Százhalombattai nők elátkozott gyilkosa

magyar noir

Több mint másfél évtizede ítélték életfogytig tartó szabadságvesztésre Balogh Lajost. Szörnyű tetteit már csak azért sem lehet feledni, mert a médiában időről időre feltűnik az arca, magyarázza a megmagyarázhatatlant. De mivel is érdemelte ki valójában, hogy a magyar bűntörténelem egyik legbestiálisabb gyilkosát ma már csak százhalombattai rémként emlegeti az egész ország.

„Közel kétszáz életfogytiglani rabságra ítélt fogvatartottat őrzünk ebben a fegyházban. De ha azt kérdi tőlem, ki közülük a legkegyetlenebb gazfickó, én Balogh Lajos nevét mondom. A százhalombattai rémre gondolok, aki elképesztő kegyetlenséggel gyilkolt meg négy lányt, és higgye el nekem, ha egyszer innen kiszabadulna, újra ölne, talán még brutálisabban, mint a kilencvenes évek közepén.”

A szegedi Csillag börtönben tett egyik látogatásom idején zajlott beszélgetésből idéztem ezeket a mondatokat. Bevallom, nem a velem szóba elegyedő fegyőrtől hallottam először Balogh Lajosról, maga a média is sokat tett azért, hogy el ne felejthessük a rémet, akitől egy egész város rettegett, sőt mi több, a hírek szerint még ma is retteg. Ugyanis az életfogytiglanra ítélt férfi a hatályos törvények értelmében huszonöt év rabság után 2020-ban akár rá is szabadulhat a társadalomra. (Pontosabban: 2025-ben, ugyanis Balogh Lajost egy börtönbeli verekedése miatt, amikor súlyos testi sértést követett el, a Szegedi Városi Bíróság 2003-ban 2 év fegyházra ítélte. Mivel ez a büntetés életfogytig tartó szabadságvesztés idején - értelemszerűen - nem hajtható végre, a bíróság úgy döntött, hogy a legkorábbi szabadulás időpontját 5 évvel kitolja, így Baloghnak minimum 30 évet kell raboskodnia.) 

De Balogh Lajost ez nem zavarja, 2025 utánra is tervez, és nem is rejti véka alá szándékát: újabb gyilkosságokat követne el. Az egyik kereskedelmi televízióban például a riporter kérdésére – mit tenne, ha maga mögött tudhatná a Csillag rácsait? - pár éve így válaszolt:

„Olyan piszkos munkát maga még nem látott, amit én kinn művelnék! Mondom, a válogatottan legundorítóbb bűncselekményeket követném el. Válogatottan, tehát tőlem ilyet nem látna senki, hogy utcán valakit fejbe lövök, mert az nem elég megbotránkoztató.”

Azt kérdik: hogyan fér el ennyi gonoszság egyetlen emberben? Nos, erre eddig még egyetlen pszichológus sem tudott kielégítő választ adni, így jómagam meg sem próbálkozom a titok megfejtésével. Inkább felidézem: miket is tett a gyilkosságok idején 29 éves, szobafestő és mázoló szakképesítéssel rendelkező férfi, akit megrészegített a gyilkolás, más ember megkínzásának perverz mámora.

Balogh gyakran hivatkozik sanyarú gyerekkorára, gyűlölte apját, testvéreivel sem ápolt jó viszonyt, erőszakos jelleme igencsak korán megmutatkozott. A gyilkosságok előtt is összetűzésbe került a törvénnyel: csoportosan elkövetett rablás kísérlete és lopás miatt 2 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték, 1992 áprilisában szagolt bele először a börtönvilág levegőjébe.

Szabadulása után nem sokkal annyira felhalmozódott benne a sógornője, a 16 éves M. Krisztina iránt érzett gyűlölet, hogy úgy döntött, végez a lánnyal, aki Balogh szerint nem elég tisztelettel bánt a családjával, meg egyébként is: nem úgy viselkedett, ami tetszett volna Baloghnak. Ezért az Érden élő Krisztinát 1994. május 4-én elhívta Százhalombattára, ahova másnap reggel busszal meg is érkezett a lány. Sógora – aki táskájába rejtetett tapétázó ollóval, a száj betömésére alkalmas textilpelenkával és fojtáshoz szánt övvel érkezett a találkozóra - a buszpályaudvarról egy közelben lévő kiserdőbe csalta leendő áldozatát. Innen egy homokbányába kényszerítette, ahol válogatott kínzások közepette végzett a szerencsétlen diáklánnyal, akinek holttestét gallyakkal lefedte, a gyilkos szerszámot pedig a Dunába dobta. Elfogása után első gyilkosságát így idézte fel Balogh:

"Amikor elkezdtem magát a cselekményt, talán jobban féltem, mint maga az áldozat. Szinte remegtem, de mire végeztem, addigra már rendesen élveztem, szinte annyira, hogy abban a pillanatban, amikor meghalt, sajnáltam. Nem őt sajnáltam, hanem azt, hogy már vége."

Helyszínelés a tetthelyen - Fotó: PMRFK

Ez a gyilkosság felszabadított minden gátlást Baloghban. Úgy döntött, rablásra, gyilkosságra szakosodó bandát toboroz. Egyik öccsét beavatta a titokba, és. K. Krisztiánt szemelték ki harmadiknak. Balogh Lajos azonban előbb meg akart győződni, mennyire ”kemény” fickókkal szövetkezik, ezért próba elé állította a két fiatalt. Mindkettőjüknek meg kell ölni egy-egy embert, hogy bebizonyíthassák hűségüket, rátermettségüket – adta ki a parancsot. Elsőként Krisztiánnak kellett volna gyilkolnia, sőt mi több, még az áldozatról is gondoskodnia. A fiú ez utóbbit meg is tette, H. Hajnalka 14 éves százhalombattai diáklányt szemelte ki, akivel korábban együtt jártak.

1994. június 10-én Hajnalkát is a már említett kiserdőbe csalták azzal, hogy légpuskával fognak lövöldözni. Itt azonban kiderült, hogy sem Krisztián, sem Balogh öccse nem képes gyilkolni, ami nagyon felbőszítette a Balogh Lajost, aki előbb megütötte a lányt, majd a homokbányába kényszerítette, és korábbi áldozatának teteme közelében megerőszakolta újabb áldozatát. Ezután egy konyhakést döfött a lányba, majd kövekkel addig verte a fejét, amíg meg nem halt a szerencsétlen.

A holttestet elföldelték, majd hazatértek, és 1994 augusztusáig a Balogh vezette banda nem kezdett újabb vállalkozásba. Ekkor azonban egy egészen hajmeresztő tettet eszelt ki Balogh Lajos, akit időközben elhagyott a felesége, de tartották a kapcsolatot. Tudta, hogy sógornőjét a család még mindig reménykedve keresi, ezért elváltoztatott hangon felhívta anyósát, és közölte, hogy 5 millió forintért visszakaphatja a lányát, de ha nem fizet a család, előbb megerőszakolja, majd ki is végzi Krisztinát. Bár a pénzátadásból nem lett semmi, a rendőrség, amely Krisztina édesanyjának feljelentése alapján végig követte az eseményeket – akkor még emberrablási ügyre gyanakodva – meghallgatta Balogh Lajost is. Hangmintát vettek tőle, s mivel a gép jelezte: akár Balogh is lehetett a telefonáló, a gátlástalan gyilkos így bekerült a gyanúsítottak körébe.

Balogh közben elszántan készült újabb bűncselekményére. Még pisztolyt is vett a banda, amit természetesen a főnök tartott magánál, és rendszeresen azon tanakodtak a százhalombattai kiserdőben, milyen támadáshoz is használják fel a fegyvert. 1995. január 23-án egy ékszerboltot akart Balogh kirabolni, de mivel ez nem jött össze, estére összehívta csapatát az erdőbe, és emberrablásos terveket fontolgattak. A kupaktanács éppen befejeződött, amikor két közelben futó lányra figyeltek fel.

Amikor a vidáman kocogók melléjük értek, a banda lecsapott rájuk. Balogh a pisztolyával arcon csapta P. Adriennt, míg két társa N. Zsuzsannát teperte a földre. Utóbbi - vélhetően az őt ért sokktól - szólni sem tudott, de Adrienn sikoltozott, ezért Balogh többször is megütötte, torkát szorongatta, majd a két, húszéves lánnyal elindultak a homokbánya felé. Útközben elvették értékeiket (mindössze néhány arany ékszerrel lettek gazdagabbak a támadók…), hátrakötözték a kezüket.

Miután a banda másik két tagja hátra maradt, Balogh egy domboldalhoz lökdöste a lányokat, ahol fajtalankodott velük. Majd tovább lökdöste áldozatait, egy erdei tisztáson a földre kényszerítette őket, és fejbe lőtte mindkettőjüket. Mivel látta, hogy a két áldozat még él, egy tőrkéssel is többször beléjük szúrt, és a fojtogatás sem maradt el. A holttesteket végül hóval takarták be. Itt már csak a két Balogh testvér kegyetlenkedett, mivel Krisztián nem tartott velük.

Január 25-én Baloghot M. Krisztina ügyében berendelték a rendőrségre, ahol pár napon belül vallomást tett, feltárva minden bűnét. Ezek alapján hamarosan mind a három bandatag rács mögé került. Hihetnénk, a csapdába esett vérengző a vasrácsos falak között már nem tudott ártani senkinek. De nem így történt. Balogh fékezhetetlenné vált, és egy zárkatársára támadt, akit úgy összevert és megkínzott április 23-án, hogy a férfit csak orvosi műtét mentette meg a haláltól.

A bíróság mindhárom férfi felett ítélkezett. A III. rendű vádlott K. Krisztián 8 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztést, Balogh öccse 13 év fegyházat kapott. Balogh Lajost pedig életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a bíróság, azzal a „könnyítéssel”, hogy az elítélt 25 év fegyház letöltése után szabadulhat.

És ez az a pont, ami máig is sok embert rettegéssel tölt el. Mert mi történik, ha a rém szabadul a rácsok mögül? Az a rém, aki nyilatkozataiban - a már említettek mellett - ilyen mondatokat is az ország képébe vágott: "Azt gondolom, nincs mindenkinek joga arra, hogy éljen." … "Kéjgyilkosnak tartom magam. Így utólag visszanézve az első ugyan nem annak indult, de amikor a sógornőmet meggyilkoltam, azt rendesen élveztem, éppen ezért órákig húztam.". Az a Balogh szabadulna, aki időközben azt bizonygatta: a négy lány mellett legelőször saját apját is ő ölte meg, még ha ezért nem is vonták soha felelősségre? Az a Balogh élhetne újra szabadon, aki így beszélt saját családjáról: „Ahogy feküdtem este a feleségem mellett, volt olyan, hogy ő elaludt, én néztem a tévét, és egyfolytában az járt az agyamban, hogy mi volna, ha most megfojtanám és megölném. És ha akkor el is hessegettem, egy-két hónap múlva újra visszajött a gondolat, hogy megölném, igen. Egyre távolabb, egyre messzebb merészkedtem a gondolatban. Végül addig eljutottam, hogy oké, feldarabolom a fürdőkádban. És közben imádtam, mai napig szeretem, pedig tudom, hogy újra férjhez ment, de én a mai napig szeretem.”

Érthető hát, hogy pár évvel ezelőtt még aláírásgyűjtést is kezdeményeztek Százhalombattán az egyik kereskedelmi televízió Balogh Lajosról szóló, országszerte nagy vihart kavaró riportja után. A város lakói közül sokan azt szerették volna elérni, hogy súlyosítsák Balogh büntetését tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre. Ám erre a törvények nem adnak lehetőséget. Vagyis Balogh 30 év után kiengedhető, de ez nem jelenti azt, hogy ki is engedik. A büntetés-végrehajtási bíró dönthet úgy, hogy a vádlott továbbra is veszélyes a társadalomra, a büntetés tehát nem érte el célját, ezért újabb és újabb évekre, akár élete végig a fegyházban kell maradnia.

De büntetés-végrehajtási szempontból megérdemli-e Balogh a szabadságot? Hogyan látja ezt egy olyan ember, aki a Csillag börtönben nap, mint nap értesülhetett arról, éppen hogyan tűri a rabságot Balogh Lajos? – tettem fel a kérdést egykori magas beosztású Csillagos bévés tisztnek, aki immár nyugdíjasként emlékezett vissza a „rémre”.

- Balogh Lajos kezelési szempontból az egyik legnagyobb körültekintést igénylő fogvatartott Szegeden. (Szándékosan nem azt mondom, hogy legnehezebben kezelhető, az nem fedné a valóságot.) 

Biztonsági szempontból, részben bűncselekményei miatt, szinte csak egyedül volt elhelyezhető. Ő sem igen tűrt meg másokat, de általában őt sem viselték el a többiek. Zárkán kívül szinte csak medvében mozgathattuk, nála sohasem lehetett tudni... "Nevelési szempontról", mint olyanról, nála csak így idézőjelben beszélhetünk, antiszociális személyisége miatt. Ha valami nem úgy volt, ahogy ő akarta, indulatosan, dühösen reagált mindenre. A személyzet közül volt, akit elfogadott volt, akit egyáltalán nem. Csapó József tábornok úr (a XX. század végén és a XXI. század elején sok éven át vezette a Szegedi Fegyház és Börtönt – a szerző) volt talán az egyetlen ember, akit nem csak elfogadott, de respektált is, felnézett rá. Persze ő minden elítélt nyelvén értett, Balogh Lajossal is megtalálta a megfelelő hangot. Mikor meghallgatásra jelentkezett Csapó úron kívül ritkán állt szóba mással. 

Én is fogadtam párszor parancsnoki meghallgatáson, ami körülbelül így nézett ki: két megtermett felügyelő jobbról, balról, kezükben gumibot, és a bilincs vezető szára, szemüket le nem veszik Baloghról, ha mozdul, azonnal reagálnak. Baloghon rajta a bilincs és a bilincsrögzítő öv (a medve), lábán lábbilincs. Indul a beszélgetés, mi a kérése? Ő azt csak a Csapó Úrnak hajlandó elmondani. Miért? Mert csak ő tud itt intézkedni. Azért próbáljuk meg, hátha... Nagy nehezen elmondja a problémáját, amivel általában a határait próbálta valamerre tágítani. És így tovább.

Nagyon sokszor kereste a sajtó, hiszen a bulvárnak mindig jó téma volt. Olyan újságíró, aki nem a szenzációt kereste benne és általa, ritkán szeretett volna beszélni vele. Nem adott ki túl sok kérelmet, és nem megrögzött feljelentgetős fogvatartott. Nem lesz könnyű időszak, sem a személyzet, sem az Ő számára, amikor esedékessé válik az életfogytiglani ítéletének felülvizsgálata – adott igencsak érzékletes képet Baloghról beszélgető partnerem.

És a Csillagban – ismerve Balogh Lajos benti viselkedését, gondolatait, terveit – úgy érzem, a már nyugdíjazott bévés tisztek helyébe lépők között is roppant kevés akad, aki örömmel ütné rá a pecsétet a százhalombattai rém szabaduló levelére. 

http://magyarnoir.blogstar.hu/./pages/magyarnoir/contents/blog/20984/pics/14425727606600450_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?