapra megakadt, de később egyre vadabb dühvel támadt a gyilkos, hogy kiélhesse perverz vágyait.

1954. június 9-én a városka piacterén egy csirkét árusító kislánnyal ismerkedett meg Jancsó Ladányi Piroska, akit szintén a lakására csalt azzal az ürüggyel, a még eladatlan csirkéit megveszi tőle. Ez csábítóan hangzott, H. Piroska el is fogadta a meghívást. Gyilkosa ekkor is egy könyvet nyomott az áldozat kezébe, hogy lekösse a figyelmét, majd miközben Piroska a könyvet lapozgatta, akárcsak első áldozatát, ezt a lányt is egy villanyhuzallal fojtotta meg Jancsó Ladányi Piroska, aki ezt a holttestet rendkívüli perverzitással meggyalázta

A „gyönyör percei” után H. Piroskát is lemeztelenítve a kútba dobta gyilkosa. Az áldozat ruháit a kamrában elrejtette a gyilkos, aki ezúttal rabolt is – 200 forintot vett el áldozatától. 

Jancsó Ladányi Piroska harmadik áldozata

S. Irén gyári munkás 1954 tavaszán került kapcsolatba a Rémmel.. A sorozatgyilkos va Budapestről Törökszentmiklósra került lánnyal egyre szorosabb kapcsolatot ápolt, oly annyira, hogy vallomásában azt állította: S. Irénnek szintén „természetellenes hajlamai” voltak, s őt kétszer is boldoggá tette a nyelvével, amit csak azért nem viszonzott, mert attól tartott, hogy S. Irén ezt másoknak elmondja.

Mivel  Jancsó Ladányi Piroskában egyre erősödött a félelem, kitudódhat kettőjük kapcsolata, úgy döntött, végez S. Irénnel. Döntésében az is közrejátszott – a vádirat szerint –, hogy megszerezze a lány értéktárgyait. A tervet gyorsan követte a végrehajtás: augusztus 9-én, újra előkerült a villanyhuzal, amivel Jancsó Ladányi Piroska a neki háttal álló lányt megfojtotta.

Haláltusájában az áldozat megpróbált védekezni, egy-két erőtlen ütést mért is gyilkosára, de sorsát nem tudta elkerülni. Ezzel az áldozatával Ladányi Piroska csupán azért nem fajtalankodott a gyilkosságot követően, mert – mint elmondta a nyomozóknak –, úgy vette észre a lány nemi szervén, hogy valamilyen betegségben szenved. A holttest eltüntetésének módján azonban semmit nem változtatott, a lemeztelenített hullát a már két tetemet rejtő kútba dobta, majd megállapíthatta: nem csupán a lány ruhával, de 30 (!) forinttal is gazdagodott.

Csupán két nap telt el, s már a negyedik holttest is a kútba került. Jancsó Ladányi Piroska augusztus 11-én délelőtt a tanácsháza előtti autóbusz megállóban szólította meg a mezőtúri buszról leszálló B. Marikát, aki az alvégen lakó a keresztanyjához jött nyaralni. Az újabb áldozatra leső gyilkos ekkor közölte: ő is arrafelé lakik, menjenek hát együtt. Útközben azzal az ürüggyel csalta be a házukba B. Marikát, hogy segítsen neki egy csomagot kivinni a vonathoz, de utána tovább kíséri majd keresztanyjához. A lány elfogadta ezt az ajánlatot, s pár perccel később már halott volt. Jancsó Ladányi Piroska a fojtáshoz ekkor egy pamutzsinórt használt. A holtesten gyilkosa kielégítette nemi vágyait, a lemeztelenített tetemet a kútba dobta, az áldozat ruháit az ágy alá rejtette, s a lánynál talált 7 forintot eltette.

 

Az ötödik emberölést három nappal később követte el

az ekkorra már minden gátlásától megszabadult gyilkos. Augusztus 14-én, csavargás közben a vasút környékén szólította meg Sz. Katalint, s a korábban bevált szöveggel – segítsen neki elvinni egy csomagot az állomásra – csalta el házukba. A kislány kezébe egy meséskönyvet adott, s miközben Katika ezt lapozgatta, egy ruhaövvel fojtotta meg gyilkosa. Lemeztelenítés, fajtalankodás, kútba dobás, az áldozat ruháinak elrejtése az ajtó mögé – foglalható össze az ezt követő cselekménysor.

A vádirat nem feledkezik meg arról sem, hogy Jancsó Ladányi Piroska időközben megkezdte az elvett ruhák, cipők értékesítését is, az ócskapiacon 15-20 forintos áron adott túl egy-egy darabon. A legtöbb pénzt H. Piroska kabátjáért, ingéért és szandáljáért kapta: 45 forintot tehetett zsebre.

A kereskedés közben persze nem halt ki az ölési vágy Jancsó Ladányi Piroskából. Újabb portyára indult szeptember 1-jén, és a szolnoki vasútállomáson megismerkedett meg az őt végül lebuktató, 21 éves pusztakengyeli asszonnyal. B. Istvánnéval, akivel együtt egy vidámparkba indultak szórakozni. Útközben Jancsó Ladányi Piroska elvette új ismerőse ruhákkal megpakolt táskáját, azzal az ürüggyel, hogy ne akadályozza őket a szórakozásban, majd megszökött, a táskát elrejtette.

A pórul járt asszony végül a rendőrség segítségével rátalált a tolvajra, aki megígérte: visszaadja a csomagot. Ezzel az ürüggyel csalta B.-nét a törökszentmiklósi házba. Miután a vendég elaludt, házigazdája úgy döntött: végez az asszonnyal, és holttestén keres kielégülést magának. Egy drótot csavart B.-né nyakára, de az felébredt, és dulakodást követően kiszabadította magát a halálosnak szánt szorításból.  Sikerült elszaladnia a házból, s nem sokkal később már a rendőrségen adta elő a vele történteket.

A rohamléptekben végzett eljárás eredményeként – számba véve a gyanúsítottak korábbi bűneit is – végül az ügyészség Jancsó Ladányi Piroska ellen ötrendbeli gyilkosság és rablás, egy rendbeli gyilkossági kísérlet és csalás bűntette miatt emelt vádat. Jancsó Borbálát viszont csak közveszélyes munkakerülés, ifjúság elleni bűntett és társadalmi tulajdon sérelmére, lopással elkövetett bűntettel vádolták meg.

Az első fokon eljáró Szolnok megyei Bíróság sem látott okot arra, hogy másban is elmarasztalja az anyát. Így a következő nem jogerős ítélet született – s most idézzük szó szerint azt az MTI által kiadott közleményt, ami a Szabad Nép 1954. október 3-i, vasárnapi számában látott napvilágot.

 

Halálra ítéltek egy többszörös gyermekgyilkost

„A Szolnok megyei bíróság szeptember 29-én tárgyalta Jancsó Ladányi Piroska törökszentmiklósi lakos bűnperét, akit ötrendbeli gyilkossággal, egy gyilkossági kísérlettel, ötrendbeli csalással, valamint egy rendbeli csalással vádoltak.

A nyomozás és a megyei bíróság megállapította, hogy Jancsó Ladányi Piroska – 40 holdas kulák lánya – züllött erkölcsű nő, aki erkölcstelen életét már gyermekkorában elkezdte. Jancsó Ladányi Piroska a legsúlyosabb bűncselekményt követte el: gyermekeket ölt.

A megyei bíróság Jancsó Ladányi Piroskát összbüntetésként halálra ítélte. Ügyével együtt tárgyalta anyjának, Jancsó Borbálának bűnügyét is, akit közveszélyes munkakerülés bűntettével, az ifjúság ellen elkövetett bűntettei, valamint társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopással vádoltak. Őt a bíróság kétévi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, és további három évre eltiltotta az állampolgári jogok gyakorlásától.(MTI)”

Fellebbezések után az ügy a Legfelsőbb Bíróságra került, ahol – egyetértve a rendőrség első megérzésével – átlátták: ennyi szörnyűséget Jancsó Ladányi Piroska egyedül nem követhetett el. Ebben a felismerésben segített az akkor már az életéért küzdő, s a bűn terheinek egy részétől szabadulni akaró I. rendű vádlott is, aki megváltoztatott vallomásában már elmondta, nagyon is sok segítséget kapott az anyjától a gyilkosságokban, a nyomok eltüntetésében.

Mint kiderült, volt, amikor az áldozat elcsalásában vállalt részt az anya, de olyan is előfordult, hogy ő maga adta lánya kezébe a drótot, fojtásra biztatva lányát. Csupán az okokban lelhető fel eltérés: a lány első sorban nemi vágyait akarta kielégíteni, az anyát a haszonszerzés motiválta – derült ki a tüzetesebb vizsgálatok során. Ennek eredményeként megváltozott az ítélet is: Jancsó Borbálát szintén halálra ítélték, s csak azért nem kerül akasztófára, mert esetében az Elnöki Tanács élt a kegyelmi jogával, és az asszony büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta. (Jancsó Borbála egy ideig a kalocsai fegyház foglya volt, majd a zalaegerszegi börtönkórházban halt meg az 1960-as évek végén.)

Mikor az okokat kutatjuk, vajon mi vihetett rá egy fiatal lányt arra, hogy ilyen kegyetlen módon élje ki nemi perverzióit, jusson eszünkben az idézett Szabad Népes írás egy mondatrészlete:

 „Jancsó Ladányi Piroska – 40 holdas kulák lánya – züllött erkölcsű nő, aki erkölcstelen életét már gyermekkorában elkezdte…”

Ezt fosszuk meg a kor követelményei szerint nagyon fontosnak vélt kitételtől: 40 holdas kulák lánya, mert hogy a gyilkosságokhoz semmi köze nem volt annak a ténynek, hogy Jancsó Ladányi Piroska apja valóban tehetősebb parasztemberként gazdálkodott. Ám a züllöttségnek már annál inkább. Sőt mi több, annak a mintának is, amit anyjától leshetett el a gyilkos.

Az anya, Jancsó Borbála 1909-ben született. Már nyolcévesen elveszítette az utcaseprőként dolgozó, s emellett öt holdon gazdálkodó édesapját. Soha nem járt iskolába, analfabétaként alkalmi munkákat végzett, 1954-ben vették fel segédmunkásnak a törökszentmiklósi gépgyárba, de néhány hónap múlva felmondtak neki, megengedve, hogy takarítónőként továbbra is a gyárban maradjon. Különösebben nem viselte meg ez a váltás, érdeklődését egészen más kötötte le. Jancsó Borbála már 16 éves kora óta aktív nemi életet élt, házasságon kívül négy apától öt gyereket szült, de közülük hármat korán elvitt a betegség. A rendkívül szabados erkölcsű asszony 1950-től, amikor beköltözött egyik gyermekének apjától, W. Lipóttól örökölt házba, nagy erőkkel hozzákezdett a fizetőképes vendégkör kialakításához.

A város piacteréről csalta el leginkább a férfiakat

a házába, akikkel pénzért, kisebb-nagyobb ajándékok fejében közösült. Jancsó Borbála házát bordélyházként emlegették a városbeliek. Ebben a környezetben nevelkedett az 1934-ben született Jancsó Ladányi Piroska, aki – látva anyja életmódját – már 14 éves korától rendszeres nemi viszonyt folytatott, minden idejét csavargással, tolvajlással, italozással, tiltott kéjelgéssel töltött. Több városban is előállították a rendőrök lopással, csavargással megvádolva, s háromszor gyógyították nemi betegség miatt. Néha vállalt ugyan munkát, de sehol nem tudott hosszabb ideig megmaradni. Két gyermeket szült 1951-ben és 1953-ben, de mind lányát, mind annak öccsét állami gondozásba vették „erkölcsi és anyagi elhagyottság” címén.

Jancsó Ladányi Piroska akkorra már nem csak gyermekeivel, de a férfi nemmel sem igazán foglakozott. A vádirat szerint „erkölcsi szempontból egyre mélyebbre süllyedt, és nemi ösztöneit új, természetellenes módon kívánta kielégíteni. Ponyvaregényekben olvasott arról, hogy a férfi a nő szeméremtestét nyalva elégülnek ki kölcsönösen.”

Ez különösebb újdonságot ugyan nem jelentett Jancsó Ladányi Piroska számára, hiszen korábban, az akkor még hatéves öccsét is rábírta arra, hogy így szerezzen neki örömet. De újabb ösztönzést kapott ahhoz, hogy lányokkal keresse a mind teljesebb kielégülést. Ám előtte még „állatkísérleteket” is végzett. Idézzünk vallomásából:

„Különböző nemű macskák nemi szerveit dugdostam egymáshoz. Ennek során, mert a macskák több ízben megkarmoltak, azokat zsineggel megkötöztem, és köztük a nemi közösülést erőszakos módon sikerült végrehajtani. Ezt követően a macskákat földhöz vágtam, s közülük többet felboncoltam, különös tekintettel érdeklődésem azok nemi szervei felé irányult, így azokat kiboncoltam.”

Első áldozatához végül „szovjet kapcsolatai” útján jutott el. Jancsó Ladányi Piroska szüzességét egy szovjet katonával történt közösülése során veszítette el, s annyira megkedvelte a városuk közelében állomásozó oroszokat, hogy később hetente többször is kilátogatott hozzájuk a közeli tanyavilágba. Egy ilyen kirándulás során ismerkedett meg K. Marikával, akit – mint arról már szó esett, elcsalt lakásukra.

A magyar bűntörténet egyik legelvetemültebb gyilkosának tetteit összegezve természetesen felmerül a kérdés: normálisnak tekinthető egy ilyen vágyakkal terhelt ember. Erre a kérdésre már az eljárás során is szerettek volna megnyugtató választ kapni. Több orvos szakértő egybehangzó véleménye szerint Jancsó Ladányi Piroska az átlagosnál magasabb értelmi képességekkel rendelkezett. Rendszeresen olvasott verseket írt, rajzolt, s bár személyiségét elfojtott indulatok torzították, minden tettét közönyös kegyetlenség jellemezte, büntetőjogi felelősségre vonásának nem volt akadálya. Perverzióit azzal magyarázták, hogy túl fiatalon kezdte, majd később rendkívül intenzíven élte a szexuális életet, emiatt a társadalmi normák szerint elfogadott nemi kapcsolat számára egy idő után nem eredményezett kielégülést.

Ténymegállapítás volt mindez, nem mentőkörülmények felsorolása. Így bírái teljesen nyugodt lelkiismerettel szabhatták ki rá a halálos büntetést. Nyugodtak lehettek: a nyomozati iratok átolvasása után egyetlen olyan tagja sem lesz az Elnöki Tanácsnak, aki javasolná annak a kegyelmi kérvénynek az aláírását, amit csak azért nyújtottak be, mert a törvény minden halálra ítélt esetében ezt kötelezővé tette. Jancsó Ladányi Piroska ugyanis az ítélet kihirdetése után csupán ennyit mondott:

- Nem akarok tovább szenvedni, nem kérek kegyelmet.

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/27810/pics/14653045494025675_800x600.jpeg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?