Gyilkos unoka siratta nagymamáját

magyar noir

Gyálaréten ugyan ki gondolna gyilkosságra? Az egykor kicsinyke falu Szeged Délikert városrészének egyik dísze. Ez az ország legmelegebb tája, Magyarországon itt a legmagasabb a napsütéses órák száma. A közel 390 házban lakó 1.100 ember jó része Szegedről települt ki, mert rendkívül vonzó a békés, nyugalmas csendes falut idéző kertváros, ahol egy posta, orvosi rendelő, óvoda, művelődéi ház és néhány kiskocsma szolgálja a polgárokat. Sokan járnak ide ki a környező kiskertekbe is.

Közöttük rengetegen busszal, így minden bizonnyal sok olyan gyálai akad, aki személyesen is jól ismerte történetünk főszereplőjét.

A szakközépiskolában érettségizett, büntetlen előéletű, letartóztatásakor autóbuszvezetőként dolgozó M. Viktor gyakran segített özvegy, 74 éves nagymamájának, P. Gábornénak a ház körüli munkákban. Nem gazdálkodhatott túl jól a keresetével, mert 2005 áprilisában elhatározta,  megöli a pénzéért az idős asszonyt. Április 23-án a délelőtti órákban szüleivel együtt dolgozott a mamánál, majd közösen meg is ebédeltek. Amikor a gyilkosságra készülő sofőr szülei elköszöntek, a férfi a nagyanyjánál maradt. Ekkor határozta el, hogy végrehajtja tettét. Úgy tervelte ki, hogy azt rablógyilkosságnak álcázza, olyan ismeretlen személyre terelve a gyanút, aki így szerzi meg nagyanyjának néhány 10 ezer forintját.

Az unoka délután hazatért, majd találkozót beszélt meg barátaival azért, hogy szórakozni menjenek. Tisztában volt azzal, hogy a találkozó helyszínére a gyálaréti lakóhelyétől félóránként induló busszal tud eljutni. Azért, hogy a tervét végrehajtva a találkozóra oda tudjon érni, és így részére a barátai alibit tudjanak biztosítani, este 19 óra 30 perc és 20 óra között indult el otthonról. Magához vett egy kb. 50 centi hosszú vascsövet és egy sportcipőt.

A lebukást elkerülendő nagymamája házát nem a szokásos útvonalon, hanem a falu határa, a szántóföldek felől közelítette meg. Amikor odaért az asszony ingatlanához, a rajta levő cipőt a magával vitt használt tornacipőre cserélte, és kezében a vascsővel átmászott a kerítésen. A házba belépve köszönt a televíziót néző mamának, majd a kérdésére, mit keres ott, azt válaszolta, hogy beszélgetni jött. A néni ezt tudomásul vette, visszafordult a tévé felé. Ekkor a vádlott elővette a kabátja alá rejtett vascsövet, és azzal legalább háromszor fejen ütötte a széken neki háttal ülő nagyanyját.

A mama az ütésektől a székről a földre esett. Unokája ekkor még legalább négyszer a vascsővel fejen ütötte a földön fekvő áldozatát Amikor látta, hogy nagyanyja már nem mozog, és nem lélegzik, elkezdte az általa remélt néhány 10 ezer forint keresését, tudva, hogy az idős asszony hol tartja a pénzét. A kutatás során a reméltnél kevesebb, 3-4.000 forint közötti, pontosabban nem meghatározható összeget talált az asszony másik szobájában lévő tárcájában. Kutatás közben - azért, hogy a támadást egy olyan tettes által elkövetettnek álcázza, akit nem ismerhetett a nagymama - amit csak lehetett kihúzott, szétrángatott, szétpakolt. Ezzel azt a látszatot is akarta kelteni, hogy a támadó semmilyen helyismerettel nem rendelkezett.

A férfi ezt követően az ingatlant ismét a kerítésen átmászva hagyta el, a bent használt cipőt visszacserélte, majd azt a vascsővel együtt egy nejlonszatyorba rejtve magával vitte. A buszmegállóhoz ment, a 20 óra 35 perces járattal beutazott Szegedre, és a belvárosban a sportcipőt a vascsővel együtt egy kukába dobta. Úgy 9 óra tájban találkozott barátaival, velük szórakozott, majd az utolsó busszal visszament Gyálarétre.

Másnap - a szüleivel történt megbeszélés szerint - elment nagymamájához, hogy elhozza az ebédet. Ő volt az, aki rátalált a halottra, mentőt hívott, és értesítette a szüleit, szólt a szomszédoknak is. A mentősök és a rendőrség kiérkezése után eljátszotta, mennyire megrendült a történtektől, valamint ő volt az, aki hatósági tanúként részt vett a helyszíni szemlén.

P. Gáborné halálát a fejet ért legalább négy nagy erejű ütéssel okozott koponyatörés, agyzúzódás, agyroncsolódás okozta, életét nagy valószínűséggel azonnali, szakszerű orvosi beavatkozás esetén sem lehetett volna megmenteni – állt a szakértői jelentésben.

Az unoka terve bevált - a nyomozás kezdeti szakában más személyt gyanúsítottak meg. Három hónappal az idős asszony ellen elkövetett brutális bűncselekmény elkövetése után vették őrizetbe T. Lajost A rendőrség előtte egymillió forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. A díjat nem fizették ki, ugyanis a rendőrség szerint az akkor rendelkezésükre álló adatok, a helyszínen talált nyomok, az ellentmondó vallomások alapján megalapozottan gyanúsították a férfit, és a gyanút a bíróság is megalapozottnak találta, amikor döntött az előzetes letartóztatásáról. T. Lajos néhány nap híján három hónapot töltött előzetes letartóztatásban, utána bizonyítottság hiányában megszüntették ellene a büntetőeljárást, és szabadon bocsátották. Az ártatlanul fogva tartott beperelte a magyar államot, kapott is valamennyi pénzt, majd ezt a nyomozást a Csongrád Megyei Főügyészség 2006. július 3-án megszüntette.

Talán soha nem derül ki, hogyan is ölték meg a nagymamát, ha a békés település nyugalmát nem robbantja fel egy újabb gyilkosság. 

Az unoka még a középiskolában ismerkedett meg V. Katalinnal, akivel nagymamája megölése után élettársként tervezgették közös jövőjüket. 2008 februárjában megszületett gyermekük, M. Tamás, ám ekkor már viták borzolták a fiatalok kapcsolatát. Majd még jobban elfajult a helyzet, ugyanis októbertől - az élettársa által nem tudott – az ifjú apának szerelmi viszonya lett egy fiatalkorú lánnyal, T. Évával.

2008. november 11-én a vádlott szabadságon volt, és este fél 8 körül azzal az indokkal, hogy elfogyott a cigarettája, elment otthonról. Ezt követően T. Évával több SMS üzenetet váltott, és szokásától eltérően betért egy gyálaréti italboltba, ahol megivott egy üveg sört és 4-5 fél deci töményet, így eléggé italosan tért haza, úgy 9 óra körül. Az élettársa látva, hogy a vádlott italboltban volt, vitatkozni kezdett, ami elől a vádlott úgy tért ki, hogy a kertben található fészerhez ment dohányozni. A nő ide is követte, és tovább veszekedett. Ekkor a férfi felkapott egy baltát, és fejen ütötte az élettársát, aki az ütéstől a földre került, ahol még legalább öt nagy erővel mért baltacsapás érte.

Az ekkorra már kétszeres gyilkos bement a házba, ahol látta, hogy 9 hónapos kisfia sír. A gyerekágyhoz lépett, és megfojtotta a gyereket, egy kézzel a nyakánál fogva a kert hátsó végébe vitte a holttestet. Oda, ahol élettársa életét kioltotta. Majd magához vette a nő táskáját, személyi iratait, az élettársának, illetve a gyerekének egy-egy pár cipőjét, Tomika kedvenc plüss játékát, valamint a gyerek ruházatának bizonyos darabjait, és azt szintén kivitte a holtestekhez. Egy 30 centi mély árkot ásott, amelybe mindkét holttestet elhelyezte, melléjük rakta a felsorolt holmikat, és a földet visszalapátolta rájuk.

A vizsgálat során megállapították, hogy mind V. Katalin sértett, mind kisgyereke a helyszínen azonnal életét vesztette, sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy az életük megmentésére orvosi lehetőség nem volt.

Másnap a vádlott a sértett mobiltelefonjáról üzeneteket küldött saját szüleinek, a sértett testvéreinek és szüleinek, illetve a baráti társaságukba tartozó személyeknek. Azt akarta elhitetni, hogy V. Katalin közös gyermekükkel együtt elhagyta őt, és máshol próbál meg új életet kezdeni. Aznap délután a férfi élettársának telefonját Szeged belvárosában egy kukába dobta, ahol a vizsgálat során megtalálta a rendőrség.

Másnap reggel a családirtó meggyilkolt élettársának édesapjával együtt bement a rendőrségre, ahol bejelentést tett élettársa és kisfia eltűnéséről. Az ezt követően lefolytatott közigazgatási eljárás adatai alapján bűncselekményre utaló körülmények merültek fel. A helyszínen megtalálta a sértett apja és testvére a kisgyerek babakocsiját, cumis üvegét, és a föld is gyanús volt számukra azon a helyen, ahol később megtalálták a holttesteket. És ekkor a gyilkos már nem menekülhetett...

A férfi mindent elismert, vagy ahogy a jegyzőkönyvek készítői ilyen esetben fogalmazni szoktak: „feltáró jellegű, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett”. Ekkor elmondta: hogy a nagyanyját pénzért ölte meg, meg azért, mert neheztelt rá. Beszélt arról is: mivel ismerte T. Lajost, akit helyette tartoztattak le a gyilkosság miatt, zavarta, hogy mást gyanúsítanak az elkövetéssel, de egy kicsit meg is nyugodott ettől. A barátait is kikérdezték, akikkel együtt szórakozott a nagyanyja megölése után. Ők úgy vallottak: a férfin egyáltalán nem látszott semmi különös. Amikor pedig megtalálta a holttestet, akkor úgy tűnt, megviselte a dolog.

Az akkor 24 éves M. Viktort már az I. fokon eljáró Csongrád Megyei Bíróság életfogytig tartó fegyházra, valamint 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára. A táblabíróság nem változtatott a büntetés mértékén. Vagyis maradt a tényleges életfogytiglan, mert a Szegedi Ítélőtábla - tekintettel a  minősítő körülményekre, az összes súlyosító körülményre, valamint azt figyelembe véve, hogy a vádlott teljes közönyösséget mutatott, az ítélet enyhítésére semmilyen lehetőséget nem látott. Az elkövetett bűnnel csakis a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása áll arányban - hangzott el az ítélethirdetéskor.

A vádlott a tárgyalást rezzenéstelen arccal ülte végig, egyetlen szót sem szólt. Csupán annyit jegyzett meg a bírói kérdésre - Egyetért-e az ügyvédje által elmondottakkal? -, hogy igen.

- Kíván-e hozzátenni valamit? - kérdezte még a bírói tanács elnöke.

– Semmit. – hangzott az utolsó válasz.

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/22444/pics/14478578721074400_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?