Asszonykínzók a Rémségek házában

magyar noir
2017.03.24.

Hallottak már „Rémségek házáról”?

Nem tudni pontosan, ki volt az a sajtómunkás, aki ezt a szörnyű nevet először adta egy brutális és hosszan tartó kínzás-sorozat helyszínének, de mire bíróság elé került az ügy, már minden médiumban így emlegették azt a battonyai épületet, ahol egy 25 éves nőt küldtek a halálba.

Három embert gyászolt Tompa

magyar noir
2017.03.16.

Rettegés költözött a szerb-magyar határnál fekvő Tompára 2009 novemberében. A kisvárosban jól ismert és szeretett embereket, köztük két nőt és egy súlyos beteg férfit gyilkolt még ismeretlen olyan brutális módon, hogy az még a sok szörnyűséghez szokott nyomozókat is elképesztette. 

Kétszer gyilkolt a battonyai rém

magyar noir
2017.03.09.

„T. István. vádlott bűnös aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítéli. A fegyházbüntetésből legkorábban 15 év után bocsátható feltételes szabadságra.”(Részlet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1996. február 22-én kihirdetett ítéletéből) 

Pipás Pista, a tanyavilág bérgyilkosa 

magyar noir
2017.03.02.

„Halálra ítélték Pipás Pistát!” – harsogott a cím a Szegeden megjelent Délmagyarország című napilap 1933. január 14-i számában. Alatta ez olvasható: „Dobákné életfogytiglani fegyházat, Börcsökné 15 évet, Horváth és Császár 15-15 évet, Vecsernyés 6 évet, Börcsök Imre 2 évet kapott. És a címnek még mindig nincs vége. „Nagy izgalmak között hirdette ki a törvényszék az ítéletet – Több száz főnyi tömeg a törvényszéken és az utcán – „Bízom…”– mondotta az összeroppant Pipás Pista.”

A gyilkos unoka is végzett magával hétfőn

magyar noir
2016.12.06.

Emberölésért elítélt rabok lettek öngyilkosok hétfőn a Szegedi Fegyház és Börtönben, a közös zárkában tartott férfiak felakasztották magukat. Tegnap megírtuk, hogy egyikük a balástyai rémként is ismert sorozatgyilkos volt, aki öt nővel végezhetett, de az öngyilkosok közül nem csak ő szerepelt már blogunk, a Magyar noir hasábjain. 2015. november 18-án írtunk a héten szintén elhunyt "gyilkos unoka" kegyetlen történetéről, amelyet teljes terejedelmében az alábbiakban olvashat. 

Balástyai rém 2.0

magyar noir
2016.12.05.

Emberölésért elítélt rabok lettek öngyilkosok a hétfőn Szegedi Fegyház és Börtönben, a közöszárkában tartott férfiak felakasztották magukat. Úgy tudjuk, egyikük a balástyai rémként is ismert sorozatgyilkos volt, aki öt nővel végezhetett. Az ő esete a Blogstar olvasói előtt nem ismeretlen, hiszen blogunk, a Magyar noir már 2015. szeptember 14-én megírta rémtetteit. Alább az akkori posztunk.

Pécz Zoltán, a Csillagos festőművész

magyar noir
2016.09.22.

Mandragóra címmel az Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központban (TIK) nyílt meg a napokban Pécz Zoltán festőművész kiállítása, amely a hónap végig fogad látogatókat. A kiállítás fő támogatója a Szegedi Fegyház és Börtön.

Ez utóbbi mondatra talán már többen is felkapják a fejüket. Festőművészet és fegyház? Igen: bármennyire is hihetetlen sokak számára, a Csillag börtön (mert ugye ez a Szegedi Fegyház és Börtön országszerte ismert, használt neve…) már a rendszerváltoztatás óta mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csak szigorát félő emberek „raktáraként” működjön, ne csak büntessen és elrettentsen.

A Csillag – dacára annak, hogy az ország legveszélyesebb bűnözőit zárják a falai közé – olyan intézmény, ahol (természetesen a szuper biztonságos őrzés mellett) a fő hangsúlyt a fogvatartottak nevelésére igyekeznek fordítani. Ennek érdekében már a rendszerváltozás után különféle szakkörök indultak a börtönben. Aki akar, kosárfonással foglalkozhat, mást az üvegfestést rejtelmeibe vezetnek be, netán rajzolást, festészetet tanulhat képzőművészek irányítása mellett. Ma már működik fazekas- és sajtószakkör is, míg a börtönzenekar vagy színjátszók előadásai különleges programok nem csupán az elítéltek, hanem a falon kívül élők számára is.

A nevelés fontosságát hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján Tikász Sándor büntetés-végrehajtási dandártábornok is. Szólt arról, hogy az ország egyik legnagyobb fegyházában minden harmadik elítélt foglalkozik valamilyen alkotótevékenységgel. Az elmúlt években több helyi, hazai és nemzetközi pályázatnak és kiállításnak köszönhető, hogy művészi alkotások születtek. Az elítéltek által készített és ingyen felajánlott művek egyébként már több  gyermek- és egészségügyi intézmény irodáit, betegszobáit is díszítik.

Pécz Zoltán a „börtönművészek” sorában is különleges helyet foglal el. Az emberölésért életfogytiglan, minimum 23 év fegyházra ítélt férfiról a Csillagba kerülése után, az 1990-es évek második felében senki nem gondolta, hogy egyszer a világ számos táján elismeréssel fogadják alkotásait. A kezdetben nehezen kezelhető rabot éppen a festészet, az alkotás lehetősége formálta át annyira, hogy nevét halva ma már ezerszer inkább az alkotó tehetség, mintsem a bűnöző jut azok eszébe, akik ismerik új személyiségét, gondolkodásmódját.

Ezt tanúsíthatom jómagam is, hiszen hosszú évek óta figyelemmel kísértem életének alakulását. A következő sorokat például több mint 7 éve, a szegedi Délmagyarország című lapban megjelent riportomból idézem be azért, hogy még színesebb képet adjak a színek szerelmeséről.

„A börtönrezsimmel való szembenállás kényszere egészen 2004-ig élt bennem. Ha egy hónapig nem töltöttek ki rólam fegyelmi lapot, már azt kérdezték a többiek: mi van, Pécz, beteg vagy?Akkorra aztán a börtön vezetése megelégelte, hogy állandóan szembe megyek a börtönrenddel, és leültettek az asztalhoz. Szó szerint nem tudom idézni, de valami olyat mondtak: vagy változtatok a magatartásomon, vagy nyakamba vágnak minden olyan fenyítést, kedvezménymegvonást, amit csak megenged a börtönszabályzat. De ha meg akarok javulni, és találok magamnak olyan elfoglaltságot, amivel lekötöm magam, és nem sértek másokat, akkor megadnak minden segítséget. Én is éreztem, na, itt aztán nagyon forró a helyzet, egy ilyen tisztességes ajánlatot csak elfogadni lehet...”

Pécz akkor azt is elmondta, hogy megítélése szerint az első képei szörnyűek voltak, de nem adta fel, mert minden egyes képnél érezte, valami szépség, ha csak kicsi is, de rejtőzik bennük. Idővel aztán egyre többen dicsérték a munkáit, és ő is úgy érezte, jó úton halad, egyre büszkébb lett a festményeire.Ekkor kezdett el behatóbban foglalkozni neves mesterek munkáival.

„Rádöbbentem: semmi se vagyok hozzájuk képest. De ez nem elkeserített, hanem további tanulásra ösztönzött. Képeztem magamat, és bár ma is tele vagyok kétségekkel, már tudom: a festészet az én utam, ezt kell végigjárnom” - mondta el 2009-ben.

Pécz Zoltán tehetségét a börtön vezetése is korán elismerte. Amikor a korábbi első számú rabalkotó más fegyintézetbe került, rábízták a Csillag dekoratőri munkáit. Többek között a dísztermet ékesítő, jeles magyar jogtudósokat ábrázoló képek is Pécz Zoltán munkái.

A Pécz portré fontos eleme: 2005 óta egyetlenegy fegyelmi vétséget sem követett el, mintarabnak számít a Csillagban. És még valami: a nemzetközi elismerést 2006 hozta el számára. Abban az esztendőben hirdette meg a Nemzetközi Börtönpasztorációs Társaság „Fesd meg az élet arcát!” címmel azt a pályázatát, amelyre a világ 44 országából több mint 1500 képet küldtek be rabfestők. Pécz ezen a megméretésen a 23. helyet szerezte meg, Az élet arca című képét, amely egy udvari bolondot ábrázol, kiállították – többek között – Bécsben, New Yorkban, Lisszabonban, Budapesten éppen úgy, mint Nagy-Britanniában, Csehországban, Romániában, Franciaországban, Németországban.  

De térjünk vissza a mába. Míg korábban Pécz szinte az egész világra haragudott, ma már így fogalmaz: a festészettől egy teljesen új életet kaptam, nem valami ellen, hanem valamiért élem a hétköznapjaimat.

Pécz Zoltán a rácsok mögött töltött 21 év alatt érett művésszé vált, olyan alkotó, aki kipróbált szinte minden stílusirányzatot és technikát, míg rátalált teljesen egyéni, különleges látásmódjára – hangsúlyozta Szász József festőművész a kiállítás megnyitóján, ahol egyébként ott volt maga az alkotó is. Igaz, a törvények értelmében még közel két éve van hátra a feltételes szabadságra bocsátásig, de a börtön vezetése lehetőséget biztosított számára, hogy szabadon mozoghasson a szabadok világában, még ha csakegy egyetemi intézmény keretei között is.

Pontosan tudták ugyanis: Pécz Zoltán nem fog megszökni. Hova is szökne? Ő már megtalálta saját világát, egy olyan világot, ami nem csupán számára ad örömet.

– Öröm és persze megnyugvás azoknak is – mondta mellettem egy hölgy, miközben a festményeket néztük – akik, éppen az ő példáján keresztül bizonyítva látják: egy ember, kövessen el bármit, letöltve a rá kiszabott súlyos büntetést, új emberként léphet ki egy fegyház rácsai mögül.

Bátyi Zoltán

 

Donászi már régen halott, Benét a legszigorúbb fegyház sem törte meg

magyar noir
2016.06.29.

Csillag-lakó gengszter apostol 

A magyar sajtó csak Bene-Donászi párosként említette azt a rablógyilkos duót, amelyik még a kádári szocializmus utolsó éveiben határozta el: kiművelt bűnözőként, korábban magyar földön soha el nem követett bűnsorozattal akarja beírni magát a honi kriminalisztika történetébe.

Sikerült nekik. Bene sorsáról éppen ma döntöttek a Csillag börtönben. Még pedig úgy: szeptemberig biztos nem lehet szabad polgár. 

Öt lányt gyilkolt a törökszentmiklósi kéjgyilkos

magyar noir
2016.06.07.

Hosszú éveken át emlegették rettegve Szolnok megyében Jancsó Ladányi Piroska nevét. A húszéves korára már ötszörös gyilkossá lett nő gyermeket ölt, szexuális kielégülést keresve még saját kisöccsét is fajtalankodásra kényszerítette, állatokat boncolt azért, hogy meglelje „boldogságát”. Bár szörnyű tetteinek elkövetését saját anyja is segítette, egyedül kellett a bitó alá állnia. 

Csengelén: egy éjszaka kilenc halál

magyar noir
2016.05.26.

A kádári korszak egyik legszörnyűbb bűncselekményét követték el nem sokkal a rendszerváltozás előtt egy Csongrád megyei falu határában, a csengelei tanyavilágban. A szerelmi csalódást követő bosszúvágy kilenc ember életét követelte, közöttük gyermekek is a lángok között lelték halálukat. 

„Az 1988. augusztus hó 30. napjától előzetes fogvatartásban lévő L. János I. rendű vádlott bűnös társtettességben, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettben. Ezért a többszörös visszaeső L. Jánost a Csongrád Megyei Bíróság halálbüntetésre ítéli.” (Részlet a Csongrád Megyei Bíróságon három napig tartó nyilvános tárgyalás után, 1988. január 26-án kihirdetett ítéletből.) 

Nem akart juhász lenni 

Ám L. János ma is él. Hogy hol kezdett új életet egy olyan ember, akit több mint húsz éve akasztófa alá küldött a bíróság, maradjon titok.  Idézzük fel inkább L. életútját, és azokat az eseményeket, amelyek végén kiszabták rá a legsúlyosabb büntetést.