Csengelén: egy éjszaka kilenc halál

magyar noir

A kádári korszak egyik legszörnyűbb bűncselekményét követték el nem sokkal a rendszerváltozás előtt egy Csongrád megyei falu határában, a csengelei tanyavilágban. A szerelmi csalódást követő bosszúvágy kilenc ember életét követelte, közöttük gyermekek is a lángok között lelték halálukat. 

„Az 1988. augusztus hó 30. napjától előzetes fogvatartásban lévő L. János I. rendű vádlott bűnös társtettességben, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettben. Ezért a többszörös visszaeső L. Jánost a Csongrád Megyei Bíróság halálbüntetésre ítéli.” (Részlet a Csongrád Megyei Bíróságon három napig tartó nyilvános tárgyalás után, 1988. január 26-án kihirdetett ítéletből.) 

Nem akart juhász lenni 

Ám L. János ma is él. Hogy hol kezdett új életet egy olyan ember, akit több mint húsz éve akasztófa alá küldött a bíróság, maradjon titok.  Idézzük fel inkább L. életútját, és azokat az eseményeket, amelyek végén kiszabták rá a legsúlyosabb büntetést.

L. nyolcgyerekes családban nőtt fel, apja juhászként dolgozott. Túlságosan nem vonzotta a fiút apja hivatása, hiszen a nyolcadik osztály elvégzése után a csepeli szakmunkásképzőben próbált szakmát tanulni, vajmi kevés sikerrel. A tanulás nem kötötte le, inkább barátaival csavargott. Magatartási problémái miatt meg is szakadtak tanulmányai, állami gondozásba került, és első bűncselekményét is állami gondozottként követte el - 1978 júniusában társtettességben elkövetett rablás miatt ítélték 1 év 10 hónap fiatalkorúak börtönére. Később kisebb értékre elkövetett lopás, majd jármű önkényes elvétele miatt ítélkeztek felette, de börtönbe került zsarolás, hamis tanúzásra felhívás miatt is. Ötödik büntetéséből 1984-ben szabadult, majd szüleihez költözött, akik akkor éppen Pálmonostorán laktak. Itt saját családot alapított L. János - házasságot kötött egy H. Mária nevű lánnyal, akitől később két gyermeke is született. Ám akkor már messze járt L. Pálmonostorától. Nyíregyházára költöztek, ahol ismét szembe találta magát a törvénnyel - ittas járművezetés vétsége és más bűncselekmények miatt – mint többszörös visszaesőt – 1 év 6 hónapi börtönre ítélték.

A börtönben egy régi ismerősével találkozhatott. L. ugyanis még 1983-ben, amikor szintén börtönlakó volt, megismerkedett a kecskeméti fegyintézetben H. T. Imrével. Összebarátkoztak, és ez a jó kapcsolat tovább erősödött második közös „börtöntúrájuk” során. H. T. annyira megkedvelte L.-t, hogy felajánlotta: szabadulása után keresse fel, megpróbál számára jól fizető állást találni.

L. élt is ezzel a lehetőséggel: 1988 áprilisától egyre több időt töltött együtt a jó anyagi körülmények között élő H. T.-tal. Idővel már semmit nem titkoltak egymás előtt. A barátját anyagilag támogató H. T. még azt is elmondta L.-nak, hogy élettársa, Cs. Lajosné 1987-ben elhagyta, és két kiskorú gyermekével a nővére, S. Józsefné tanyájára költözött a Csongrád megyei Csengelére. Ezt a tanyát egyébként még fél kilométer sem választotta el H. T. Imre tanyájától. L. azt is megtudta: barátja szeretné mindenáron visszacsalogatni élettársát, de az hallani sem akar az újabb összeköltözésről. Emiatt az indulatos és férfiúi hiúságában is mélyen megsértett H. T. egyre jobban felbőszült, és úton-útfélen arról beszélt, megöli volt asszonyát, majd végez magával is. 

Gyilkosságra készült, benzint gyűjtött az apa 

Természetesen a H. T.-ban érlelődő bosszúról vele élő fia, a még akkoriban fiatalkorú H. T. László és immár legjobb barátja is tudott. De a terv pontos kivitelezésének szándéka csak azt követően fogalmazódott meg, amikor 1987 végére biztossá vált, az idősebb H. T. soha többé nem tekintheti már asszonyának volt élettársát. Az ölni készülő férfi a gyilkos éjszakáig gyűjtögetni kezdett: kisebb részletekben mintegy száz liter benzint vett, amit csengelei tanyája melléképületében, több edényben tárolt.

Az is megfordult a fejében, hogy lőfegyvert vásároljon. A vizsgálat sorát soha nem derült ki, végül mikor vonta be az előkészületekbe két társát. Ismételgette ugyan, hogyan végez volt élettársával, majd megöli magát is, de azt viszont senki nem sejtette Csengelén, hogy László fiával végrendeletet készíttetett, ebben rendelkezett vagyonáról. Egyben L.-val is közölte, nem ingyen várja el tőle a segítséget. Mint mondta: nem lesznek anyagi gondjai, egyben megkérte cimboráját: halála esetén gyámként gondoskodjon a fiáról. L. meg is ígérte, H. T.-nak: számíthat rá a terve végrehajtásában.

Ugyanakkor H. T. László - látva a felhalmozott benzint, ismerve apja fegyvervásárlási szándékát, és megérezve: soha nem látott gaztett készülődik - figyelmeztette 1988 augusztusának elején a S.-né tanyáján lakó bátyját, hogy menjenek el a házból.

Időközben idősebb H. T. hozzájutott az áhított fegyverhez. Egy férfitől, aki később III. rendű vádlottként szerepelt a perben, 7 ezer forintért  Zbrojovka típusú pisztolyt vett. Úgy érezte: ezzel befejezettnek tekinthető minden előkészület, és két nappal később, 1988. augusztus 14-én meglátogatta Csongrád-bokrosi tanyájában L. Jánost. Mielőtt útnak indult, ráparancsolt fiára: tartsa szemmel S. Józsefné tanyáját, az ott megforduló személyeket, de elsősorban volt élettársára figyeljen. A fiú eleget tett a parancsnak.

Csongrád-Bokrosra érve a H. T. azzal köszönt be L.-hoz, hogy vett neki egy Moszkvicsot, de ezért természetesen ellenszolgáltatást vár. Nem kellett sokat törnie a fejét L.-nak azon, mi is lenne a munka, ugyanis a nagylelkű ajándékozó közölte: eljött a volt élettárs elleni akció napja. A részletekről csak annyit mondott: megpróbálja elcsalni egykori asszonyát S.-né tanyájáról, ahol éppen egy libázással foglalkozó csapat dolgozik. Ha a nő feltételezett barátja ebben meg akarja akadályozni, akkor lép közbe L., és lefogja a férfit.

Ezt követően egy kis utazásra invitálta H. T. a cimboráját: elmentek Kiskunfélegyházára a Moszkvicsért, majd már két kocsival érkeztek meg H. T. csengelei tanyájára. Előtte, ahogy mondani szokták, H. T. alaposan feltankolt, vett egy láda sört, amire már útközben rájártak a barátok. Mire Csengelére értek, csupán négy üveg maradt az italból, így mind a ketten igencsak ittasan szálltak ki éjfél körül H. T. tanyáján.

Ifjabb H. T. felfigyelt a két kocsira, tudta, csakis apja térhetett haza, így befejezte S.-né tanyájának figyelését, és hazament. Pontosan felmérte, hogy tizenegy személy,  K. Józsefné, S. Mónika, S. József, S. Józsefné, H. T. Tamás, N. Ildikó, Cs. Lajos Csabáné, Cs. Tímea, Cs. Bernadett, T. István és K. Zoltán alszik S.-né tanyájának főépületében. Minderről H. T. László pontosan beszámolt az apjának, nem is egyszer mondta el a névsort. 

„Ne ugass, mert lerúgom a szíved!” 

Az akkor már vélhetőleg minden önkontrollját elveszítő H. T. a fiának és a cimborájának új, ám minden bizonnyal magában már régóta érlelt tervvel állt elő. „Összeszedjük az összes benzint, és felgyújtjuk Sebőkné tanyáját, akkor majd kijön magától Csányiné” – szólhatott a parancs. H. T. azt sem titkolta el, hogy a vélhetően hatalmas pánikot kihasználva volt élettársát elviszi, lelövi, majd végez magával is.

Döbbenten hallgatta az új tervet H. T. fia és L. is. Mikor a bosszúvágytól teljesen elborult agyú H. T. látta, ilyen akcióra egyikük sem akar vállalkozni, tiltakozó fiához fordulva azt üvöltötte:

„Ne ugass, a kurva anyád, mert lerúgom a szíved!”

A „Ne ugass!” kijárt L.-inak is. Igaz, H. T. hozzátette:

„Ha fosol, akkor takarodj innen!”

Az ittas L. válasza, ami majdnem bitófára juttatta, így hangzott:

 „Ha már itt vagyok, akkor segítek.”

Adott volt hát a teljes csapat, H. T. mégsem rendelte el az azonnali támadást. Vagyonának jövőjéről akart előbb gondoskodni. Kiadta a parancsot fiának: diktálása alapján egészítse ki a már korábban elkészített végrendeletét. Ebben H. T. Imre L. Jánost nevezte ki László fia gyámjává. Szóban pedig úgy rendelkezett, hogy halála után a mintegy kétezer darabos libaállományát értékesíteni kell és a vételárat László fia és L. János felezze meg. H. T. ezek után röviden így foglalta össze az elkövetkező egy óra eseményeit: közösen felgyújtják a tanyát, volt élettársát lelövi, majd végez önmagával is.

Ezután a benzint berakodták a Moszkvics hátsó ülésére, majd H. T. és L. a melléképületben kipróbálták a korábban vásárolt pisztolyt. Két lövést adtak le. Elégedettek lehettek az eredménnyel, mert H. T. ezt követően azonnal kocsiba ült, és S.-né tanyájának közelébe hajtott. Úgy 100-150 méternyire állt meg az épületektől, itt várta be a fiát és L.-t. Majd körbejárták a tanyát, ahol teljes csönd honolt, hajnali három körül békésen aludtak a bent lévők.

Mivel a támadók úgy látták, nem kell semmilyen zavaró eseménytől tartaniuk, a kannákba, üvegekbe öntött benzint a főépülethez vitték, és körülbelül egyenlő arányban elosztották a bejárati ajtó, valamint a két lakószoba ablaka előtt. Minden helyre jutott literes üveg, kisebb palack és műanyag edény is. Ezt követően H. T. átadott L.-nak egy nagyobb textildarabot, arra utasítva: abból tépjen csíkokat, és azokat gyújtózsinórként rakja az üvegek nyakába. Ez a munka eltartott egy darabig, így H. T.-nak maradt ideje arra, hogy visszamenjen a tanyájába, és Ladájával is S.-né tanyájának közelében álljon le.

Amikor H. T. visszatért, megállapodtak abban, hogy először a nyitott nyílású, nagyobb űrtartalmú edényeket dobálják be az ablakokon, majd ezután „bombázzák” a tanyát a meggyújtott kanócú, kisebb palackokkal. A támadás megindítására H. T. adja majd a jelet a villany automata lekapcsolásával, és egyszerre kezdik három irányból az edények bedobálását. L. a lakórész bejárati ajtajánál, H. T. László az épület másik oldalán, a kisebbik szoba ablakánál, míg H. T. Imre az épület déli végénél, a nagyobb szoba ablakainál állt. Így egymást nem látták ugyan, de ezzel a „bekerítéssel” szinte lehetetlenné tették, hogy bárki is sérüléstől mentesen menekülhessen ki az épületből.

Az ezernyi borzalmat hozó tragédia ezután már szinte percek alatt lejátszódott. Az öregebb H. T. lekapcsolta az automatát, majd az egyik benzinnel teli kannát bedobta az ablakon. A fia először egy húsz literes, majd egy öt literes kannát hajította a házba, s közvetlen utána dobta az égő kanócú literes palackot. L. körülbelül ugyanennyi benzint használt fel a támadás során, amikor edényt és égő kanócú üveget is bevágott a bejárati ajtón keresztül a tanya előszobájába. Az idősebb H. T. pedig, nagy valószínűséggel felhasználta az összes benzint, amit felhalmozott saját támadási posztján, ugyanis a közel száz liter benzinből végül összesen ötliternyi maradt meg három darab műanyag flakonban és három literes, illetve félliteres üvegben. 

A lángoló emberek éjszakája

Az egyszerre bedobált és meggyújtott benzin néhány pillanat alatt lángba borította a lakóteret. A tanyában alvó tizenegy ember közül csak kettőnek – a konyhában alvó T. Istvánnak és K. Zoltánnak – sikerült teljesen épen kirohannia, ugyanis ebbe a helyiségbe benzin nem került, és az egyedüli menekülési útvonal, amelynek környéke nem égett, a konyhaablakon át vezetett a szabadba.

Ekkorra azonban már a gyilkosok közül L. János és H. T. László elfutott a helyszínről. A távolabb parkoló személykocsikat vették célba, L. a Moszkvics kormánya mögé ült, és először Kiskunfélegyházára mentek, ahol az ifjabb H. T. kiszállt. L. tovább vágtatott egészen hazáig: reggel hat óra körül érkezett meg Csongrád-bokrosi tanyájára. Út közben azért nem feledkeztek meg az anyagiakról sem. H. T. László magához vette apja tárcáját, és abból több ezer forintot átadott L.-nak, aki augusztus 15-én, arra hivatkozva, hogy saját libáit kell gondoznia, fizetés nélküli szabadságot vett ki a téeszben, majd igyekezett eltűnni a rendőrség elől. Kiskunfélegyháza, Jakabszállás és Orgovány térségében bujkált, hol rokonainál, hol ismerőseinél húzta meg magát. Végül egy ballószögi lakosnál kért szállást. De rossz helyen kopogtatott, mert a gazda – ahogy az egész ország – akkora már tudott a Csengelén történtekről, és esze ágában sem volt egy gyilkost rejtegetni. Inkább szólt a rendőröknek, és augusztus 30-án L. kezén csattant a bilincs, mint ahogy H. T. Lászlót is gyorsan elfogta a rendőrség. 

Most térjünk vissza Csengelére, és idézzük fel a tanyagyújtást követő órákat, ugyanis az iszonyat korántsem fejeződött be L. elmenekülésével. A megtámadottak igyekezték menteni életüket, de arra is volt erejük, hogy segítsék egymást. Így tudta kivinni a lángoló épületből T. István a súlyos égéséi sérüléseket szenvedett Cs. Lajosnét, de a szerencsétlen asszonyban csak percekig élhetett a remény – megmenekült. Ugyanis H. T. Imre a kocsijába kényszerítette, elhajtott vele, és a tanyától mintegy két kilométernyire fejbe lőtte az asszonyt, majd a saját fejébe is golyót eresztett. Mindketten azonnal meghaltak.

A borzalmak csengelei éjszakáján és az azt követő napokban rajtuk kívül még számos ember hunyt el, ám az ő haláluk sokkal több szenvedéssel járt. A 78 éves K. Józsefné és a 15 éves S. Mónika teljesen szétégett a tanyán. A szegedi klinikára beszállított sérültek közül augusztus 19-én S. József 11 éves kisfiú és a 41 éves S. Józsefné halt bele égési sebeibe, míg augusztus 30-án H. T. Tamás 1 éves, szeptember 12-én N. Ildikó 20 éves, szeptember 20-án Cs. Tímea 11 éves sérült köszönt el az élettől. N. Ildikó esetében nem hagyható szó nélkül, hogy a fiatal nő 26 hetes ikerterhes volt, magzatai szintén a tűz áldozatává váltak. Cs. Bernadett, bár harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, végül túlélte a barbár támadást. 

Megkegyelmezett az Elnöki Tanács 

Mint írtuk: a 27 éves L. Jánost a Csongrád Megyei Bíróság halálra ítélte, az ítélkező tanács nem fogadta el védekezését, bár L. minden kihallgatására különböző magyarázatokat talált ki. Lényegében arról akarta meggyőzni bíráit: csupán egyetlen palackot dobott be a tanyára, de azt is azért, mert H. T. Imre fegyverrel a kezében a háta mögött állt. Tagadta azt is, hogy pénzért ölt, és azt állította, nem tudta hányan alszanak a tanyán. A 16 éves H. T. László (kit végül 6 év fiatalkorúak börtönére ítéltek) szintén arra hivatkozott: apjától rettegve vállalta csak a gyilkolást és arra számított, a tanyában lévőknek sikerül majd elmenekülniük. De arra egyikük sem tudott kielégítő magyarázattal szolgálni, vajon miért nem tűntek el még a környékről is, amikor a bosszúra készülő H. T. magukra hagyta őket.

L. végül 1990. február elsejéig retteghetett attól, hogy akasztófán végzi. Ezen a napon azonban megszületett a Legfelsőbb Bíróság ítélete, amelyben büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra változtatták. Az indokláskor - sok egyéb mellett - a következők hangzottak el:

„Halálbüntetés csak kivételesen és csak akkor alkalmazható, ha a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy az elkövető nevelhetősége kizárt, a büntetés célja csupán a fizikai megsemmisítés útján érhető el. L. bűnösségének vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a szörnyű tett kitervelője, a végrehajtásának megszervezője és mindvégig irányítója H. T. Imre volt, aki kettejük kapcsolatában egyébként is meghatározó szerepet töltött be. L. vádlott az ő felhívására eredetileg más tevékenységre vállalkozott, és amikor megismerte – még nem minden részletében – H. T. valódi tervét, tiltakozott, megpróbálta lebeszélni társát. L. vádlottnak nem irányult egyenes szándéka az emberek életének kioltására, csupán belenyugodott ezen lehetséges következménybe. Ez a bűnösségének fokát csökkenti. Ezekre tekintettel az állapítható meg, hogy nem forogtak fent maradéktalanul a halálbüntetés kiszabásának feltételei.”

Az ügyet és a kort jól ismerő, általam megkérdezett bűnüldözők többsége viszont úgy látja, L. nem kerülhette volna el az akasztófát, ha 1990 nem a rendszerváltozás éve lett volna. Amikor már minden joghoz értő biztosra vette: olyan korszak kezdődik Magyarországon, amikor a Büntető törvénykönyvből egy fejezet biztosan hiányzik majd. Igen: éppen az, ami lehetővé teszi a halálbüntetés kiszabását.

L. János egyébként 2008. augusztus 30-án szabadult feltételesen életfogytig tartó szabadságvesztéséből. Azóta folyamatosan pártfogói felügyelet alatt áll, az Alföldön talált munkát magának.

 

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/27521/pics/14642696581453611_800x600.jpeg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?