Skizofrén nőt kínoztak halálra

magyar noir

Számos olyan bűncselekmény történt az elmúlt századokban a magyarországi tanyákon, amiről rémmesék terjedtek a nagy alföldi rónákon. Ezek között emlegethető az a szörnyű eseménysor, ami már hazánk legújabb kori történetének, a XXI. századnak része.

A letartóztatása előtt őstermelőként dolgozó, korábban többször is elítélt Zsolt feleségével, Ilonával és két gyermekével, az akkor négy éves Anikóval és a még csecsemő Klaudiával költözött 2000 májusában egy Kecskemét külterületén álló tanyába. Velük tartott Ferenc is, aki étel és szállás fejében az állatok ellátásában segített. A házasság idővel megromlott, az asszony mind nehezebben tűrte, hogy férje durván, erőszakosan bánt vele. Majd amikor 2002 februárjában a férfi tanyájukba vitte Melindát, aki szeretője lett, ahogy mondani szokták, betelt a pohár.

Ilona asszony 2002 márciusában elköltözött, de gyerekeit nem vihette magával, mert a férje nem engedte. Ez nagyon bántotta az anyát, több gyermek-elhelyezési per is folyt később, de akkor még véletlenül sem gondolhatott arra az asszony, hogy kislányait bármilyen veszély fenyegeti. Férje jó apa hírében állt. Később a pedagógusok is úgy nyilatkoztak meg az ügyben: el sem tudják képzelni Zsoltról, hogy gyilkoljon, gyermekeivel erőszakoskodjon. Hiszen a lányokról mindig szeretettel beszélt, az iskolai kirándulásokra is jelentkezett, mint tanárt segítő szülő, ami, ugyebár, nem igazán megszokott a gyereknevelés legtöbb gondját szívesen az anyára hagyó férfiaktól.

Az év júniusában a férfi megismerkedett az akkor 29 éves Irénnel, a tanyájára vitte. Ő szintén az állatok ellátásában, a ház körüli munkákban segédkezett, Ferenccel lakott együtt a tanya egyik melléképületében, és a gazda pénz helyett étellel és szállással fizette ki. Rejtély, miért fogadta el a férfi invitálását a nő, ugyanis volt saját lakása Kecskeméten, és rokkant-nyugdíjat is kapott. Az is kérdés, mennyit tudott lendíteni Irén a gazdaságon, hiszen súlyos betegségben, skizofréniában szenvedett, rendszeres pszichiátriai kezelésre szorult, több gyógyszert is kellett szednie. 

Egy biztos: a rokkant-nyugdíj elköltésére kiköltözése után már nem volt gondja, ugyanis házigazdája minden pénzt elvett tőle arra hivatkozva, a nő ellátásához szükséges. Ugyanakkor a beteg nő ezt követően orvoshoz nem járt, a gyógyszerezéssel is felhagyott. Eltartásának költségeit összeszámolva házigazdája a kiadás rovatba a sok kávét és a rengeteg elszívott cigarettát, mint a beteg nő szenvedélyeit írhatta.

Az akkoriban még jó apaként ismert Zsolt már korántsem volt ennyire könnyen kezelhető munkáltató. A tanya gazdája Ferencet néhány alkalommal, míg Irént rendszeresen verte, többnyire ok nélkül, ellátásukról sem gondoskodott megfelelően. Ferenc emiatt 2002 decemberében megszökött a tanyáról, így már nem láthatta, hogyan változott meg a ház élete 2003 januárjában. Ekkor szabadult sokadik börtönbüntetéséből Károly, aki a tanyagazdával gyerekkora óta jó barátságot ápolt. Ezért Zsolt befogadta a tanyájára, és ettől kezdve együtt „szórakoztak”, leginkább csak a gyakran ürülő pohár fenekét nézegették. Zsolt továbbra is szinte napi rendszerességgel verte Irént, a nő állandóan zúzódásokkal volt tele, de sérüléseivel nem mehetett orvoshoz.

A jajkiáltásoktól, pisztolylövésektől hangos estén 2003. február 27-ét mutatott a naptár. Mindhárom későbbi vádlott, valamint a gyerekek a tanya főépületében vacsoráztak, amikor Irén belépett a konyhába lábasával, hogy enni kérjen. Ekkorra már Zsolt is, Károly is igencsak lerészegedett. Napközben a kocsmákat jártak, és a vacsorájukat is szesszel öntözték. Ezt az „idillt” zavarta meg a beteg nő annyira, hogy Zsolt a kérésen feldühödött, kikapta az asszony kezéből a lábast, és azzal, többször fejbe verte, majd tenyérrel és ököllel is ütötte a fájdalomtól zokogó nőt. Irén tehetetlenül viselte megpróbáltatásait, hátát a falnak támasztva leguggolt, sírt, könyörgött, hogy a feldühödött férfi ne üsse tovább. Talán elfáradt, talán az akkor már vérző, az ütlegektől kirepedt szájú nő könyörgése hatott, ki tudja, de végül is Zsolt visszaült a vacsoraasztalhoz.

Kis idő múlva a nő lenyugodott, és cigarettát kért. Ekkor Károly lett dühös, ököllel megütötte, majd tenyérrel is verte áldozatát. A történteken a két férfi is nevetett, a házigazda barátnője viszont kérlelte őket, ne verjék Irént, de a bántalmazás nem maradt abba. Zsolt a gyerekeket bezavarta a szobába, velük tartott barátnője is. A borzalmakhoz már csak fegyver hiányzott – a tanya ura egy flóbert pisztolyt hozott ki az egyik szobából, és úgy félméternyi távolságról kétszer a síró Irén mellébe lőtt, aki ekkor már nyüszített a fájdalomtól. A két férfi megnézte a sebeket, és úgy vélekedett, a lövések nem okoztak komolyabb sérüléseket, hiszen a lövedékek megakadtak a bőr alatt a szegycsontnál. Így hát nevettek tovább.

Később Zsolt kihívta a szobából gyerekeit, és arra kényszerítette őket, hogy piszkavassal, vaslapáttal verjék Irént. Mivel a lányai nem akartak engedelmeskedni, csupán kisebb ütéseket mértek az asszonyra, az apjuk ismét feldühödött, bezavarta őket a szobába, és maga kezdte el ismét verni kiszolgáltatott áldozatát, többször bele is rúgott a veréstől földre kerülő nőbe. De verte Irént Károly is. Számos ütés érte a nőt, köztük az egyik olyan erővel, hogy a piszkavas meggörbült az áldozat védekezésre maga elé tartott karján. A megkínzott asszony fejbőre ekkor felrepedt, és miközben megtántorodott, összevérezte a falat.

Kis idő elteltével a közben italozó férfiaknak új ötlete támadt. A porig alázott, összevert áldozatukkal egy liter bort is megitattak. Az egyébként alkoholt soha nem fogyasztó Irén ettől berúgott. A súlyosan sérült, ittas nőt ekkor a két férfi áttámogatta saját lakrészébe, és ott magára hagyták. Melinda látta, milyen állapotba került a sértett, de nem segített rajta, holott gyors orvosi beavatkozás megmenthette volna a nő életét, akinek számos más, nagy fájdalommal járó sebesülés mellett koponyacsontja is betört.

Másnap hajnalban Irén meghalt. Ezt felfedezve, tetemét Zsolt a tanyán lévő egyik trágyarakásban elásta, személyes tárgyait, így ruháját, cipőjét, személyi igazolványát pedig később elégette. Melindára is várt feladat: ő a verés során vérrel szennyeződött falrészeket meszelte át. A felnőttek megállapodtak abban, hogyha bárki keresi áldozatukat, azt mondják, Ferenc után ment el általuk ismeretlen helyre.

Hihetnénk, a közösen elkövetett bűn egységbe kovácsolta a kis csapatot. De nem így történt. 2003 márciusában Károly is elhagyta a tanyát, ugyanis Melindával szerelmi viszonyba került, amit Zsolt - finoman szólva - nem vett jó néven. Ezt követően Károly már nem is tér vissza a tanyára.

2003 augusztusában, amikor kiderült, hogy a tartozások miatt elárverezik a tanyát, ezért a családnak költöznie kell - valamint Zsolt kihallgatása is lezajlott Irén eltűnésének ügyében, ugyanis a beteg nő szülei folyamatosan keresték lányukat – a tanyagazda úgy döntött, a kiköltözés előtt kiássa áldozatának maradványait a trágyarakásból, nehogy bárkinek tudomására jusson a bűncselekmény. Ez meg is történt, Zsolt és Melinda a testmaradványokat egy nejlonzsákban a tanyától mintegy háromszáz méternyire lévő szemétlerakóba vitték. A csontmaradványokat 2006 januárjában találták meg a rendőrök.

A brutális bűnügyben történt nyomozás során egyéb megdöbbentő tények is napvilágra kerültek. Így az, hogy 2002 márciusa és 2005 novembere között, amikor lányai a férfinál tartózkodtak, Zsolt a kislányokat egy fürdés közben fajtalankodásra kényszerítette. Azt akarta, hogy a kádban ülő gyerekek vegyék szájukba a nemi szervét, de a lányok ez ellen tiltakoztak. Ekkor apjuk mindkettőjüket hátba vágta, a vízbe lökte, és ezután a megrettent gyerekek már teljesítették apjuk akaratát. Később ezt az egyik kislánnyal, egy esti fürdetés után - akkor már az ágyban - megismételte.

Ennyi bűnért Zsoltot a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, és kimondta: fegyházbüntetéséből feltételesen legkorábban 30 év letöltése után szabadulhat. Károly 15 évre került rács mögé. Melindát a bíróság segítségnyújtás halált okozó elmulasztásáért és emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolásért 2 évi, végrehajtásában 4 évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

Hogy a gonosztevők gaztetteit hány évig idézik fel a kecskeméti tanyavilágban, megjósolni sem lehet.

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?