Verseket is írt a sátánista gyilkos - Hetven késszúrással végzett az öccsével

magyar noir

Elképzelhető-e szörnyűbb családi tragédia annál, mint amikor testvér gyilkol testvért? És ha mindezt egy 17 éves lány követi el úgy, hogy felfogható indok nélkül késekkel szinte szétkaszabolja 10 éves öccsét, akit még egy baltával fel is akar darabolni? Ugye, rémfilmekbe illő történet ez, amit sajnos az élet írt, közel tíz évvel ezelőtt.    

2006. júniusában az ország szinte minden pontjáról érkeztek riporterek, operatőrök, újságírók egy alföldi faluba (neve maradjon titok) azért, hogy – akárcsak a hivatalból nyomozó rendőrtisztek – ők is megpróbálják megfejteni a rejtélyt: mi vitt rá egy tizenhét éves lányt arra, hogy végezzen öccsével.  

Baltával gyilkolt? Talán mégis inkább késsel? Ki értesíthette a rendőröket? Hallott-e bárki is valamilyen zajt kiszűrődni a házból? Volt-e valamilyen előzménye a gyilkosságnak? – sorolták az újságírók kérdéseiket az addig csak szépen gondozott magángazdaságairól, rendezett utcaképéről, virágos parkjairól és szorgos polgárairól híressé vált faluban. A megkérdezett szomszédok, ismerősök, pedig nem fukarkodtak a válaszokkal.  

Akik akkoriban újságot vettek a kezükbe, olyanokat tudhattak meg a gyermeket ölő kamaszgyilkosról, hogy „beszédhibás, művészlelkű, több verse is megjelent a falu újságjában, s ezek mindegyike a halállal foglalkozott”. Akadt, aki azt mesélte: a lány szerelmes típus volt, sok fiúba beleszeretett az iskolában, de érzéseit egyik sem viszonozta. Erre az egyik osztálytársának fenyegető levelet küldött, amiben annak halálát kívánta.  

Egyik tanára pedig így nyilatkozott: a lánnyal az első pillanattól kezdve gondok voltak, és bár kérték orvosok, a gyermekjóléti intézmény és a szülők segítségét is, senki nem reagált kérésükre.  

Nos, az állítás, miszerint senki nem törődött a lánnyal, hamis, hiszen gondjait látva többször is kezelték a pszichiátrián és gyógyszereket kellett szednie. De talán nem hamis a kérdés: vajon elhihette-e bárki is, hogy az orvosi kezelés, a gyógyszerek majd mindent megoldanak? 

Ilyen, hétköznapinak aligha nevezhető médianyilvánosság mellett kellett a nyomozóknak felgöngyölíteni a történet minden szálát, miközben annak is híre ment: a rendőrségi helyszínelők is megdöbbentek a szép családi házban fellelt brutális mészárlás nyomait vizsgálva.  

Bár a gyilkosságot követően gyorsan vádolt a falu, megtalálván a testvérben a tettest, a részletek kiderítése mégsem ment ilyen könnyen, ugyanis a gyilkos kamasz elfogását követően még konokul tagadott. Olyan történetet adott elő, miszerint a gyilkosság napján ismeretlen férfiak csengettek be a házba, majd amikor ajtót nyitott, berontottak az épületbe. Lefogták, az ajtót bezárták, öccsét pedig belökték a földszinti vécébe, és ott elkezdték szurkálni, miközben ő hiába próbált meg neki segíteni. Ezután a kisfiút kirángatták a vécéből, és még durvábban szurkálták, őt meg arra kényszerítették, hogy vérezze be magát öccse vérével, véres kézzel fogja meg a bútorokat, majd földre kényszerítették, s ott feküdt mindaddig, míg az öccse meg nem halt. A lány azt is állította, azért utazott be Szegedre, mert fél nevelőapjától 

Ezt a vallomást a lány első bírói meghallgatása során is fenntartotta, majd ahogy telt az idő, egyre részletesebb, a bűnt beismerő beszélgetések után bontakoztak ki a valós részletek. A lány által elmondottakat támasztották alá a helyszínen rögzített nyomok és a szakértők megállapításai is. 

Az I. fokon eljáró bíróság végül a következőket foglalta ítéletébe: 

A nyolc osztály végzett, büntetlen előéletű, fiatalkorú vádlott édesanyja első házasságából született. Miután szülei elváltak, az anya ismét házasságot kötött, amelyből 1996-ban megszületett az ügy későbbi sértettje, (akit most, elhallgatván igazi nevét, nevezzünk Jánoskának). A lány (az ő kitalált neve legyen Mária) anyjával és mostohaapjával élt együtt, amikor nevelése során, már 1998-tól kezdve, jelentkeztek nála pszichés zavarok, amik magatartási problémákban nyilvánultak meg. E gondok miatt pszichiátriai gyógykezelésben részesítették. Pszichológiai problémáiból adódóan a lány 2000-ben öngyilkosságot kísérelt meg, s ezt később még két alkalommal megismételte. A fenti gondokkal összefüggésben Mária folyamatos, ambuláns pszichiátriai kezelés alatt állt.  

A bajok a lány mindennapi életében úgy nyilvánultak meg, hogy Mária és az anyja között állandóan feszült volt a viszony. Ezen felül a lány az úgynevezett sátánizmus felé fordult, elkezdett ezzel kapcsolatos szakirodalmat gyűjteni, jegyzeteket készített, verseket írt, és olyan személyekről, akikkel éppen haragos viszonyban volt, halállistákat állított össze, azok nevét sorolva fel, akiknek halálát kívánta. Mária és Jánoska viszonya jónak volt mondható - de legalábbis a kisfiú neve nem szerepelt egyetlen, Mária által készített halállistán sem.  

2006. június 27-én, amikor az anya megtiltotta, hogy amíg a férjével dolgozni vannak, a lakást elhagyja a lánya, és ennek ellenőrzésével Jánoskát bízta meg, Mária mégis megpróbált kimenni a házból, ám az öccse az ajtót bezárta, és a kulcsot eldugta. A lány ekkor döntött úgy dühében, hogy megöli az akkor tíz esztendős féltestvérét.  

Magához vett két kést a konyhában, majd a ház nappalijában megpróbálta mellkason szúrni a fotelben ülő Jánoskát. Ő azonban a szúrás elől elhajolt, majd a vécébe menekült. A vádlott utána szaladt, és mivel a fiúnak nem sikerült a vécé ajtaját bezárnia, belépett oda, majd rögtön kétszer is nyakon szúrta féltestvérét. Ezt követően újabb kést vett magához a konyhában, visszament a vécébe, és ott tovább szurkálta áldozatát. (A vizsgálat során - egyéb sebesülések mellett - 70 darab, késtől származó szúrási sérülést fedeztek fel a halott gyereken.)  

Mikor Mária látta, hogy Jánoska meghalt, a ház mellékhelyiségéből egy baltát vitt magával azért, hogy feldarabolja vele áldozatát, majd eltüntesse a holttestet. A halott fiú egyik lábát meg is vágta a baltával, de végül letett szándékáról. Majd levette véres ruháit, megfürdött, átöltözött, és busszal beutazott Szegedre, ahol egy osztálytársát kereste fel. Előtte egy füzetben üzenetet hagyott, amiben másokat vádolt a gyilkosság elkövetésével. Ezt a füzetet az öccse holttestére tette. A lány osztálytársának szülei – meglátván a Márián található sérüléseket, ugyanis a kamasz gyilkos saját magán is sebeket ejtett ölés közben – mentőt hívtak, ami a lányt kórházba szállította. Pár nappal később itt vette őrizetbe Máriát a rendőrség. 

Mindezt figyelembe véve különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek az I. fokon eljáró bíróság 2007 júniusában a fiatalkorú Máriát. Ezért őt a bíróság 10 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte, és 8 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet kiszabásakor a bíróság nyomatékos enyhítő körülményként értékelte – többek között - a vádlott elmezavarát, ami miatt a beszámítási képessége közepes fokban korlátozott volt a tett elkövetésekor. Ám a bíróság szakértői véleményekre alapozott ítéletéből azt is kiderül: bár a lány enyhe fokú értelmi fogyatékossága igazolható, esetében elmebajra, szellemi leépülésre utaló jeleket nem találtak. Vagyis - hétköznapi nyelvre lefordítva - Mária tudta: a gyilkosság bűn, tettének következményeit képes volt felmérni. Kifejezetten kívánta öccse halálát, és tudatában volt annak is, különösen kegyetlen módon végez áldozatával, éppen ezért jogilag felelősségre vonható. Súlyosító körülményként vette számba a bíróság azt, hogy a vádlott cselekményét gyerekkorú, kiszolgáltatott helyzetű hozzátartozója sérelmére követte el. 

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítés érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára, ahol helybenhagyták az I. fokú ítéletnek a büntetési tételre vonatkozó részét, így jogerősen 10 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztés büntetést és 8 év közügyektől eltiltást kapott Mária. 

Ki tudja, hogyan alakul sorsa szabadulása után. De nem csak ez az egy kérdés várna itt megválaszolásra. Hogy mást ne említsek: ismerjük mi egyáltalán egymást, apák, anyák, testvérek? Szülőként figyelünk gyermekünk fejlődésére, gondjára, bajára, vagy úgy érezzük: nevelje őket az iskola, az utca és a televízió? Minek kell történnie ahhoz, hogy érzékenyek legyünk a lélek betegségére is, és elhiggyük: gyerekünk nem csak fára mászás, vagy biciklizés közben kaphat nehezen, vagy talán soha nem gyógyítható sebeket. A válaszokon azt hiszem akkor is érdemes elgondolkodni, ha az alföldi faluban történt tragédia kirívóan egyedi eset, hasonlóra azóta nem volt példa.  

Eddig legalábbis… 

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?